Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
1965. november 3. 3 Szerda Szorgos emberek Reggel van, csípős hideg. A felkelő nap sugarai a dértől ezüstösen csillámló határ fáin, bokrain villannak. A biharugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezet központjában emberek szorgoskodnak. Kissé távolabb a sertéstelepen a hízóknál két asszonnyal találkoztam. Nem fáznak, a munka heve fűti őket. Az egyik Bozsó Lajosné, a másik Oláh Zsigmondné. Épp kocsira lapátolják a felgyülemlett a trágyát. Az önetetőnél hí- zók röfögnek itt-ott sivítozás hallatszik. Négyszázharmincki- lenc hízóra fogott sertést gondoz a két asszony. Míg beszélgetünk, a kocsi elé fogott ló néha-néha hátrapillant. **» Két hónapja kaptuk, de olyan rossz bőrben volt, hogy az orra a földet verte. Most már jó, mi ápoltuk — mondja Bozsóné büszkén. — Ügy kell vele bánni — mosolyog Oláhné, mint a nagylánnyal, finoman. Ha hangosan szólunk rá, akkor megmakacsolja magát és elszalad a trágyáskordéval, hátra-hátra nézve, hogy követjük-e. Sokszor nevetik az emberek, ha látják. Mindketten fiatalon özvegyasszonyok, ezért tudták vállalni ezt a sok időt igénylő, állandó munkát. Szeretik, hiszen otthon is nyolc-tíz hízót tartanak. Űk a tsz legrégebben és leghűségesebben kitartó nődolgozói. Oláhnénak a lánya is a tsz-ben maradt, tej kezelőnek tanult. — Nem nehéz a munkájuk? .— érdeklődöm. — Bizony kezdetben nehéz volt, mert naponta 5—600 veder vizet kellett felhúzni a nagy hőségben. Nemrégen vezették be a vizet, azóta könnyebb. Bemutatják „Rózsikét”, a kedvenc hízót. Társai kicsi korában elnyomták és elmaradt a fejlődésben. Babusgatták és kiengedték a lucernásba is legelni. Mivel hálálta meg? Bozsóné kint felejtett melegítőjét szétrágta. A virágoskertjükből pedig a piros szegfűket lelegelte. Nemcsak a virágoskert árulkodik arról, hogy itt asszonyok dolgoznak, hanem a tisztára festett szobájuk is, ahol szabad idejüket töltik. Közben az egyik ólban éktelen sivalkodás tör ki. — Ez még .semmi — nevetik. Azt kellene hallani, amikor hozzák be reggel a darát. Egymás hegyén-hátán valameny- nyien röfögnek az önetetőknél és ordítanak. A takarmányosok valamelyik nap új lovakkal jöttek, amikor a lovak meghallották a zajt, visszahőköltek, nem lehetett őket beljebb hajtani. A bai telepen késő délután Dán Gyuri bácsit találom. Ö gondozza a fiaskocákat, s büszkén mutatja mind a harmincat, s a 292 malacot. Majdnem 10 az átlag, pedig a kocák közt sok az előhasi. — Tavaly 1500 malacot neveltem. Az idén is meglesz ennyi, pedig sok elhullott a száj- és körömfájás miatt. Jó gondozói munkáját bizonyítja egy miniszteri dicsérő oklevél. Dr. Molnár Pál állatorvos és Farkas Miklós ag- ronómus is sokat segít, főleg a betegségek megelőzésében. Gyuri bácsi a fiaskocákat Dán Imre és D. Kiss János segítségével gondozza, a süldőket pedig Bertalan János, Eszenyi József és Boros Lajos. A juhászok közül Földesi Antal, a tehenészek közül Kiss Józsi bácsi ér el mindig legjobb eredményt. Kiss Józsi bácsi jutalomként Lipcsében járt a tavasszal, nemrégiben pedig a sarkadi Lenin Tsz-ben tapasztalatcserén. Természetesen szorgos a többi tehenész: Erős Lajos, Deák Ferenc, Váradi Demeter, Bujdosó Károly és Fekete Sándor is. Marik Mária Augusztusig várta a herceg válaszát, de már nem bírta tovább és újabb turisták után nézett. Rá is akadt egy angliaira, Mo- kejev geológus professzorra, aki a cambridge-i egyetemen tanított. Sokáig kellett az öreget győszkölnie, de sikerült rábeszélni, s az elvitte magával a második számú levelet. Prohorov egy idő múlva ezt írta Rigába: „... határozott célt tűztem ki. Ez azonban nem levéltéma...” A cél nem volt más, mint Va- lerij Sabolin. ...Italozás közben ismerkedtek meg az Üzbekisztán étteremben. Aztán töbször találkoztak. Sabolin elmondta, hogy bizalmas helyen dolgozik. Azokat a készítményeket, amelyeket ott állítanak elő, egyszerűen „izék”-nek nevezte. Anatolij sokáig nem tudta, mik lehetnek az „izék”, jóllehet, óvatosan kikérdezgette Saboiint, persze minden feltűnés nélkül. Mikor megtudta, tovább kérdezősködött. Valerij szívesen fecsegett. Magáról csak királyi többesben beszélt. — Tudod-e, milyen izéket készítünk mi? Idesüss! — és raj- zolgatni kezdett .egy papírlapra, majd reszkető kezével gyu- fásdobozt halászott elő a zsebéből és a papírt meggyújtotta. — Így van ez, testvér! Nem szabad ilyesmit csinálni, értesz? Éberség! Anatolij erőltetetten nevetett. Egy ízben Prohorov lakásán alaposan felöntöttek a garatra. Valerújjel forgott a világ.. Sokáig rókázott a vécén. Anatolij nyugtatgatta: „Annyi baj legyen, majd elmúlik”. Valerij ledőlt a díványra. Tíz percre rá már hallatszott részeg horkolása. Anatolij gyorsan felállt székéről, nesztelenül a díványhoz lépett. Keze ügyesen mozgott, mintha nem lett volna benne csont. Hamarosan megtalálta Valerij zakójának baloldali belsőzsebében a noteszét. Lassan, óvatosan kihúzta. A noteszben rádió-vázlatok, tabellák, formulák voltak. Vezetéknevek, hivatali telefonszámok. Prohorov mindent kiírt belőle. Különös gonddal azt, amit nem értett. Másnap mindent elmondott Valerijnak. Amikor visszaadta a noteszt, Sabolin magából kikelve ordított rá: — Hogy merészelted? Azt hittem, hogy rendes ember vagy. Megyek a rendőrségre és mindent elmondok! — No, no, barátocskám! Gondolkozz csak! Mi most már egy húron pendülünk. S ha ezt elszakítod, magammal rántalak. Tarts hát velem! Disszidálunk, lesz pénzünk Fogyásig. — Elment az eszed! — kiáltotta Valerij. — Mindent átgondoltam. Beszélünk majd a rádióban... — Mit fogunk csinálni? Megőrültél? — Kigondolunk majd valamit és bemondjuk a rádióba. Lész munkánk, lesz pénzünk. (Folytatjuk) J ★ Elmennek katonának A bizottság figyelmesen hallgat_ ja a katona jelöltet, kérdezi családi helyzetéről, kívánságáról és természetesen műveltségéről. Öt-tíz perc, de ez is elég ahhoz, hogy megértő kapcsolat alakuljon ki a bizottság és a sorozott fiatal ember között. ★ Papp András vízvezetékszerelő Mezőhegyesen. A bizottság kérdezi, ő válaszol: — Nyugati szomszédunk Ausztria. A Szovjetunió lakosságának száma 220 millió. A Szózat szerzője Vörösmarty Mihály. A Himnuszt Erkel Ferenc zenétsítette meg. — Frappáns, katonás válaszok, Jó katona lesz! És amikor már vége van a sorozásnak, akkor kezdődik az igazi érdeklődés, hogy milyen is lesz az a katonaélet, van-e lehetőség a sportra és kultúrmunkára, no meg persze, a kimenőről is szó esik. Erdősi Rezső őrnagy elvtárs válaszol a fiúknak. Monostori György, ugyancsak mezöhegyesd fiú, áll dr. Füredi Lajos sorozóorvos előtt. Kartonra kerülnék az adatok, melyek a 45-ös fiú testi erejét bizonyítják. Katonák segítsége a mezőgazdaságnak Az időjárás sok helyen kedvezőtlenül befolyásolta az őszi betakarítási munkákat. Ennek következtében néphadseregünk több alakulata segítséget nyújt a betakarítás mielőbbi befejezéséhez. Egyes gazdaságokban — megyénkben is — a katonák kiemelkedő teljesítménnyel végzik munkájukat. A 37. Budapesti Forradalmi Ezredtől ve- I zényelt munkacsapatok teljesít- I ménye eléri a 150—160 száza- ! lékot. A gazdaságok vezetői el- j ismerőén nyilatkoznak a katonák munkájáról, akik nem egy esetben fegyelmezett magatartásukkal hatással voltak a mezőgazdasági dolgozókra is. És akik alkalmasak a katonai szolgálatra, hölgykezektől kapják az elismerést: regruta-szalagot tűznek a hajtókába, amire joggal lehetnek büszkék a bevonulok. Két évig a haza védői lesznek!
