Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-16 / 296. szám
t$65, december 16. 4 Csütörtök VEIEIES VEZETŐK Kortárs-est Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában Mit jelent gazdának lenni ? Üjra meg újra hangoztatjuk azt az alapszabályban is rögzített sarkalatos tételt, hogy a termelőszövetkezetek gazdái a tagok. Nem az elnöké, nem a vezetőségé, nem ezé, vagy azé a hivatalé, szervé tehát a nagyüzemi társasgazdaság, hanem „a benne tömörült. embereké. De hát mit is jelent ez azoknak a szempontjából, akik nem viselnek tisztséget, nincsenek vezető beosztásban? Érdemes erről is beszélni, mert tapasztalható, hogy sokan egyoldalúan értelmezik a termelőszövetkezeti tagok szerepét. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a tagokat semmi más nem érdekli, csak a jövedelem. Hiába próbáljuk — mondja egyik-másik termelőszövetkezeti vezető, szakember — rávenni a tagokat, hogy törődjenek a. közös ügyekkel, nem sikerül. S ha megkérdezzük tőlük, miért nem mutatnak nagyobb érdeklődést a szövetkezeti gazdálkodás fontos kérdései iránt, akkor rendszerint így felelnek: „azért van elnök, ag- ronómus, főkönyvelő, vezetőség, hogy irányítsa a szövetkezetét. Az ő kötelességük gondoskodni arról, hogy rendben menjen minden. jó legyen a részesedés, a jövedelem.” A közügyek iránt a tsz-ekben helyenként megmutatkozó érdektelenség, közömbösség egyik oka feltétlenül az, hogy vannak olyan tagok, akik nem veszik figyelembe“ a jogok mellett kötelezettségek is léteznek. Az ilyen emberek meglehetősen furcsán értelmezik azt, hogy ők a gazdái a szövetkezetnek. Gazdáknak tartják magukat abban az értelemben, hogy minden jövedelem az övék. Hivatkoznak gazda mivoltukra akkor is. ha több munkaegység jóváírását, nagyobb részesedést követelnek valamilyen munka elvégzéséért. S figyelemre méltó, hogy sokszor nem a legszorgalmasabb, nem a leglelkiismeretesebb termelőszövetkezeti tagok hangja a legerősebb. A követelőzők között elsősorban azokat találjuk, akik nem tolonganak, ha munkáról van szó. S az ő magatartásuk károsan hat a közösségi szellemre, gátolja az egészséges légkör kibontakozását, s nem egy esetben csökkenti a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagok aktivitását is. Mindenekelőtt a közös munkában rendszeresen részt vevőknek érdeke, hogy a tsz valamennyi tagja csakugyan gondos gazdaként vegye ki részét a munkából. Annak idején, amikor a termelőszövetkezeti tagok még egyénileg gazdálkodtak, nemcsak arra volt gondjuk, hogy minél többet kivegyenek a gazdaságból. Jól tudták és tudják ma is, hogy a biztonságos gazdálkodáshoz nélkülöz- hetetlenekakellő anyagi feltételek. A néhány holdas parasztembernek is megvoltak a maga rendszeresen visszatérő kiadásai, kellett gondoskodnia különféle eszközökről. szerszámokról, vetőmagról, növényvédőszerről és így tovább. Nem lehet újság a parasztembernek az sem, hogy tartalékolni kell, mégpedig minél többet, annál jobb, hiszen bekövetkezhetnek kellemetlen meglepetések, melyek csökkentik a jövedelmet. Kézenfekvő. hogy így van ez a termelő- szövetkezetben is. Ezért értelmetlen dolog, ha valaki azt követeli, hogy ne valósítsanak meg ésszerű beruházásokat, ne tartalékoljanak, hanem osszanak ki mindent, nem gondolva a holnapra. A jó gazdat egyebek közöli arról lehetett megismerni, hogy rend és tisztaság volt az udvarán, az istállóban, idejében és gondosan elvégezte a soron következő munkákat, vigyázott a legkisebb értékre is, ahogyan annak idején mondani szokták: még egy szeget sem hagyott kárba veszni. Ez a gondosság, az akkori takarékosság feltétlenül szükséges a termelő- szövetkezetekben is. Az, hogy most több ezer holdas szocialista nagyüzemek vannak a valamikori kis- birtokok helyén, semmiképpen sem jelenti, nem jelentheti ezeknek a tiszteletreméltó tulajdonságoknak a háttérbe szorítását. Gazdának, jó gazdának lenni egyebek között azt is jelenti, hogy a mindennapi munkában igyekszünk elejét venni a pazarlásnak, megszüntetjük a fegyelmezetlenséget, a közös vagyon herdálását. Nemcsak joga. hanem mindenekelőtt saját érdekeben való kötelessége is ez a szövetkezet valamennyi tagjának, hiszen jóléte, megélhetése függ attól, mennyire eredményes a gazdálkodás. S nem igaz, hogy azok, akik keveset vagy nem eléggé lelkiismeretesen dolgoznak, csak saját maguknak okoznak kárt. Az ő hanyagságuk, mulasztásaik miatt esetleg igen jelentékeny bevételektől esik el a termelőszövetkezet. Ha gazosabbak a kapásnövények, kisebb lesz a termés, ha gondozatlanok az állatok, akkor csökken a hozam, ha pazarolják a takarmányt, akkor drágább a hizlalás. Mindez károsan befolyásolja a termelőszövetkezet jövedelmét, s természetesen csökkenti a tagok között szétosztható részesedést is. Mégpedig azo- két is, akik egész éven át családjukkal együtt példamutatóan, lelkiismeretesen dolgoztak. Teljesen érthető tehát, ha a szövetkezet józanul gondolkodj, a. közös ügyekért felelősséget érző tagjai megkövetelik a vezetőségtől is azoknak a felelősségre vonását, akik hátráltatják a termelőszövetkezet erősödéséi, a tagság boldogulását, Szoktálc mondani, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása ma már annyira sokrétű és bonyolult, a tsz működésének az áttekintése olyan felkészültséget NEMCSAK A LIBA TOLLASODIK MEG... TÖBB PÉNZE DESZ, HA EIEAHJZL AGÁSI ÉS TOLLÉRTÉKESITÉSI SZERZŐDÉST KÖT. A libahizlalási szerződést kötők állami áron takarmányt is kapnak. Az 1966. évi szállításra mái' most köthető szerződés a földművesszövetkezettel! igényel, hogy az iskolázatlan tagok nem is tudnak érdemlegesen beleszólni a legfontosabb kérdések eldöntésébe. Kétségtelen, hogy a főagronómus,, vagy a főkönyvelő tarthat olyan tájékoztatót, beszámolót a tagságnak, amiből nem sokat ért a hallgatóság. Valóban nem minden termelőszövetkezeti tag van tisztában azzal, hogy miképpen számítják ki a különféle takarmányok, fehérjeértékét, mit jelent a halmozott brutto termelési érték, vagy a redukált szántó. Mégsem igaz, hogy nem lehet bevonni a tagokat a nagyüzemi társasgazdálkodás legfőbb kérdéseinek a megvitatásába. Minden termelőszövetkezetben van lehetőség arra, hogy feltárják az összefüggéseket az ország, a termelőszövetkezet és a tsz-tag érdekei között. Ha még nem értik meg korábban idézett és a hozzájuk hasonló szakkifejezéseket, fogalmakat, akkor azok nélkül magyarázzák meg a vezetők, hogy véleményük szerint miért, és mit kellene lenni az eredményesebb gazdálkodás érdekében. S ne csak ezt mondják el, hanem kérjenek véleményt a tagoktól is. Lehet, hogy ezek a vélemények nem újszerűek. nem nagy horderejűek, sőt az is előfordulhat, hogy nem helyesek. Ez nem ok azonban arra. hogy az elnök vagy a szakemberek a tagok megkérdezése nélkül döntsenek, határozzanak. Ha így tennének, akkor ők maguk hátráltatnák azt a folyamatot, amelynek eredményeként a tagok felelősségteljesen gondolkodó, jó gazdáivá lesznek a szöMár hagyományos, hogy a TXT békéscsabai Értelmiségi Klubjában évente egy-két alkalommal író—olvasó-találkozókat rendeznek. Ezeket a találkozókat mindig nagy érdeklődés előzte meg. hiszen városunk irodalomszerető közönsége ilyenkor nemcsak a televízió képernyőjén vagy a rádió hullámain keresztül, hanem személyesen is megismerkedhet az élő magyar irodalom képviselőivel. December 17-en. pénteken este újból neves írókkal találkozhatnak az irodalom békéscsabai barátai. Simon István Kossuth-dí- jas költő, a Kortárs főszerkesztője, Cseres Tibor József Attila-dí- jas író és Juhász Mária kritikus tartanak előadást az Értelmiségi Klubban. Simon Istvánt sokan ismerik, a fiatalabb és az idősebb nemzedék egyaránt megértéssel fogadja verseinek sajátos, egyéni hangját. Tálán kevesebben tudják, hogy fontos közéleti tevékenységet is kifejt: a Magyar írók Szövetségének egyik titkára és szőkébb szülőföldjének, Veszprém megyének országgyűlési képviselője. Cseres Tibor sem ismeretlen a békéscsabaiak előtt, hiszen egy ideig megyénkben volt újságíró. Tűz a hódréten című regényéért kapott József Attila-díjat. Elbeszélései, regényei az újjászülető magyar falu életét ábrázolják. a közös gazdálkodásra való áttérés emberi problémáit oldoz- gatják. Legutóbb a Hideg napok című kötete jelent meg. A vendégek találkozva olvasóik, kai, beszélnek majd munkásságukról, művészi terveikről, gondjaikról és helyszínen megvásárolható köteteiket is dedikálják. K. T. Öt év alatt több mint 60 százalékkal nőtt a falusi könyvforgalom A SZÖVOSZ Igazgatósága a második ötéves terv kezdetén azt a célt tűzte a földművesszövetkezetek elé, hogy 1960 és 1965 között az 1955. évinek kétszeresére növeljék a falusi könyvforgalmat. A feladat végrehajtása során a földművesszövetkezetek mindenekelőtt' bizományos liálózatukat terjesztették ki. Jelenleg már csaknem kilencezer állandó bizo. mányosuk működik, s így most már nincs az országban olyan község, ahol ne volna szervezett és állandó könyvárusítás. Egyidejűleg korszerűsítették a vidéki könyvesboltokat is. E célra körülbelül négymillió forintot költöttek a tervidőszakban. Intézkedtek I a termelőszövetkezetek könyvelvetkezetnék. Olyan emberekké, látásának megjavításáról is. Minakik egyaránt fontosnak tartják a jogokat és a kötelességeket, s minden tehetségükkel, erejükkel a szövetkezet felvirágoztatásán fáradoznak. Gulyás Pál den megyében van már olyan földművesszövetkezeti könyvesbolt, amelynek legfontosabb feladata a termelőszöve tkezetekfolya- matos tájékoztatása. Az egész országra kiterjedően megszervezték a vevőszolgálatot Mindezek eredményeként a falusi könyvfor. galom állandóan emelkedett. 1961-ben 10,6, 1962-ben 23,5, 1963- ban kereken 40, 1964-ben 53,3 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél, s a tervezettnél egy évvel korábban meghaladta a 123 millió forintot, vagyis a tervidőszak végére kitűzött 1955. évi forgalom kétszeresét. Az előzetes felmérések szerint az idei falusi könyvforgalom 61,5 százalékkal lesz magasabb az 1960, évinél, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az idén kereken 130 millió forintot költött a falusi lakosság könyvre. Az 1960—1965 közötti évenkénti átlagos emelkedés értéke kereken tízmillió forint, az egy főre jutó vásárlások pedig — ugyanebben a viszonyításban — 12,40 forintról 22,50 forintra emelkedtek. Ez a fogyasztás azonban még mindig messze elmarad a városok és az iparvidékek mögött. esriefoek 557 A társadalom életszínvonalát lényegében az életkörülményekben bekövetkezett változás alkotja. A család életnívója a boríték vastagságán, ez pedig a munka mennyiségén és minőségén múlik. A boríték fedezi az élelmezést, a ruházatot, a lakást, a fűtést, a világítást, a rádiót, a televíziót, a háztartási gépet, a tisztálkodási eszközöket, a szórakozást, a művelődést, az ajándékot és egyebeket. Sok minden kitelik belőle, ha a család beosztja, elosztja és tervszerűen felhasználja. Az emberek többsége általában addig nyújtózik, ameddig a boríték tartalma erre lehetőséget ad. Különben ... Ezt a takarót olykor kiegészíti egy és más, úgyhogy a családok megélnek a keresetből. Igaz, egy-egy nagyobb kiadás próbára teszi az ember erejét. Ház vétel, lakásbővítés, a Tégi berendezés újracserélése vagy a meglevők kiegészítése gondot jelent, de nem megoldhatatlant. A családok összessége ma jobban él, mint évekkel ezelőtt. A társadalom többet költ önmagára, boldogulására, mint korábban. Nemcsak a forint összege tanúsítja ezt, hanem a szépülő, fejlődő az üzletek forgalma, a takarék- szövetkezetek betétállománya és így tovább. Egy dolog azonban bizonyos: az ember sorsával, életével, körülményeinek alakulásával elégedetlen. Valahogy többet és jobbat szeretne, kényelmesebben akar élni. Szép és jó tö^ rekvés ez. A minap egyik ismerősöm panaszolta; drága a piac. A 2,5 forint sok egy tojásért. De decemgazdaság sem kapja olcsón — ár alatt — az ipartól a gépeket, vegyszereket, felszereléseket. Az utóbbi időben a falu tömegével kapja a gépet, a vegyszert, a műtrágyát, a beruházást. Sertéshús, marhahús, kenyérgabona, baromfi, tojás, tejtermék, zöldség, gyümölcs, ipari és 1 kereskedelmi növény az ellenérték. Valamennyi új termék olyan nyersanyag. amely feldolgozásra, konzerválásra, a belső ellátásra és exportcélra kerül az ipari csomópontok valamelyikére. Vajon az ipar miként becsüli meg a mezőgazdaságtól kapott nyersanyagot? Avagy máért drága a jó nyersanyagból készült cikk? Egyes válberben, az ünnepek előtt, mikor lalatok fölösleges tevékenységükvolt olcsó a tojás? A mezőgazda- sági termékek általában drágák. Felvetődik a kérdés, miért drága a piac? Lehetne-e olcsóbb az élelmiszer? A termelőszövetkezeti gazdálkodás miért nem ad több élelmiszert a piacra, a helyi lakosság ellátására? Mindenesetre tény, hogy a tsz-ek viszonylag keveset, s azt is drágán termelne«. Ennek oka nem csupán az üzemben van. A naposbaromfi — csibe, liba, kacsa, pulyka — drága, a takarmányról nem is beszélve. Az idén a naposliba darabja 40 forint volt. Becslés szerint az állomány egy jelentős részét elvitte az influenza. Az elhullás nemcsak a libánál, hanem a többi baromfinál is gyakori. A kockáfalvak, városok, az élet fri&sesége, zait tehát nagy. Azután a mezőkel, avagy nem létezésükkel drágítják az életet, gátolják, vonta- tottá teszik az életszínvonal alakulását. Évek óta húzódó ügy egy nagy kapacitású vágóhíd építése itt a megyében. A népgazdaságnak érdeke lenne, hogy legyen. Arról van szó, hogy a megyében állami értékesítésre hizlalt sertésekből évente csaknem 200 ezret szállítanak el más megyékbe vagy éppen Budapestre. Darabonként 5 kiló napi apadást figyelembe véve, éves szinten 1 millió kiló élősúly vész kárba. Ennek értéke felvásárlási áron is 17 és fél millió forint. A 200 ezer sertés szállítása szintén tetemes összeget és anyagot igényel. Az eredeti terv szerint a vágóhíd rekonstrukcióját már meg kellett volna való-
