Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

Világ proletárjai, egyesüljetßk I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1965. NOV. 14., VASÄRNAP Ára: 80 fillér XX. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM A Kezdődik a pártoktatási év A megyei pártbizottság határo­zata szerint november 15-én meg­kezdődik a párt- és KISZ-oktatás megyénk városaiban, községei­ben. A megnyitókon részt vesznek a pártbizottságok, pártvezetősé­geik tagjai, mintegy hangsúlyoz­ván az idei oktatási év jelentősé­gét. Mert az idei oktatási év kü­lönös jelentőségű. Azzá teszik a Központi Bizottság 1965 márciu­sában elfogadott s azóta már szx*- les körben megvitatott irányelvei, melyek fontos feladatként állítják minden párt- és társadalmi szer­vezet olé az ideológiai munka ja­vítását. Végeredményben tehát az új oktatási év az ideológiai irány­elvek követelményeinek érvénye­sítése jegyében kezdődik el és am.it a párt vár eredményétől, nem kevesebb, mint a fejlődést gátló nézetek, szokások és gya­korlat hatékony visszaszorítása, a szocialista tudat ás a belőle faka­dó tettvágy fokozása. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a pártoktatás a fenti köve­telményeknek megfelelően töltse be feladatát. A fejlődésnek olyan szakaszához érkeztünk el, amely­ben már nem gátolják az előreha­ladást an tagonisz tik its gazdasági ellentétek, felemás gazdasági, ter­melési viszonyok. A szocializmus alapjainak lerakásával a népgaz­daság minden ága fejlődik s egy­re erősödik társadalmunk egysége, a dolgozók összefogása is az építő­munka céljainak elérésére. El­mondhatjuk: a párt helyes politi­kájának eredményeként a széles dolgozó tömegekben nő a felelős­ségtudat a közügyek iránt. De ép­pen ez a tény követeli, hogy a nö­vekvő érdeklődésre érdemleges tájékoztatást, megfelelő politikai alapot kapjanak válaszul az em­berek, melynek segítségével eliga­zodhatnak a bonyolult kérdések­ben is. Szükséges ez, mert az egészséges tendenciák mellett ob­jektív és szubjektív tényezők be­folyására megtalálhatók még, sőt az utóbbi időben megerősödtek a kispolgári nézetek, az anyagias­ság, érdekhaj hás zás, önzés stb., mely tulajdonságok közömbössé tesznek embereket a közügyek iránt, eltérítik őket a közös erő­feszítésektől. Eredményeink mel­lett egyes részkérdésekben gon­dokkal küzd népgazdaságunk, me­lyek szintén okot adhatnak pesz- szimizmusra, „elfordulásra”, pedig éppenhogy az emberek céltudatos cselekedete, egységes akarata ré­vén oldhatók csak meg ezek a gondok. Ezért figyelmeztetnek ar­ra az irányelvek, hogy jelenlegi egész fejlődésünknek fékezője az ideológiai munka, a szocialista tudat elmaradása a növekvő köve­telményektől. Nos, mindezeket s más nemzet­közi tényezőket is számba véve, nyer különös jelentőséget az idei oktatási év. Nem véletlen, hogy éppen, a fentiek alapján megyénk­ben is megnőtt a pártoktatás ha­tóköre. A tavalyi 25 ezer helyett most 28 ezer párttag és páríonkí- vülj vesz részt a különböző szinti' tanfolyamokon. De éppen, mert í hatókör nőtt, szükséges ügyeli arra, hogy ne csökkenjen, hanem ellenkezőleg — emelkedjen a párt­oktatás színvonala is. Ennek fel­tétele a propagandisták felkészü­lése. A korábbi évek tapasztalatai szerint bizony volt hiányosság ebben. Pedig a pártoktatás kulcs­embere a propagandista. Az ő tu­dásától, tájékozottságától, egyszó­val, felkészülésétől függ elsősor­ban, hogy mit visznek magukkal a hallgatok a foglalkozásokról. Csak ott lehet bátor, őszinte, nyílt vita, ahol a propagandista a maga hozzájárulásával biztosítja ezt Következésképpen csak az ilyen nyílt és gondolatokat ébresz­tő viták eredményezhetik azt is, hogy a résztvevők kimondják el­lenvetéseiket és tisztázódjanak végül a világosan még nem látott problémák. Az ilyen őszinte, s mélyxenyúló viták kibontakozásának azonban van egy másik feltétele is, ame­lyet szintén szükséges aláhúzni most az új oktatási év kezdetén. Mégpedig maguknak a résztve­vőknek, a foglalkozások tagjainak a felkészülése. Ugyancsak az el­múlt évek tapasztalata, hogy so­kan a tankönyvet el sem olvasva mentek ed a szemináriumokra s ezért érdemlegesen nem is tudtak hozzászólni a szóban forgó kérdé­sekhez. Pedig a politikai oktatás tankönyved igen hasznos tájékoz­tatást adnak általában minden dologban. Taraimazzák azokat a tételeket, amelyeket a változott körülmények, s a nemzetközi ta­pasztalatok leszűréséből teoretiku­saink fogalmaztak meg, s amelye­ket minden párttagnak saját tájé­kozottsága végett is ismernie szük­séges. Ennek ismeretében alakul­hatnak csak ki elevenen pezsgő, a lényeget megragadó viták, ame­lyek hozzásegítik az oktatásban részt vevőket a helyi ideológiai munka javításához, a környeze­tükben levő helytelen nézetek szétzúzásához. A pártoktatás egyik fő feladata, hogy eszmeileg vértezze fel a résztvevőket az élet által felve­tett kérdések helyes megválaszo­lására, a bátor politikai kiállásra s ezeken keresztül az emberek egységes, szocialista tudatának ki­alakítására. A propagandisták ko­rábban tartott tanácskozásain en­nek a jelentőségéről sok szó esett. Ám e feladat elősegítésének van egy másik oldala: biztosítani a technikai feltételeket is a foglal­kozásokhoz. Szükséges aláhúzni ezt a követelményt, mert eddigi tapasztalataink szerint sok helyen éppen az okozta a foglalkozások­ról való elmaradozást, a részvét- lens.- :et, hogy a pártszervezet nem gon ikodott fűtésről, sőt néha mé “lyiségről sem, ahol az ösz- szi t hallgatók megtarthatták v< i foglalkozást. A városi, k pártbizottságok, alapszer­v ezetőségek ezekről se fe­J lék meg s minden felté­■sítsanak ahhoz, hogy az irányelvek követelmé- aegfelelően a kitűzött dúsítsa az idei oktatás: V. D, Befejezte munkáját az országa illés Az országgyűlés szombaton folytatta tanácskozását. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a szombati ülést, amelyen folytatódott a mű­— Amidőn képviselőtársaim tudo­másul vették Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának az első ülés­napon elhangzott beszámolóját, ezzel egyben elfogadták és meg­erősítették az Elnöki Tanácsnak azt a határozatát is, amellyel en­gem ez év június 30-án a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány elnökévé választott — mon­dotta Kállai Gyula, majd megkö­szönte a megtisztelő bizalmat. A szónok ezután néhány gazdasági kérdéssel foglalkozott. Utalt arra, hogy amikor második ötéves ter­vünket kidolgoztuk, azt az alap­vető politikai célt tűztük ma­gunk elé, hogy ebben az időszak­ban — tovább folytatva a koráb­ban megkezdett munkát — befe­jezzük a szocializmus alapjainak lerakását, s az egész népgazdaság­ban kivívjuk a szocialista terme­lési viszonyok győzelmét A mezőgazdaság szocialista át­szervezése társadalmi rendünk erejének újabb fényes bizonyíté­ka. Bár ez azonnal körülbelül 10 milliárd forint újabb beruházást jelentett, volt erőnk és tartalé­kunk, hogy az újonnan született közös gazdaságokat ellássuk gé­pekkel és egyéb nagyüzemi terme­lési eszközökkel. Bár az ötéves tervben az erede­tileg is irreálisan kitűzött 22—23 százalékos növekedést nem érjük el, öt év alatt a mezőgazdaság ter­melésének 12—14 százalékos emel­kedését így is jelentős eredmény­nek kell tekinteni. A gyakorlat­ban bebizonyosodott a szocialista nagyüzem fölénye: az átszervezés közben nem esett vissza, sőt nőtt a termelés, búzából már két éve hazai termésből elégítjük ki a szükségletet. Az 1956—1960-as években 8,6 mázsa volt a holdan­ként! átlag, ezzel szemben az el­múlt öt évben már 10,7 mázsa, sőt, az idén 12,5 mázsás átlagter­mést értünk él, ami hektáronként csaknem 22 mázsának felel meg. Soha ilyen eredménye nem volt még a magyar mezőgazdaságnak; ez a hozam több mint másfélsze­rese a felszabadulás előtti év átlagának! A régebbi 11 mázsá­val szemben a kukorica termésát­laga is immár negyedik éve 15 mázsa felett van. Hasonló folya­matos növekedést mutatnak más növényeink termésátlagai is. Sok munka vár még mindany- nyiunkra a mezőgazdasági terme­lés további fejlesztésében, de el­mondhatjuk: a mezőgazdaság megkezdte visszatéríteni azokat a milli­árdokat, amit népünk áldo­zatkészsége juttatott számára — mondotta Kállai Gyula, majd jz életszínvonal alakulásával fog­lalkozott. A munkások és alkalmazottak velődésügyi miniszter beszámoló­ja fölötti vita. Az ülésen beszédet mondott Kállai Gyula, a forradal­mi munkás-paraszt kormány el­nöke. egy keresőre jutó reálbére nem éri el ugyan a tervezett lo száza­lékos. növekedést, hanem előrelát­hatóan 8—9 százalékkal nó, vi­szont a foglalkoztatottság és a társadalmi juttatások színvonala az elmúlt öt évben olyan mérték­ben nőtt, hogy a munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervben el­határozott 17 százalék helyett várhatóan 19—20 százalékkal emelkedik. A lakosság pénzbevételei az idén eddig már egymilliárd-hétszáz- ezer forinttal haladták meg a ta­valyit. Ebben a növekedésben je­lentkezik a pártnak és a kor­mánynak a családi pótlék és az egyes alacsony nyugdíjak feleme­lésére hozott intézkedése is. A dolgozó tömegek életnívóját elsősorban olyan tényezők szab­ják meg, amilyenek a foglalkoz­tatottság, a bérek, a társadalmi juttatások mértéke és az alapve­tő élelmi és ruházati cikkék ára. Emellett ideiglenesen hat az idénycikkek ára is. Sajnos, az idén a zöldség- és a gyümölcsfélék drágábbak voltak, mint tavaly. Ennek alapvető oka: kevesebb termett és emiatt keve­sebbet tudtunk felvásárolni El kell érni, hogy a zöldség és gyü­mölcs felvásárlása és forgalomba hozatala gyorsabb és egyszerűbb legyen, mert ez is fontos feltétele a lakosság jó és olcsó ellátásának. Az ilyen átmeneti jellegű ár­emelkedés ellenére is megállapít­hatjuk, hogy népünk rendesen él, öltözködik és táplálkozik, s nyu­godtan, magabiztosan nézhet a jövőbe: munkájának eredményei nyomán folyamatosan javulhat tovább az életszínvonala. Pártunk és kormányunk termé­szetes kötelességének tartja, hogy a termelés növekedésével együtt tovább emelkedjék az életszínvo­nal és minden tekintetben utolér­jük és majd elhagyjuk a legfej­lettebb tőkés országokat is. En­nek alapvető feltétele azonban, hogy gyorsabban növeljük a mun­ka termelékenységét, s így fokoz­zuk az ipari és a mezőgazdasági termelést. A bérezési rendszert is hatékonyabban kell e cél szolgá­latába állítanunk. Fenntartva természetesen a szo­cialista elosztásnak azt a fontos elvét, hogy személy és társadalmi jellegű juttatásra tagolódik — úgy gondolom —, hogy s következő szakaszban az életszínvonal emelését főként a kifizetett béreken keresztül kell megvalósítani, mégpedig úgy, hogy dolgozzék va­laki akár teljesítmény-, akár idó-, vagy havibérben, keresete jobban igazodjék a végzett munkájához és hatékonyabban ösztönözzön a jó munkára. Jelenlegi bérezési rendszerünk fogyatékosságait na­gyon sokan szóvá teszik és szíve­sen látnának olyan változtatáso­kat, amelyek révén a dolgozók egyéni és kollektív anyagi érde­keltsége közvetlenül és jobban ér­vényesülne a szocialista építő- munkában. Kállai Gyula a továbbiakban a harmadik ötéves terv előkészü­leteiről szólt. A harmadik ötéves terv kidol­gozása még nem kevés munkát igényel — mondotta többek kö­zött —, előreláthatóan csak a jö­vő év elején készül el, akkor terjesztjük az országgyűlés elé; 1966. január 1-évél azonban új tervév kezdődik, amelynek fela­datait meg kell határoznunk, ezért kérem az országgyűlést: ad­jon felhatalmazást a kormány­nak, hogy az 1966. évi tervet még ez évben jóváhagyja, s így az üze­mek és vállalatok időben megkap­ják tervféladataikat. A népgazdaságban már kezde­nek érvényesülni és hatni azok az intézkedések, amelyéket pár­tunk Központi Bizottsága tavaly decemberben hozott a gazdasági munka hatékonyságának növelé­sére. Példaként említhetem meg, hogy az ipari termelés várhatóan 5—6 százalékos növekedése ebben az évben 85—90 százalékban a termelékenység emelkedéséből származik. Több más kedvező eredmény mellett a decemberi határozatok megvalósításában — és ezzel együtt a gazdasági munka megjavításában — még sok a teendőnk. A párt vezetése és a kormány most gazdaságirányítási rendsze­rünk kritikai felülvizsgálatával és megreformálásával foglalkozik. Ennek az az alapvető oka, hogy a szocializmus termelőerői túlnőtték a régebben kialakult vezetési, irá­nyítási elveket és módszereket. A készülő reform egyik fő vo­nása: a szocialista gazdaságban is ható értéktörvény tudatosabb al­kalmazása az irányításban. Ezzel együtt szigorúbban a tudomány alapjára kell helyezni a népgaz­dasági tervezést, növelni kell a vállalatok ön­állóságát, beleértve ebbe az üzemi demokrácia további fejlesztését; tovább kell fo­kozni a dolgozók anyagi érde­keltségét a termelésben. Kállai Gyula a továbbiakban arról szólt, hogy a készülő refor­mot sokan valamiféle csodaszer­nek tekintik, amíg a változások nem történnek meg, addig semmit sem lehet tenni a gazdasági mun­ka megjavítására. Különösen felháborító, amikor azt látjuk, hogy egyes emberek hanyagsága, felelőtlensége miatt kárba vesznek értékes anyagok, vagy gondatlanság, lustaság, nem­törődömség következtében bekö­vetkezett minőségi hibák miatt (Folytatás a 2. oldalon.) Kállai Gyula beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents