Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

1965. december 16. s Csütörtök üzeni- ás nniiikaszervezés, gépesítés, gépjavítás, gazdaságosság, a háztáji árutermelés növelése, a tsz-ek és a vállalatok kapcsolata a járási mezőgazdasági tanács előtt Új társadalmi szerv az orosházi járásban A dolgozók ügyét szolgálják A Hazafias Népfront kezdemé­nyezésére november 12-ón érte­kezletet tartottak Kaszaperen a mezőkovácsiházi és az orosházi járás párt, és tanácsképviselői, továbbá a termelőszövetkezeti el­nökök, párttitkárok, főagronómu. sok, valamint a Hazafias Nép­front-bizottságok megbízottai. Az értekezlet napirendjén szerepelt a járási termelőszövetkezeti tanács szervezésének fontossága. Az ér­tekezleten állást foglaltak amel­lett, hogy szükség van egy olyan társadalmi szervre az orosházi és a mezőkovácsházi járásban, amely a termelőszövetkezetek üzem_ és munkaszervezését, a gépesítést, a gépjavítást, a gazdaságosságot, a háztáji árutermelés növelésének módját, a beruházások kihaszná­lását, a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolatát időközönként megvizsgálja és a járási tanács végrehajtó bizottsá­gának, továbbá az illetékes vál­lalatoknak, szerveknek javaslatot tesz a termelést akadályozó té­nyezők elhárítására. Ennek jegyé, ben ült össze tegnap, december 15. én délelőtt Orosházán, a járási ta­nács épületében egy munkabi­zottság, amely konkrét formába öntötte a járási mezőgazdasági tanács tagjainak számát, továbbá az új társadalmi szerv funkcióit. Az értekezletre meghívott hu­szonegy szerv megbízottja Bá­nyai Lajost, a járási tanács vb elnökhelyettesét a mezőgazdasági tanács elnöki funkciójával bízta meg. Titkárnak Mihály Andrást, a mezőgazdasági osztály vezetőjét választották. A tanácsban helyet kapott a Magyar Nemzeti Bank, a MÉK, az Orosházi Gépjavító Állomás, a járási tanács vb fel- vásárlási osztályának vezetője, a terményfelvásárló és malom­ipari vállalat kirendeltségének vezetője, továbbá az állatforgalmd és a BARNEVÁL megbízottja. Amikor beléptünk, egyetlen üres asztal sem volt. Ám a tu­lajdonos, a városszerte népsze­rű William Finley, a Birch Tár­saság helybeli elnöke, akit min­denki csak Bulldog Billynek be­cézett, nyomban megismert és külön asztalt állított be az egyik sarokba. Whiskyt rendeltem. Abból a jó erős pálinkából, amit csak az Atom-bár törzsvendégei ihattak. Két pincér is ott serénykedett asztalunk mellett. Az egyik friss sárga rózsát tett a vázába, a má­sik felvette a rendelést. Aztán eltűntek. Megszólalt a zene. Peggyre pillantottam, ő pedig kacéran rámmosolygott. Feláll­tunk és a táncparkettre libben­tünk. Asztalunk teríték nélkül, üresen ásított. Alig táncoltunk két-három kört, amikor észrevettem, hogy a bejárat felől egy jól öltözött néger fiatalember indul el és egyenesen az elhagyott aszta­lunkhoz tart. Látta, hogy az asz­tal üres és leült melléje. Nem szóltam semmit, bár leg­szívesebben odarohantam volna hozzá és kipenderítem székestül együtt a teremből. Nem szóltam, mert Peggy csicseregni kezdett a fülembe, majd amikor észre­vette, hogy erősen nézek vala­kit, hirtelen feltámadt benne a női féltékenység — gondolván: zetből jelöltek egy-egy képviselőt. Közöttük öt elnök, két főkönyve­lő, egy agronómus és két párttit­kár foglal helyet. Az értekezleten megjelent Tóth János, a Hazafias Népfront országos központjának küldötte, dr. Érdjei Ferenc fő­titkár munkatársa. A megbeszélés rendkívül ter­mékeny volt, melyet az is tanú­sít, hogy a járási mezőgazdasági tanács ügyrendjében megegyezés jött létre. Január második felé­ben a termelőszövetkezetek gépe­sítésének, gépjavításának és gép­kihasználásának helyzetéről ren­deznek vitát, melyen előadónak felkérték Boros Jánost, az Oros­házi Gépjavító Állomás igazgató­ját. A jövő év tavaszán napirend, re tűzik a termelőszövetkezetek és a vállalatok kapcsolatának ügyét, hogy a korábbi években tapasz­talt hiányosságokat csökkenthes­sék. A tel váratlanul nem érkezik. Mint mindig, most is felkészült a 8-as számú AKÖV a hideg idő fo­gadására. Mégis — és bizony ez kicsit aggasztó — szorongva néz­nek a feladatok elébe. Ez érthető. Békéscsabán, a Kazinczy utcai út­építés miatt az AKÖV műszaki szolgálata csak igen komoly erő­feszítések árán képes a kocsik karbantartását végezni. Miért? Csak egy fontos problémát emeljünk ki a sok közül. A szennyvizet, amely a kocsimosó­ról folyik le, nem vezethetik le a korábbi csatornába, mert ez meg­szűnt. A kocsik javítás előtti koz­metikája nincs biztosítva, tehát a műszaki segítségnyújtás roppant bizonyára valamelyik hölgyet fixírozom — és nyaggatni kez­dett: — Ki az a nő, aki annyira le­kötötte a figyelmedet, hogy ve­lem már nem is törődsz? Mentegetőzés közben fél szem­mel isrhét a néger felé pillantot­tam és legnagyobb ámulatomra azt láttam, hogy a fickó a pin­cér által kihozott két pohár whiskyt, a mi whiskynket egy­szerűen felhörpinti. A pincér kővé meredten állt ott s mire észbe kapott, az ital már lecsúszott a néger torkán. Az én whiskym. Majd utána a Peggyé is. Hát ez már több a soknál! Ezt csak nem tűrhetem! A vér az agyamba tódult, veszet­tül dobolt a halántékomon. Már nem tudtam, mit cselekszem. A következő pillanatban elbő- dültem, mint egy vad oroszlán, aztán faképnél hagyva Peggy- met, öles ugrásokkal a néger asztalánál termettem. Öklömmel szörnyű ütést mértem a tarkó­jára. Ám a fickót kemény fából faragták. Más embert ez az ökölcsapás letaglózott volna, mint egy marhát. De az én né­gerem, bár megingott s majd­nem vele dőlt az asztal, csak megrázta gyapjas fejét, prüsz­költ egyet, mint valami paripa és felugrott a helyéről. (Folytatják) Az egyik üzemben a műszaki vezető rendszerint „elfelejt” kö­szönni, ha bemegy valamelyik műhelybe. Amikor végighalad a gépek között, ritkán szólal meg, akkor is csak úgy odaveti'a sza­vakat a munkásoknak. Mintha a tekintélyét óvná ily módon. Vajon hogyan vélekednek róla? Világos, hogy ömteltnek, nagyképűnek tartják és lehetőleg kerülnek ve­le mindenféle találkozást. Nem valami illemtani, hanem politikai kérdés a vezetők és a beosztottak közötti kapcsolat. Az emberek következtetéseket von­nak le belőle, mint minden olyan jelenségből, ami közvetlenül hat az életükre, munkájukra. Mit mondanak ez esetben? Azt, hogy­ha a kommunisták elnézik az ilyen magatartást, akkor bizo­nyára egyetértenek vele. A kommunistákhoz igazodnak A dolgozók két évtized tapasz­talatai alapján megszokták, hogy a kommunistákhoz igazodjanak. Bíznak is bennük, tudják, hogy nehéz. Az autóbuszokra ragadt sártól nem látni a rejtett hibákat, így a karbantartási munka csak nehézkesen, vontatottan haladhat. A megyei tanács, vagy még in­kább a városi, valamilyen formá­ban segítséget nyújthatna a szennyvíz eltávolításához. Igaz, nem szép látvány az utcán csör­gedező szennyvíz, de addig, amíg a központi csatornába bekötést nyer, megoldás, és a város, sőt a megye személy- és teherautófor­galma függ tőle. Nem csupán ez a probléma a téli üzemet illetően. Az utazókö­zönség türelmetlen, ha a menet­rend szerinti járat késik. Az utas szemszögéből ez természetes. Nem tudja viszont, mennyi „apróság” akadályozza a pontos közlekedést. Nincsenek fűtött garázsok, ezért a kocsik a szabad ég alatt „al­szanak”. Reggelre kelve, maka­csul indulnak, hiszen a dermedt olaj nehezíti a motorok indulását. Előfordulnak anyaghiányok és ezek sokszor hetekre is kivehetik a forgalomból a járművet. Rossz ko­csival közlekedni balesetveszé­lyes, nem közlekedni viszont az utasok szempontjából kényelmet­len, kellemetlen, sőt a vonatpótló járatok esetében lehetetlen. Az AKÖV széttagoltsága is egy komoly gátlója a munkának. A széttagoltság nem a vidéki főnök­ségekre értendő, hanem a Békés­csabán különböző helyeken par­koló kocsikra. Jóllehet, a mozgó­műhelyek mindent elkövetnek, de a csaknem 400 kocsi megfelelő ál­lapotának biztosítása magasan fe­lette áll a karbantartólétszám erejének. Joggal vetődik fel a kérdés: ké­pes lesz-e az autóközlekedés állni a sarat? — Nos, nem a szó szoros értelmében gondolom. Igen. Ki­sebb „döccenők” várhatók ugyan, de nyugtalanságra nincs ok. Mint bárhol, az AKÖV-nél is a munkásgárdára, a kiváló dolgo­zókra, a kommunistákra és a kommunista fiatalokra építik fel a tervet. A felbukkanó akadályok leküzdésére elsősorban ők hiva­tottak — úgy gondolom, nem ki­abáltam el —, és biztosan helyt is állnak a téli üzem szokatlanabb nehézségeivel szemben is. Pálvölgyi András nagy többségükben önzetlen, szorgalmas emberek, akiknek mindennél fontosabb a párt poli­tikájának sikeres megvalósítása, mert ebben látják a nép boldo­gulásénak egyetlen lehetőségét. S ez teszi éppen vonzóvá a pár­tot azok előtt is, akik korábban nem álltak közel hozzá. Tehát szabad-e a kommunistáknak el­nézniük olyan jelenségek felett, amelyek gondolatban foglalkoz­tatják a dolgozókat, s rosszallást, ellenszenvet váltanak ki belőlük? Az emberek közötti helyes vi­szony kialakítása a pártalap- szervezetek fontos feladata, mert tudvalevő, hogy nagymértékben kihat a munkamorálra, közvetve tehát a termelési eredményre. Aki valamennyire figyelemmel kíséri a megye üzemeinek az életét, megállapíthatja, hogy töb­bek között a Budapesti Haris­nyagyár gyulai gyáréban a kom­munisták olyan légkört alakí­tottak ki, amely megfelel mai életünk követelményeinek. A dol­gozók tiszteletet éreznek a veze­tők és egymás iránt is. Cséfán Györgyné meós, aki egyben pártvezetőségi tag is, úgy vélekedik, hogy ahol a kom­munisták munkájukkal és maga­tartásukkal kiérdemlik társaik bizalmát, ott az emberi kapcsola­tokban felmerülő kérdések köny- nyebben tisztázódnak. — Nálunk szokássá vélt, hogy a pártvezetőség időnként a mű­helyvezetőket is beszámoltatja a munkájáról, s ilyenkor előkerül­nek a gondok, bajok. Megvitat­juk. És odáig jutottunk, hogy a bírálatot nemcsak elfogadják, hanem változtatni, javítani is igyekeznek a hibákon. Érzik, tud­ják, hogy segíteni akarunk — ér­vel Cséfán Györgyné igen helye­sen. A párt a kezdeményező Persze a harisnyagyárban sem Olyan emberek dolgoznak, akik ki tudják vonni magukat külön­böző szubjektív hatások alól. Elő­fordul például, hogy valaki össze­zördül a váltótársával. Emiatt az­tán még látni sem akarja a má­sikat és váltáskor nem adja át neki a rábízott gépeket. A kom­munisták azonban ott vannak minden műhelyben. Megmagya­rázzák, hogy ha fehér asztalhoz nem ülnek le együtt, az magán­ügy, de a gyárban kötelességek vannak. Főként asszonyok dolgoznak, akiknek sok másfajta gondjuk is van. Beteg a gyerek... be kell szerezni a tüzelőt... állapotos, nem bír dolgozni a gépnél... iszákos, kicsapongó a férj... — Mindenkivel naponta beszé­lek. Azt is megkérdezem, hogy nincs-e valami baj. Inkább csak szokásból, mert akinek panasza, kívánsága van, az úgyis először hozzám jön — mondja Kürti Istvánná pártcsoportvezető. Nem a műhelyvezetők megke­rüléséről van szó, hiszen övék, végső soron pedig az igazgatóé a döntés joga. Az együttesen kiala­kított vélemény azonban csök­kenti a hibaszázalékot. Különö­sen, ha a pártbizalmi lelkiisme­reti kérdést csinál magának még a kisebb jelentőségűnek látszó problémákból is. Szokássá vált, hogy nagyobb ünnepek előtt felajánlást tér nek a dolgozók. Ilyenkor is a kommu­nistákhoz fordulnak először, tőlük kérnek tanácsot. A pártvezetőség — a pártbizalmidk közreműködé­sével — határozza meg, hogy mi a legfontosabb, mivel lehet az egyes műhelyekben a gyár ter­melési eredményét a legjobban elősegíteni. A társadalmi mun­kának is a párt a kezdeménye­zője. A lelkesedést fokozza, hogy a pártvezetőség tagjai és a mű­szakiak is részt vállalnak belőle. Így aztán nem kell sokat magya­rázni. Szavuk, tekintélyük van Hogy mennyire hasznos a kö­zös célok eléréséért való összefo­gás, mi sem bizonyítja jobban, mimt az, hogy 66 brigád vesz részt a munkaversenyben, melyek közül tizenhárom már a szocialis­ta cím birtokosa. A gyulai gyár dolgozói nagymértékben hozzá­járul talk ahhoz is, hogy a Buaa- pesti Harisnyagyár kétszer nyerte el a legnagyobb kitüntetést, a Mi­nisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Dr. Sipos Sándor főmérnök joggal büszkélkedik: — Nálunk, mint az előző esz­tendőkben, most sincs év végi hajrá, s az exporttervet december 5-ig teljesítettük. — Segítséget nyújtott ehhez a pártala pszervezet is? A kérdésre így válaszol: — Nélküle nem mentünk volna sokra. A kommunisták elsősorban a helyes emberi kapcsolatok alakí­tásán keresztül igyekeznek gyü­mölcsözővé tenni a munkájukat. Szavuk, tekintélyük van, mert ' igazságosak, a dolgozók ügyét j szolgálják. Pásztor Béla Ne hagyja utolsó napokra! Nem romló tartalmú cső MAR MOST ADJA POSTÁRA ! A KARÁCSOD x TORLÓDÁS ÍGY NEM KÉSLELTETI A KÉZBESÍTÉST! 838 m a o I a t Rajtuk kívül tíz termelőszövetke­Tél előtt az autóközlekedés

Next

/
Thumbnails
Contents