Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

1965. december 28. 2 Kedd Akik már megértették... Tokió Az okinavai katonai parancs­nokság hétfőn katonai törvény­szék elé állított két amerikai őrmestert, akiket a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítás! Front a közelmúltban szabadon bo­csátott a fogságból. Jelentések szerint azzal vádolják őket. hogy ..segítséget nyújtottak az ellen­ségnek". A sajtó tudósításaiból azonban kiderül, hogy Smith és iVlcclure, a két őrmester semmi­féle függelemsértést nem köve­tett el az amerikai hadseregben. Csupán az a bűnük, hogy a fog­ságból való szabadulásuk után megtartott sajtóértekezleten ki­jelentették: nem hajlandók a továbbiakban részt venni a vi- I etnami nép elleni harcban. : — Megértettem, hogy a viet­nami háború nem szolgálja az Egyesült Államok érdekeit — j hangoztatta Smith. A saigoni kormány nem a nép kormánya —. A nép — a Viet Cong — mondta Mcclure. Az amerikai hadvezetés azért szánta rá magát a két altiszt el­len foganatosított rendszabályok­ra, mert fél az amerikai kato­nák körében egyre .jobban ter­jedő háborúellenes hangulattól. <^'V Boulogne s. Mer Párizs Alagút a La Manche-csatorna alatt Az amerikaiak megszegték a karácsonyi Segyvernyugvási megállapodást Tiltakozások az USA vietnami politikája ellen Hanoi A VJSTA. a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, hírügynöksége —- mint nyugati hírügynökségek jelentik — egy hétfőn kiadott nyilatkozatban rámutat, hogy az amerikai csapatok megszegtek a karácsonyi tűzszünetet, nem tar­tották meg ígéretüket. A VNA idézi az AP amerikai hírügynök­ség december 25-i jelentését, to­vábbá saigoni amerikai katonai szóvivők közlését, amelyek az ame­rikai katonáknak a karácsonyi ün­nepek alatt végrehajtott katonai műveleteiről számoltak be. íme így fest a valóságban az amerikai ag- resszorok „békés szándéka'’ és a tűzszüneti parancs tiszteletben tartása. Ezek megfontolt hadicse­lekedetek voltak, amelyeket sem­miképpen sem lehet hírközlési ké­sedelemmel magyarázni, hiszen ■ismeretes, hogy az amerikai csa- •'"patok a legtökéletesebb hírközlési -berendezi sekkéi vannak felsze­relve — hangsűlyozza a nyilat­kozat, amely végül rámutat, hogy az amerikaiak aljas cselekedeteik igazolására utasították saigoni la­kájaikat, terjesszenek olyan híre­ket, miszerint „a tüzszünet ideje alatt a Viet Cong. által kezdemé­nyezett harci cselekményekre ke- , rillt sor elszigetelt őrállásoknal es a falvakban". A VDK külügyminisztériuma a hanoi rádió által vasárnap lelol­vasott nyilatkozatában tiltakozott az ellen, hogy az Egyesült Álla­mok mérgező vegyi anyagokat és mérgesgázokat használ a vietna­■ mi háborúban. A nyilatkozat ■ hangsúlyozza, hogy az amerikai repülőgépekről leszórt mérgező vegyi anyagok sok ember halálát okozták Dél-Vietnamban, ezreket fertőztek meg és az érintett terü­leteken tönkretették a termést. A . nyilatkozat felszólítja az amerikai kormányt, hogy szüntesse be ag­resszióját és tartsa tiszteletben a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi megállapodásokat. Johnson texasi birtoka közelé­ben vasárnap mintegy száz sze­mély tüntetett az Egyesült Álla- i sét. mok vietnami politikája ellen. Követelték, hogy az amerikai kor­mány kezdeményezze a békét, tűzzön lei időpontot és helyet a békeértekezletre, a tüntetők leve­let juttattak el Johnsonnak. s eb­ben sürgették Eszak-Vietnam bombázásának azonnali, bel'ejezé­Pácban az olasz kormány A Fehér Ház megmásította Fanfani levelét Mint ismeretes, La Pira volt fi­renzei polgármester novemberi hanoi látogatása után Fanfani le­velet intézett Johnsonhoz, illetve Ruskhoz,. amelyben reményét fe­jezte ki, hogy Washington £ tár­gyalások megindítása érdekében „hasznosnak lógja ítélni La Pira kezdeményezését.” Ennek azonbá’n az ellenkezője következett be. A Fehér Ház el­torzítva hozta nyilvánosságra La Pira.es Fanfani közléseit — azok­nak minden alap nélkül hanoi* szondázásokat” tulajdonítva. Az olasz kormány — amely változat­lanul „nagyfokú megéri őst” ta­núsít az agresszív amerikai politi­ka iránt — blind a mai napig hallgat az ügyben. Ilyen módon római megfigyelők Fanfani leve­lét a Iriilügyminiszter személyes kezdeményezésének tekintik, a Saragat — Fanfani-megbes£éléóe*k azonban ebben a vonatkozásban is jelentőséggel bírhatnak, éppen úgy, mint a parlament külügyi bi­zottságának 1966. január 5-ére összehívott ülése, amelynek során Fanfani válaszol majd a külön­böző pártok, elsősorban a kom­munista képviselők interpellációi­ra az olasz diplomácia vonalveze­tését illetően. A karácsonyi ünnepek alatt egyébként szerte Itáliában sza- mos tömegmegmozdulásra kerüli sor a vietnami béke érdekében. Rómában, Firenzében, Bologná­ban, Palermo ban és más városok tucatjaiban a központi tereken felállított „béke karácsonyfák’ körül aláírásgyűjtés indult, amely a tárgyalások megindítását köve­teli. I9b3 vesén egy angol—francia Kor­mánybizottság úgy -döntött, bogy a korábbi hídlerVelüöl eltérően alagút építését javasolja a La Manche-csa­torna alatt. A részletes tervezést, va­lamint az előkészítő munkálatokat 1964-ben megkezdték, a geológiai és kőzettani vizsgálatokat befejezték. Ma már részleteiben is kibontako­zik előttünk századunk második felének egyik legmerészebb vállalko­zása. A franciaországi Sangatte hely­ségnél építik ki az alagútrendszer kontinens felőli bejáratát. Magának a településnek átépítésére ks sor kerül. A tervrajzok 23 emeletes felhőkar­colót, modem épületeket, fáktól öve­zett szállodákat ábrázolnak széles autóutakkal, hatalmas parkolóhelyek­kel. Az alagút bejárata után 6,5 méter széles ikerfolyosó vezet a csatorna alatt, amelyet 250 méterenként ösz- szckötőfolyosók kapcsolnak össze. A világítást nagy hatósugarú fény­csövek biztosítják, modern szellőző- berendezések segítségével oldják meg a levegő cseréjét. A túlsó oldalon az alagút Dover alatt érinti először a szigetországot, majd a nart vonalát követve, a Fol- kestono-nál jut ki a felszínre. Tel­jes hossza 31 km, ebből 47 km hosz­szan a La Manche-csatorna alatt ha­lad a folyosó. Az építkezés méreteire és a munkálatok hatalmas N igényére jellemző, hogy az építkezések önkölt­sége meghaladja a 143 millió font sterlinget, melyből Nagy-Britanniáuak &0 milliót kell biztosítania. Az alag- úton át a szállítást villa(nos vontatási! vonatok segítségévei kívánják megol­dani. Tehát gépkocsik közvetlenül nem haladhatnak át az alagúton. Ér­dekes, hogy a jelenlegi elképzelé« szerint a vonatokat francia elektro­mos mozdonyok vontatnák, a vago­nok pedig angol gyártmányúak len­nének. Egy szerelvény egyszerre 300 gépkocsit szállíthatna el. Az előzetes felmérések alapján az alagút az autóforgalom 90 százalékát, az átkelőhajók személy- és teherfor­galmának t>0 százalékát vonná cl, ugyanis az átkelési idő csupán három­negyed órát vesz igénybe. Érthető ezek után az érintett tengerparti ki­kötővárosok (Dover és Calais) ideges­sége, amelyek eddig az átkelést biz­tosító hajóforgalomból éltek, s most súlyos krízis elé néznek. A tervek szerint és megfelelő in­tézkedések mellett a Franciaországot és Nagy-Britanniát összekötő alagutat lSIO-ben helyeznék üzembe. Smith nyilatkozata New York Ian Smith rhodesiai miniszter - elnök vasárnap egy New York-i te­levízió által filmre vett interjújá­ban ismertette a gazdasági szank­ciókkal kapcsolatos helyzetet. Mint mondotta. Rhodesiának je­lenleg hozzávetőleg hat hónapra elegendő üzemanyaga van és vé­leménye szerint hat évig is bizto­sítani tudja az ellátást, majd ki­jelentette: ..Bárkitől készek vá­gunk olajat vásárolni, aki hajlan­dó nekünk eladni”. Hangsúlyoz­ta: „Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is kereskedelmi ügyleteket bonyo. '.t ac'wunista országokkal” — és hozzáfűzte — „nem tudom miért tartoznánk mi másfajta országok közé”. •Sárközi A Pravda Indonéziáról Moszkva A Pravda vasárnapi száma szerkesztőségi cikket közöl az in­donéziai reakció üzelmeiről. Az Indonéziából érkező jelen­tések arról tanúskodnak — álla­pítja meg a csikk —, hogy az or­szágban folytatódnak a kegyellep megtorlások a demokratikus ér­zelmű elemek ellem. Az indonéz lapok beszámolnak arról, hogy a szélsőjobboldali elemek tömege­sen pusztítják a haladó gondolko­dású embereket. A kommunistaellenes hisztéria szításával a reakciós körök arra törekednek, hogy teljesen kizár­jak a kommunista pártot az or­szág politikai életéből, és végle­gesen megtiltsák a párt tevékeny­ségét. Már arra vetemedtek, hogy axt követelik: ki kell irtani a kommunista ideológiát Indonézia földjén. A független Indonéz Köztársaság húszéves fennállása óta most először öltött ilyen szé­les körű. féktelen méreteket az antidemokratikus, kommunista- ellenes hajsza. Az imperialista reakciós körök a helyzetet arra próbálják kihasz­nálni, hogy Indonéziát külpoliti­kai irányvonalának megváltozta­tására késztessék, az imperialista táborhoz való közeledésre, bel­politikájában pedig reakciós for­dulatra bírják. E kampány beszüntetése első­sorban az indo-néz nép alapvető nemzeti érdeke, de egyúttal az összes antiimperialista, demokra­tikus erők közös harcának érde­keit is szolgálja — írja a Pravda. (MTI) Ku-Klux-Klan — Kisregény — 12. Peggy rögtön a nyakamba ug­rott és máris szent volt a beke. minden el volt felejtve. Én, hogy megbizonyosodjam afelől, mennyire tartotta be sza­vát a ieleségem, hazatelefonál­tam. Clariss szobalányunk vet­te lel a kagylót és közölte, hogy Edit épp az imént pakolta ösz- sze a holmiját és hazautazott. — No. ezt megünnepeljük! — s máris tárcsáztam Billy Finley t, az Atom-bár tulajdonosát, a ré­gi jó cimborát, aki mellesleg a rokonszenves John Birch Társa­ság dallasi elnöke volt, hogy küldjön azonnal a lakásomra né­hány sztriptíztáncosnőt, pezs­gőt és mindenféle itókát. Fiúkat a hazafiasoktól vittem magam­mal. Kivilágos kivirradtig mulat­tunk. Három ragyogó vetkőző dé­mon pompás sztriptízműsort adott. A hangulat tetőfokán, amikor már mindnyájan tökré­szegek voltunk, páronként szo­bákba vonultunk. Egy óra eltel­te után a nők maradtak szobáik­ban, mi, férfiak pedig szobát cseréltünk. Nem mondom, akadt egy kis lövöldözés is, mert a lányok so­kat hallottak biztos kezemről, s addig könyörögtek, amíg részeg fejjel egyenként le nem lőttem a csillár díszeit, mégpedig ha- nyattfekve a padlón, háttal a csillárnak. Egyszóval, nagyon jól éreztük magunkat és a vidám társaság még másnap délután sem óhaj­lott hazamenni. Peggy pedig egyszerűen kijelentette, hogy most már végleg itt marad s el­foglalja törvényes helyét a két­személyes franciágyon. Nem tiltakoztam. A fejem kó­válygott az összeivott italoktól. Állandóan azt hajtogattam, hogy Peggy anyaszült meztelenül tán­coljon a társaság előtt. Ki tudja, meddig tivornyáz- tunk volna, ha este nem toppan be Edit az apjával és ki nem kergetik a duhaj társaságot. Aztán mind a ketten ápolás alá vettek, jeges tömlővel borogat­ták a fejemet, levetkőztettek és ágyba dugtak Elaludtam. Azt hiszem, két teljes napig aludtam. Amikor felébredtem, olyan voltam, mint a kifacsart citrom. Apósom még mindig nálunk vendégeskedett. Megvárta, míg lrialuszom mámoromat, hogy alaposan megmossa a fejemet. Editet kiküldte a szobából. Négyszemközt maradtunk. Úgy beszélt velem, mint férfi a fér­fival. Azzal kezdte, hogy ő is volt valamikor fiatal, szerette ő is a nőket, de azért arra mindig vigyázott, hogy nőügyei diszkré­tek maradjanak és soha se jus­sanak a felesége tudomására. Egy árva szóval sem ítélte el dorbézolásaimat. — Csak arra kérlek — ka-

Next

/
Thumbnails
Contents