Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

W63. november 14. 5 Vasárnap Emberek és karrierek J üt vannak közöttünk a veze­tők, munkairányítók, ve­lünk dolgoznak, jelenlétünkben szerveznek, agitálnak, mérgelőd­nek vagy örülnek. De közben tudva vagy nem tudva viselniük kell a közösségek, a munkahelyek, a lakosság véleményót, „pecsét­jét”, melyet nem is olyan fuka­rul osztogat a közvélemény. Azt a „pecsétet”, melynek körléniája között „jó”, „derekas”, „szerény”, „határozott”, „megértő”, „okos”, „hozzáértő” jelzők piroslanak, azt minden vezető szívesen viseli. De az emberek jelzőtára között más js akad, legalább ilyen gaz­dag kifejezésekben. Ezeket visel­ni, ezekkel élni, vezetni — hát nemigen kellemes. Tréfás történetet hallottam. Az egyik megyei szerv képviselője a járási tanács mezőgazdasági elő­adójával nézte meg a határt, ami meglepő és kellemetlen szituáció­val végződött: a kendertábla vé­gén az előadó más növényt vélt felfedezni. „Márpedig ez kender!” „Ez nem kender, élvtárs!” Így beszélik, s állítják, hogy az előadó nem ismerte meg a ken­dert. Azt hiszem, a mezőgazdasá­got irányító vezető nem válogat­hat különösebben az elismerő jelzők között. Hogy megtörtént-e vagy nem, azt nem tudom, de hogy az emberek észreveszik, ha környezetükben nem ért valaki a munkájához, azt állítom. És ha egyre ritkábban is, de találkozunk ilyen esetekkel! tT arrierről, karrierekről van szó és az embereikről. Az biztos, hogy általában senki nem azért szorgoskodik, nem azért lelkiismeretes, mert ezzel * be­osztási rangot kíván meg­szerezni. Mindenki többet akar anyagilag, mindenki jobban akar élni — s ezért becsülettel dolgo­zik. De van még egy óriási hajtóerő is: a társadalom el. ismerésének és a tiszteletnek a kivívása! Ez emberi tulajdonság. Szeretjük, ha jól sikerült a mun­ka; szeretjük, ha kitűnő az a mun. kadarab, amit levettünk a gépről; szeretjük, ha jó termésűnek lát­szik a búza, melyet a földbe hin­tettünk; szeretjük, ha meggyó­gyult kezünkben a beteg; szeret­jük, ha bevált a terv, melyet megszültünk fejünkben. Alkotás közben keveset gondol az ember az anyagiakra, annál többet az el­ismerésre, melyet munkánk után kapunk. Ez a büszkeség jogos, az elismerés pedig kijár az alkotó­nak. ly» űvezetővé akarták kiemelni H. J. lakatost. Azt mond­ta, nem megy. „Miért?” „Azért, mert a lakatos szakmához értek, a műhelyvezetéshez meg nem.” Nem is ment el művezetőnek. Hogy ez esetben a lakatos jól cse. lekedett-e vagy sem, nem tudom, azt azonban tudjuk, hogyha elfo-l gadja a felkínált magasabb be-1 osztást anélkül, hogy lenne rá­termettsége, irányítókészsége — rosszul cselekedett volna! Aki vi­szont kitűnő szakember, s amel­lett tud vezetni, tud embereket irányítaná, munkára szervezni, egész embercsoportok feladatát megszabni, ezek ellátására ser­kenteni, az vezetőnek való és neki el kell vállalnia a pluszt, a na­gyobb felelősséget. Ez természete­sen vezetői jogokat, rossz szóval, de magyarán: nagyobb hatalmat követel tőle. Követel, s nem biz­tosít! Mert a hatalom nem azért van, hogy azzal emberek felett kacérkodjunk, hanem azért, hogy annak gyakorlásával a társadal­mat előbbre vigyük. Ez pedig nem engedi meg a hatalom fi- togtatását, mert — mint a rossz puska — fordítva is elsül. Sosem követelik az emberek a vezetőjüktől, hogy mindenhez ért­sen. Azt az egyet viszont észreve­szik, ha nem jól használja az irá­nyító „lámpáját”, s ha azzal oda is világít, ahol éppen a nap süt. Ha a vezető sem a munkahely szakmájához, sem a vezetéshez nem ért — és sajnos, ez a kettő félelmetesen p>árosulni szokott, mint ahogy párosul a szakmai hozzáértés a jó vezetői stílussal —, akkor itt már alaptalan a „kar­rier”, vagyis ártalmat okoz ez az ügynek. Általában úgy szokott len­ni: aki rosszul vezet, s nem érti, mert nem tanulta meg jól a szak­mát sem, az rendszerint — ne szé­gyelljük khnondani — elvont és általános kijelentésekkel, ünnepé­lyes „szavalatokkal”, sokszor ta­lán még dörzsölődzködéssel is bi­zonyítani akarja önmagát. Az emberek, a beosztottak ezt észre­veszik és előszedik választékos jelzőiket, melyeket nem hordhat magán senki büszkén. De ezen túl, és ami a legnagyobb kár: kedvet­lenség, mérgeiődés, ambíciótlan- ság meg cinizmus lesz úrrá a be­osztottakon. Ez pedig már ne m játék és nem az egyéniség kérdése, haném a társadalom se­be. em meglepő — számtalan példánk van az életből i—, hogy a hozzá nem értő, de a ha­talmat fitogtatni szerető vezetőt veszik körül leginkább a karrie­risták, a gerinctelenek, akik aztán törtelés ükkel végigmérgezik a környezetet, megrontják a szer­vezet szellemét, vádaskodást, pletykát, rosszindulatot hintenek maguk köré. Ezenkívül, vagy éppen ennék eredménye/ aztán az, hogy nem megy a termelés, nem megy a munka, sok a selejt, nem kerül fedél alá a gabona, nem készül el az építmény. A párt nem a semmiért mondta ki kongresszusán: mindenütt ja­vítani kell a. vezetés színvonalát, ha előbbre akarunk jutni! És a vezető is csak akkor kap­ja meg a közösségtől a jó jelző­ket, ha nem hatalomnak, hanem munkának tekinti beosztá­sát. Akkor majd jogosan mond­ják rá az emberek: „szép karriert futottál be!” M ért a legnagyobb karrier az egyes emberek életében a hozzáértés, a tudás, a becsületes­ség, a gerincesség — amit a tár­sadalom tisztelettel és szeretett'?! honorál. Varga Tibor négerek szeretője. Majd a borzal­mas tortúra után meggyilkolták őket. Két évvel megalakulásuk után a nagy mágus tisztséget a déliek volt tábornoka, N. B. Forrest vi­selte. A Klan taglétszáma 500 ezer főre nőtt. 1871-ben Grant elnök vizsgáló- bizottságot küldött ki, hogy a tit­kos szervezet tevékenységiét fe­lülvizsgálja. A Klánt feloszlatták, ennek ellenére a déli államokban nem szűntek meg a lincselések. 1915-ben kezdődött a. gyűlöletet hirdető szövetség újjászületése. Egy Joseph Simmons nevű éhen­kórász prédikátor a Stone Moun­tain kopasz hegycsúcsán, nem messze Atalanta városától össze­gyűjtötte 15 tanítványát. Homok­kő kockából épített emelvényre helyezte a kardot és a csillagsávos lobogót, majd „varázsszavak” motrmolása után a „Ku-Klux-Klan lovagjai láthatatlan birodalmá- nak” főmágusává nevezte ki ma­gát. Kilenc évvel később a „láthatat­lan birodalom” már több mint 4 mUliónyi tagság felett rendelke­zett. A nagy mágusnak alárendelt hivatalnoki gárda igazgatta a „láthatatlan birodalmat”. A hie­rarchia tagjai: a „nagy sárká­nyok”, „nagy kyklopszok” és más Klan-tisztségviselők voltak, akik különböző fantasztikus nevet vi­seltek: Klabee, Kiadd, Klaliff, Klexter és Klarogo. A titkos szövetség törvényei ér­telmében havonta egyszer értekez­letre ültek össze a vezetők, ahol az ellenség elleni hadjáratot be­szélték meg. A négerek mellett most már a katolikusok, és min­den idegen származású ellen is felvették a harcot. A zsidó üzletek tulajdonosait korbáccsal kergették ki a városokból, a katolikus temp, lomokat felgyújtották. Egyidejűleg az „éjszakai lova­sok” a politikai hatalomért is síkra szálltak. Az 1924-as elnök- választáson döntő szerepet játszot­tak. Csaknem részeire bomlasz­tották a demokrata pártot. Ter­rorcselekményeikkel, zsarolással elérték, hogy kormányzó-, képvi­selő- és bírój elöl tjeiket megvá­lasszák. A harmincas évek elején, a gazdasági világválság alatt a Klan új ellenségekre és új barátokra tett szert. Az ellenséget a kommu­nisták alkották, a barátok a nácik saraiból kerültek ki. Propagandagyűlésekkel, röp­lapakcióval izgattak az álarcos lovasok a „vörös veszély” ellen. Kijelentették, hogy Amerikát el­sősorban a megvesztegethetetlen szakszervezetek fenyegetik. 1940. augusztus 18-án a Klan tagjai Camp Nordlandban, a náci szervezet gyűlésén tömegesen vet­tek részt, ahol a nácik barna in­get és horogkeresztet, a Klan-tagok fehér, zöld és sárga ruhát visel­tek. Kilenc évvel a második világ­háború befejezése után, 1954-ben a titkos szervezet tagjai új „ösz­tönzést” kaptak. A washingtoni legfelsőbb bíróság alkotmányelle­nesnek minősítette a színes bőrűek kitiltását a déli államok iskolái­ból. A Dél ellenállásra készülő­dött. A Ku-Klux-Klanon belül újabb csoportok jöttek létre. A legharciasabtoak, a Ku-Klux. Klan fehér lovasai Mississippi államban terrorcselekményekkel és gyújtogatással tartották féken a négereket. A legnagyobb létszámú szerve­zetet (10 000 fő) „Amerika Egyesí­tett Klánjainak lovagjai” alkot­ják, akik a volt gumiabroncske­reskedőt, Robert Sheltont válasz­tották vezérüknek. Shelton szerint: „Célunk, hogy a szervezet tagjainak létszáma el­érje az 50 milliót!” A szövetségi nyomozó iroda, az FBI jelenleg 30 000 főre becsüli a tagok létszámát. Az USA haladó és egészséges gondolkodású polgárai feszült figyelemmel kísérik a Washing­tonban lejátszódó eseményeket. Sikerül-e a vizsgáló bizottságnak a Ku-Klux-Klan bűnösségét megál­lapítania. Akkor az „éjszakai lo­vasok” szekrénybe zárhatják fe­hér köpenyeiket, és Shelton főmá­gus is elrakhatja lila műselyem köpenyét, az aranyozott, zöld, fekete és fehér sávokkal. iSz. L. A társadalmi munka jutalma Békéscsabán a városi nőtanács a kerületi aktívákkal együttesen az elmúlt évek során szép ered­ményeket ért el a nőmozgalmd munka terén. Számos rendezvényt tartottak, többek között szakkö­röket, kiállítótokat, nők és szü­lők akadémiai előadássorozatokat, ezenkívül megszervezték a tsz- asszonyok akadémiáját és meg­alakult a háziasszonyok klubja is. Mindezek azt jelzik, hogy a nőta­nácsban működő társadalmi aktí­vák a szabad idejüket felhasznál­va sokat segítettek a nőmozgalmi munkában. A városi nőtanács az erkölcsi elismerés mellett időm ként ajándéktárgyakkal is jutal­mazza az asszonyok társadalmi munkáját. A november 12-i titká­ri értekezleten is sor került kü­lönböző ajándéktárgyak átadásá­ra, ezúttal a kerületi titkárokat ajándékozták meg. Jól őrizték a közős vagyont A medgyesbodzási Egyetértés Termelőszövetkezet vezetői no­vember 13-án este vendégül látták és megjutalmazták a se­gédrendőröket és azokat a társa­dalmi csőszöket, akik egész évben éberen őrizték a közös gazdaság terméseit. Tavaly tucatjával .kel­lett eljárást indítani magukról megfeledkezett emberek ellen, akik a közös termésből, főleg a kukoricából tulajdonítottak el ki- sebb-nagyobb mennyiséget jogta­lanul. Az idén mindössze egy íz­ben fordult elő kukoricalopás, s természetesen a segédrendőrök és a társadalmi csőszök azt is rajta­kapták. A megye számos termelőszövet­kezetében igyekeznek megfelelő szervezettséggel elejét venni min­den jogtalan eltulajdonításnak, ér­tesüléseink szerint azonban me­gyénkben a medgyesbodzási Egyetértés az egyetlen olyan szö­vetkezet, amely a köztulajdon vé­delmében kitűnt segédrendőrök és társadalmi csőszök részére közös vacsorát rendezett, s meg is ju­talmazta őket. A második hely is kötelez! Hétszáznégy órát dolgoztak társadalmi munkában — 100 százalékos a tagdíjfizetés — Kéthetenként rendeznek klubdélutánt — Találkozás a békéscsabai ruhagyár fiataljaival Idézet a Népújság november 7-i! számából: ....a KISZ-szervezetek v ersenyében második lett a bé­késcsabai ruhagyár Kállai Éva KISZ-szervezete.. — Gratulálunk — mondjuk Ur- bán Katalin elvtársnőnek, az alap. szervezet titkárának, amikor a si­ker titkairól érdeklődünk. — Inkább a lányokat kérdez­zék, ők többet tudnak mondani, az ő érdemük. — De a titkár vezetésével... — Az „igazi” titkár, Vaszkó Margit öthónapos iskolán tanul Budapesten, én csak helyettesí­tem — szabadkozik Kati, s közben a varrodákba kalauzol. Monoton gépzúgás. A szalagok tagjai ügyes, gyors mozdulatokkal végzik a részfeladatokat. Néhány perc alatt készül el egy ing. Mind­annyian igyekeznek, mert a vál­lalat tervteljesítése az ő munká­juktól is függ. — A lányok pár nappal ezelőtt tudták meg, hogy másodikok let­tek — tájékoztat a titkár. Molnár Máriához, Oláh Jutkához, Józsa Klárihoz s a többiekhez is van egy-két szava. Ök elmosolyodnak, s az igazi válasz a még szorgalma­sabb munka. • — Nemcsak ezért kerültünk a második helyre — mondja Brin- dás Margit, aki a legkiválóbbak közé tartozik. — Azért is, miért a mozgalmi, szervezeti életben is igyekeztünk az elmúlt évekhez viszonyítva jobb eredményeket elérni. Ezt az év elején célul tűztük s sikerült megvalósítani. Alig fejezi be a mondatot Margit, egy kis szőke mór sorolja ! is a tényeket. Az exportra kerülő ! termékeink csomagolásához mi készítettük a dobozokat, 704 órát dolgoztunk társadalmi munkában, a tagdíjfizetés 100 százalékos. K ul tú rmunkánk is jó: rendszere-, sen járunk oktatásra és a klub­délutánok is mindig jól sikerül­nek. Lelkesedéssel, szenvedéllyel be­szélnek az alapszervezet életéről, felelősséget éreznek annak tevé­kenységéért. Közös munkájuknak ez lett az eredménye. — A siker után nem tétlenke­dünk — veszi át a szót a titkár. Az éves terv teljesítéséért még nagyobb szorgalommal dolgozunk. Terveinket szeretnénk megvalósí­tani, mert vannak azok is. Akik középiskolai tanulmányaikat esti vagy levelező úton folytatják, a közeljövőben már egy kollektívá­ban dolgoznak, s megalakítjuk az ifjúsági brigádot. Így az iskolába járással, szabadságolással, s he­lyettesítéssel kapcsolatos gondo­kat magunk között könnyebben megoldhatjuk. Más. Decemberben az Expressz szervezésében Észak-Magyarorszég nevezetessé­geivel szeretnénk megismerkedni. Jó termelési eredmények, ki­váló mozgalmi munka, s szerve­zeti élet. Ezért ért el második he­lyezést az alapszervezetek verse­nyében a Férfifehérneműgyár Bé­késcsabai Gyárának Kállai Éva nevét viselő kollektívája. Amikor elköszöntünk, azt mond­ták: „Az ezüst érem is kötelez, s erőt ad az új tervek megvalósí­tásához.” Igazuk van. Dékány Sándor Ifjúsági érdekvédelmi tanács alakult megyénkben A KISZ Központi Bizottságának határozata értelmében megyénk­ben is megkezdi munkáját az if­júsági érdekvédelmi tanács. Az alakuló értekezletet november 12- én tartották meg a KISZ Békés megyei Bizottságán, ahol a tanács vezetőjének Háló Ferencet, a bé­késcsabai iparitanuló-iskola KISZ- tanácsadó tanárát választották meg. A tanács fiatal jogászokból, pedagógusokból, BM-dolgozókból és KISZ-dolgozókból tevődik ösz- sze. A megyei ifjúsági érdekvédelmi tanács december 1-én kezdi el gya­korlati tevékenységét Tagjai há­rom fő témával foglalkoznak majd, így a fiatalkorúak bűnözé­sének megelőzésével, az ifjúság munkaügyi érdekvédelmével, a pályaválasztással és munkába ál­lással.

Next

/
Thumbnails
Contents