Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

IMS. december 22. 3 Szerda A Balassi-együttes sikere Budapesten Szombaton este Budapesten, a Fehérvári úti Egressy Művelődési Otthonban népi táncosok adtak egymásnak találkozót. Az 1965-ös év fesztiválnyertes együttesei egy-egy számmal szerepeltek ezen a bemutatón, melyre mindössze három vidéki együttes kapott meghívást, közöttük a békéscsa­bai Balassi Táncegyüttes is. Nagy izgalommal készültek a fiú-szólis­ták Born Miklós: Legényes című táncával, hiszen jórészt szakmai közönség várta a produkciót. Az eredmény nagy siker, vastaps! Így jutalmazták a nézők az ismétlést is. Hamarosan 20 éves fennállását ünnepli az együttes és minden reményük megvan ahhoz, hogy a továbbiakban is hasonló sikeres szerepléssel gazdagítják Békés­csaba hírnevét. A budapesti vendégszereplés után vasárnap délelőtt már Csor- váson, Medgyesegyházán, délután pedig Mezőberónyben vendégsze­repeitek. T. Egészséges politikai légkörben A Szarvasi ÖRRI jövőre mór más szervezési formában folytat­ja tevékenységét. Különválik az Öntözési és Rísz termesztési Kuta­tó Intézet és az eddig hozzátartozó, mintegy 20 ezer holdas gazdaság. A kutatóintézet természetesen to­vábbra is az öntözéses növények nemesítésével, a legjobb öntözési módszerek kialakításával foglal­kozik és sok más olyan kérdésre keres választ, amellyel a mező- gazdasági üzemekben a termelés eredményesebbé, gazdaságosabbá tehető. Az intézet jellegéből követke­zik, hogy itt a pártalapszervezet alávető feladata a kutatómunka segítése. Dr. Németh Sándor kandidátus, az alapszervezet tit­kára maga is tudományos munka­társ, akinek a reszortja az öntö­zési módszerek, normák kutatása. Ö a megfelelő munkakörülmé­nyek mellett legfontosabbnak tartja az egészséges politikai lég­kör kialakítását; — A mi munkánk nem elvont Hasonló esetet mutatott be nemrég a tv is. Veszprémben autószerviz épült 5 millió forint költséggel. Egymillió forint hi­ányzott ahhoz, hogy tényleg kor­szerűvé alakítsák ki. Most több milliót fordítanak majd rá, hogy olyan legyen, ami a követelmé­nyeknek megfelel, illetve ami­lyennek tervezték. Kinek a zsebe érzi meg az ilyen — enyhén szólva — felelőtlensé­get? — teszi fel a kérdési. Közben más téma is szóba ke­rül. A kutatók közül sokan jár­Gerlán is emlékezetes az idei küzdelmes EGYES VÁROSI EMBEREK szójátékok és élcelődések egész sorát agyaitok ki az őszi betaka­rítás, főleg a cukorrépaszedés és a kukoricatörés késlekedéséről. Könnyű az aszfaltos járdán, a fű­tött helyiségekben gunyoros meg­jegyzéseket fabrikálni. De lettek volna csali néhány hétig részesei az őszi idegtépő küzdelemnek. Nem a szövetkezeti gazdák több­ségiének szorgalmán múlott álta­lában a vetés, a betakarítás késé­se, hanem a szinte páratlanul szeszélyes időjáráson. Ez okozta a kapkodást, kuszálta, borogatta össze a szervezést s növelte to­vább helyenként a lemaradást. A viszonylag kis földterületen gazdálkodó gerlai Magvető Tsz- ben is csak november 10-re tud­ták befejezni a 170 hold árpa és a 480 hold búza vetését. Azért ilyen későn, mert októberben olyan száraz volt a föld, hogy még a 8—10. művelet után is va­karta füle tövét az elnök és a fő- agronómus a tábla szélén: mi az isten csudájával porhanyítsuk még, hogy a kívánt mélységig járják a talajt a vetőgép csorosz- lyái? A magágy készítésére for­dított rengeteg többletmunka mi­att késtek két hetet a vetéssel, ráadásul elvonta a gépeket az egyéb munkáktól,- a betakarítás­kölni is tud. Három olyan tulaj­donság, amellyel Texasban ra­gyogó politikai karriert lehet befutni. Népszerűségem oly magas csúcsra hágott, hogy számos jó­tékony egyesület hívott meg al-, társ- és díszelnökéül. Természe­tesen mindegyiket elfogadtam — Jimmy tanácsára, aki nem győzte kezét dörzsölgetni nagy sikerem láttán. Egy nap, amint portámat bon­togattam, egy különös színű bo­rítékra lettem figyelmes. Fekete volt és fehér betűk virítottak rajta. „Mr. John Boltonnak sa­ját kezébe” — olvastam címzé­sét. Bevallom, furcsa érzéssel bontottam fél. Sejtettem, hogy nem mindennapi dolgot fogok a következő pillanatban megtudni. Nem csalódtam. A levél, amely rövid volt, így szólt: „Mr. Bolton! Önnek köztünk a helye! Ma éjjel egy órakor legyen a Haláltanya Canyonban. Senkinek ne szóljon a levélről! Halál mindenkire, aki nem jenki. Ku-Klux-Klan.” A Haláltanya Canyonban éjjel egy órakor! No, nem mintha fél­tem volna elmenni. De azért kü­lönösnek tartottam a helyet és az időpontot. Miért kell ebből ekkora titkot csinálni? Hisz a Klan szabadon tevékenykedik államunkban, senki sem tiltja összejöveteleit. MIKOR NAGY KÍNLÓDÁS UTÁN végeztek a vetéssel, lesték, várták az esőt, mert a mag nem bírt kicsírázni a csontszáraz föld­ben. Nosza esett aztán csaknem állandóan, s annyira, hogy na- poikig, egy ízben pedig egy teljes hétig nem tudtak kimenni a ha­tárba. Kínkeserves volt a répa szedése, a kukorica törése, de fő­leg a beszállítása, mert ragadtak, süllyedtek a járművek kerekei. A lehordanivaló pedig sok volt. A családi művelésire, munkaegy­ség és prémium ellenében kiadott cukorrépa holdanként 222 mázsá­jával fizetett. Egyik-másik par_ cella pedig ennél 110—120 mázsá­val is többet. Például Réda Já- nosné és Megyeri Sándomé 341,80, Ragócs János pedig 342 mázsa répát termelt. A kukoricatermés is az egyes családok szorgalma, lelkiis­merete szerint változott. Felman József 3 holdról 140, özvegy Szabó Lajosné 3 holdról 136 mázsa csö­ves termést takarított be. A leg­jobbak közé tartozik Vass János- né 88 mázsás terméseredménye is 2 holdról. S hogy a tsz átlagter­mése mégis 21 mázsa morzsolt volt kukoricából, a cukorrépához hasonlóan azt bizonyítja, hogy itt sem egyformák az emberek. Egyébként a kukoricabetakarítás Ugyanakkor éreztem, hogy szívem hevesebben kezd dobog­ni, a jóleső örömmel vegyes iz­galomtól. A Klan felfigyelt rám! Holott nem is olyan régen, ami­kor a néger cipőtisztítót lincsel­tük, még csak mint szürke és zöldfülű hazafias tag vettem részt azon és egy ember voltam a sok ezres tömegben. Lám, mát tesz, ha az ember jó lövő, jó verekedő és jó szónok! Mert hogy jó szónok vagyok, abban cseppet sem kételkedtem azután a fergeteges tapsorkán után, amellyel első szónoklatomat fo­gadták. Este szokás szerint bementem a Riadó Klubba, de csak benéz­tem az alelnöki szobámba, aztán lesiettem a földszintre a póke- rezők közé. Idegességemet kár­tyázással szerettem volna csilla­pítani. Féltem, hogy kiül az ar­comra minden gondolatom, vagy elárulom magsam valamivel, amit pedig semmi áron nem akartam volna. Elvégre a Klan kéréséről volt szó, és azt soha­sem szabad megtagadni. Hall­gatnom kell. És kártyáztam. Oly szenvedéllyel, hogy senki sem vett észre rajtam semmit. Éjfél felé felálltam, megkö­szöntem a játszmát és vettem a kalapomat. — Már elmégy? — csodálko­zott Jimmy, amikor elbúcsúztam tőle. (Folytatjuk) marad ősz gerlai krónikájához tartozik az, hogy négy hold kivételével no­vember 20-ra letörték mind a 400 holdat. Az elmaradt négy holdat Sándor Károly művelte nagy szorgalommal más növényekkel együtt, azonban a betakarítás ide­jére megbetegedett. Már nagyon december fele közeledett az idő, amikor Szilágyi Ferenc elnök megkérdezte tőle: mi legyen a kukoricája sorsa, letöresse-e má­sokkal? — Én kapáltam; én töröm le, mert én akarom megkapni az ér­te járó prémiumot — hangzott a válasz. És Sándor Károly zsákot akasztott a nyakába, abba törte és azzal hordta viszonylag szára­zabb helyre a termést. Bármilyen keservesen, december 4-re vég­zett a 4 holddal. Csak elismerés illeti kitartáséért. A VETÉS IDEJÉN többször is megdicsérték szorgalmáért Hor­váti! József traktorost. Végül is a legtöbb teljesítménnyel ő lett az első a vetést versenyben. Aztán, amikor letörte a kukoricáját, se szó, se beszéd, mindent otthagyva elment máshova dolgozni. Szeren­csére nálánál sokkal kitartóbb Váradi Károly, Sebestyén István, Lukucz Mihály és a többi trakto­ros, akiknek augusztus vége óta szinte se éjjelük, se vasárnapjuk nem volt. Csak ők a megmondha­tói, hogyan bírtak egész napi répa- és kukoricaszállítás után éjjel szántani. Most is szántanak, ami­kor csak lehet, s vágják gépi erő­vel a kukoricaszárat az idős és beteg szövetkezeti gazdáknak meg a közösnek is. Bár elég nagy mennyiségű silótakarmányt ké­szítettek, a 60 tehénnel pácolt, szecskázott kukoricaszárat is etet­nek. A 68 növendókmarhával és a 180 birkával csak úgy kévéstől etetik egész télen. Csak az a baj, hogy nagyon levág a szárhordás­ra beosztott 12 szekér és négy gépjármű kereke. Jószerével csak akkor tudják a szárat hordani, amikor megfagy egy kicsit a föld felszíne. A mélyszántás is olyan­kor halad gyorsabban. De hát nemigen fagy meg, inkább eső áz­tatja az amúgy is mélyen átázott talajt. Pedig már be kellene fe­jezni a szárhordást is, a mélyszán­tást is, amiből még 374 hold van hátra. A GERLAI MAGVETŐ TSZ­HEZ hasonló okok miatt marad­tak el a betakarítás és az őszi mélyszántás egy részével a megye néhány szövetkezetében. A lema­radásból csak az okokat nem is­merő vagy azzal mit sem törődő könnyű gondolkodású emberek fabrikálnak minden szellemessé­get nélkülöző gunyoros megjegy­zéseket. K. I. az élettől különálló valami, ha­nem szervesen a szocializmus építésébe illeszkedik be. A párt­tagok és a pártonkívüliek egy­aránt tudatában vannak ennek — mondja meggyőződéssel. Értelmiségiekből és alkalma­zottakból áll az intézet személyi állománya. A kutatók legtöbbje a felszabadulás után végezte el az egyetemet. A fele párttag, a má­sik fele pedig — Németh elvtárs véleménye szerint — pártonkívüli kommunista. Most összesen tízen járnak esti egyetemre, 40—60 szá­zalékos arányban az utóbbiak ja­vára. Politikai képzettségénél fogva általában mindenki helyes véleményt tud alkotni magában az életben felmerülő kérdésekre vonatkozóan. Ez persze nem zár­ja ki a vitát, hiszen több ember gondolata jobban megvilágítja az összefüggéseket. — Mi foglalkoztatja mostaná­ban leginkább a kutatóintézet dolgozóit? — Talán a gazdasági irányítás új rendszere Helyesen tartják az elvet. Felvetődik azonban egy kérdés: a központi vezetés végre tudja-e hajtatni a célkitűzéseket? Főként a bürokrácia felszámolására gon­dolok, ami már régen vitatott probléma — válaszol Németh elv. társ. Aztán indokolja is a kétsé­geit. Elmondja, hogy 1962-ben, több állami gazdaság egyesirése­kor szó volt az adminisztráció gépesítéséről, amellyel csökkentik majd a létszámot. Sajnos, ez el­maradt, ami nem az állami gazda­ságokon, hanem azon múlott, hogy a -minisztériumok által meg­határozott adminisztrációs fel­adatok szaporodtak. Ehhez kapcsolódik mindjárt a felelősség kérdése, amit a gazda­sági reform bizonyára erősít majd. Mert jelenleg ilyen vonat­kozásban meglehetősen sok a hi­ba. Egy példával próbálja meg­világítaná: — A rózsási üzemegység lucer- nalisztkészítő üzemének a meny- nyezete leszakadt Már újra fel­épült, de a felelőst még a mai napig sem találták meg. Ügy gon. dolom, ha először nem faragják le az építési költségeket, sok pénzt megtakaríthattunk volna. Mint már lapunkban megírtuk, Szarvason jövőre a községfejlesz­tési alap nagyobb részét a szenny­vízcsatorna építésére fordítják, s összesien mintegy 4 kilométeres szakaszon a község főutcáján vé­gig elkészül az elkövetkező évek­ben a szennyvízcsatorna. Ezenkí­vül a községfejlesztési alapból to­vább bővítik a villanyhálózatot a külterületekben, jövőre Minek utolsó szakaszához érnek. Az 1961-ben jóváhagyott bőví­tést 3 szakaszra tervezték. Ebből tak már nyugati országokban. Nem titok, hogy hasonló munka­körben dolgozók ott jóval többet keresnek, mint nálunk. Aki azon­ban politikailag tájékozott, tudja, hogy a kedvezőtlen keresetarány történelmi okokra vezethető vise- sza. 1945 óta csupán 20 óv telt el. Ki tagadhatja a nagy fejlődést, amit a magyar nép a kommunis­ta párt vezetésével viszonylag ilyen rövid idő alatt elért? Az intézetben mindenki reálisan tud­ja értékelni a helyzetet és ha valaki a hibákat ostorozza, azt azért teszi, hogy meggyorsítsa az előrehaladást. A bírálat, a véle­ménynyilvánítás mindenkinek a joga, sőt kötelessége is, ha jó­akarat^ a segítőszándék vezérli. Németh elvtárs véleménye sze­rint a kutatóintézetben egészsé­ges a légkör, amit az is bizonyít, hogy sokan értek el eddig is kü­lönböző tudományos fokozatot. Az igazgató (aki már megkapta a mezőgazdasági tudományok dok­tora címet) mögé felsorakozik öt kandidátus és hét aspiráns. Ket­ten most kértek a felvételüket aspirantúrára. A pártszervezet a technikai személyzetet is tanu­lásra ösztönzi. Van köztük, aki levelező úton egyetemet végez, többen felsőfokú technikumba és középiskoláiba járnak. A könyve­lésben dolgozók kétharmada képe­zi tovább magát. A kutatóintézet dolgozói min­den vonatkozásban teljesítik az idei feladatukat. Többek között egy újabb rizsfajtát nemesítettek ki és komoly perspektíva mutat­kozik a ciroktermesztésben. Az intézet nemzetközi tekintélyre tett szert és szoros kapcsolatot teremtett több szocialista ország kutatóival. Ennyi röviden a mondanivaló­ja dr. Németh Sándor kandidá­tusnak, a pártalapszervezet titká­rának arról a tevékenységről, amellyel a kommunisták a helyes politikai légkör kialakításán fá­radoznak. Nem kevés segítséget nyújtanak ehhez — ahogy ő ne­vezi — a pártonkívüli kommu­nisták sem. Hogy mennyi munka, tanulás, erőfeszítés van a szavak mögött, annak konkrét bizonyíté­ka a kutatóintézet jó eredménye. Pásztor Béla 1963-ban elkészült az Ezüstszőlő,, villamosítása, 1964-ben a siratói részé, a jövő évben pedig Közép­halom és Öszőlő villamosítására kerül sor. Erre összesen 350 ezer forintot fordítanak a községfej­lesztési alapból, ezenkívül állami költségvetésből is folytatják a bő­vítést. A község fejlődéséhez tartozik az is, hogy 1966-ban az Országos Takarékpénztár tervezése alap­ján a Kossuth téren 100 kislakás épül feL tói & a mélyszántástól. Jövőre befejezik a külkerületek villamosítását Szarvason

Next

/
Thumbnails
Contents