Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

IMS. jaVnár 19. 6 Szerda Használja ki jobban a mezőgazdaság a villamosítás adta lehetőségeket Ma már a termelőszövetkezeti üzemegységeknek 80, az állami gazdasági majoroknak több mint 96 százalékához érkezik él a vil­lamos energia, a gépállomások vil­lamosítása pedig befejeződött. Ezt az eredményt hatalmas munka előzte meg. 1964. december 31-ig — részletes adatok ugyanis ezen az időponton túl még nem állnak rendelkezésre — a mezőgazdaság számára csaknem 8000 kilométer középfeszültségű és 270 kilométer xisfeszültségű vezetéket, valamint 4600 tramszform áltort építettek. A mezőgazdaság azonban mind­eddig nem használta ki megfele­lően a villamosításban rejlő ha­talmas előnyöket, bár fogyasztása 1960-ra a -tíz évvel korábbinak ki­lencszeresére nőtt, a következő négy esztendőben pedig évi növe­kedése meghaladta a 25 százalé­kot. így 1964-ben már elérte a 232 millió kilowattóráit, az 1951. évinek huszonháromszorosát, de az ország egész fogyasztásának még mindig csak körülbelül há­rom százalékát teszi ki. Fogyasz­tása körülbelül egy éve egy hek­tár szántóterületre számítva 52 kilowattóra volt, ami csak meg­közelíti az európai átlagot, de messze elmarad a kontinens fej­lettebb államainak mezőgazdasági villamossnergia-fogyasztása mö­gött. 1980-ra viszont, előzetes szá­mítások szerint, a" hektáronkénti' fogyasztás nálunk is eléri a 400— 500 kilowattórát, a legfejlettebb európai országok jelenlegi fo­gyasztásának két-háromszorosát. &(jil ellenőrző bizottsági elnök - elmondja ... Tíz évvel ezelőtt, vagyis 1956 elején egy huszonnyolc éves fia­talember, Sípos József búcsút mondott az állami gazdaságnak, mert elhatározta, hogy odahaza, a dévaványai Aranykalász Tsz-ben dóan, akkor aligha vállaltam vol­na el újra és újra ezt a feladat­kört. De segített és én jöttem, mentem, igyekeztem minden rendellenességet észrevenni, szó­vá tenni. Első komolyabb össze­Gazdag program imgyalásííisa vár az idén az üveggyár KISZ-szervezetére A napokban ellátogattunk Orosháza legnagyobb ipari léte­sítményébe, ahol felkerestük Sza­bó István KISZ-tibkárt, és meg­kértük, ismertesse az alapszerve­zet 1966-os tervét. — KlSZ-tagiaink eddigi helyt­állásukkal bebizonyították, hogy tokozott feladatok megoldására is Olvasónk írja: Óvni kell a védtelen állatokat is! Napok óta tépelődtem, megír- jam-e azt a látszólag alig je­lentős eseményt, melynek szem­tanúja voltam. Sajnos, nem elő­ször. Most úgy érzem, írnom kell róla. Pénteken, 14-én, úgy délután 2 óra körül ebédelni siettem, amikor a Bajza utca! hídnál néhány embert látok áll­ni a havas téli járdán. Azt hit­tem, hogy szerencsétlenség tör­tént. Amint közelebb érek, egy AKÖV-teherkocsit látok néhány mázsa súllyal megrakva, két fá­radt, párolgó testű lóval. A ko­csis kegyetlen durvasággal üti- veri a két szerencsétlen jószá­got, ahol éri. Egyiknek bőre fel­repedve, szivárog a vér. Tehe­tetlenül erőlködik a két ló. hi­szen az előző éjjel lehullott ha­talmas hótömeg alatt kemény jégréteg van, melyen meg-meg- csúszik a lovak lába. Térdre esett a ló, aztán újra ostorüté­sek, káromkodással kísérve. Az emberek pedig ott álltak és néz­képesek. Ügy határoztunk, hogy az elmúlt évhez hasonlóan to­vábbfejlesztjük az ifjúsági ter­melési mozgalmakat, természete­sen szorosain együttműködve a szakszervezeti bizottsággal. Segít­jük az első szocialista kollektíva, a Gagarin brigád politikai neve­lését és az egész brigádirminka j színvonalának emelését. A megyei KISZ-bizottság által hirdetett ter­melési versenybe öt ifjúsági bri­gádunk és egy ifjúsági műsza­kunk nevez be. Beindítjuk a „Ki­váló Ifjú Mérnök”, „Kiváló Ifjú Közgazdász” és „Kiváló Ifjú Technikus” mozgalmat. További céljaink közé tartozik a takaré­kossági mozgalom kiszélesítése. Alapszervezeteink és az egész termelést segítő tevékenységünk fő célja továbbra is az anyaggal, idővel, energiával való takarékos­ság. Gépeink jó néhány alkatrésze import, azok megóvásával, élet­tartamának növelésével csökkent­jük importanyagaink felihasználá­sát. Az év folyamán fiataljaink 5 ezer óra társadalmi munka elvég­zését vállalják. Rendszeresen fog­lalkozunk politikai és kulturális' nevelő munkával. Biztosítjuk, hogy ebben az évben valamennyi KlSZ-tagunk politikai vagy szak­mai képzésben vegyen részt. Lengyel Tibor Szálka lettem a szemükben. dolgozik majd. Mivel az állami gazdaságban munkacsapatvezető volt, a szövetkezetben is annak választották. Alig telt el azonban néhány hét, az április közepén ösz- szeült közgyűlésen nagy megle­petésére az ellenőrző bizottság el­nökének tette meg a 7800 holdas gazdaság népes tagsága. Nem csa­lódtak benne. Annyira nem, hogy négy év elteltével, amikor a szö­vetkezet határa csaknem 12 ezer holdra kerekedett, függetlenítet­ték ebben a beosztásban. S azóta is őrködik társai segítségével a gazdálkodás eredményességén, a közös vagyon sértetlenségén. Ho­gyan bírta eddig és hogyan bírja ezután türelemmel, éleslátással — azt sorolta el most, egy janu­ári estén, amikor nemcsak szavait, hanem magyarázás köziben! moz­dulatait is rögzítettük. — Az első esztendő nagyon ne­héz volt. Sok olvasással és gya­korlati tapasztalattal igyekeztem eleget tenni munkacsapatvezetői beosztásom mellett az ellenőrző bizottsági elnöki megbízatásom­nak. Nem tagadom, ha Nagy La­jos, akkori és mostani főkönyve­lőnk nem segít, nem biztat állan­tűzésem emiatt a tehenészekkel történt. Ki fc-gáso, .ári. nosy nem takarították ki megfelelően az is­tállót s a tejesedényeket sem mosták el lelkiismeretesen. Ak­kor még nem működött fegyelmi bizottság. „Büntetésük” mindösz- sze annyi volt, hogy az elnök be­citálta őket a vezetőség elé és ott jól „megmosta” a fejüket. Szálka lettem a szemükben és meg is fenyegettek. Aztán elpá­dáliái Az ötvenhatos vi­har magával ragadta ték közönyös arccal. Határozott hangon bár, de ud- ?“ Aladárt Ka- variasan kértem a kocsist, ne\nadaba ment felese- jisse a lovakat, de csak szemle-Pesten len hangú választ kaptam. Vé-j fenyegetésbe j gül vitába, majd csaptam át és figyelmeztettem a két embert — a fuvaroson kívül még egy vasúti egyenruhás fér­fi is kísérte a kocsit —, hogy ha uem hagyják abba ezt az állat­kínzást, a rendőrséghez fordu­lok. A néhány bámészkodó em­ber végre lassan megindult, hogy közös segítséggel próbál­ják kitolni a megrekedt kocsit, A kocsi szállítmánya kontiner volt, melynek száma B 7450 és 1508. Tudjuk, hogy az állam va­gyonát képező gépeket, haszná­lati tárgyakat, szállítóeszközö­ket óvni kell a megrongálástól. És ugyanúgy óvni kell a védte­len állatokat is — melyek szin­tén áz állam tulajdonát képe­zik — a lelketlen emberek kín­zásától. Ennek érdekében és az emberi közöny ellen emeltem szót, és kényszerültem írni. Krizsán Pálné dolgozott, segédmun­kás volt. Most, ki­lenc esztendő múlva, hazalátogatott szülő­falujába, Dévaványá- ra. Rokonok, régi ba­rátok, ismerősök vették körül. — Mi újság van olt messze idegen­ben? — Hogy vagy? — Meg kell dol­gozni, hogy el ne me­rüljön az ember. Ne­kem is mindent meg kellett fogni, hogy ki­verekedjem a min­dennapit. Segédmun­kás 'toltam akkori­ban; bizony, ha leteli a munkaidő, vállal­tam mindent. Takarí­tottam szobát is. Mi­kor milyen munka akadt. Sokszor keve­set aludtam, volt úgy. hogy csak. három­négy órát egy éjsza­ka. Most már csak IS órát dolgozom naponta; azóta, hogy kint vagyok, megta­nultam a vízvezeték- szerelést. —■ Nem olyan könnyen gurul a dol­lár, ahogy mondják? — Inkább része­gét, ha megszagolja valaki. Olyan, mint az alkohol. Hát igen. Kegyet­len, íratlan törvé­nyek. Baleset ér az utcán, ott fekszel a betonon, csődület vesz körül, mim minde­nütt. Majd a mentő szirénája hasít a le­vegőbe. Megáll mel­letted a kocsi, a tiszt­viselő kiugrik belőle 3 rádhajól: — Van csekkfüze­te? Ha fejed tagadóid;; ázod, újra kérdés. — Pénze? Ilyenkor mar or­rodba igazán a dol­lár részegítő szaga. Mert, ha nincs se csekkfüzeted, se pénzed, a mentőkocsi továbbrobog. Magán­cégé. Valaki majd eltakarít az útból, hogy ne akadályozd a közlekedést... — Nektek mi bajo­tok itt? Csaknem minden ablakban ki van írva: hízó van el­adó. Annyi disznó­torban voltam, hogy már nem bírom enni a hurkát, kolbászt. És Timár Aladár január elején vissza­utazott új hazájába. Két évig gyűjtöget­te a dollárt, hogy szülőfaluját megláto­gathassa. Most újabb gyűjtéshez kezd, hogy néhány év múl­va felesége is eljö­hessen Dévaványára, ő is akarja látni ro­konait, régi ismerő­seit. szülőfaluját... (Cserei) Ki-ki a saját előnye szerint próbálja magyarázni az igaz­ságot. roigot.t, a mérgük, s azóta igye­keznek rendet tartami. Kaptam én ennél súlyosabb fe­nyegetést is: az őrhalmi határré­szen néhányan vasvillát, fogtak rám. Ez 1961-ben történt a csép­lőgépnél. Azelőtt három-négy hó­nappal belépett, s a szövetkezeti gazdálkodással, a javadalmazással jobbára tisztában nem levő em­berek dolgoztak a munkacsapat­ban. Ennek ellenére se lett vol­na velük baj, ha Kardos Károly — aikit aztán nemsokára a köz­gyűlés kizárt — nem tüzeli fel a kedélyüket olyan követelésekkel, amelyek teljesíthetetlenek vol­tak. Addig-addig raktuk egymás­nak a szót pró és kontra, amíg ütésre, szúrásra nem emelték a vasvillát. Néhány nap múlva az­tán csak szót értettünk. Ilyen és hasonló eset sok meg­történt az elmúlt tíz esztendőben. Azt, hogy a vita nem fajult tettle­gessé, annak köszönhetem, hogy volt türelmem és nem feszítet­tem a húrt. A túlságosan ideges, heves vérmérsékletű emberek elől kitértem, ha láttam, hogy ab­ban a pillanatban hiába vitatko­zom velük. Később, napok múl­va, amikor lecsillapodtak, akkor magyaráztam meg nekik, hogy miben van és miben nincs iga­zuk. Bár most már egészen más az emberek hozzáállása a munká­hoz, azért vitás, meg nem ér­tett dolgok, apróbb mulasztások még mindig akadnak. Ez nem is csoda, hiszen 1207-an vagyunk a szövetkezetben és ki-ki a saját előnye szerint próbálja magyaráz­ni az igazságot. Csak próbálja, mert az ellenőrző bizottság töb­bi tagja is négy-öt éves gyakor­lattal rendelkezik. Én magam is igyekeztem lépést tartani a fej­lődéssel: levizsgáztam az általá­nos iskola hetedik, nyolcadik osz­tályából, kettős könyvviteli képe­sítést is szereztem, s most a me­zőgazdasági technikum negyedik osztályát Végzem. Nagyon sokrétű a feladat, sok mindent meg kell látnunk. Külö­nösen az évente kétszer megtar­tott általános felülvizsgálaton, amikor a számvitelt, az állatok, a termények és a fogyóeszközök nyilvántartását vesszük szemügy­re. Ilyen vizsgálatnál vettük ész­re, hogy az elkészült vagy kijaví­tott szekerek aránvár ál lóval több szerszámfát használtak fel a bog­nárok. Azért fogyott el sok fa. mert ha egy ócska kerékbe kót- három küllőt kellett volna pótol­ná, akkor is mind kiverték és újakat raktak helyette. Mert így könnyebb volt, s jobban szaporo­dott a munkaegység. Tavaly az­tán órabérrendszert vezettünk be. Elégedettek vele a bognárok is, a szövetkezet vezetői is. Emellett a tavalyelőtti 36 köbméter helyett, tavaly 22 köbméter szerszámfát használtak fed a bognárok. Amint ezekből látható, akad dolga az ellenőrző bizottságnak. Én a magam részéről nyáron mindennap kint vagyok, most, a zárszámadás készítése közben he­tenként csak kétszer-háromszor tudok kimenni. Az ellenőrzés számát úgy növelem, hogy haj­nalban indulok hazulról és előbb széjjelnézek valamelyik major­ban. Az emberek igénylik azt, hogy a szövetkezet vezetőd közül mind többször látogassák meg őket. Nekem is üzentek már sok­szor. Ügy is, hogy „Kijöhetne már Ügy is üzennek: „Na, csak jöjjön ki az a Sípos!” Fotó: Kocziszk> az a Sípos József”, meg úgy is. „No erre meg arra, csak jöjjön ki az a Sípos!” Az ilyen üzenetre is kimegyek, s ha először nem si­kerül egyetérteni, egy-két nap múlva újra felkeresem az illető­ket. K. I. i

Next

/
Thumbnails
Contents