Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
194B. november 13. 3 Szombat Nit tettek a téglagyári dolgozók sérelmeinek orvoslására? Megyénkben az állami iparvállalatoknál 1965 első íél évében fe- lülvizsgálták a normákat. A rendezés eredményeként — átlagosan — a múlt év novemberi 103,2 százalékok teljes ítményszint ez év májusában 101,2 százalékra csökkent, azaz kiegyaniítődésit muitat, jobban megközelíti az ideális értéket. Az átlagos teljesítményszáza- lék mögött azonban egyes vállalatoknál nagyon is eltérő, nagy kilengéseket mutató eredmények húzódnak. Helyenként a felülvizsgálat nem tárta fel teljesen a belső tartalékokat, másutt pedig mechanikusan fogtak szőkébbre bizonyos teljesítménykövetelményeket. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat az év első negyedében hajtotta végre a felettes szerve által elrendelt normafelülvizsgálatot. A felülvizsgálat során a vállalat az országos nor- maalapok általános bevezetését igyekezett megvalósítani, a korábbi években ugyanis jó néhány munkaterületen nem követelték meg a feltételek teljes végrehajtását. Magyarán: sok engedményt, lazítást adtak, aminek következtében bizonyos munkahelyeken a dolgozók keresete fnegemelkedett. Ezeket a körülményeket a norma- felülvizsgálatkor egyik napról a másikra kívánták megváltoztatni. A békéscsabai I-es telep rámá- sainél például a rendezés után — 103—104 százalékos teljesítmény ellenére — júniusban, júliusban az átlagórabérek 10—15 százalékkal csökkentek a múlt év azonos időszakához képest. Emiatt az üzemrész dolgozói 79 aláírással levelet juttattak a népi ellenőrzéshez. Ugyancsak sérelmezték a keresetcsökkenést a békéscsabai Herkules-kemence ajtófalazói, szénhordói és csillései, az I-es számú telep berakó és kihordó dolgozói. Utóbbiaknál azért lett kevesebb a bér, mert csak a megfelelő osztályú tégla kihordása után számoltak él, míg korábban a selejtért is fizettek. Mindezek ellenére a vállalat egészét tekintve az átlagbérek nemi csökkentek. A Békés megyei Népi Ellenőrző Bizottság széles körű vizsgálatot tartott a vállalatnál és megállapította, hogy az üzem különböző munkahelyein a normafelülvizsgálat — általában — megfelelő eredménnyel járt. Nem tapasztaltak olyan törekvést, hogy a vállalat a normarendezéssel mindenáron való béralap-megtakarítást kívánjon elérni, hiszen az 564 teljesítményszint közül 185 esetben több mint három százalékkal lazították a normákat, esetenként pedig alapbér- emelésre is sor került. Az első félévi ossz« normaóra-megtakarításból a legnagyobb hányadot a műszaki intézkedések, a technológiai változtatások eredményezték, a normák szigorításából származó megtakarítás csupán 6,9 százalék. A vizsgálatkor a vállalati átlagos teljesítmény éppen 2 tizeddel maradt a 100 százalék mögött, s az átlagon belül is hónapról hónapra folyamatosan csökkent a 85 százalék alatt és a 115 százalék felett teljesítők száma és részaránya. A szóban forgó sérelmeket részben a korábbi laza követelmények, részben az időjárási viszonyokból fakadó termeléskiesés, másrészt pedig a nem elég alapos politikai előkészítő munka számlájára lehet írni. Természetesen előfordult nem körültekintő normaszigorítás is. Kétszeresére nőtt a töltés tízszeresére a nyersbőrfelvásárlás Lassan két éve lesz, hogy az egyik ismerősöm csodálkozva megkérdezte: miért nem törődnek megyénkben jóval többet a toll és a nyersbőr felvásárlásával. Miért hagynak jelentős értékeket tönkremenni? Akkor utánanéztünk a dolgoknak és cikket cikk követett lapuinkban a toll, de főleg a nyersbőr felvásárlásáról. Kiderült ugyanis, hogy a bőrnek olyan alacsony volt a felvásárlási ára, hogy nem volt érdemes vigyázva megnyúzni a birkát, a bárányt, a házinyulat. Messzebbről Békéscsabára hozni a bőrt különösen nem volt érdemes, mert az útiköltség árát sem kapták meg érte. Mint már említettem, ez régen volt. Azóta csaknem négyszerié magasabbra emelték a bárka- és duplájára a pézsmabőr árát. A felvásárlási árak rendezéséről akkor hírt is adtunk lapunkban, a felvásárlásról azonban eléggé megfeledkeztünk. Ezt a mulasztást pótolandó kerestük fel most a napokban Sándor (Weisz) Lászlót, a Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földmű vessző vetkezet toll- és nyersbőrfelvásárlóját. Immár tizenegy éve a megye öt járásának húsz földművesszövet- kezetétől, tizenkét saját és tizennégy megbízott begyűjtőtől veszi át a mind több tollat és bőrt. Íme a bizonyító számok: 1960-ban mindössze 298 mázsa tollat vett át, az idén október 31-ig pedig 425 mázsát. — Az év hátralevő két hónapjában még biztosan bejön vagy száz mázsa toll, hiszen most kezdődött a liba- és kacsavágás szezonja. Arra a kérdésre, hogy meg vanmafc-e elégedve a felvásárolt toll mennyiségével és minőségével, Sándor László elmondotta, hogy a felvásárlásnak nincs alsó és felső határa. Vagyis: korlátlan mennyiségű kellene belőle a hazai és a külföldi igények kielégítéséhez. A minőség a mennyiség arányával javult. Most már nem keverik össze, mint korábban, hanem a kívánt szabvány szerint hozzák be értékesíteni. Csupán olyan hiba fordul elő néha, hogy egyes szövetkezetekben elhamarkodják a tépést s ezért nedvest, tokos a liba- és kacsatoll. Bz ritkán előforduló eset. Űgyannyira, hogy 3—4 százalékkal jobb a toli pe- helytartalma, mint a korábbi években volt, ® a hazánkból exportra elkerülő toll keresett cikké vált a nemzetközi piacon. — A nyersbőrkínálattal hogyan vannak megelégedve? — Amíg elő nem keresem az adatokat, addig csak annyit: most egy-egy hónapban annyi értékűt vásárolunk fel, minit amennyit 1961-ben egész évben. Ez azzal magyarázható, hogy azóta nagyon fellendült megyénkben a nyúlte- nyészté®. De főleg azzal, hogy most négyszer nagyobb összeget kapnak a tenyésztők egy birkabőrért, mint néhány évvel ezelőtt. Éppen ezért nem semmisítik meg, hanem gondosan kezelik és igyekeznek értékesíteni. Sándor László kikereste az ada. tokát, s azokkal is igazolta állításait. Az 1961. évi 70 ezer 574 forint értékű helyett ez év eddigi tíz hónapjában 760 ezer forint értékű nyersbőrt vett át a fél megyéié kiterjedő körzetéből. K. I. m mm - s métám 4. Népgazdasági terv — operatív terv I A felülvizsgálatot követően készített tanulmányok szerint az elkerülhető veszteségidő aránya a korábbi majdnem 40 százalékról 21,8 százalékra csökkent. Szép eredmény, de a szám jelzi azt is, hogy az elkerülhető veszteségidőket tekintve a vállalatnak még jelentős tartalékai vannak. A népi ellenőrök vizsgálata nyomán á téglaipari vállalatnál intézkedéseket tettek a hibák megszüntetésére, a dolgozók — jogos— sérelmeinek orvoslására. A Békés megyei NEB-nek küldött tájékoztatás szerint az elmúlt hónapban minden üzemben, illetve üzemrészben termelési tanácskozásokon a normafelülvizsgálattal kapcsolatos problémákat — a helyi pártszervezet és a szakszervezet képviselőivel együtt — tisztázták. Olyan munkaköröknél, mint a rámások, a bérfeszültség és a keresetcsökkenés elkerülése végett a Tégla- és Cserépipari Tröszttől alapbérmódosítást kértek, amit július elsejei hatállyal jóváhagytak, a különbözetet kifizették a dolgozóknak. Az égetők és az előfűtők panaszát az országos szakszervezeti központtal megvizsgálták és megállapították, hogy a sérelmek túlnyomóan abból erednek, hogy az előző évben használt normák elavultak, a munkakörülmények időközben megváltoztak. Hibát követtek el az üzem vezetői, hogy ezeket a körülményeket idejekorán nem vették figyelembe. A létszámgazdálkodás javításával az elmúlt hónapban 20 nélkülözhető munkakört megszüntettek, s a felszabaduló munkaerőket olyan helyre irányították, ahol eddig létszámhiány volt. Ami a ma is fennálló veszteségidőket illeti — a vállalatvezetés véleménye szerint —, a legtöbb gondot az anyaghiány okozza* ugyanis a bánya nem tud lépést tartani a gyártással. A bánya dolgozói kettős formában: időbér és darabbérben vannak eddig elszámolva, s ezért nincsenek eléggé érdekeltté téve a termelésben. A következő évre az egyenes darabbért kívánják bevezetni, amitől mintegy 10—15 százalék veszteségidö-csök- kenésit várnak. Az év eleji normafelül vizsgálat végső mérlege: a technológiai fegyelem megszilárdult, a minőségi követelményeket szigorították, a veszteségidőt csökkentették, a termelékenység javult. Helyenként — és bizonyos időre — a normáik karbantartása néha fájdalmasan érinti egy-egy munkahely dolgozóját. Az átmeneti keresetcsökkenés azonban elkerülhető, a termelés tartalékainak hasznosítása viszont elkerülhetetlen követelmény. v. j. A gazdasági tervezést sokan úgy képzelik el, hogy a szakemberek százai számítások alapján összeállítják a népgazdaság ötéves tervét, ezt feldarabolják évekre meg hónapokra, illetve iparágakra, vállalatokra, meg műhelyekre és valahogyan így jön ki, hogy X. Y. mit esztergáljon holnap vagy holnapután. A valóságban nem így van. Az ugyan igaz, hogy a vállalati tervek részei a népgazdasági tervnek, és az éves tervek végrehajtásával valósulnak meg az ötéves terv célkitűzései. De a népgazdasági terv egy sor olyan előírást is tartalmaz, amelyek nem egy- egy vállalat konkrét termelési programjaként teljesülnek. A termelékenység emelésének például vannak olyan forrásai, amelyek nem egy vállalat munkájában realizálódnak, sőt vállalati szinten nem is láthatók. Ha mondjuk egy új vállalatot olyan helyen építenek fel, ahol az anyagok, termékek oda- és elszállítása, illetve a munkaerő szállítása viszonylag a legkevesebb befektetést igényli, akkor, ha a vállalatnál nem is, de népgazdasági szinten feltétlenül javul a munka termelékenysége. Hasonlóan munkamegtakarítást és ezzel együtt termelékenységnövekedést eredményez, ha például egy olyan alkatrészt, amit sok vállalat rendszeresen használ, egy vállalat állít elő, korszerű gépekkel, olcsón, és nem minden üzem maga készíti él kezdetlegesen, drágán. Milyen következtetést vonhatunk le mindebből? Azt, hogy a népgazdasági terv nem mechanikus összege a vállalati tervnek, hanem egy sor olyan fontos összefüggést is előirányoz, amelyek a vállalatok, sőt egyes iparágak kapcsolataiban, arányaiban testesülnek csak meg. Lássuk a dolgok másik oldalát is! A vállalati terveknek, termelési programoknak számos olyan része van, amelyet, egyszerűen lehetetlen központilag előírni, megtervezni. A vállalati termelés jó megszervezésében, ötletes kombinálásában egy sor olyan lehetőség rejlik, amelyek kiaknázása az egész népgazdaság, az egész ország számára hasznos. Ezeket nemcsak, hogy nem lehet központilag előre látni, de a túlzott központosítás, a vállalatok önálló cselekvésének a korlátozása akadályozza ezek kiaknázását! A népgazdasági tevékenység megtervezése tehát egyaránt Követel központi és vállalati tervezést. E két szint a tervezésben egymás elengedhetetlen kiegészítője, de csak akkor tudják jól kiegészíteni egymást, ha feladataik nem keverednek, ha mindkét szint megkapja a feladatai betöltéséhez szükséges kereteket, lehetőségeket. A gazdasági irányítás és ezen belül a tervezés rendszerének átalakítása nem utolsósorban ezt a célt szolgálja. A gazdasági élet elkerülhetetlen velejárója, hogy van egy sor termelésre ható tényező, amelyet a tervezés egyik szintjén sem lehet előre látni. A fogyasztók ízlésének, magatartásának változásaira gondolunk, amelyet a technika, az életmód, az idegenforgalom fejlődése stb. idéz elő. Ez növeli a termeléssel kapcsolatos kockázatot, azt a lehetőséget, hogy a szükséglet másként alakul, mint ahogyan az a legkörültekintőbb számítással is várható volt. A külkereskedelmi forgalom egyébként elengedhetetlen növekedése szintén fokozza ennek lehetőségét, hiszen a külföldi vevő másként és máskor is feladhatja a rendelését, mint ahogyan előre elgondoltuk. A népgazdasági és a vállalati tervezésnek, mint két különböző szintnek a szétválasztásához hasonlóan, el kell különíteni a rövi- debb és a hosszabb időtartamú terveik feladatait is. Az ötéves népgazdasági tervek az egész népgazdaság főbb fejlődési irányait jelölik ki, míg az operatív tervek — az éves és még inkább az ennél rövidebb lejáratú programok — az időközbeni változásokhoz lehetőleg minél jobban igazodva jelölik meg a termelési feladatokat. A gazdasági irányítás átalakítása tehát e következtetések pontosabb levonását és ezzel az egész tervgazdálkodás hatékonyságának javítását is szolgálja. Bognár Gyula WVWWWvVWl Téma as asztalon Az Őszinte Szó című, hetenként egyszer sem megjelenő lap munkatársa a napokban felkereste a Magyar Nyelv Helyesitésére Törekvő Vállalat igazgatóját és érdeklődött tőle eredmé. nyeikről, terveikről, vágyaikról, gondjaikról. A munkatárs első kérdésé, re az igazgató így válaszolt: — A felvetett kérdésben foglaltak koncepciójának jelentőségét lemérve bebizonyosodott, s örömmel vesszük tudó. másul, hogy a nyelv helyesítésére való törekvésünk iránt őszinte érdeklődést tanúsítanak a lakosság széles tömegei. — Az első kérdésére válaszolva talán azzal kezdeném — folytatta Nyílt Barnabás igazgató —, hogy az elmúlt év őszén a Felsőbb Szerv Fő. és Alosztályain el. jártunk a saját eszköz lehetőségek ez évi fel. használásának lehetősége céljából. — Talán részleteiben — próbálkozott a munkatárs. — Éppen rá akartam térni — mondotta nyugodtan az igazgató. — Tehát május hónapban eszközöltük két dolgozónknak nyelvcsiszoló munkájának géppel faló elvégzését. Mert a munkavégzés gépesítésére mi, mint mindig, akként ma, is hatalmas gondot fordítunk. Ennek érdekében felterjesztést is tettünk az Alcsoport felé, hogy az jelezze a Főcsoportnak a munkák ekként való vitelét. A munkatárs bánatos szemekkel nézett maga elé, s hallgatta, amint az igazgató rendíthetetlenül folytatja: — Maradéktalanul ki kell használni minden percet a céltudatosság érdekében, A nagyobb költségvetés hathatósabb intézkedések megtételét tette lehetővé. Nem szabad engedélyezni, hogy nyelvünk elkanászosod. jón. A felhasznált hitel- fedezetek állásáról majd később nyilatkozók. A munkatárs a következő félórában többször is megpróbált szóhoz jutni, de alig-alig sikerült neki. Unottan nézte az óráját, majd megfontoltan figyelemmel kísérte egy légy' bánatos zümmögését és vergődését a kényelme, sen berendezett szoba ablakán. Egyszer — amikor az igazgató szünetet tartott, mert kávéját szürcsölte — a munkatársnak sikerült közbevágnia: — Néhány konkrét... — Az idei évi tervfeladatok lényegesen magasabb szintűek az elmúlt évinél. De még nem is szóltam dolgozóink szellemi munkája hatékonyságának elvi kérdéseiről. A munkatárs kezdte magát rosszul érezni, s ekkor hirtelen elhessentette fantáziáját, s az ■róasztalára nézett. Eg* hivatalos stencilezett jelentés feküdt előtte. A téma az asztalon he. vert. V. Z.
