Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
1965. december 19. 7 Vasárnap Egy hét a világpolitikában — Év végi diplomáciai tárgyalások — Magas szintű magyar- szovjet eszmecsere Moszkvában — A NITO-konferencián az Egyesült Államok újabb követelésekkel lépett fel — Johnson a pakisztáni államfőtől a vietnami háború támogatását „kérte“ — Wilson az Egyesült Államokban — Az elmúlt hét bővelkedett diplomáciai tanácskozásokban. Számunkra kétségkívül a legnagyobb jelentőségű a magyar—szovjet pártvezetők eszmecseréje volt. A résztvevők tájékoztatták egymást az országukban folyó szocialista és kommunista építés eredményeiről, megvitatták a szovjet—magyar kapcsolatok kérdéseit, eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom problémáiról. Örömmel állapították meg, hogy minden területen eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Magyarország együttműködése. Kedvező légkörben folytak a szovjet—algériai tárgyalások, aihol leszögezték, hogy most, amikor a vietnami nép elkeseredett küzdelmet vív függetlenségéért, amikor a reakciós erők fondorlatokat szőnek a világ minden részében, a szalbadságszerető népek legfőbb feladata: harcolni az üj háború veszélye ellen és e veszély kiküszöböléséért. A nyugati hatalmak politikusainak tanácskozásaira két tényező nyomta rá bélyegét. A legszembetűnőbb az agresszív amerikai vonalvezetés erősödése és egy sor újabb követelés, amelyeket a szövetségeseknek címeztek. Másrészt — éppen ennek következményeként —■ sűrűsödtek a különböző ellentétek, elsősorban az atlanti paktum tagjai között. Jellemző, hogy Rusk amerikai külügyminiszter a NATO-partne- rektől „minimális erkölcsi támogatást” kért. Az utána felszólaló McNamara hadügyminiszter viszont már kissé más formában vetette fel a kérdést, ö nagyobb anyagi és katonai áldozatokat követel „a közös katonai erőfeszítések oltárán”. Jogos a kérdés, vajon a két amerikai miniszter egyeztette-e mondanivalóját, avagy az Egyesült Államok szótárában az „erkölcsi támogatás” fegyvereket és katonákat jelent? Nem erősítette az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit, hogy éppen a NATO-tánácskozás napjaiban rosszabbodott helyzetük Vietnamiban: a harcok már a délvietnami főváros közvetlen közelében is folynak. A párizsi NATO-tanácskozáson feszültség támadt az anyagi kérdések körül is. 1965-ben az Atlanti Szövetség tagállamai 74,3 milliárd dollárt költöttek hadicélokra, s az összeg több mint kétharmada az Egyesült Államokra jutott. A NATO fennállásának tizenhat éve alatt a katonai költségek megnégyszereződtek, de a vietnami háború miatt Washington hadikiadásai még inkább megsokszorozódtak. A fizetési mérleg deficitjét most a Fehér Ház — részben — szövetségeseire akarja hárítani, ami más szóval annyit jelent, hogy éppen a vietnami agressziót kívánja megfizettetni szövetségesei adózóival. Ajub Khan pakisztáni államelnök és Johnson tárgyalásait szintén beárnyékolta az Egyesült Államok vietnami agressziója. A megbeszélésekről nem adtak ki részletes közleményt, de megfigyelők szerint bizonyos, hogy Washington támogatást „kért” Pakisztántól a vietnami háborúhoz — az országnak nyújtott gazdasági és katonai segítség fejében! Pakisztán tagja két agresszív paktumnak, a SEATO-nak és a CEN- TO-nak is, és amerikai részről nehezményezik, hogy nem támogatja egyértelműen a vietnami kalózháborút. Nyugati politikusok megbeszélésein ismét napirenden szerepelt Bonn atomfegyverkezésének kérdése. A párizsi NATO-konferen- cián több felszólaló az atomfegyverek elterjedését megakadályozó egyezmények mellett foglalt állást. Csupán Schröder bonni külügyminiszter helyezkedett szembe ezzel az irányzattal. A francia külügyminiszter viszont kormánya nevében elutasította az amerikaiak által javasolt „különbizottság” felállítását, mivel ez Nyu- gat-Németországnak beleszólást biztosítania a közös NATO-stra- tégia kidolgozásába. A nyugatnémet atomigények teljesítését pillanatnyilag elhalasztották, de bizonyos, hogy Erhard kancellár washingtoni látogatásakor újabb kísérletet tesz; rábírja Johnsont a nyugatnémet atomkövetelések teljesítésére. Bármilyen amerikai —NSZK megállapodás viszont újabb ellentétek sorozatát szülné az atlanti tábor egészében. Wilson angol miniszterelnök amerikai tárgyalásain több kérdés szerepelt Így a különleges angol —amerikai társasviszony helyzete, ahol a legfőbb probléma: menynyiben támogatja az Egyesült Államok Nagy-Britanniának a Szueztől keletre eső területeken meglevő katonai érdekeit és Anglia milyen mértékben áll ki az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikája mellett. A munkáspárt egyes köreiben joggal tartanak attól, hogy Wilson az eddiginél is messzebbmenően elkötelezi Angliát az agresszív amerikai politika mellett. A gazdasági, politikai és katonai függőség tényezője mellett ebben Wilson személyes becsvágya is szerepet játszik; elsősorban NATO-vonalon szeretne nagyobb szerephez jutni az Egyesült Államok ellenszolgáltatásai révén. Az angol miniszterelnök „hajlékony” állásfoglalását befolyásolja a megoldatlan rhodesiai probléma is. Hiszen újabb afrikai államok szakították meg a diplomáciai viszonyt Londonnal és a tétovázó angol politika következményeként egyelőre nagyon távolinak vagy éppen megközelíthetet- lennek tűnik a jelen körülmények között a kibontakozás. Couve de Murville Vietnamról Couve de Murville külügyminiszter egy péntek esti választási gyűlésen válaszolt arra az amerikai kívánságra, hogy a nyugateurópai országok vállaljanak szolidaritást az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájával. A külügyminiszter rámutatott, az Egyesült Államok képviselői a NATO-tanácsülés alkalmával leszögezték, a vietnami háborújukhoz nyújtott segítség alapján fogják megítélni atlanti szövetségeseiket. Franciaország — mondotta a külügyminiszter — nem hagyja magát belesodomi olyan konfliktusba, amely nem az övé. Az amerikaiak barátaink — mondotta —, szívesen segítjük őket a béke helyreállításában, de nem a háború folytatásában és nemzetközivé tételében. (MTI) Houston Szombaton, magyar idő szerint délután 3 óra körül a Bér. mudáktól 1000 kilométernyire délnyugatra az Atlanti-óceán vizére ért a Gemini—7 űrhajó. Utasai — Frank Borman és James Lovell — kéthetes űrutazásukkal új rekordot állítottak fel. Az űrkabin egy 27 méteres hatalmas ejtőernyővel a Wasp repü- lőgépanyahajótói 19 kilométer távolságra ereszkedett le az Atlantióceán vizére. Borman és Lovéll magyar idő szerint 14.28 órakor gyújtotta be a Gemini—7 fékezőrakétáit E pillanatban az űrhajó az egyenlítő fölött, a Fülöp-szi- getéktől 5000 kilométerre kelet- délkeletre tartózkodott. Az űrhajó Texas fölött lépett a föld légkörébe. A Wasp anyahajó magyar idő szerint 15 óra 37 perckor vette fedélzetére Bormant és Lövellt. Az ünnepélyes pillanatot az Egyesült Államok és Európa több országának televíziója közvetítette az Early Bird távközlési szputnyik segítségével. (MTI) Vízre ért a Gemini—7 A houstoni ellenőrző központ által közzétett felvételek egyike a Gemini—7 űrhajóról a történelmi jelentőségű űrrandevú során. Rádiótele fotó — MTI Külföldi Képszolgáltáé Röpcédulákon szólítják fel a saigoni kormány katonáit: Fordítsák fegyvereiket az amerikaiak ellen A dél-vietnami szabadságharcosok folytatják akciójukat Saigon külvárosaiban. A szombatra virradó éjjel Cholonban és Gia Dinh- ben több rendőrőrs éllen intéztek kézigránátokkal és kézifegyverekkel támadást. Szombaton hajnalban Cholon számos épületén ismét a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front zászlói voltak láthatók. A szabadságharcosok röpcédulákon hívták fel a saigoni kormány hadseregének tisztjeit és katonáit, fordítsák fegyvereiket az amerikaiak ellen. A dél-vietnami szabadságharcosok „Felszabadulás” hírügynökségének összefoglaló jelentése szerint a felszabadító hadsereg katonái az év elejétől december 9ig az amerikaiak és szövetségeseik 49 zászlóalját semmisítették meg. Amerikai és dél-vietnami hadihajók december 14-én behatoltak a VDK felségvizeire és tüzet nyitottak egy észak-vietnami halászhajóra, mint azt a vietnami tájékoztató iroda jelenti. Egy halász életét vesztette, három a támadók fogságába került. Ugyanezen a napon amerikai és dél-vietnami hadihajók a VDK területi vizein megtámadtak és elsüllyesztettek egy másik észak-vietnami halászhajót. A kalóztámadások miatt a vietnami néphadseregnek a nemzetközi ellenőrzó bizottsághoz kiküldött összekötő bizottsága tiltakozást jelentett be, követelve a foglyul ejtett halászok haladéktalan szabadon bocsátását, a VDK elleni agresszív cselekmények abbahagyását és a Vietnamra vonatkozó 1954-es genfi megállapodások szigorú tiszteletben tartását. A Patet Lao Hangja rádióállomás ismertette a laoszi hazafias íront pártja központi bizottságának szerdai nyilatkozatát, amely határozottan visszautasítja a fegyverszüneti bizottság indiai és kanadai tagjainak azon állítását, mely szerint a vietnami kormány csapatai Laosz területén észak-vietnami katonákat ejtettek volna foglyul. A nyilatkozat megállapítja, hogy a szóban forgó állítás az Egyesült Államok azon célját szolgálja, hogy fokozza a Laosz ellem agressziós háborút. Kliba Floridáimn Kendőzetlen hírek a kubai emigránsok sorsáról Floridában — írja a The ] „Szabad emberek" Havanna svájci nagy- követségén most azoknak a kubaiaknak ügyeit intézik, akik az USÁ-ba akarnak kivándorolni. Egyidejűleg Camarioca halászkikötőjét szabadon elhagyhatják azok a magán motorcsónakok, amelyek Floridából jöttek át. A szocialista Kubának nem esik nehezére, hogy ezekről az állampolgárokról lemondjon. Többségükben azoknak az időknek visszamaradott- jai, amikor még a havannai luxusélet perifériáján több száz játékkaszinó, több tízezer könnyű lány, valamint öreg és fiatal playboyok számára létesített exkluzív klubok kiszolgálásából ezek az emberek is megélhettek. Őket boldogan elengedik. Alighogy Floridában partra lépnek, az ameri- Icai titkosrendőrség kihallgatása vár rájuk. Utána „szabad emberek”. Dip'omala volt De kérdés, hogy valóban azok-e ? A The Nation lation című ame című amerikai politikai lap egyik legutóbbi számában tudósítójának az USA-ból Kubába visszatért egyik „menekülttel” folytatott beszélgetését közli. A „menekült” élményei nemrégen jelentek meg könyvformában Havannában „Szavamra” címmel és néhány nap alatt valamennyi példányát elkapkodták. A szerző, Marta Gonzales, a havannai egyetem pedagógiai fakultása volt dékánjának lánya. A kétnyelvű Rus- ton-akadómiát végezte, majd Havannában tanult, hogy diplomata lehessen. Tipikus képviselője volt a polgári középosztálynak, amely kezdetben örömmel üdvözölte a forradalmat. A szerző a külügyminisztériumban dolgozott, majd 1962-ben elhagyta Kubát. (A kubai kormány a kivándorlók útjába sohasem gördített különösebb akadályt.) Az VSÁ-ban nem rendelkezett bankbetéttel, mint a többi emigráns. Azzal a reménnyel ment rikai politika az Egyesült Államokba, hogy Castro bukása után visszatér Kubába. Most úgy döntött, hogy mégsem várja meg a kormány bukását... Batista emberei Visszatért és elmondta, azzal a reménnyel ment Floridába, hogy ott örömmel üdvözlik, és megfelelő munkát talál. Először is elvették útlevelét, majd egy azonossági lapot kapott, amely, mint külföldinek, korlátozott mozgási lehetőséget biztosított. Menekülttáborba került, ahol saját személyére vonatkozóan megalázó és kiábrándító kérdésekre kellett válaszolnia. Illúziói itt szenvedték az első hajótörést, mert kihallgatói a Batista-rendszer belső munkatársai voltak, s távolról sem annak a demokráciának a képviselői, akiket Marta Gonzales elképzelt magának, Havonta olyan csekély összegű támogatásban részesült, amely sem lakásra, sem ellátására nem volt elegendő. L folyóirat A kubai kolónia Batista Kubájának miniatűr mása... Korrupció, prostitúció, kölcsönös gyanú- sítgatások, levéltitok megsértése. A helyi lakosság kerüli a kubaiakat, bojkottal, ja őket. Különösen a négerek viselkednek ellenségesen, mert az ún. „gu- sanos” (férgek) munkavállalása az ő munkakörülményeiket érzékenyen érinti. Sok szenvedés után Marta Gonzalesnek sikerült 10 napos tartózkodási engedélyt szereznie Kanadában. Onnan Párizsba repült, majd felhívta a párizsi kubai követséget, hogy tegyék lehetővé számára a hazájába való visszatérést. Ez a mód meglehetősen nehéznek mutatkozik, hogy kubai emigránsok visszatérjenek hazájukba. Ennek ellenére a Nation szerint az utóbbi évben 13 000 kubainaJc sikerült hazatérnie. (Sz. 14
