Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
IMS. jaVnár 19. 6 Szerda Használja ki jobban a mezőgazdaság a villamosítás adta lehetőségeket Ma már a termelőszövetkezeti üzemegységeknek 80, az állami gazdasági majoroknak több mint 96 százalékához érkezik él a villamos energia, a gépállomások villamosítása pedig befejeződött. Ezt az eredményt hatalmas munka előzte meg. 1964. december 31-ig — részletes adatok ugyanis ezen az időponton túl még nem állnak rendelkezésre — a mezőgazdaság számára csaknem 8000 kilométer középfeszültségű és 270 kilométer xisfeszültségű vezetéket, valamint 4600 tramszform áltort építettek. A mezőgazdaság azonban mindeddig nem használta ki megfelelően a villamosításban rejlő hatalmas előnyöket, bár fogyasztása 1960-ra a -tíz évvel korábbinak kilencszeresére nőtt, a következő négy esztendőben pedig évi növekedése meghaladta a 25 százalékot. így 1964-ben már elérte a 232 millió kilowattóráit, az 1951. évinek huszonháromszorosát, de az ország egész fogyasztásának még mindig csak körülbelül három százalékát teszi ki. Fogyasztása körülbelül egy éve egy hektár szántóterületre számítva 52 kilowattóra volt, ami csak megközelíti az európai átlagot, de messze elmarad a kontinens fejlettebb államainak mezőgazdasági villamossnergia-fogyasztása mögött. 1980-ra viszont, előzetes számítások szerint, a" hektáronkénti' fogyasztás nálunk is eléri a 400— 500 kilowattórát, a legfejlettebb európai országok jelenlegi fogyasztásának két-háromszorosát. &(jil ellenőrző bizottsági elnök - elmondja ... Tíz évvel ezelőtt, vagyis 1956 elején egy huszonnyolc éves fiatalember, Sípos József búcsút mondott az állami gazdaságnak, mert elhatározta, hogy odahaza, a dévaványai Aranykalász Tsz-ben dóan, akkor aligha vállaltam volna el újra és újra ezt a feladatkört. De segített és én jöttem, mentem, igyekeztem minden rendellenességet észrevenni, szóvá tenni. Első komolyabb összeGazdag program imgyalásííisa vár az idén az üveggyár KISZ-szervezetére A napokban ellátogattunk Orosháza legnagyobb ipari létesítményébe, ahol felkerestük Szabó István KISZ-tibkárt, és megkértük, ismertesse az alapszervezet 1966-os tervét. — KlSZ-tagiaink eddigi helytállásukkal bebizonyították, hogy tokozott feladatok megoldására is Olvasónk írja: Óvni kell a védtelen állatokat is! Napok óta tépelődtem, megír- jam-e azt a látszólag alig jelentős eseményt, melynek szemtanúja voltam. Sajnos, nem először. Most úgy érzem, írnom kell róla. Pénteken, 14-én, úgy délután 2 óra körül ebédelni siettem, amikor a Bajza utca! hídnál néhány embert látok állni a havas téli járdán. Azt hittem, hogy szerencsétlenség történt. Amint közelebb érek, egy AKÖV-teherkocsit látok néhány mázsa súllyal megrakva, két fáradt, párolgó testű lóval. A kocsis kegyetlen durvasággal üti- veri a két szerencsétlen jószágot, ahol éri. Egyiknek bőre felrepedve, szivárog a vér. Tehetetlenül erőlködik a két ló. hiszen az előző éjjel lehullott hatalmas hótömeg alatt kemény jégréteg van, melyen meg-meg- csúszik a lovak lába. Térdre esett a ló, aztán újra ostorütések, káromkodással kísérve. Az emberek pedig ott álltak és nézképesek. Ügy határoztunk, hogy az elmúlt évhez hasonlóan továbbfejlesztjük az ifjúsági termelési mozgalmakat, természetesen szorosain együttműködve a szakszervezeti bizottsággal. Segítjük az első szocialista kollektíva, a Gagarin brigád politikai nevelését és az egész brigádirminka j színvonalának emelését. A megyei KISZ-bizottság által hirdetett termelési versenybe öt ifjúsági brigádunk és egy ifjúsági műszakunk nevez be. Beindítjuk a „Kiváló Ifjú Mérnök”, „Kiváló Ifjú Közgazdász” és „Kiváló Ifjú Technikus” mozgalmat. További céljaink közé tartozik a takarékossági mozgalom kiszélesítése. Alapszervezeteink és az egész termelést segítő tevékenységünk fő célja továbbra is az anyaggal, idővel, energiával való takarékosság. Gépeink jó néhány alkatrésze import, azok megóvásával, élettartamának növelésével csökkentjük importanyagaink felihasználását. Az év folyamán fiataljaink 5 ezer óra társadalmi munka elvégzését vállalják. Rendszeresen foglalkozunk politikai és kulturális' nevelő munkával. Biztosítjuk, hogy ebben az évben valamennyi KlSZ-tagunk politikai vagy szakmai képzésben vegyen részt. Lengyel Tibor Szálka lettem a szemükben. dolgozik majd. Mivel az állami gazdaságban munkacsapatvezető volt, a szövetkezetben is annak választották. Alig telt el azonban néhány hét, az április közepén ösz- szeült közgyűlésen nagy meglepetésére az ellenőrző bizottság elnökének tette meg a 7800 holdas gazdaság népes tagsága. Nem csalódtak benne. Annyira nem, hogy négy év elteltével, amikor a szövetkezet határa csaknem 12 ezer holdra kerekedett, függetlenítették ebben a beosztásban. S azóta is őrködik társai segítségével a gazdálkodás eredményességén, a közös vagyon sértetlenségén. Hogyan bírta eddig és hogyan bírja ezután türelemmel, éleslátással — azt sorolta el most, egy januári estén, amikor nemcsak szavait, hanem magyarázás köziben! mozdulatait is rögzítettük. — Az első esztendő nagyon nehéz volt. Sok olvasással és gyakorlati tapasztalattal igyekeztem eleget tenni munkacsapatvezetői beosztásom mellett az ellenőrző bizottsági elnöki megbízatásomnak. Nem tagadom, ha Nagy Lajos, akkori és mostani főkönyvelőnk nem segít, nem biztat állantűzésem emiatt a tehenészekkel történt. Ki fc-gáso, .ári. nosy nem takarították ki megfelelően az istállót s a tejesedényeket sem mosták el lelkiismeretesen. Akkor még nem működött fegyelmi bizottság. „Büntetésük” mindösz- sze annyi volt, hogy az elnök becitálta őket a vezetőség elé és ott jól „megmosta” a fejüket. Szálka lettem a szemükben és meg is fenyegettek. Aztán elpádáliái Az ötvenhatos vihar magával ragadta ték közönyös arccal. Határozott hangon bár, de ud- ?“ Aladárt Ka- variasan kértem a kocsist, ne\nadaba ment felese- jisse a lovakat, de csak szemle-Pesten len hangú választ kaptam. Vé-j fenyegetésbe j gül vitába, majd csaptam át és figyelmeztettem a két embert — a fuvaroson kívül még egy vasúti egyenruhás férfi is kísérte a kocsit —, hogy ha uem hagyják abba ezt az állatkínzást, a rendőrséghez fordulok. A néhány bámészkodó ember végre lassan megindult, hogy közös segítséggel próbálják kitolni a megrekedt kocsit, A kocsi szállítmánya kontiner volt, melynek száma B 7450 és 1508. Tudjuk, hogy az állam vagyonát képező gépeket, használati tárgyakat, szállítóeszközöket óvni kell a megrongálástól. És ugyanúgy óvni kell a védtelen állatokat is — melyek szintén áz állam tulajdonát képezik — a lelketlen emberek kínzásától. Ennek érdekében és az emberi közöny ellen emeltem szót, és kényszerültem írni. Krizsán Pálné dolgozott, segédmunkás volt. Most, kilenc esztendő múlva, hazalátogatott szülőfalujába, Dévaványá- ra. Rokonok, régi barátok, ismerősök vették körül. — Mi újság van olt messze idegenben? — Hogy vagy? — Meg kell dolgozni, hogy el ne merüljön az ember. Nekem is mindent meg kellett fogni, hogy kiverekedjem a mindennapit. Segédmunkás 'toltam akkoriban; bizony, ha leteli a munkaidő, vállaltam mindent. Takarítottam szobát is. Mikor milyen munka akadt. Sokszor keveset aludtam, volt úgy. hogy csak. háromnégy órát egy éjszaka. Most már csak IS órát dolgozom naponta; azóta, hogy kint vagyok, megtanultam a vízvezeték- szerelést. —■ Nem olyan könnyen gurul a dollár, ahogy mondják? — Inkább részegét, ha megszagolja valaki. Olyan, mint az alkohol. Hát igen. Kegyetlen, íratlan törvények. Baleset ér az utcán, ott fekszel a betonon, csődület vesz körül, mim mindenütt. Majd a mentő szirénája hasít a levegőbe. Megáll melletted a kocsi, a tisztviselő kiugrik belőle 3 rádhajól: — Van csekkfüzete? Ha fejed tagadóid;; ázod, újra kérdés. — Pénze? Ilyenkor mar orrodba igazán a dollár részegítő szaga. Mert, ha nincs se csekkfüzeted, se pénzed, a mentőkocsi továbbrobog. Magáncégé. Valaki majd eltakarít az útból, hogy ne akadályozd a közlekedést... — Nektek mi bajotok itt? Csaknem minden ablakban ki van írva: hízó van eladó. Annyi disznótorban voltam, hogy már nem bírom enni a hurkát, kolbászt. És Timár Aladár január elején visszautazott új hazájába. Két évig gyűjtögette a dollárt, hogy szülőfaluját meglátogathassa. Most újabb gyűjtéshez kezd, hogy néhány év múlva felesége is eljöhessen Dévaványára, ő is akarja látni rokonait, régi ismerőseit. szülőfaluját... (Cserei) Ki-ki a saját előnye szerint próbálja magyarázni az igazságot. roigot.t, a mérgük, s azóta igyekeznek rendet tartami. Kaptam én ennél súlyosabb fenyegetést is: az őrhalmi határrészen néhányan vasvillát, fogtak rám. Ez 1961-ben történt a cséplőgépnél. Azelőtt három-négy hónappal belépett, s a szövetkezeti gazdálkodással, a javadalmazással jobbára tisztában nem levő emberek dolgoztak a munkacsapatban. Ennek ellenére se lett volna velük baj, ha Kardos Károly — aikit aztán nemsokára a közgyűlés kizárt — nem tüzeli fel a kedélyüket olyan követelésekkel, amelyek teljesíthetetlenek voltak. Addig-addig raktuk egymásnak a szót pró és kontra, amíg ütésre, szúrásra nem emelték a vasvillát. Néhány nap múlva aztán csak szót értettünk. Ilyen és hasonló eset sok megtörtént az elmúlt tíz esztendőben. Azt, hogy a vita nem fajult tettlegessé, annak köszönhetem, hogy volt türelmem és nem feszítettem a húrt. A túlságosan ideges, heves vérmérsékletű emberek elől kitértem, ha láttam, hogy abban a pillanatban hiába vitatkozom velük. Később, napok múlva, amikor lecsillapodtak, akkor magyaráztam meg nekik, hogy miben van és miben nincs igazuk. Bár most már egészen más az emberek hozzáállása a munkához, azért vitás, meg nem értett dolgok, apróbb mulasztások még mindig akadnak. Ez nem is csoda, hiszen 1207-an vagyunk a szövetkezetben és ki-ki a saját előnye szerint próbálja magyarázni az igazságot. Csak próbálja, mert az ellenőrző bizottság többi tagja is négy-öt éves gyakorlattal rendelkezik. Én magam is igyekeztem lépést tartani a fejlődéssel: levizsgáztam az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályából, kettős könyvviteli képesítést is szereztem, s most a mezőgazdasági technikum negyedik osztályát Végzem. Nagyon sokrétű a feladat, sok mindent meg kell látnunk. Különösen az évente kétszer megtartott általános felülvizsgálaton, amikor a számvitelt, az állatok, a termények és a fogyóeszközök nyilvántartását vesszük szemügyre. Ilyen vizsgálatnál vettük észre, hogy az elkészült vagy kijavított szekerek aránvár ál lóval több szerszámfát használtak fel a bognárok. Azért fogyott el sok fa. mert ha egy ócska kerékbe kót- három küllőt kellett volna pótolná, akkor is mind kiverték és újakat raktak helyette. Mert így könnyebb volt, s jobban szaporodott a munkaegység. Tavaly aztán órabérrendszert vezettünk be. Elégedettek vele a bognárok is, a szövetkezet vezetői is. Emellett a tavalyelőtti 36 köbméter helyett, tavaly 22 köbméter szerszámfát használtak fed a bognárok. Amint ezekből látható, akad dolga az ellenőrző bizottságnak. Én a magam részéről nyáron mindennap kint vagyok, most, a zárszámadás készítése közben hetenként csak kétszer-háromszor tudok kimenni. Az ellenőrzés számát úgy növelem, hogy hajnalban indulok hazulról és előbb széjjelnézek valamelyik majorban. Az emberek igénylik azt, hogy a szövetkezet vezetőd közül mind többször látogassák meg őket. Nekem is üzentek már sokszor. Ügy is, hogy „Kijöhetne már Ügy is üzennek: „Na, csak jöjjön ki az a Sípos!” Fotó: Kocziszk> az a Sípos József”, meg úgy is. „No erre meg arra, csak jöjjön ki az a Sípos!” Az ilyen üzenetre is kimegyek, s ha először nem sikerül egyetérteni, egy-két nap múlva újra felkeresem az illetőket. K. I. i
