Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

1965. november 14. 2 Vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) nem lehet eladni, illetve olcsób­ban kell eladni olyan termékeket, amelyeknek egyébként gondos ki­vitelezés esetén mind bel-, mind pedig külföldön jó piacuk van. A kormány határozottan elítéli a felelőtlenséget, a hanyagságot és felszólítja az összes gazdasági ve­zetőket: intézkedjenek a hanyag­ság, a lazaság felszámolására és a vétkeseket vonják felelősségre. Meggyőződésem, hogy ha szigorú­an járunk el a rendbontókkal, a károkozókkal szemben, ez a dol­gozó tömegek elismerésével és he­lyeslésével találkozik. Kállai Gyula a közvéleményt foglalkoztató néhány társadalmi kérdésről is beszélt, s kiemeltg, hogy népünk szocialista nemzeti egysége már olyan erős bázis, amelyre egész további tevékeny­ségünket építeni lehet és keli is. Felhívta a figyelmet, hogy ellen­ségeink a fellazítás! taktika kere­tében nagy aktivitást fejtenek ki. Kifinomult, ravasz eszközökkel törekszenek a polgári életfelfogás, a kapitalista rend, a közösségelle­nes szemlélet és magatartás nép- szerűsíícsére, szovjelellenes, kom- mundstaellenes rágalmak terjesz­tésére. Társadalmunkban még vannak maradványai saját kapi­talista múltunknak is. Mindezek mellett a szocialista építőmunka során jelentkező és időben leniem küzdött nehézségek is kitermelnek anijászociaiista társadalmi jelensé­geket. Társadalmunkat erősen foglal­koztatja a lakáskérdés. Államunk nagy erőfeszítéseket tesz a laká­sok számának növelésére. Á máso­dik ötéves terv időszakában vár­hatóan 280 ezer lakás épül. Ennek ellenére az igénylők száma nem csökken, a széles tömegek lakás- viszonyai csak lassan javulnak. Ez a probléma beható vizsgálatot kö­vetel, hogy addig is segítsünk, amíg pártunk és kormányunk 15 éves lakásépítési programjának megvalósításával a kérdést végle­gesen megoldjuk. Ezt segíti az építőipar további gépesítése és a lakásépítés korszerűsítése. Ennek keretében Budapesten megkezdte termelését az első, a Szovjetunió­ból vásárolt házgyár. A következő öt évben az ország különböző kör­zeteiben. további házgyárakat épí­tünk. Kállai Gyula ezután a türista- forgalom növekedéséről szólt, majd az oktatás problémáiról beszélt A szónok ezután a tankönyvek tartalmát bírálta, majd elismerés­sel szólt a pedagógusok munkájá­ról. Kállai Gyula ezután a peda­gógusok anyagi helyzetéről szólva kijelentette: Elhatározott szándékunk, hogy 1966-ban felemeljük a pedagógu­sok fizetését. Kállai Gyula a továbbiakban az új egyetemi felvételi rend ta­pasztalatairól ezt mondotta: A származás szerinti kategorizálás megszüntetése egészében helyes­Befejezte munkáját az országgyűlés nek bizonyult, de végrehajtása a gyakorlatban nem egy helyen és esetben eltorzult, amit többen szó­vá is tesznek. Az eddiginél jobban és haté­konyabban kell segíteni, hogy több munkás- és parasztfiatal kerüljön az egyetemekre. A felvételnél a felkészültség mellett alaposabban, jobban figyelembe kell venni a je­lentkezők erkölcsi, politikai magatartását, rátermettségét. Az egyetemek és főiskolák okta­tóitól, nevelőitől pedig azt kér­jük, adjanak meg minden segítsé­get alihoz, hogy az egyetemi hall­gatók jól elsajátítsák a szakmáju­kat és a tudományok alapjait, er­kölcsi, politikai magatartásuk le­gyen kifogástalan, röviden szólva: egyetemeink és főiskoláink nevel­jenek kommunista szakembereket! Kállai Gyula ezután néhány nemzetközi kérdést érintett. Külpolitikánk legfőbb céija a béke biztosítása, s ennek érdeké­ben folytatjuk tovább diplomáciai tevékenységünket — mondotta, majd beszéde végén arra kérte képviselőtársait, s az országgyű­lés fórumán keresztül az egész magyar társadalmat, hogy ugyan­azzal az odaadással és lelkesedés­sel támogassák iskolarendszerünk továbbfejlesztését, ifjúságunk ne­velését, ahogy ezt az iskolareform elfogadása óta tették. Kállai Gyula beszéde után hosszan zúgott a taps, majd az elnöklő Vass Istvánná szünetet rendelt el. Szünet után ugyancsak Vass Istvánná elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. A műve­lődésügyi miniszter beszámolójá­hoz több képviselő nem jelentke­zett felszólalásra, ezért a vitát lezárta, s megadta a szót Ilku Pál művelődésügyi miniszternek. másik a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontok­kal foglalkozik. Dr. Szalay József a továbbiak­ban a!TÓI beszélt, hogy az utóbbi években kissé emelkedett a bű­nözés száma, és egyes esetekben indokolatlanul enyhe ítéleteket hoznak a bíróságok, majd eze­ket mondotta: — A Legfelsőbb Bíróság köte­lező irányelvet állapított meg az alsó fokú bíróságok számára, amelyben arra adott útmutatást, hogy mindazokban az élet elleni bűncselekményfaj iákban, ame­lyekben enyhe volt az ítélkezés, a ‘törvény keretei között szigorúbb büntetési tételeket szabjanak ki. Az irányelv kiindulópontja az, hogy társadalmunkban a legfőbb érték az ember; életének és testi épségének óvása tehát közügy. Halálos ítéletet büntető és ka­tonai kollégiumunk csak ember­ölési bűntettek miatt szabott ki; 1964-ben kilenc, 1965-ben tizenkét esetben. A sajtóban nyilvánosság, ra hozott emberölési eseteket az állampolgárok mély felháboro­dással fogadják és elvárják, hogy az elkövető megkapja a tettének megfelelő, megérdemelt büntetést. Az élet elleni bűntettek elkö­vetésénél igen gyakran közrehat a mértéktelen alkoholfogyasztás. Ezért az ittas állapotban elköve­tett garázda cselekmények, bics­kázások nagyobb társadalmi ve­szélyességét -ki kellett emelni. Bi­zonyos, hogy a társadalmi össze­fogás, az élet értékét mind erő­sebben hangsúlyozó közfelfogás az ítélkezési gyakorlat megszigo­rításával együtt meghozza a kí­vánt eredményt és az emberi élet elleni bűncselekmények száma csökkenni fog. A Legfelsőbb Bíróságnak a há­A miniszter hangsúlyozta, hogy zassági bontóperek gyakorlatával az oktatási reformtörvény végre­hajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról lezajlott vita rendkívül hasznos volt és értékes segítséget nyújtott az oktatásügy illetékeseinek további munkájuk­hoz. Az anyagi természetű indít­ványok, kérések sorsáról a har­madik ötéves terv megtárgyalása alkalmával kell majd dönteni, az oktatásügy tartalmi munkájának fejlesztését célzó javaslatok, el­képzelések valóra váltása azon­ban folyamatos kötelezettsége a szakembereknek. A sietség, a kapkodás ezen a téren különösen súlyos hiba lenne, ezért lépésről lépésre, iskolatípusról iskolatípus­ra haladva kell e kérdésekben a döntéseket meghozni. Ilku Pál ezután a vitában fel­merült konkrét észrevételekre vá­laszolt. Az országgyűlés a művelődés- ügyi miniszter beszámolóját és válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Dr. Szalay József beszámolója Ezután dr. Szalay József, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke emelke­dett szólásra. Bevezetőben elmondotta, hogy a Legfelsőbb Bíróság — a bünte­tő, a polgári és a katonai kollégi­umok munkája révén — az or­szágban az építőmunka rendjét, védelmét és biztonságát szolgálta egyrészt ítélkezési tevékenységé­vel, másrészt az alsó fokú bírósá­goknak adott elvi irányítás útján. A Legfelsőbb Bíróság saját ítéL kezesénél és az alsó fokú bíróságok elvi irányításánál arra törekedett, hogy a társadalomban a békés al­kotómunka igényeihez kapcsolód, va biztosítsa a kellő összhangot a bíróságok tevékenysége és a tör­vények által a bíróságokkal szem­ben támasztott követelmények között. Ennek érdekében a beszá­molás időszakában a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése két irányel­vet, a Legfelsőbb Bíróság elnök­ségi tanácsa 4 elvi döntést, a bün­tető, a polgári és a katonai kollé­gium pedig együttvéve 71 állás- foglalást hozott. A két irányelv közül az egyik az emberi élet vé­delmét fokozottabban biztosító ítélkezési gyakorlat kérdéseivel, a foglalkozó irányelve mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy nép- köztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házas­ság és család intézményét. Társa­dalmunkban azonban az állam minden féltő gondoskodása elle­nére hatnak olyan tényezők, ame­lyek a megkötött házasságok egy részének megromlására vezetnek. Ilyen az az örökség is, hogy a férfi­nak a házasságon belül kivétele­zett helyzete van. Az az ellent­mondás, ami a régi szemlélet és a nők egyenjogúvá válása között fennáll, nemegyszer a házasság megromlására és felbontására ve­zet. A bírói gyakorlatban koráb­ban nem volt lehetőség arra, hogy a házastársak a személyi indula­tokat feltüzelő, régi sérelmek köl­csönös felhánytorgatása nélkül ér­jék el végleg megromlott házas­ságuknak a felbontását. A Legfel­sőbb Bíróság e gyakorlat megvál­toztatása végett szükségesnek tar­totta kimondani, hogy a házas­társaknak a házasság felbontásá­ra irányuló szabad, befolyásmen­tes, komolyan megfontolt, végle­ges elhatározáson alapuló közös akaratnyilvánítása lényeges körül­mény a házasság felbontása szem­pontjából, mert ha a felek az életiközösséget megszakították és az egymáshoz tartozást minden vonatkozásban felszámolták, a há­zasság felbontásában pedig meg­egyeztek, az rendszerint a házas­élet végleges és teljes megromlá­sára enged következtetni. A Legfelsőbb Bíróság ennek az Mvnek a kimondásával nem kí­vánta megkönnyíteni a házasság felbontását. Továbbra is körülte­kintően és gondosan kell vizsgál­ni, hogy van-e még remény a há­zasság fenntartására. Különösen kiemelte a Legfelsőbb Bíróság az irányelvben a közös kiskorú gyer­mekek érdekének messzemenő fi­gyelembevételét. Arra kell azonban törekedni — mondotta —, hogy az egymástól véglegesen elidegenedett szülők házasságuk felbontása után is le­hetőleg olyan kapcsolatban' ma­radjanak egymással, amely men­tes a gyűlölködéstől, nem mérgezi a gyermek lelkét és nem eredmé­nyezi számára az őt közvetlenül nem nevelő szülő elvesztését. A szocialista társadalmunknak az alkotmányban is rögzített egyik alapelve, hogy minden munkaképes állampolgárnak joga és kötelessége dolgozni. Ennek az alapelvnek szem előtt tartásával — figyelemmel a fel- szabadulás óta eltelt hosszú időre is — a Legfelsőbb Bíróság XXVIII. számú polgári elvi dön­tésében arra mutatott rá, hogy az a házastárs, aki az életközösség megszűnése után eltelt hosszabb idő alatt — bár erre módja és le­hetősége volt — nyugellátásra jo­gosító munkaviszonyt (szövetkeze­ti tagsági viszonyt) — számára felróhatóan — nem létesített, a tartásra hibáján kívül rászorult­nak nem tekinthető, s ezért volt házastársával szemben tartási igényt jogszerűen nem támaszt­hat. A társadalom fejlődése szem­pontjából elengedhetetlenül szük­séges, hogy tagjai minél művel­tebbek legyenek, minél nagyobb szakképzettséget szerezzenek — mondotta —, majd hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú polgári elvi döntése kul­túrpolitikai célokat tart szem előtt s a családjogi törvény 60. paragrafusa (2) bekezdésének olyan értelmezést adott, hogy a gyermeknek a továbbtanuláshoz fűződő egyéni érdeke összhangban áll a társadalom érdekével, s a családi kapcsolat meglazulása vagy felbomlása nem lehet indok, hogy ezek az érdekeik háttérbe ke­rüljenek, különösen nem abban a vonatkozásban, hogy a családi kapcsolat alapján tartásra köteles szülő a gyermekének és a társa­dalomnak az érdekeit figyelmein kívül hagyja. A családvédelem célját szolgáló elvi útmutatások befejezését jelen­ti majd a közeljövőben teljes ülés elé kerülő irányelv a házassági vagyonjogi igények rendezéséről. Említésre méltóak a munkajogi, a termelőszövetkezeti jogi, az öröklési jogi, vagy a Büntető Törvénykönyv egyes paragrafu­sainak értelmezése tárgyában ho­zott állásfoglalások, amelyek mész. szemenően elősegítették a jogal­kalmazás egységesítését, mint a szocialista törvényesség egyik alapvétő biztosítékát. Dr. Szalay József a Legfelsőbb Bíróság munkájáról elmondotta, hogy a beszámolóban felölelt idő­szakban a Legfelsőbb Bíróság büntető és polgári ügyben 2284 esetben hozott másodfokú ítéletet, a legfőbb ügyész, illetőleg a Leg­felsőbb Bíróság elnöke részéről emelt törvényességi óvások alap­ján pedig 2549 esetben hozott tör­vényességi határozatot.. Az alsó fo­kú bíróságok ítéletei ellen a be­számolóban érintett időszakban összesen 10 983 panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, amelyeknek kivizsgálása és ^bí­rálása komoly feladatot ró^ dol­gozóinkra. E panaszok dörCfoj ob- sége polgári ügyekben ^n- polgároktól érkezett ő hányada bizonyult ÓgL3 * mondotta —, majd beszédét: J t Bízom abban, 'ff*1 Bíróság erőfes^' egészének ct 7J1?' hozza a maS'g nyességüntli / gozó népi vényes ­ŐJe, 'SV; lelő védelemben részesül a jog­sértő magatartásokkal szemben. Dr. Szalay József beszámolóját az országgyűlés egyhangúlag tu­domásul vette. t Ezután az interpellációkra ke­rült sor. Nagy József Békés megyei kép­viselő a földgáz és a meleg víz mezőgazdasági hasznosítása tár­gyában fordult interpellációval a nehézipari és a földművelésügyi miniszterhez. Dr. Déváról Ferenc nehézipari npniszter válaszában hangsúlyoz­ta, hogy a probléma több minisz­térium és országos hatáskörű szerv komplex együttműködését igényli. A továbbiakban elmon­dotta, hogy Békés megyében és az ország más részeiben is az utóbbi éveikben több kisebb, egymástól független szénhidrogén-előfordu­lást találtak, ahonnan a földgázt csak a kőolajjal együtt lehet ki­termelni. Tekintettel kőolajipa­runk fejlesztésének nagy népgaz­dasága jelentőségére, a földgáz­hasznosítás lehetőségét is a kő­olajtermelés üteme szabja meg. A földgáz hasznosítására a Nehéz­ipari Minisztérium minden alka­lommal előzetes megállapodást köt ipari és mezőgazdasági üze­mekkel, de ezekben sokszor hiányzanak a szükséges műszaki vagy anyagi feltételek, s ezért kell a kisebb fűtőértékű földgáz egy részét a levegőbe engedni. A termálvíz hasznosításával kapcsolatban a miniszter elmon­dotta, hogy ez országos méretek­ben még csak kísérleti stádium­ban van. Megoldatlan ugyanis több, a termálvizek nagy sótartal­mából adódó műszaki probléma. A vizekből lerakódé ásványi anyagok a berendezéséket rövid idő alatt tönkreteszik, s egyelőre nem tudják a termálvizeket hasz­nosításuk után sem elvezetni. A Nehézipari Minisztérium e prob­lémák ellenére is jelentős segítsé­get és anyagi hozzájárulást is nyújtott már számos mezőgazda- sági üzemnek a meddő olajfúrá­sokból feltörő meleg vizek hasz­nosítására. Az ehhez szükséges műszaki létesítmények azonban olyan költségesek, hogy ezeket a gazdaságok nagy része ma még nem tudja megvalósítani. Dosonczi Pál földművelésügyi miniszter válaszában rámutatott, hogy a költséges beruházások olyan mértékben megdrágítják a termálvíz hasznosításával előállí­tott mezőgazdasági termékeket, hogy az olcsóbb műszaki megol­dások bevezetéséig nincs lehető­ség a geotermikus energia széle­sebb körű alkalmazására. Az interpelláló képviselő a vá­laszokat elfogadta, de kérte, hogy a következő években az illetékes szervek fordítsanak nagyobb gon­dot a földgáz és a termálvíz gaz­daságosabb hasznosítási módsze­reinek kidolgozására. Az ország- gyűlés a válaszokat tudomásul vette. Az országgyűlés ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Az elnöklő rass Istvánná eredményes, jó ■unkát kívánt a képviselőknek, s ' ülésszakot bezárta.(MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents