Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

1965. december 10. 4 Péntek Megengedhetetlen a rendszeres éjszakai műszak Javítani kell a sütőipari dolgozók helyzetén Az ÉDOSZ megyei bizottsága az augusztus 26-án megtar tott ülé­sén többek között foglalkozott a sütőipari dolgozók éjszakai fog­lalkoztatottságával. Ezzel kapcso­latban határozatot is hozott: a megyei tanács ipari osztályával együttesen felülvizsgálja az ad­dig kiadott éjszakai munkakez­désre szóló engedélyeket, hogy a szükséghez mérten változtassanak azokon. — A szakszervezet lényegében a sütőipari munkások helyzetének megjavítását törekszik elérni. Va­lóban megengedhetetlen, hogy egyesek rendszeresen éjszakai műszakban dolgozzanak. De va­jon hogyan lehetne másképp a la­kosság pekáruszükségletét kielé­gíteni? Nagy Pal. a Békés megyei Ta­nács 2-es 'számú (gyomai) Sütő­ipari Vállalata szakszervezeti bi­zottságának titkára teszi fel így a kérdést, aki jól tudja, hogy a fe­lelősség őt is terheli a munká­sokkal és a vásárlókkal szemben egyaránt. Mondhatjuk úgy is. két malomkő között őrlődik: az egyik a sütőipari dolgozók érdeke, a másik a lakosság ellátásának szükségessége. A szarvasi üzem gondjairól be­szél : — Szarvason éjjel kilencen, nappal hárman dolgoznak. Éjsza­ka készül a munkaigényes sok­fajta sütemény, nappal a kenyér. Vegyünk csak elő papírt, ceruzát és számoljunk... Nem okoz különösebb fejtörést: mindenkire havonta három hét éjszakai műszak jut. Azt is megtudhatjuk Nagy Pál­tól, hogy Gyomán sokkal kedve­zőbb a helyzet, de egyik-másik dolgozót ott is néha két héten át egyfolytában éjszakára kénytele­nek beosztani. Ez is sok. mert na­gyon .igénybe veszi az embert, hát még a három vagy négy hét. Igen, Orosházán például három süteményüzemben ugyanazok a munkások minden este 10 órától másnap reggel 6-ig dolgoznak. Né- hányan évek óta, akik jóformán már azt is elfelejtették, hogy mi­lyen a nappal, mert akkor alusz­nak. Egyesek közülük ugyan nem tesznek emiatt ellenvetést, mert Újraértékelik termelőszövetkezetek állóeszközeit A zárszámadási előkészüle­tekkel egyidőben, december elején a termelőszövetkezetek­ben megkezdték az állóeszkö­zök — gépek, épületek, ültet­vények — újraértékelését. A most kezdődött újraértékelés során számba ’ veszik a közös gazdaságok teljes állóeszköz­állományának minden tételét. Víz van az arábiai sivatag alatt Szaúd-Arábia sivatagos felszíne a kőolajhoz hasonló kincset rejte­get: mintegy 500 méter mélység­ben óriási tó terül el. A szakértők szerint ez a víz 40 000 év aiatt gyűlt össze, s az eddig vett víz­minták arról tanúskodnak, hogy igen jó minőségű. A föld alatti tó s,felszíne” több mint egymillió négyzetméter. Szaúd-Arábia kor­mánya szerződést kötött az Élel­mezésügyi Világszervezettel (FAO), amely megkezdi a termé­szetes vízmedence kiaknázását. Műszaki felméréssel megálla­pítják a még hátralevő élettarta­múkat, s ebből, valamint a je­lenlegi árak alapján meghatá­rozott bruttó értékből, a mező- gazdasági üzemek részére most kidolgozott egységes értékcsök­kenési leírási kulcs segítségéve] számítják ki az állóeszközük jelenlegi tényleges értékét, Mindez egyúttal feltetele an­nak is, hogy a termelőszövetke­zetek is létrehozhassák az ön­álló gazdálkodáshoz nélkülöz­hetetlen amortizációs alapot amely az elhasználódó állóesz­közök rendszeres pótlásának fe­dezésére szolgál. Az újraértéke­lés tehát az első lépés ahhoz, hogy a szövetkezetek saját ma­guk dönthessék el. mikor mi­lyen gépet, épületet kell pótol­niuk, s hogy rendelkezzenek is az ehhez szükséges összeggel. A termelőszövetkezetekben a következő néhány hónap alatt — december elejétől április vé­géig — a jelenlegi nyilvántartá­sok szerint mintegy 36 milliárd forint értékű állóeszközt kell újraértékelni. (MTI) az éjszakai pótlék jelentősen nö­veli a keresetüket. Az egészségük azonban megsínyli. És amit ugyancsak nem lehet elhallgatni: szinte minden szórakozási, műve­lődési lehetőségtől elesnek, a csa­ládjukkal pedig alig tudnak fog­lalkozni. De mi történne akkor, ha egy reggel hiányozna a friss sütemény az árusoknál, a tejivókban, a boltokban? Nem kétséges, nagy felháborodást keltene. A fogyasz­tók száma az utóbbi években egy­re gyarapodott, az üzemek fej­lesztése azonban nem tartott lé­pést az igények növekedésével. Kicsi a kapacitás, ami azt jelen­ti, hogy az adott viszonyok között csak többszöri sütéssel lehet a szükséges mennyiséget előállítani. A sütőipari munkások helyzetét tehát a korszerűbb és megfelelő kapacitású üzemek változtathat­nák meg gyökeresen, de azok má­ról holnapra nem nőnek ki a föld­ből. Évek kellenek hozzá. Fenn- tartható-e addig a jelenlegi álla­pot? Szervezési módosításokkal bizonyára javítani lehet rajta. December 6-án ennek megtár­gyalására ültek össze az ÉDOSZ megyei bizottságának és a megyei tanács vb ipari osztályának meg­bízottai, valamint a tanács sütő­ipari vállalatainak igazgatói és szakszervezeti titkárai. A résztve­vők teljesen egyetértettek abban, hogy változtatni kell a helyzeten. A jelenlegi 45 üzem kétharmadá­nál bizonyos mérvben máris csök­kenteni tudják a túlzott mértékű éjszakai munkát, es a vállalatok gazdasági, műszaki vezetőinek, valamint szakszervezeti bizottsá­gainak még tovább kell keres­niük azokat a lehetőségeket, ame­lyek — a zavartalan ellátás biz­tosítása mellett — javítják a sü­tőipari dolgozók körülményeit. A megyei tanács vb ipari osz­tálya a következőkben az üzemek fejlesztését fokozottabban szor­galmazza majd. A végleges meg­oldáshoz azonban központi intéz­kedés szükséges. Pásztor Béla A tőrténelemfelejtők Egyesek vagy rosszul tanulták meg a Iegújabbkori történelmet vagy kiesett emlékezetükből a tárgyi ismeret. De ki az ördög­nek jutna eszébe, hogy valaki nem tud arabusul, ha nem akar­na mégis arabusul beszélni. Mert ugyebár a Iegújabbkori történe­lemnek olyan periódusai is vannak, mint 1945, amikor el­hallgattak a második világhábo­rú fegyverei. S ml következett utána? A háborús vihar béní­totta hazánkat életre kellett kel­teni. És voltak, akik évtizedeket jósoltak ahhoz, amíg Magyaror­szág gazdaságilag lellelegzik. Is­mét voltak mások, akik azt mondták, három év alatt újjáépül az ország. Közben mill-pengők sodródtak az utcán a ialevelek- kel. Vagy emlékeztetek az 1956- os eíientorradalom utáni idő­szakra, amikor szintén óriási er­kölcsi és anyagi károk tépték az országot. Vajon kik voltak mind­két súlyos időszakban, akik megkeresték a kivezető utat. s arra vezették a hazájukat sze­rető. dolgozni, élni akaró embe­reket. A háború után az újjáépí­tésért. 1957-ben pedig az erköl­csi. gazdasági megerősödésért, a konszolidációért. Hogy csak e két történelmi tényről szóljak, a közbülső s az 1956 óta eltelt idő­szakról nem is beszélek. Kik voltak? A megyében százezrek, az országban milliók tudják. Fur­csa, hogy ez a tömegméretű tör­ténelemismeret nem ragad at. egyesekre, emlékezetüket nem frissíti fel. Nem emlékeznek ar­ra. hogy a kivezető utakat a kom­munista part, a kommunisták mutatták meg, s ahogyan azt a történelem bizonyítja — jól mu­tatták. Ahogy e sorokat rovom a szerkesztőségi szobában, a mar­kológép zenéje kísér, egy új bér­ház építéséhez készülődnek Bé­késcsabán. a Szabadság téren ismét. S közben eszembe jut, az idén a megyében gabonából át­lag 14 mázsás termést takarítot­tak be. Ejt is a Iegújabbkori történelemhez tartozik. Van és lesz mindenkinek kenyere, amennyire szüksége van. A tör- ténelemfelejtőknek is. Mert csak erre gondol az ember, ami­kor arról érkezik hír. hogy egyik üzemünkben a műszaki tanács­kozásra egy műszaki vezető nem volt hajlandó beengedni a párt­tagokat. Ahogyan ő ezt megfo­galmazta: ehhez a pártnak sem­mi köze. Az a gyanúm, hogy akt a leg- újabbkori történelemnek ilyen szűkös ismeretében van, és még­is nyilatkozik róla, annak a ré­gebbi történelmi leckék ismétlé­se sem ártana meg. Mert tárgyi ismeret nélkül történelemről sem illik beszélni... (cserei) Egy úttörő dicsérete Az elmúlt héten, a késő dél­utáni órákban egy Budapestre tartó autóból kiesett egy tás­ka, abban igazolványok, s kö­zel négyszáz forint. A táska tulajdonosa csak Kecskeméten vette észre, hogy hiányzik, visszafordultak, de akkor már hűlt helyét találták minden­nek. Néhány nappal később csomagot hozott a posta, amelyben minden hiánytala­nul megvolt, táska és pénz is. A táskát Stefancsik Tibor szarvasi általános iskolai ta­nuló találta meg. Az igazol­ványból megtudta a címet és nem volt rest azt elküldeni jo­gos tulajdonosának. A kis úttörő nemcsak a tás­ka tulajdonosának dicséretére, hanem mindannyiunkéra jog­gal lehet büszke. Berci tolvaj! fog „Hány kilométerre van Sarkadhoz Békéscsaba ?" ,.A minap felindult férfi lé­pett be az irodámba. Kérem, hol kapok egy olyan igazolási, hogy hány kilométerre van Sarkadhoz Békéscsaba?'' Tatár Lajosné olvasónk, a sarkad! községi tanács dolgozója írta meg szerkesztőségünknek a cifra esetet, mely a fenti kére­lemmel kezdődött, pontosabban, ez már csak következmény, a kérelmező ugyanis gépkocsive­zető, aki egy sarkadi termelőszö­vetkezetből rizst szállított a bé­késcsabai átvevőhelyre. A szál­lítmányt lepakodták, azonban a vállalat megbízottja a fuvart nem akarta igazolni, mondván: „Hozzon előbb a helybeli tanács- . tói (Sarkadról) egy olyan igiazo- !ást, hogy milyen távolságra van Sarkad Békéscsabától.” A szigorú ellenőrzés, az esetle­ges visszaélések elleni követke­zetes éberség nagyon szép dolog. Két helység távolságát azonban a tanács által igazoltatni kissé túlzott elővigyázatosság. Azt sem értjük: miért éppén Sarkadon kellett igazoltatni a szóban forgó távolságot (ha már kellett), vagy talán Békéscsaba és Sarkad kö­zött is az a helyzet, mint a va­lamikori vásári óriáskígyóval, amelyik a fejétől a farkáig 2-2 méter, a farkától a fejéig 35 mé­ter? Különben olvasónknak volna egy megíogadásra méltó nagy­szerű javaslata: a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a kételke­dő vállalat egyszer s mindenkor­ra vásárolna agy autótérképet 11 forintért — aj — Az öreg Kenyeressel egész este nem lehetett bírni. Semmi sem volt jó neki, mindenbe belekötött, míg végül angyali türelmű fele­sége is kifakadt. — Ha másutt íelhergeltek, add ki a mérged ott. Ne itthon tedd tönkre az életünket. Lásd, az a szegény kislány is sírva szaladt a birkák után. Miért kell olyan gorombán beszélni vele? Nem szólt erre semmit az öreg, bement a kamrába, meglötyögtet- te a csatost. Van még benne — állapította meg elégedetten. Ha­rapott hirtelen néhány falast, hogy jobban csőszön a bor, azu­tán a csatom társaságában kiült a gangra. Erősen szürkült már, alig lehetett látni a közeli szarvasmar - hatelep épületeit. — Legalább Búzás jönne — morgott magában —, miközben lehajtotta a második pohárral. A fene egye meg, a bor sem ízlik egyedül. Vajon mi baja lett a Ja­ninak? — morfondírozott az ivó és beszélgető cimbora elmaradá­sán. Napok óta felénk se néz, pe­dig most lenne bőven beszélni va­ló. A csatos is kiürült már, de rajtam kívül nem ivott belőle senki. Boris néni az istálló felől keve­redett elő. Végzett a kacsák tö­mésével és most a konyha felé igyekezett. — Miért nem mégy magad a birkák után? Miért zavarászod Azi a kislányt? Nem elég. hogy egész délután vigyázott helyetted a bir­kákra, még most is engeded? Per­sze, mindig csak az a nyomorult bor. Megállj, egyszer úgyis kiön­töm... — Nyughass már, Boris — tette le a háborgó asszonyt az öreg. Tudod jól, hogy vezetőségi ülés volt és azért kellett Zsófinak vigyázni a birkákra. Különben nem is lehetett olyan nehéz, hi- sízen mondtam, hogy csak itt a ta­nya körül terelgesse őket. Legel­tetés közben még tanulhat is. A bort meg csak hagyd nyugodtan, nem bántott az téged, te se bántsd. Csodálkozol azon, hogy mérges vagyok? Te se lennél más. ha ott lettél volna a gyűlésen. Kép­zeld el, már megint lopnak a te­henészetben. Fél délután megint azon tanakodtunk, hogy hogyan kellene elfogni a tolvajt. A tej­házból rendszeresen eltűnik a tej­föl meg a túró egy része. A tetejé­be most meg már a tojásból is lába kél néhánynak naponta. táti ütögette az átszeli giz-gazt, amikor észrevette, hogy a tehené­szet felől egy kerékpáros közele­dik. Hamarosan megismerte: Hi­szen ez a Búzás Jani komám! — Hová, hová, Jani komám! Búzás kissé meglepődött, de a kerékpárról le sem szállva vála­szolt: — Megyék ebédelni! Sietek — kiáltott vissza, nehogy megsértőd­in~ jön az öreg, amiért nem állt meg. Kenyeres meglepődött. Ebédel­ni? Itt dolgozik ez már évek óta, de sose ment haza, csak , este Hányszor jött be a tanyába dél- időben egy kicsit kontrázni egy-két pohárka mellett. Hosszú ideig nem volt olyan este. hogy ne innen in­dult volna hazafelé... Nem tudott eligazodni ezen az újdonságon. Ki főz a Janinak délre? Hiszen a Li­di komámasszony a kertészetben dolgozik. Furcsa dolog ez. Minek vitte haza a tarisznyáját, ha ebéd után visszajön? — emlékezett ar­ra, hogy a kerékpár kormányán ott volt a tarisznya is, mintha már vissza sem jönne aznap. Valami baja lehet ennek a Janinak velem — fűzte tovább a gondolatait —, hiszen már hetek óta nem jön be. No, majd elkapom hamarosan. Ki­Van valami enyveskezű a tehené- szedem an belőle, hogy mi a baja szetben, akit mér nem sikerült el- ve'ern­csípni és a példáján okulva a tyú­kászok között is feltűnt az ilyen. Zsófikám! — kurjantott egy na­gyot hirtelen. Hajtsd be a birká­kat, tovább majd ellátom én őket. Másnap délben a tanya mellett húzódó út közelében terelgetett az öreg Juhász. Botjával szórakozot­Behajtás után kivezette a tehe­net a kút melletti vályúhoz, ami­kor csodálkozva vette észre, hogy a Jani már a tehenészet felé kari- kázik. — Ejha! — ftittyentett egy legé­nyeset. — De hamar megebédelt a Jani, hopp — csapott a fejére az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents