Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

1965. november 3. 2 Szerda Határozat az afro-ázsiai csúcskonferencia elhalasztásáról Szovjetunióba Az SZKP Központi Bizottságának meghívására Révész Gézának, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának vezetésével magyar veteránküldöttség utazott a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. Képünkön: a kül­döttség a Ferihegyi repülőtéren. Kéri Dániel felvétele Couve de Murville moszkvai látogatásának visszhangja Az afro-ázsiai külügyminiszte­reik értekezlete háromnapos ta­nácskozás után keddre virradó hajnalban 3.00 óraikor véget ért. Az értekezlet határozatot fogadott el, amely kijelenti, hogy az aíro- áasiai csúcskonferenciát jelenleg hőin lehet megtartani, mert sok afro-ázsiai ország nem venne raj- tá részt, s ezért a következőket határozták el: 1. A második afro-ázsiai csúcs- konferenciái egy. később megálla­pítandó időpontban hívják össze, ugyancsak Algírba. 2. Továbbra is fennáll az ál­landó bizottságnak az a megbízá­sa, hogy tegye meg a második afro-ázsiai csúcskonferencia meg­tartásához szükséges előkészülete­ket. '3. Felszólítják az összes afro­ázsiai országokat, törekedjenek minden erejükkel a csúcskonfe­rencia sikeréhez szükséges felté­telek megteremtésére. '1 •4. A miniszterek hálájukat feje­zik ki az algériai népnek és kor­mánynak a szívélyes vendégszere­tetért és azokért a hatékony in­tézkedéseiéért, amelyeket a mi­niszteri értekezlet megszervezése során tettek. C. S. Dzsiha, a külügyminiszteri értekezleten részt vett indiai kül­döttség vezetője újságíróiknak nyi­latkozott s hangsúlyozta, hogy a miniszteri tanácskozás nem volt sem siker, sem kudarc. Kérdések­re válaszolva kijelentette, nem tudja megmondani, lesz-e és ha igen, mikor lesz afro-ázsiai csúcs­fiímeneti raeíegedés Dián erősebb iehüiés közeleg A rendkívül hosszan tartó, szá­raz, napos idő után a november meghozta a változást: egész Euró­páiban megkezdődött az időjárás konferencia. Hozzátette még, az indiai küldöttség nagyon sajnálja, hogy a Szovjetuniót, Malaysiát és Singapore-t nem hívták meg a mi­niszterek értekezletére, habár a küldöttségek nagy többsége állást foglalt emellett. Buteflika algériai külügyminisz­ter a külügyminiszteri tanácskozás befejeztével mondott záróbeszédé­ben szintén említést tett a Szov­jetunió meghívását támogató sza­vazásról, s kijelentette, hogy a Szovjetunió részvétele megfelelne a világ haladó erőinek összefogá­sára irányuló törekvésnek. Butef- Lika a beszédben rámutatott még, hogy a miniszteri tanácskozás megtartására főleg azért volt szükség, mert a 15 tagú előkészí­tő bizottságnak nem volt felhatal­mazása a csúcskonferencia elha­lasztására. Hangsúlyozta, hogy a harmadik világ nézeteltérései mú­ló jellegűek és figyelmeztette a két kontinens népeit, mennyire fontos gazdasági együttműködé­sük ahhoz, hogy hatékonyan foly­tathassák a harcot az imperializ­mus ellen. Mint az AFP egyik beszámoló­jában megjegyzi, India javasolta, hogy az értekezletről kiadott zá- rónyilatkozat tegyen említést a küldöttségek állásfoglalásáról a Szovjetunió meghívását illetően. A javaslatot az értekezlet nem fo­gadta el, több ország helyesebb­nek ítélte, hogy a záróokmány semmi olyant ne tartalmazzon, amely árthat az afro-ázsiai szoli­daritásnak. Végül is kompromisz- szumban állapodtak meg: az ál­lásfoglalás úgy került a nyilvá­nosság elé, hogy Buteflika ismer­tette záróbeszédében. Az UPI hírügynökség jelentése szerint Nyugat-Nígériában hétfőn újabb zavargások törtek ki, ame­lyek során 15 személy vesztette A Die Welt kommentárjában hangsúlyozza: a francia—szovjet párbeszéd nem csekély mértékű teherpróbának teszi ki a német— francia barátsági szerződést. Egy dolgot máris ki lehet hámozni Couve de Murville moszkvai megbeszéléseiből: mindkét kor­mány a Status Quo — az európai egyensúly megzavarását látja egy feltörekvő Németországban. Eb­ben okot látnak arra, hogy szoro­sabban együttműködjenek, hogy Balewa nigériai miniszterelnök szerint az ország nyugati részén kialakult helyzet „nem ad ökot aggodalomra”. az NSZK-t az általuk kívánt ha­tárok között tartsák. A francia lapok egyöntetűen pozitívan értékelik Couve de Murville külügyminiszternek a szovjet vezetőkkel és Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseit. A degaulleista Nation kiemeli, ha a záróközlemény nem is tar­talmaz „szencációs” megállapí­tásokat — kétségtelen, hogy a részben hasonló, részben pedig el­térő álláspontok összevetése új szakaszt nyitott a francia—szov­jet kapcsolatokban. A kormány- párti lap kiemeli: bár a német kérdésben eltérő Párizs és Moszk­va álláspontja, mindkét kormány megengedhetetlennek tartja, hogy Európa a „bizonytalanság gyújtó­pontjává” váljon. A mostanihoz hasonló találkozók csak megja­víthatják Európa légkörét. Tabouis asszony a Paris Jour- ban hangsúlyozza: a megbeszélé­sek rendkívül mély benyomást tettek a francia külügyminiszter­re, aki meggyőződött a szovjet vezetők őszinteségéről. Még, ha a szovjet—amerikai kapcsolatok meg is szabadulnak a vietnami háború terhétől — amire egyelőre sajnos, kevés a remény —, akkor is feltétlenül szükség lesz Moszk­va és Párizs együttműködésére Európában, amelynek békéjét tu­lajdonképpen csak a német fegy­verkezés veszélyezteti. Couve de Murville-nek a Szovjetunióban tett látogatása — hangoztatja Tabouis asszony — bevezetését jelenti egy párbeszédnek, amely­nek európai és nemzetközi hatá­sa fontosabbnak bizonyul majd a „leglátványosabb” nyilatkozatok­nál. Zavargások Nigériában J. Golovanov: A Jezsuita bukása □okumentumregöny átalakulása. A hideg inváziójának első hul­láma kedden érkezett meg a Kár­pát-medencébe, a második hullám elözömlötte a nyugat-európai or­szágokat, a harmadik pedig a kontinens északkeleti partvidé­keihez közeledik. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán kapott tájékoztatás szerint a ciklon haj­totta második hideghullám szer­dán megérkezik hazánkba, süni a nappali felmelegedést a keddihez képest legalább öt fokkal csök­kenti. Élénk, helyenként erős nyugati, északnyugati szélre, fel- hőátvonulásökra, szórványos esők­re kell számítanunk. (MTI) Kedden reggel az Egyesült Álla­mok több államában megkezdő­dött a szavazás az időszaki válasz­tásokon. New Yersey és Virginia államban a kormányzót és a he­lyi törvényhozó testület tagjait választják újjá. New Yorkban. Clevelandban és néhány más vá­rosban polgármesterválasztásra kerül sor. Több államban külön­böző törvénytervezetekről ren­deznek népszavazást, így például Texasiban a kormányzói hivatali időszak kiterjesztéséről. Az idő­szaki választásokon több állam lakossága elé terjesztik az elnöki életért, többen megsebesültek, szá­mos falut felégették, kifosztottak és a menekülő lakosság valóság­gal elárasztotta Lagost. A zavar­gásokra három héttel a nyugati tartományban lezajlott választá­sok után került sor, amelyeken Akintola nemzeti demokrata párt­ja győzött. Az ellenzék eleinte azt állította, hogy ő győzött a vá­lasztásokon, később azonban ezt visszavonta. Ennek ellenére to­vábbra is arra szólítja fel a la­kosságot, hogy tekintse a válasz­tásokat semmisnek. helyettesítésről szóló alkotmány­módosítási tervezetet. Az első eredmények szerdán, magyar idő szerint a kora reggeli órákban válnak ismeretessé. A választásoknak különös ér­dekességet ad, hogy a republi­kánus párt tavalyi nagy veresé­ge után megpróbálja megerősíte­ni pozícióját a helyi törvényho­zó testületekben. Különösen fontos ebből a szempontból a New York-i polgármesterválasztás, ahol John Lindsay republikánus képviselőnek a jelek szerint nagy esélye van a tisztség elnyerésére. 8. Egy napra rá rövid lista fe­küdt Roscsin íróasztalán, Ana- tolij Prohorov legközelebbi ba­rátainak névsora. Azoké, akik­kel az utóbbi időben a leggyak­rabban találkozott. Mindössze három név állt a listán: Szófija Tolcsinszkaja, Anatolij Inozem- ceV, Valerij Sabolin. Roscsin fel­vonta a szemöldökét. Igen, való­ban ez a név szerepelt: Valerij Sabolin. Miért lett Anatolij Prohorov- ból hazaáruló? Bizonyára sok olvasónkban is felmerült már ez a kérdés. Prohorov 1958-ban Moszkvá­ban él édesanyjával. Már az el­ső perctől kezdve fürkészi a könnyű, de jövedelmező lehető­ségeket. Templomba járt a Táv- irda utcába. Itt sokat mesélt a papnak az egyházi élethez fűző­dő régi kapcsolatairól, bizalmá­ba férkőzött és állást vállalt ná­la, hogy fizetését kiegészítse: az ünnepeken gyertyákat árult, pe­dig nem is volt olyan alacsony, 1200 rubel. De ő kevésnek talál­ta ... Itt a templomban ismerkedett meg a nyugdíjas Szófija Tol- csinszkajával is, aki régebben né­met nyelvtanámő volt. Furcsa egy ismeretség volt ez. Az asszony a templomhoz közel lakott, és Anatolij „munka” után rendszerint felment hozzá. Ott étkezett nála. Tolcsinszkaja ki­tűnően értett a szakácsművészet­hez. Anatolijnak duplán ízlett a főztje: ízletes volt és potya. Be­szélgettek. „Tolik” még elraga- dóbbá vált, amikor az asszony itallal kedveskedett neki. Visz- szaemlékezett a régi szép idők­re, Párizsra, Mme Miller szalon­jára, a Clichy körút látványos­ságaira. Közben feltűntek az égen a szputnyikok, épült a brat- szki erőmű, arattak a szűzföldön. Mikor ezekről szó esett, össze­ráncolta a homlokát: „Olcsó agi­táció”. Az asszony megkérdezte: Hát akkor mi az igazság?” Ana­tolij így felelt: „Nincs igazság, minden csalás körülöttünk”. Prohorov fütyült a kommunis­ta eszményekre. De milyen esz­ményt becsült? Talán úgy vél­te, hogy a kapitalizmus világa szebb és boldogabb? Ilyesmi nem viiáglik ki sem leveleiből, sem vallomásaiból. Nem, Ana­tolij nem volt Nyugat-imádó és nem meggyőződése sodorta bűn­be, inkább úgy tűnik, a meggyő­ződés hiánya. A templomból kitessékelték, amikor megtudták, hogy szifi­liszt kapott. „Ez már sok, ked­vesem” — mondta búcsúzáskor Danyila atya. Anatolij kezelésre járt. Aztán küldönc lett a köny­vesboltban. Mindig csak egyre vágyott: nagy pénzt keresni. Az­tán újra Nyugatra lógni. A kér­dés az csak: hogyan? 1963 júniusában turistacso­port érkezett Moszkvába Fran­ciaországból. Volt köztük orosz származású is, egy Dubrovszkaja nevű nő. Prohorov a Balcsug szállóban akadt össze vele, s megkérte, hogy vigye magával a levelét és adja fel Párizsban. A levél Borjatyinszkij herceghez szólt, segítséget, tanácsot kért tőle. Ekkor már a herceg meg­valósította tervét: Washington­ba került» ahol bejutott a hadi­tengerészeti akadémiára, elő­adónak. Persze Prohorov tartott tőle, hogy Dubrovszkaja nem to­vábbítja levelét, sőt tartott tőle, hogy esetleg más helyre irányít­ja. Ettől megrémült. Aggodalmát két bizalmi emberével is meg­osztotta. Egyikük Kuznyecov volt Orszkból, a másik Bocsarov Rigából. Kuznyecovval együtt ült a lágerben. Ez a nehéz fic­kó 25 évet kapott. Amnesz­tiával szabadult. Bocsarov, a pravoszláv pap, még baltikumi utazgatásai időszakából volt a barátja. Prohorov így írt Orszkba: „Át­adtam egy levelet és most resz­ketek, mint a kocsonya. Magam sem tudom, mire jó az egész...” Választások az Egyesült Államokban

Next

/
Thumbnails
Contents