Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-21 / 300. szám
' BSj. december 21. Kedd Hiteitek magukért a doboziak A tervezett 2600 helyett 3896 hízott sertést adtak az állatforgalminak Á makacskodókhoz — Nye, te! Kuska he! Nem arra hé, az anyád!... — hallatszik itt is, ott is a kiabálás. A reggeli szürkületben szinte minden utcából hajtanak néhány hízott sertést a malom melletti vásártérre. Sertés- átadási nap van ma Dobozon. A kövér jószágok noszog tatásának zajába innen is. onnan is bele vegyül egy-egy coca éktelen visítása. Szokás az, hogy ha az egyiket eladják, a másikat nyomban levágják, mert úgyse enne már. Mára. december- 21-re 34 sertés átadását jelentette be 17 háztáji szerződő Cséíán Gyöigy felvásárlónak — még pénteken. Akkor még nagyobb volt a felhajtás. Csontos Jánosék hat hízót terelgettek sok fuhkoiászással a mérlegre. Balogh Sándorok négyet. Dudás Demeterek hármat, fis így tovább, húsz udvarról összesen 53 darabot. A Petőfi Tsz is pénteken adott át 108 hízott sertést. Ez már jócskán a tervezett feletti. Év elején ugyanis 1800 hizlalását ütemezték be, s végül is 2110-et értékesítenek 114 és 130 kilogramm közei súlyban. A dobozi háztáji gazdaságok is ugyancsak nekidurálták magukat az idén. Az előirányzott szerint 800 hízóra kellett volna szerződést kötnie velük Cséfám Györgynek meg 1600 süldőié. A vége az lett, hogy most kedden átveszi az 178« hízót, is a háztáji gazdaságokból. Az átlagsúly i* jó: 140 kilo- 1 gramm körüli. A lekötött süldők száma ugyan alaposan leapadt. A háztáji, gazdaságok többségében úgy határoztak, hogy meghizlalva adják át. Az ilyen cseréért egyáltalán nem haragszik az állatforgalmi se, a népgazdaság se. A süldők sorsa úgyis a hizlalás lett volna, s a takaitnánykészlet bizony elég szűkös. A központi rak iá rákban legalábbis jóval kevesebb van. mint a háztáji gazdaságokban. Már ahonnan el nem adogatták. A takarmány eladása helyett az a dicséretes, ha hizlalnak vele. Kárnyánszki István, aki a dobozi háztáji gazdaságok közül a legtöbbet, 18 sertést hizlalt szerződésre, aligha adott el takarmányt. Bizonyára nem adott el Csontos János sem, aki 18-re és Balogh Sándor, aki 7 sértéssé kötött hizialási szerződést. Amint az átvételt, a mérlegelést nézegettük, többen is ajánlottak nekünk eladó hízott sertést a mázsaház mellett. Ezenkívül a sarki ház kerítésére ragasztott, rajzszegezett cédulák sokasága is kínálja az eladó sertéseket, név és utca, hazszám szelint a 17—18 forintéi t kilogrammonként. Ebből az látszik, hogy a doboziak az állam által kért sertéselőírányzaí alapos megteíézése mellett gondoltak a vásárolni szándékozó lakosságra is. * Szerződéskötés es felvásárlás szempontjából Getia is Csófán György „fennhatósága” alá tartozik. Non. a gerlaiak is hitettek magukért, a kert 1<H> helyett 248 sértési hizlaltak meg szerződésre a háztáji gazdaságokban s néhány híján át is adták. A Magvető Tsz is értékesít 2435 hízott sertést az idén. Jövőle ezt legalább 95-tel akarja megtoldani. Látszólag nem sok ez, de hát kicsi a község területe. Meg aztan egy szövetkezet nem adhat sok sértést is meg sok baromfit is. Az idén ugyanis a gerlai Magvető Tsz 16 ezer kacsát és 2588 csibét is értékesített. A jövő esztendőben 20 ezer kacsa, 5 ezer csibe és 2500 pulyka értékesítését tervezik a sertések mellett. Most már Cséfán György is mindjobban a jövő évi, szerződéskötésre fordítja az energiáját. Án: nál is inkább, mert a dobozi háztáji gazdaságokból még csak 233, a gerlaiak csak 32 sei’lésre szerződtek eddig a jövő esztendőre. Szokatlan az ilyen kevés, de hát az a helyzet, hogy árpahiány nehezíti a malaenevelést. Ehelyett neve- iőtápot kínálnak a gazdáknak, amitől egyelőre idegenkednek azok, akik világ életükben árpán nevelték a malacokat. Ennek éí- lenére nem kell tartani sem a doboziaktól, sem a gerlaiaktól, mert mint eddig még mindig, bizonyára jövőre is több hízott sertést értékesítenék szerződésre, ■ mint amennyit kér tőlük az állami kereskedelem. R. I. i Az őszi versenybeu legjobbnak bizonyult a sarkadkeresztúri Egyetértés, a mezőberényi Aranykalász és a gereudási Petőfi Tsz 290 ezer forint értékű tárgyjutalom a járások és a megye élenjáró szövetkezeteinek Nehéz helyzetben volt néhány nappal ezelőtt a megyei verseny- bizottság, amikor döntenie kellett arról, hogy a járások legjobb 27 szövetkezete közül kiválasz- Kák azt a három legjobbat, anrvel.'- ennék megfelelően kiváló eredményt. ért el az őszi mezőgazdasági munka versenyben. Hosszas vita után úgy határoztak, hogy a .sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz-i elsőnek, a mezőberényi. Aranykalász Tsz-t másod ikr-ak, a geren - hasi Petőfi Tsz-t pedig harmadik, nak soroljak be az Ő6zi munkák versenylistájára. A három szövetkezetnek összesen 58 ezer forint értékű tárgyjutalmat szavaztak meg. A sarkadkereszibúriak eg\ rendfelszedőt. a mezőbeiényiek egy disatillert. a gerendásiak pedig egy fi—5-ös ekét kaptak jól összehangolt munkájuk elismeréséül. A megyei vet seny bizottság helyezések elbírálásánál figyelembe vette az őszi árba és az őszi búza vetési határidejének betar-s tását, az isíáUőtrágyázási terv teljesítését, a mélyszántásban elért eredményt, a cukorrépa beszállításának napját. A versenyből kizárták azokat a termelőszövetkezeteket. amelyeknél az őszi kalászosok vetőágyának készítésénél a minőségi reklamáció a terület 5 százalékát meghaladta, ha a vetőmagnormát nem tartották be, ha a talajífer tőt len í test — kalászos kalászos utáni vetésénél — elmulasztották vagy eredménytelenül csinálták — közölte Nagy Gábor, a megyei mezőgazdasági versenybizottság titkára. A megye három legjobb termelőszövetkezetének elbírálását meg-| előzte a járások és a városok termelőszövetkezeteinek versenyértékelése. A járások és a városok legjobb közös gazdaságai az előbb említett feltételek alapján összesen 240 ezer forint értékű tárgy- jutalmat kaptak, összesen tehát a megyei és a járási őszi mezőgazdasági munkák legjobb helyezettjei között 290 ezer forint értékű i ajándékot osztottak ki. I Azoknak címezem ezt, akik úgy fogadják a sajtó munkatársait: kérem, cn nagyon megnehezteltem az újságra. Legszívesebben most sem nyilatkoznék. Am. ha ennek ellenére is ragaszkodik a nyilatkozatomhoz, kérdezzen, de kérem, hogy a nevemet még véletlenül se említse meg. Ne is faggasson, hogy mikor mivel s kinek a tollúból napvilágot látott írás sertett meg, mert úgysem mondom el. Nem kérdeztem. Csak körülnéztem, hogy megállapítsam: valóban olyan hivatalban vagyok és olyan vezető beosztású • emberekkel beszélek-e, akik egy egész község, sót egy egész járás gazdálkodásának az irányítására is hivatottak. Meggyőződtem, hogy nem tévedek. Miután a megdöbbenéstől nagy nehezen szóhoz jutottam, megkérdeztem, hogy mindenkire, feletteseikre és hitveseikre is úgy megharagudtak a bírálatért, hogy azóta nem is állnak szóba velük, s meg se hallják a szavukat? Erre azt válaszolták, hogy az más, az a bírálat nem az újságban, a nagy nyilvánosság előtt hangzik jelesért azt könnyebben el lehel szívlelni. Ezután azt kérdeztem: önök szokták-e bírálni beosztottjaikat s az irányításukhoz tartozó gazdasági egységek vezetőinek botlásait. téves nézeteit, állásfoglalásait? Igennel válaszoltak, s a nagy nehezen kicsikart hivatalos nyilatkozatukban sem fukarkodtak az ilyen irányú bíráló megjegyzésekkel. Eszerint tudják tehát, hogy az írott betűnek milyen hatása van. Következésképpen tudniuk kell azt is. hogy az újság nemcsak az egyszerű beosztottak, hanem a vezetők munkájának bírálatára is hivatott, s ha szükséges, meg is teszt S nem köntörfalaz. nem sztani- olpauírba csomagolja a mondanivalóit, hanem nyíltan, határozottan, mint ahogyan a kertész kése vágja a fák vadhajtásait. Az építő bírálat miatt megsértődni s évekig haragszomrádot játszani, enyhén szólva oktalanság. Mert mit válaszolnának például önök, ha községük, járásuk valamelyik gazdasági egységébe kimenve, megkérdeznék az emberek: olvasták, mit írl rólunk a sajtó? Azt válaszolnák: nem tudjuk, mert nem olvasunk újságot, ugye milyen nevetséges lenne az ilyen válasz. Azért, mert a legegyszerűbb ember sem tudja elképzelni egy községi vagy járási funkcionáriusról, hogy nem olvas újságot, nem kíséri figyelemmel az eseményeket, nem törődik azzal, hogy milyen határozatok születtek különböző megyei értekezlete, ken vagy egyik-másik gazdasági egységnek milyen tanulságos munkamódszerei vannak. A hírközlést a maga primitív, módján már a középkori ember is nélkülözhetetlennek tartotta. Ez a szükséglet szülte az újságot, a telefont, a távírót, a rádiót, a televíziót. Éppen önök lennének azok a kivételes tehetségű emberek, akik a helyi események ismerete nélkül is jól tudják a rájuk bízott területet vezetni, irányítani? Nem hiszem. A sajtó olvasásának mellőzése — vélt sérelmekre való hivatkozással — többszörösen is vétek az irányításukra bízott emberek és gazdasági egységek ellen. Egyszerűen nem tudnak tájékozottság hiányában küzdeni a helyenként jól bevált termelési eljárások alkalmazásáért. Másrészt ahelyett. hogy területükön mindenkit ismereteik bővítésére, újság olvasására nevelnének — magatartásukkal visszavetik őket. Az újságot emberek írják. Emberek, akik a munka hevében ugyanúgy követhetnek el hibát, mint az élet más területén tevékenykedők. A hibát, a vélt vagy valóban megesett sérelmet nem az újság olvasásának mellőzésével, hanem a téves állítások szóbeli vagy írásbeli megcáfolásával kell orvosolni. Ha erre nem vesznék fáradságot, hanem egyszerűen lemondanak az újságolvasásról, akkor csak egy sor találgatásra adnak okot. többek között arra, hogy féltik tekintélyüket a nyilvános bírálattól. Meg. hogy vezető emberek lévén, esetleg abban a hitben élnek, hogy csak önöknek van joguk bírálni, de önöket nincs joga senkinek sem. Kukk Imre SÁRKÖZ/ Qyola KEVERÉKTAK ARM ÁNY =■• TÖBB TOJÁS = NAGYOBB BEVÉTEL. HA TOJÁSÉRT ÉKESfTÉSI SZERZŐDÉST KÖT A FŰLDM lí VESSZÖVETKEZETTEL! KITŰNŐ MINŐSÉGŰ KEVERÉKTAKARMÁNY KAPHATÓ CSERETAKARMÁNY ELLENÉBEN. 558 x-KIcm Kisregény — 7. A mostani alelnökünk ugyanis — mondta Jimmy — már öreg erre a tisztségre (Harry Brémán nyakkendőkereskedőre célzott), s ideje volna egy agilis fiatalembert állítani a helyére. „Szerintem Johny Bolton barátunk a legalkalmasabb alelnök- nek!” Egyhangúlag szavaztak rám. Másnap át ás vettem az öreg Brémán Harrytól az alelnöki tisztséget. Hogy miből állt az? Minden este ott kellett lennem a Riadó Klubban. Az elnök tá- vollétében én vezettem le a gyűléseket. A választási harcban kortes-beszédeket kellett tartanom a republikánus elnökjelölt mellett. Hát igen, ez volt az, amitől borsózott a hátam. Én és a szónoklás! Mindent, csak ezt ne kellett volna csinálnom. Inkább szitává lőttem volna bárkit vagy nekimentem volna a világ legerősebb boxbajnokának, csak ne kelljen beszélnem. Mert azt nem tudtam. Nem és nem. Még családi körben is csak összefüggéstelen szavakat dadogtam. S lám, mit tesz Isten, kiálltam hordószónoknak a tömeg elé és agyba-főbe dicsértem a republikánus elnökjelöltet, mert mi, hazafiasok szigorúan a republikánusok szekerét toltuk. Először: mert faji alapon álltak és nem egyezkedtek az oroszokkal. Másodszor: szerettek katonásdit játszani s nem engedtek a huszonegyből. A hazafiasoknak ez imponált, mert mi vakon gyűlöltük a négereket, s mindenkit, aki nem jenki, szerettük a háborúi, mert a történelemben mindig az hozta a bizniszt az amerikaiaknak. Az első beszédemet gtthon a tükör előtt órákon át gyakoroltam. Olyankor nem mentem be napokig a céghez, és a titkár által előre megírt szöveggel bezárkóztam dolgozószobámba. Ügy tanultam, úgy próbáltam és úgy izgultam, mint egy igazi színész. Kívülről megtanultam a szöveget. Persze, nem volt nehéz dolgom, mert Jimmynek előre kikötöttem, hogy csak rövid szöveget írjon, hosszúra nem vállalkozom. Edit eleinte furcsa szemmel nézte ezt a dolgot. Azt hitte, hogy talán színielőadáson akarok fellépni a klubban és holmi színdarabszöveget magolok órákon át a szobámba zárkózva. Amikor megmagyaráztam, miről van szó, felvidult az arca, s azt mondta: — Apu mindig azt hajtogatta, nincs szebb élet a politikusénál! Az öreg Pearson ugyanis politikai babérokra vágyott, de az
