Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-08 / 289. szám
1965. december 8. 3 Szerda Elkezdik a gyomtalanítógép nagyüzemi gyártását A dara tövében A Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyárban megkezdik a gyomtalanító gép nagyüzemi gyártását. A gyomtalanító Nesz- merák István találmánya Nemrég kapta meg konstrukciójára a szabadalmait A találmányi hivatal szakemberének véleménye szerint a gyomtalanító egyszerűségében nagyszerű. Kapásnövények, főleg kukorica termőtalajának gyomtalanítására használható. Nesizmerák István találmánya olyan mechanikai eszköz, amely a gyomnövényt vegyszer & emberi kéz munkája nélkül elpusztítja. Folyamatos kezeléssel a termőta- * laj gyommentesen tartható. A munkaeszköz lényegében egy magas, rendkívül érzékeny rugós fogú borona. Tagoltságában, súlyában, rugóinak transzverzális és longitudinális rezgéseiben újszerű. A gyom kiirtását maradéktalanul elvégzi, anélkül, hogy a kultúrnövényben kárt tenne. Ez a „képessége” abban a meggondolásban rejlik, hogy a gyomnövények a felszínen helyezkednek él, a haszonnövények mélyebben. A borona foga két centiméter mélyre hatikusai. Végül látnunk kell azé is, hogy a békés egymás meilett élesít a világ békeerőinék összefogásával rá lehet és rá is kell kényszeríteni az imperialistákra. Az ENSZ fórumain, a nemzetközi tárgyalásokon, s nyilatkozatokban a szocialista országok vezető politikusai többször is kifejtették: a békés egymás mellett élés gondolatának érvényre juttatása csak úgy képzelhető el, ha a nyugati hatalmak js tiszteletben tartják minden ország teljes terű. leti sérthetetlenségét, nemcsak el. ismerik, hanem gyakorolják is a más államok belügyei'be való be nem avatkozás elvét, és a népek nemzeti önrendelkezési jogát elismerik akkor is, amikor egy ország társadalmi berendezkedéséről, ügyednek a népakarat szerinti eldöntéséről van szó. A fentebb említettekből kitűnik: a békés egymás mellett élés teljes érvényre jutásának ma még jelentős akadályai vannak. Elég itt utalni az olyan jenki típusú agresszióra, mint amilyet a Dominikai Köztársaság ellen követték el nemrégiben vagy néhány esztendővel ezelőtt Guatemalában —, de jól tudja mindenki: addig alig. ha lehet a békés egymás mellett élés politikájának teljes megvalósulásáról beszélni, amíg az amerikai agresszorok támadásokat tol be a talajba, ezért csak a gyomot irtja. A nyolcvan centiméter magas boronaszerű fogazat a legkisebb ellenállásra is köny- nyen reagál. A gyomot teljes biztonsággal „észreveszi”. Óránkénti teljesítménye 6—8 kaitasztráiiis hold. Használatával lényeges önköltségcsökkentés (üzemanyag, munkaerő), valamint terméshozamnövelés érhető el. Továbbfejlesztve a gép alkalmas lesz a kukoricán kívül más kapásnövények gyomtalanítására is. A gyomtalanító „kitűnő bizonyítványát” a Herceghalmi Állami Gazdaságban és a Mezőgazdasági ki. Itt a gyakorlati próbákon sikeresén megállta helyét a gép. Érthető hát, hogy a hazai piacon kívül külföldi érdeklődők is jelezték igényüket a gépre. A TECH- NOIMPEX Külkereskedelmi Vállalat például franciákkal tárgyal a gyomtalanító exportálásáról. Az okos, hasznos gépnek a fentieken kívül még egy érdekessége van — feltalálója órás kisiparos. Kádár Márta intéznek a dél-vietnami szabadságharcosok, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság békés városai és falvai ellen. A békés egymás mellett élés politikája egyáltalán nem mond ellenit annak, hogy ahol kell, ott a szocialista világ fegyverrel védi magát! A szocialista országok álíliam- férfiai, amikor a tőkés világ politikusaival tárgyalnak — akár az idézett találkozókra, akár például Péter János magyar külügyminiszter megbeszélésére utalunk Rusk amerikai külügyminiszterrel —, éppen^ azzal bizonyítják, milyen komolyan gondolják a békés egymás mellett élés politikáját, hogy nyílt, világos szóval bélyegziik meg az agressziót, az imperializmus gaztetteit. Minden olyan lépés, amely — kíméletlenül leleplezve az agresz- sziiót — a békés megoldásokat követeli, közelebb hozhatja a békés egymás mellett élés politikájának győzelmét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának moszkvai ünnepségén éppen e gondolat jegyében mondotta Dimitri j Poljanszkij: „A szocializmus fölénye a kapitalizmus fölött a szocializmus lényegéből fakad”. A szocializmus éppen ereje és igazsága tudatában áll a béke erőinek élén a világ- politika minden kérdésében. Gárdos Miklós A minap megálltam Békéscsaba új negyedében, a Kulich Gyula Lakótelep egyik most épülő háza niellett. A daru széles vágányán méltóságteljesen gördült, kapcsán egy középblokkal. A kőművesek ott szorgoskodtak a falakon, tették kötelességüket. Sorjában nőttek az emeletek. A blokk beemelése mindössze néhány percig tartott. Amíg azonban a daru kapcsai ég és föld közé emelhették, órák, napok, hetek telhettek el. A lakások százai tízszer, hússzor, ezerszer ennyi blokkba, órába, napba, hétbe, esetleg évbe kerülhetnek. Mert hosszú az út, amíg az agyagos földből téglát présel a gép, amíg a szénpor vörösre égeti, amíg a kőműves a gyárudvaron összeragasztja és szárítja, kocsira emeli, hogy a Kulich Gyula Lakótelep valamelyik tömbjében családot öleljen körül. A munkafolyamatnak ez a fő sora. Ahhoz azonban, hogy a tégla anyaga, az agyag, eljusson a présig, sok minden történik. Száz és ezer ember vigyázza, segíti ezt az utat. Hosz- szú a folyamat, amely valahol ott kezdődik, amikor a tégla égetésére alkalmas földet kiválasztják. Erre a célra ugyanis nem mindegyik i talaj jó. Ha úgy tetszik, a talajmintát laboratóriumban alkotóelemeire bontják, s ha alkalmas, csak azután kezdődhet a bányászat. A föld bányászata kemény munka. Ezért is gépesített- ték. A gép, amely a bánya mélyéről felhozza az anyagot, megint egy külön fogalom, egy önálló konstrukció. Főbb alkatrészei különböző alakúak, méretűek. Minden darab speciális feladatot lát el. Ezért minden alkatrésznek külön gyártási technológiája van. A gép konstruktőr-e lehet munkás, paraszt vagy éppen értelmiségi. Ez télj esen mindegy. A lényeg: a gép jól szolgálja az embert, az ember értse társa akaratát, amelyet a gép alkatrészeibe, az alkatrészek egységébe, összességébe öntött. A társadalom a legnagyobb üzem. A közösség együttes munkája, erőfeszítése ott van a Kulich Gyula Lakótelepen éppen úgy, mint a szántóföldön vagy a művelődési otthon valamelyik szögletében. S ami lenyűgöző: az izmok közös céljainkért feszülnék, újrafeszülnek s mind keményebben eggyéforrva, szoros egységben feszülnek közös álmunkért. Ügyünk napról napra így kerül közelebb céljához. A sorjázó házak, az új gépek, a villamos energiát továbbító hálózat, a föld eddig sohasem tapasztalt gazdag termése valamennyiünk, vagyis a társadalom egyirányú munkájából, akaratából fakad. Amíg a középblokk a daru karmai között a helyére kerül, csak néhány percbe telik. A blokk megíormázásáig bonyolult számítások láncolatán át jut el az anyag. A gyártástechonológia kimunkálása sokrétű, az utasítások megértése, megvalósítása még bonyolultabb valami. Éppen ezért a gyártás folyamatában közreműködőknek tudniuk kell, hogy mit tesznek, miért adják önmagukból az erőt, a hozzáértést, a szilárdabb tégláért, blokkért, az embert szolgáló gépért, az eddiginél gazdagabb termésért, az önköltség csökkentéséért, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás gazdaságosságáért és így tovább. A társadalmi méretű termelésben a lehetőségek bizonyos munkamegosztást kristályosítottak ki. Közös dolgainkért a felelősségvállalással és a közösséget szolgáló tényleges munkával minden ember önmaga helyét határozza meg társai körében. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet mai, tengernyi feladatában luxus lenne egy gépészmérnököt darukezelői beosztásban foglalkoztatnunk. Bár lehetséges, a gépész- mérnök kiválóan látná el feladatát, de nem biztos, hogy egy esetleges fordított helyzetben a darut kezelő szakmunkásból egyik percről a másikra kiváló gépészmérnök lenne. Ki-ki a maga tanult szakmájában szolgálhatja csak igazán a közösséget, melyre hivatásérzettel készült. A társadalmi munkamegosztás tehát azt kívánja, hogy legyen munkásember is meg parasztember is, s legyen a munkásosztálynak is meg a parasztságnak is egy olyan rétege, amely a mind bonyolultabb termelési feladat megoldását, a munka termelékenységének növelését, módjáig a gazdaságosság irányát kimunkálja, amely a termelés ütemét a társadalmi szükségletekkel szinkronba állítja és megakadályozza a népgazdaság erőforrásainak szétforgácsolását. Ez a közös ügy. Aki erne a közös ügyre ésszerű és a korábbinál gazdaságilag jobb, többet ígérő javaslatot tesz, minden bizonnyal nem tekinthető a társadalmi célkitűzés ellenségének, mint ahogyan az az ember sem, aki a téma „feldobásakor” a dolgok rendjében valamit neon lát világosan, & egyes kérdésekre bővebb magyarázatot kér. Mindennapi életünkben mindjobban az értelemé, a tudásé, a hozzáértésé a szó. A társadalom, vagyis mi mindannyian elviárjuk egymástól, önmagunktól — s jó lenne ezt nemcsak elvárni —, hogy az életnek azon a műm kátéról étén dolgozzunk, melyre a közösségtől kapott támogatással készültünk. Ma végtére elmondhat^ juk, a könyvelésben csak Olyan embernek legyen helye, aki ismeri a számlákat, ezek összefüggését. Az esztergapad mellé olyan ember álljon, aki tanulóéveiben annak Népgazdaságunk a második ötéves terv időszakában kereken egymilliiáxd forintot költött a baromfitenyésztés fejlesztésére, ezen belül főleg a nagyüzemi keltetés, nevelés, tartás és hizlalás, valamint az üzemszerű tojástermelés megalapozására. A Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgató, ságán tájékoztatásul elmondották, hogy baromfiállományunk az utóbbi öt év alatt a tervezettnél is nagyobb mértékben nőtt: 27 millióról a tervezett 28 millió helyett 32 millióra. Baromfihús-termelésünk 1961—1965 között 21,5, tojástermelésünk pedig 24 százalékkal lett magasabb. Ugyanezen időszakban a termelés növekedése a vágóbaromfi-felvásárlás 89,7 százalékos és a tojásfelvásárlás 66 százalékos emelkedését tette lehetővé. Ugyancsak kedvezően alakult a baromfitermékek exportja is: vágóbaromfi-kivitelünk 75,7, tojásexportunk pedig 157 százalékkal nőtt. Baromfihúsból az egy főre jutó évi fogyasztás 1,6 kilogrammal, vagyis kereken 17 százalékkal növekedett, a tojásfogyasztás pedig minden darabját megismerte, aki érti a gép „nyelvét”. A traktorra olyan ember üljön, aki a hozzácsatolt munkagéppel is bánni tud. A vegyszerhez csak olyan ember nyúljon, aki ismeri annak hatóanyagát, hatását, a használat feltételeit megteremtette. Érthető, hogy az emberek közös dolgainkért szót emelnek, hiszen benne élnek a mában. Ezért szólnak, ha azt látják, hogy gátlástalanul forgácsolják a társadalom erőit, a nemzeti jövedelmet. Kérésük jogos, mert az ilyesminek véget .is kell vetni. Az utóbbi időben többször felvetődött: a gazdasági szervező munkában milyen helyet foglal el az értelmiség. Mi meggyőződéssel valljuk, hogy a tanult emberek sokasága nem alkot külön kasztot. Az értelmiség attól függően, hogy társadalom melyik osztályát, felnövekvő osztályát szolgálja, lehet munkás vagy éppen agrárius. Mivel a munkásosztály és a parasztság tevékenysége egy közös irányba hat, az értelmiségnek is ezt a közös irányt kell szolgálnia. És szolgálja is! Gazdasági életünk ezernyi területe tanúsítja a tar nult, iskolázott emberek magas fokú munkájának igen jelentős nemzetgazdasági értékét, amely 1965-re a társadalom anyagi, szellemi felemelkedésének fontos zálogáig jutott. Elgondolkodva álltam a Kulich Gyula Lakótelep egyik épületének összeállításánál. Csodáltam az emberi agyat, amely megkonstruálta a darut, előírta a drótkötél vastagságát, az egyes szálak minőségét, a szerkezetet hajító villanymotor erejét, mindazok munkáját, akik az elgondolást egységbe formálták, s azt az embert, akinek minden mozdulatára engedelmeskedik a gépóriás. Ott, a daru tövében éreztem, hogy a tervezőmérnök és a daru kezelője között milyen szoros az egység. Ismerték, értették egymást. Dupsi Károly 20—25 darabbal, csaknem 20 százalékkal magasabb az öt évvel korábbi szintnél. Az elért kétségtelenül jó eredményekben nagy része volt az elmúlt években megszervezett nagyüzemi baromfitenyésztő telepeknek. Míg 1960-ban még csak csírájában voltak meg a nagyüzemi baromfitenyésztés alapjai, 1965-ben a vágóbaromfi-felvásárlás 75 százalékát, a tojásfelvásárlásnak pedig 26 százalékát fedezték a termelőszövetkezetek és az állami gazdasáigok nagyüzemi tenyészetei. Örvendetes, hogy a háztáji es egyéni baromfitartók száma nem csökkent, ellenkezőleg: 11 százalékkal növekedett. A vágóbaromfi- termelés a háztáji és egyéni gazdaságokban 10 százalékkal, a tojástermelés pedig 11 százalékkal magasabb, mint öt évvel ezelőtt volt. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok baromfiállománya az elmúlt öt év alatt 30 százalékkal, vágóbaromfi-termelé- süik 53 százalékkal, tojástermedé- sük pedig 58 százalékkal nőtt. Gépikísérleti Intézetben állították fik a tőkés országok egyes pollÖt év alatt ötmillióval nagyobb baromfiállománytól 28 százalékkal több tojás
