Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-30 / 307. szám
1965. DEC. 30., CSÜTÖRTÖK * Ara: 60 fillér xx. évfolyam, 3or szám Tervkészítés: közvéleménykutatással A közös gazdálkodás kezdete óta gondot okoz a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak egyaránt, hogy vannak hetek és hónapok, amikor kevés a munkaerő, máskor viszont nem tudnak elegendő munkát adni az embereknek. Az efféle ellentmondás a mezőgazdasági munka jellegéből következik. A növényápolás és az őszi betakarítás idején a legtöbb helyen kevés az emberi munkaerő, különösen, ha még az időjárás is kedvezőtlen. Télen, kora tavasszal és nyár közepén pedig általában a dologra alkalmas kéz több és a tennivaló kevesebb. Ezért érdemes azon elgondolkodni: miként lehetséges, hogy vannak szövetkezetek, amelyekben a dolgozó tsz-tagok munkaerejének negyede, harmada kihasználatlanul marad, miközben kapálatlan a kukorica egy része, késlekednek a betakarítással és több munkáskéz kellene az állat- tenyésztésben is. Más szövetkezetekben pedig évek óta az ismétlődik, hogy olyan munkaigényes növényeket vetnek, amelyek megmunkálására még akkor sem futja erejükből, ha a tsz-családok apraja-nagyja reggeltől estig a közösben dolgozik. Sok helyen tehát baj van az elvégzendő munkák mennyiségének és a meglevő emberi munkaerő teljesítőképességének összehangolásával. A bajok forrása a tsz-tík tervezésében található. A szövetkezetekben év végén ugyan pontosan leltárba veszik anyagi javaikat, terményeiket, állataikat, gépeiket, a tervkészítést megelőzően minden tényezőt igyekeznek a lehető legkörültekintőbben figyelembe venni, csak éppen a legfontosabb tényező: az emberi munkaerő számbavételét hanyagolják el. A szövetkezetek tervkészítéséhez szolgáló nyomtatványai között ugyan szerepel a munkaerőmérleg és a megfelelő oszlopokat többnyire ki is töltik — de általában ezek a számok nem fedik a gazdaság tényleges munkaerő- helyzetét. Jogos a kérdés: milyen módon lehet egy-egy szövetkezetben. az emberek munkáját egy évre előre megtervezni? A kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezetek több éves gyakorlata tanulságos választ ad erre. Alapvető igazság, hogy a szövetkezeti közösség elsőrendű kötelessége; munkát és tisztességes megélhetést biztosítani minden tagjának. És az is a közösség érdeke, hogy csak olyan vállalkozásba fogjon, amelyet győz is erővel, mert különben nem haszon, hanem kár származik az igyeke- 1 zetből. Az is kétségtelen, hogy e feladat megoldása — a közgyűlés felhatalmazása alapján — a vezetőségeik dolga. A ma már országos hírű termelőszövetkezetekben évekkel ezelőtt felismerték, hogy a munkaerő helyes számbavételének és foglalkoztatásának egyik legegyszerűbb módja, ha például a kapásnövényeket egyéni vállalás alapján családokra osztják fél. Ez a fonna lényegében kétoldalú megállapodás a szövetkezeti közösség és az egyes tsz-gazdák között. A közösség végzi a talajművélésit, a vetést — a családok pedig a növényápolással és betakarítással járó kézi munkát. A módszer rövid idő alatt általánosan elterjedt, mert biztonságot jelent mind a szövetkezetnek, mind az egyénnek. Mindenki pontosan ismeri feladatát, s jobb munkára ösztönzi nemcsak a közösség, hanem saját jól felfogott érdeke is. Több helyen a munkaélosztás- nak, a munkaerőmérleg elkészítésének már fejlettebb, a szövetkezet minden tevékenységére kiterjedő módszere alakult ki. Ezekben a termelőszövetkezetekben év végén a vezetőség tagjaiból alakult 2—3 tagú bizottságok külön-külön beszélgetnek minden szövetkezeti gazdával. Mindenekelőtt kikérik az illető véleményét a szövetkezeti vezetőség munkájáról és az egész gazdálkodásról. Afelől is érdeklődnek: hogyan ítéli meg saját munkáját, helyzetét a közösségben? Megfelelő-« számára az a munkabeosztás, amelyben éppen dolgozik? És végezetül pontosan tisztázzák, hogy a következő évben melyik időszakban, milyen mértékben és a gazdálkodás melyik ágában számíthatnak saját és családjának munkájára. Vagyis amolyan tervkészítő közvéleménykutatást tartanak. Azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben ez a gyakorlat már több éve meghonosodott, vezetők és tsz-tagok egybehangzóan állítják; e beszélgetéseknek nélkülözhetetlen és több irányú haszna vén. Olyan dolgok is szóba kerülnek, amelyek megbeszélésére nemcsak a közgyűlés, hanem még a brigádértekezlet sem alkalmas. Emellett e beszélgetések legkézenfekvőbb haszna a csaknem teljesen pontos és a valóságos helyzetet tükröző munkaerőmérleg elkészítése, hiszen a beszélgetés végén a vezetőség képviselői minden emberrel részletesen megállapodnak a következő évi munkát illetően. Természetesen e megállapodáshoz viszonyítva év közben lehetnek kedvező vagy kedvezőtlen eltérések, de ezek már kevésbé borítják fel a gazdálkodást, mintha csupán a létszám és az előző évben teljesített munkaegységösszeg alapján készítették volna terveiket. A termelőszövetkezetekben dolgozó emberek munkaerejének, szándékának ilyen alapos, egyénenkénti tisztázása egyaránt hasznára válik mind az egész közösségnek, mind az egyes tsz-családok- I nak. Ez a módszer arra is alkalmas, hogy pontosabban számoljanak a családtagok munkaerejével, tervszerűbbé tegyék a közös és a háztáji közötti kapcsolatot. Olyan módszer, amelyet minden termelőszövetkezet alkalmazhat, mert így megvalósítható tervet készíthet és nagyobb biztonsággal hangolhatja össze embereinek teljesítőképességét a gazdálkodás legfontosabb célkitűzéseivel, Tízmillió forint hé vízkutatásra Megyénkben két új kutat farnak Magyarország területén helyenként a szokásos 33 helyett 18 méterenként emelkedik egy fokkal a felszín alatti földréteg hőmérséklete. Így a mélyfúrással feltárt víz hőmérséklete az ország egy- harmadán eléri az ötven fokot, az összes terület egytized részén pedig még 90 foknál melegebb víz feltárása is valószínű. Jelenleg csaknem ötszáz ásvány-, gyógy- és hévízforrást, illetve kutat tartanak nyilván, s ezek a lelőhelyek naponta 350 000 köbméter vizet adnak. Ezt a kincset azonban a nyáron, a főidényben is alig 60 százalékban hasznosítjuk, bár az utóbbi években már jelentősen meggyorsult a hévíz- felhasználás. A második ötéves tervben mintegy 70 új tisztasági strandfürdő épült az országiban. Ennek túlnyomó részét, 50 hévízforrásra települt fürdőt az utóbbi három évben adtaik át. A meleg víznek egyéb irányú hasznosítására, kertészeti melegházak fűtésére évente 5—6 hévízkutat fúrnak, s évi 30 000—40 000 négyzetméterrel növelik a fűtött melegházi te™1«* tét. Így már mintegy 250 OOÖ négyzetméternyi területen termelhetnek mezőgazdasági növényeket. Szegeden 850 lakást fűtőnek meleg vízzel, a következő évekre pedig még ötezer szegedi és nyolcszáz győri új otthon hévízfűtését irányozták elő. Az országos műszaki fejlesztési bizottság nagy gondot fordít megyénkben is a föld mélyén lévő kincsek feltárására. Nálunk Békés megyében is egyik legnagyobb kincs a termálvíz. A tótkomló- si Viharsarok Tsz primőr telepét a mélyebb rétegeikből feltörő 80 fokos vízzel fűtik. A gyulai városi kertészet hajtatóházaiban olcsó hőforrásnak bizonyult a termálvíz. Amíg Gyulán célituElkészült a Nyugati-főcsatorna Szerdán a 15 kivitelező vállalat, valamint a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereinek részvételével megkezdődött a Tiszántúl második nagy mesterséges folyójának, a Nyugati-főcsatornának a műszaki átadása. A most befejeződött második ötéves terv nagy létesítményét 1963. augusztus elején kezdték építeni. Negyven- három kilométer hosszúságú medrének ásása során körülbelül 1,5 millió köbméter földet mozgattak meg. Tizenegy közúti híd íveli át, három úgynevezett bújtató és két automata vízszabályozó biztosítja zavartalan működését. Az építők a hatalmas munkát határidőre fejezték be, s azon eredetileg tervezett 72 millió forintos beruházási költségből kereken 6 millió forintot megtakarítottak. datosan fúrtak és kutattak termálvíz után, addig Tótkomlóson a Kőolajipari Tröszt olajtermelésre nem alkalmas kútját adták át erre a célra. Mindkét helyen bevált a termálvízzel való fűtés. Az országos műszaki fejlesztési bizottságot az eddig szerzett tapasztalatok arra intették, hogy Békés megyében újabb geotermikus feltárásra tegyenek intézkedést. A megyei tanács javaslata alapján Újkígyósom az Aranykalász, Kondoroson pedig a Dolgozók Tsz-ben, mint a megye két kiemelkedő árutermelő gazdaságában fúrjanak kutat, hogy a zöldséghajtató telep fűtésére olcsó energiát kapjanak. Előreláthatóan jövőre mindkét termelő- szövetkezetben elkezdik a mélyfúrást. Állami erőforrásból Jaltánként 3—5 millió forintot fordítanak erre a célra. Üzemi szakkörök a többtermelés szolgálatában Megyénk néhány járáséban — amint Csdcsely Mihály, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának munkatársa közölte — már működnek úgynevezett üzemi szakkörök. A gyomai járásban három, az orosházi járásban szintén olyan három szakkörről tudnak, amelyek módot, lehetőséget adnak a szakmunkások továbbképzéséhez. A szeghalmi járásban a Hazafias Népfront járási bizottsága és a járási tanács több aktivistát bízott meg: szervezzenek üzemi szakkört. Jövőre a megyed tanács költségvetéséből 26 szakkör anyagi támogatását irányozták elő. A szakköri munka iránt általában számottevő az érdeklődés, de ugyanakkor azt is említette Csicsely elvtárs, hogy néhány járásban és városban a szakmunkások továbbképzésére nem fordítanak kellő gondot. A termelőszövetkezetek jó részébe« így nincs szakkör, a szakmunkásokat nem is tudják kellően ösz- szefogni, hogy megismertessék velük a termelés újabb módszereit. Minden tsz-ben — valamelyik üzemágban — megvan a lehetősége annak, hogy üzemi szakkör jöjjön létre, a termelési feladatok megvalósítására, az új eljárások kimunkálására, elterjesztésére. A gyomai és az orosházi járásban e munka lehetőségét felismertéig ennek tudható be többek közötti hogy az orosházi körzetben három termelőszövetkezet foglalkozik; szakkör létrehozásával. Jó lenne, ha a megye többi járásában és városában a szakmunkások továbbképzésére az orosházihoz hasonlóan kerítenének sort. A Szarvasi Körzeti Földműves szövetkezet négy községet lát d cukrászsüteménnyel. Az idei esztendő 11 hónapjában 2 millió 200 ezer forint értékű árut adtak el. Képünkön Benke Imrét, Hering Ferenc üzemvezető mes tercukr.íszt és Szekretár Juditot mutatjuk be munka közben. Foto: Malmos
