Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

* Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG tS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1965. DECEMBER 21., KEDD Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM As új esztendő munkaprogramja Másfél hét és véget ér az idei év. Ezzel együtt befejeződik a má­sodik ötéves terv időszaka is. Ha röviden összegezzük az egymást váltó esztendőik tapasztalatait, megállapíthatjuk, hogy eredmé­nyesen tovább haladtunk az or­szág fejlesztésében, hiszen időköz­ben nem kisebb munkához, mint a szocializmus teljes felépítéséhez kezdtünk hozzá. Ezt folytatjuk a következő, har­madik ötéves tervben is, amely­nek első esztendei programját — több fontos intézkedéssel együtt — a vasárnapi lapok részletesen ismertették. Amint az 1966. évi népgazdasági terv számaiból, elő­írásaiból kitűnik, lesz mit csinál­ná az új esztendőben az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedés­ben, az élet minden területén ah­hoz, hogy a tervből valóság vál­jék. Az bizonyos, hogy az új terv­év feladatait még az ideinél is szervezettebb, magasabb színvo­nalú és termelékenyebb munká­val lehet végrehajtani, úgy, aho­gyan azt a párt Központi Bizott­ságának 1964 decemberi határo­zata egy esztendővel ezelőtt hosz- szú távra előírta. Ehhez viszont minden egészséges kezdeménye­zésre szükség lesz, sőt minden ed­dig fel nem derített vagy még elég gyengén kamatozó tartalék feltárására, illetve gyorsabb hasz­nosítására. Jövőre 44—45 milliárd forint, az ideinél mintegy 2—3 milliárd forinttal több lesz a beruházásra szánt összeg. Ebből 340 népgazda­ságig fontos beruházást helyez­nek üzembe, újakat kezdenek, amelyek a további fejlődés meg­alapozását, a kommunális, szociá­lis és kulturális ellátás javítását hivatottak szolgálni. Örömmel ér­tesülhettünk a népgazdasági terv­ből, hogy a lakosság gázellátásá­nak bővítésére Békéscsabán is je­lentősebb beruházás kezdődik. Az ipari termelés jövőre az ideit 4—6 százalékkal múlja felül, ezen be­lül néhány ágazatnál még ennél is nagyobb arányban. Nem kevés erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy ennek a növekedésnek eleget te­gyenek az ipar dolgozói. Ám a népgazdasági terv ehhez is meg­adja az útmutatást, kijelöli az el­sődleges forrást, amikor kimond­ja: a termelés emelésének mint­egy 80 százalékát a termelékeny­ség növelésével kell biztosítani. A fejlődésnek, a termelés növekedé­sének a termelékenység ilyen üte­mű emelkedése ugyanis az elsőd­leges biztosítéka. Ennek elérése pedig aligha lehetséges a létszám- gazdálkodásban rejlő tartalékok megfelelő feltárása, a munka- és üzemszervezés tökéletesítése nél­kül. Van ennek azonban még egy rendkívül fontos forrása. Biz a műszaki fejlesztés, amit az 1966. évi népgazdasági terv igen erőtel­jesen hangsúlyoz. Nem is véletle­nül, hiszen a műszaki fejlesztés­nek és intézkedéseknek az eddi­gieknél hatékonyabban kell elő­segíteniük, úgy is mondhatnék: forradalmasítaniuk a termelé­kenységet. Az új esztendőben a mezőgaz­daság termelése mintegy 5 száza­lékkal lesz nagyobb az ideinél. Ezen belül a növénytermesztés mintegy 8 százalékkal, az állatte­nyésztés 2 százalékkal növekszik. A termelés ilyen arányú növelé­sének elhatározása bizony a me­zőgazdaságban dolgozó szakembe­rek, munkások és termelőszövet­kezeti parasztok munkájának to­vábbi eredményességével számol. A gépek számának növekedése, a különféle beruházások megépülése és a több hatóanyag alkalmazása mellett is döntő szerepe a munká­nak és a szorgalomnak lesz abban, hogy a mezőgazdaság megfelelően ellássa termékeivel a lakosságot, nyersanyaggal az ipart, teljesítse bővülő exportkötelezettségeit. A fogyasztók joggal várják el a me­zőgazdaság dolgozóitól, hogy jövő­re több és olcsóbb legyen a zöld­ség és a gyümölcs, hogy étren­dünk ennek nyomán változato­sabb és vitamindúsabb lehessen az ideinél. Nem lenne helyes, ha fél vállról, könnyedén vennénk a jövő évi népgazdasági tervet, amely szer­ves része, bevezetője harmadik ötéves tervünknek. A feladatok nagyok, teljesítésük igen sok fej­törést, gondot igényel mindenki­től. Mert nyíltan és őszintén azt is el kell mondani, hogy nem min­denáron való, kerül, amibe kerül felfogással szükséges a tervedet realizálni. Ügy, hogy minél gazda­ságosabb legyen a termelés, úgy, hogy az ipar azt és annyit gyárt­son egyes cikkekből, amire a bel­földi és a külföldi piacnak szük­sége van. Ügy, hogy a termelés és a termelékenység emelkedése mellett számottevően csökkenjen a költségszint, ne növekedjenek az elfekvő készletek, csínján és okosan gazdálkodjanak a gyárak­ban és üzemekben az importanya­gokkal. Ügy, hogy a szocialista tervgazdálkodásnak megfelelően szigorú takarékoskodás hassa át az élet és a munka minden területét, s a termelés üteménél gyorsabban növekedjék az exportra szánt cik­kek mennyisége, s hogy a belföldi és külföldi fogyasztásra gyártott termékek minőségükben is és kor­szerűségükben is lépést tartsanak az igényekkel. Mindezeket a köve­telményeket hatványozottabban, mint eddig, tartalmazza a jövő évi népgazdasági terv. Társadalmunk lényegéből kö­vetkezik, hogy előreláttunk, tud­juk, mit akarunk, azt is, hogy mindez hogyan és mivel érhető el. Most,, év végén, amikor még az idei munka sikeres befejezésére összpontosítjuk erőinket, s igyek­szünk eredményesen eleget tenni a második ötéves tervnek, jóleső érzés látni az új esztendő munka- programjában a további fejlődé­sünket felcsillantó terveket, ame­lyek teljesítése, formába öntésé rajtunk, valamennyiünkön mú­lik. Érdemes ezért dolgozni, hi­szen munkánkkal a magunk éle­tét tesszük szebbé és gazdagabbá Fodina Péter Takarodjanak Vietnamból az amerikai a^resizorok! Szolidaritási nagygyűlés Budapesten Bruityó János, a SZOT elnöke mondott beszédet hétfőin délután a Dél-vietnami Nemzeti Felsizabadí- tási Front megalakulásának 5. év­fordulója alkalmából rendezett budapesti gyűlésen. — Ma, a vietnami nép iránti szolidaritás napján az egész világ fokozott figyelemmel és aggoda­lommal tekint Vietnamra — hangsúlyozta elöl járóiban, majd utalt a VI. szakszervezeti világ- kongresszus felhívására, amely ar­ra szólította a dolgozókat, a szak- szervezeteket, hogy szolidaritásuk megsokszorozásával tegyenek ta­núságot a nemzetközi munkásosz­tály ügye iránti hűségükről. Tel­jesítsék a vietnami dolgozók, a vietnami nép iránti nemzetközi kö­telezettségüket, járuljanak hozzá Vietnam, Délkelet-Ázsia, az egész világ békéjének, biztonságának megteremtéséhez. Emlékeztetett arra, hogy a nagy múltú vietnami nép történelme során sokszor volt kénytelen szembeszállni a külföldi agresszo. rokkal, majd szólt az amerikai imperialisták gátlástalan beavat­kozásáról. Dél-Vietnamban to­vábbra is dollármilliókkal próbálták fenntartani a reakciós rend­szert, amely százezreket bör- tönzött be, kínzott meg és mil­liókat kényszerített az úgyne­vezett stratégiai falvakba, a koncentrációs táborokba. Mindez azonban neím érte el cél­ját. A dél-vietnami nép nem tűr­te, hogy megfosszák minimális demokratikus jogaitól is, s amikor a politikai harcok, tüntetések, sztrájkok nem bizonyultak ele­Tiltakozások megyeszerte az imperialisták vietnami agressziója ellen December 20-án, a vietnami szolidaritás napján a megye szá­mos üzemében, intézményében, hivatalában a szakszervezeti bi­zottságok ismertették azt a hősi harcot, amelyet a vietnami nép folytat az amerikai betolakodók ellen. A dolgozók mindenütt el­ítélik a világbékét fenyegető im­perialista agressziót és több he­lyen, a SZOT útján az amerikai követség címére küldött távirat­ban követelték, hogy vessenek vé­get a további vérontásnak. Köve­telték továbbá, hogy az amerikai­ak vonják ki hadseregüket, fegy­vereiket Dél-Vietnamból és szá­molják fel támaszpontjaikat. Is­merjék el a dél-vietnami nép ön­rendelkezési jogát, függetlenségét, semlegességét, ne avatkozzanak be Dél-Vietnam ügyeibe. Az or­szág egyesítését bízzák a két or­szágrész lakosaira. Ismerjék el a DNFF-t, mint a dél-vietnami nép egyetlen igaz képviselőjét, s an­nak meghatározó szava legyen minden Dél-Vietnamot érintő kér. lésben. Szüntessenek be minden hadi cselekményt, bombázást, ka- 'andorságot, amelyet Észak-Viet­nam ellen folytatnak. gendőnek, fegyvert fogott az amerikai imperialisták és kiszol­gálóik ellen. — Ma öt esztendeje, 1960. de­cember 20-án alakult meg a Dél- vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, amely már Dél-Vietnam valamennyi ha­ladó pártját és tömegszerveze­tét tömöríti és a dél-vietnami nép egyetlen törvényes képvi­selője. Ellenőrzése alatt tartja az ország területének négyötödét, ahol a la­kosság több mint 70 százaléka él. Rrutyó János a továbbiakban arról beszélt, hogy az amerikaiak az egymást követő dél-vietnami bábkormányok és a bábhadsereg sikertelenségének láttán a mind fokozottabb katonai beavatkozás útjára léptek. Egy év alatt 25 ezerről 200 ezerre, emelték s ma már arról beszélnek, hogy a jövő év elejére 400 ezerre növelik a Dél-Vietnambam állomásozó ame­rikai csapatok létszámát. Lábbal tiporják a nemzetközi egyezmé­nyeket, ez év februárja óta rend­szeres terrorbombázásokat intéz­nek a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen.. — Johnson elnök álszent módon a békéről prédikál, ugyanakkor azonban szünet nélkül áramlanak Vietnam felé a legmodernebb amerikai fegyverek. — A haladó, békeszerető erők mind nagyobb aggodalommal fi­gyelik a vietnami eseményeket. A népek egyre világosabban látják, hogy az amerikai imperialisták mindenütt az elnyomókat támo­gatják, hogy a fegyverkezési hajsza fokozó­dásáért, a nemzetközi politi­kai légkör romlásáért az ame­rikai politikusokra és táborno­kokra hárul a felelősség. Viharos tüntetések, békemenetek jelzik, hogy a világ népei a hős vietnami hazafiak oldalán állnak és izzó felháborodással bél végzik meg az Egyesült Államok bűnös agresszióját. Nagyarányú béke­mozgalom bontakozik ki az Egye­sült Államokban is. — A világ haladó közvélemé­nyével együtt a magyar dolgozók is fölemelik tiltakozó szavukat: takarodjanak Vietnamból az amerikai agresszorok, elég volt a szennyes gyarmati há­borúból, az ártatlanok ezrei­nek legyilkolásábói. — Követeljük, hogy az USA kormánya vessen véget szégyen- teljes agressziójának. Vonja ki fegyveres erőit Dél-Vietnamból, számolja fel támaszpontjait, szün­tesse meg a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elleni terrorbom­bázásokat, tartsa tiszteletben a vi­etnami nép önrendelkezés: jogát, Vietnam függetlenségét és terüle­ti sérthetetlenségét — fejezte be beszédét Brutyó János. A Magyar Pamutiparijain meg­tartott gyűlésen felszólalt Dinh-ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front budapesti iro­dájának vezetője, valamint Ho~ ang-tuong, a VDK budapesti nagy­követe is. A könyvek sarkadi otthonában Riport a 6. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents