Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
1965. november 12. 3 Péntek Ih'á^a üzlet Öröm és gond a Mezőhegyesi Cukorgyárban tásd és szállítási határidő két hét. Megyénk szarvasmarha-állományának 33 százaléka még gii- mőkóros. Az ez elleni védekezést egyelőre sok minden hátráltatja. Többek között az is, hogy egy rendelkezés szerint csak azoknak a termelőszövetkezeteknek adhatnak hitelt, amelyek az itatásos borjúnevelést meglevő régi épületek átalakításával oldják meg. Felesleges mondani, hogy új borjúnevelő építésére nem kapnák hitelkeretet. Módosítani kellene ezt a rendelkezést, mert a gümőkórtól mentes szarvasmarhaállomány kialakításának egyik fontos tényezője éppen az, hogy az utódokat az esetlegesen gümőkórban szenvedő elődeiktől elkülönítve neveljék fel. E törekvések elősegítésére ez évben is jelentős összeget kaptak megyénk termelőszövetkezetei. Ennek ellenére a borjúknak csaknem a felét még mindig természetes szoptatással nevelik. A gümőkór elleni védekezés legnagyobb gátja azonban nem ez. hanem az, hogy a szövetkezetek egy része üzletelésre használja fel a vemhes üszők beállításáért kilátásba helyezett állami dotációt. Egy-egy üsző beállításáért ugyanis négy-négyezer forint állami dotációt kapnak a szövetkezetek. Mivel — tisztelet a kivételnek — jó néhány szövetkezetben paragrafusokhoz értő főkönyvelőket igyekeztek munkába állítani, azok szinte totózzák, hogy a különböző rendeletek képezte nagy kapuk mellett milyen kis kapuk felhasználásával lehet minél több állami hitelhez és dotációhoz jutni. Nem mondjuk azt, hogy általános, de elég gyakori a tehén- állomány növelésére irányuló országos rendelkezést kijátszó kupeckedés. A szövetkezetek egy része igyekszik jó pénzért eladni a negatívnak mondott vemhes üszőket, hogy aztán újabbakat állítsanak be vásárlás útján, állami dotáció fejében. Más szölékefckel. hanem történelmi festményekkel is igyekeznek szemléletessé termi a történelmi eseményeiket. Történelmi képsorozatban végignézhetjük az olasz történelem legdicsőségesebb korszakának, a E isorgimenton ak eseményeit. Már az első pillanatra ismerősök a piros-fehér-zöld zászló alatt szabadságért küzdő olasz eznedek. Mintha a mieink lennének, Még vörössdpkások is küzdenek, mintha Damjanich honvédéi lennének. Garibaldi csataképeinél megdörzsölöm a szemem: jól látok? Vezérkarában két 48-as honvédtiszt! Az olasz felirat igazolja, valóban Türr István tábornokot és Tüköry ezredest ábrázolják a képek. ők az első ezred tagjai voltak, akik az olasz nép felszabadítására vállalkoztak. Később Tüköry elmarad a képekről, mert az elsők között áldozta életét az olasz szabadságért. A szicíliai partraszállás után a délolasz főváros, Palermo elfoglalásában vezette a legdöntőbb rohamot, amely sikerrel járt, de életét vesztette. A következő képeken már csak az új clasz flotta vezérhajóján látjuk Tüköry nevét Garibaldi nevezte'el róla a szabadságharcban elsőként visszafoglalt hajót. Az a szép magyar népdal jut eszembe, amikor meglátom Garibaldi kardját, sapkáját, pisztolyát: „Garibaldi csárdás kis kalapja, Nemzetiszín szalag lobog rajta” Mennyire szerette a mi népünk Garibaldit! Magyar légiók harcolvetkezetek kapva kapnak a vásárlási lehetőségen, hiszen, ha vemhes üszőt állítanak tenyésztésbe, ugyancsak négyezer forint dotációban részesülnek minden darabért. Csakhogy a vásárlás gyakran alapos ráfizetéssel végződik. A vésztői Kossuth és a gyomai Győzelem Tsz is 8—10 ezer forintért vásárolta darabonként a vemhes üszőket, aztán alig kéthónapi tartás után kiderült, hogy a vásárolt vemhes üszők fele vagy egésze gümő- kóros. Mit tehettek mást, mint azt, hogy a darabonként 8—10 ezer forintért vásárolt üszőket hízóba állították, s aztán 3—4 ezer forint ráfizetéssel, vagyis darabonként 5—6 ezer forintért értékesítették. Sok példa, de ez a kettő is elég bizonyíték arra, hogy egyes szövetkezeteket csak a pénz, vagyis az állami dotáció megszerzése érdekli a tenyésztésbe állítás pillanatában és ugyanígy a pénz érdekli őket a vemhes üsző értékesítés alkalmával. A dotáció, vagyis a pénzhajhászás eleve útját állja annak, hogy megyénk közös és háztáji szarvasmarha- állomanya mielőbb gümőkór. mentessé váljon. Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy a megyei, de főként az országos irányító szervek feltételhez kössék az állami kedvezmény kiutalását. Nevezetesen ahhoz, hogy a szövetkezetek csak saját nevelésű, negatív, tenyésztésre alkalmas üszők beállításáért kapják meg a darabonkénti négyezer forint állami juttatást. Egyszer és mindenkorra ki kellene zárni a lehetőségét is annak, hogy egyes termelőszövetkezetek az adom-veszem körforgással kijátsszák a rendelkezést — ráadásul a gümőkórmentesí- tés elleni küzdelem rovására —■ jelentős összegű előleghez jussalak Olaszországban, akik osztrák ezredekiből szöktek át. ,Ügy mint 1848-ban Monti ezredes olasz légiója, akik a magyar szabadságért küzdöttek. Végre látom azt az egyszerű nyerget, amit szintén megénekelt a mi népünk. Még a Marsala nevű lova is szerepelt dalainkban: „Ihatnék a Garibaldi lova Szaladj, kislány, húzzál neki vizet Garibaldi a csatába siet” Aztán az olasz nép történelmének későbbi szakaszai következnek. Milánó, a hős véres lép előtér-be. Hányszor szállt szembe a város népe a legireménytelenebb időben is a túlerővel. Látjuk a sertüzeket. Hazafiak vérét az utcákon. Milyen sok tanulságot, mennyi hősiességet, önfeláldozást tanulhatunk a milánóiak példájából a márciusi forradalmaktól kezdve azokig, akik a fasizmus elleni harcban vesztették életüket. Itt is láttam szívhez szóló magyar nyelvű röpiratot magyar katonákhoz. Befejezésül még egy utolsó kép, amely minden olasz városra jellemző. Jelkép: Garibaldi-szobor a városok legszebb, legsízélesebb terén, virágoskerttel körülvéve. Az oda vezető híd tövében a földtől néhány arasznyira egy kis márványtábla. Itt áldozta életét a nagy hős emlékéhez méltóan egy egyszerű olasz munkás 1945-ben. Ma 1965-ben virág a nagy hős szobrán, de virág a kis emléktábla alatt is. így őrzi hősei emlékét az olasz nép. (Folytatjuk) Idestova hetvenöt éves is elmúlt a gyár. Régi, elsárgult lapok tanúsága szerint 1889-ben kezdték meg Mezőhegyesen a cukorgyártást. Az első idényben még csak napi hatvan vagon répát dolgoztak féL Azóta háromnegyed évszázad pergett le az idő kerekén, s időközben az üzem sokat fejlődött. Különösen a felszabadulás után áldoz rá az állam évről évre jelentős összegeket. Ennek a tudatos fejlesztésnek tulajdonítható, hogy a mostani feldolgozási idényben már 230 vagon répa feldolgozása a napi norma, pontosabban naponta 33 vagon cukrot kéH gyártani. Csaknem négyszerese ez az 1889. évinek. A grafikon azonban szinte állandóan felfelé ívéi. Legutóbb például olyan magasra, ami felett még azóta sem igen tudtak napirendre térni. A november 7-i rekordteljesitmény titka Olyan üzemek a cukorgyárak, ahol nem lehet idény közben abbahagyni a termelést. A gépek zakatolása, a berendezések dohogá- sa csak az utolsó répa feldolgozása után halkul él. November 7-én így hát a cukorgyáriak mi mást tehettek volna, munkával ünnepeltek. Nem törekedtek látszateredményre. Hogy az ünnepi műszak alatt a gyár történetében mégis rekordteljesítmény született, azért mégsem lehet őket megróni. Ahogy lapunk keddi számában hírül adtuk a > hozzánk küldött táviratukkal, a november 7-i ünnepi műszakban egy nap alatt 272 vagon répát dolgoztak fel és ebből 42 vagon jó minőségű cukrot gyártottak. — Nincsen ennek semmi titka — magyarázta Brezina Rezső, a műszaki osztály vezetője, az üzemi pártszervezet titkára. — Igaz, az ünnepi műszak előtt a gazdasági, a műszaki, a párt- és szak- szervezeti vezetők közösen tanácskoztak, majd a párttagokkal, a műszakiakkal is megbeszéltük a kezdeményezést. Mindenki egyetértett véle, a pártonkívüliek is csatlakoztak hozzá, akikkel a párttagok beszélgettek él. Az ünnepi műszak szervezésénél nem a kiugró eredmény, hanem a minőség, a pontos munka vezérelt bennünket. Amint azonban az aznapi rekord teljesítmény tanúsítja: várakozáson felül sikerült az ünnepi műszak. Méltó volt az évfordulóhoz. Ezzel pedig valamennyi eddigi feldolgozási rekordot felülmúltak. Mindennap a terv felett... Ennyi a titok, ha egyáltalán az. Persze, volt ennek az ünnepi műszaknak megfelelő alapja és más Sportlovakat exportálnak M ezőhegyesről A Mezőhegyesi Állami Gazdaság lótenyészete már eddig is jó hit nevet szerzett bel. és külföldön a gazdaságnak.. Tavaly az itt tenyésztett ügetőlovak Derby-díjat nyertek. Az idén pedig a négyévesek nagydiját. A sportlótenyészet az idén fejlődött fel, s ennek alap. ját négy évvel ezelőtt teremtették meg. Már most nagy az érdeklődés külföldön a sportlovak iránt, főleg a nyugati államokban. Jövőre a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába és Svájcba összesen 40—45 sportlovat szállítanak Mezőhegyesről, előzménye is. A folytatás meg éppen azt erősíti meg, hogy az elért rekordteljesítmény nem lóg a levegőben. A napi répafeldolgozása norma 230 vagon, az eddig eltelt időszakbem a teljesítés viszont átlagosan 242 vagon. November 8-án 253,47 vagon répát dolgoztak fel, s ebből 35,71 vagon cukrot gyártottak. így próbálják lerövidíteni a gyártási idényt Mennyire szükség van erre, az abból is kiderül, hogy az idei terv 36 ezer súlyvagon répa feldolgozása, ami messze meghaladja a tavalyi mennyiséget. Jó volt a termés. Olyannyira, hogy a szeptember 9-én megkezdett idény előreláthatólag így is eltart 1966 február közepéig. Sokat számít tehát az előreláthatóan hosszúra nyúló kampány ilyen módon való lerövidítése. Minden nap előny, amit a terv rendszeres túlteljesítésével szereznek, tetemes összegű megtakarítást eredményezhet. A gyárban szó szerint veszik a közmondást, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Tapasztalatból tudják, hogy ha beáll a hideg idő, akkor úgyis nagyon meg kell majd küzdeni a napd terv teljesítésével, mert sokkal nehezebb lesz termelni, mint most — Jól együtt van most a cukor- gyári gárda — hallani az üzemben. Az egyik hajtóerő a fizikai munkások körében az is, hogy szeptemberben, októberben is prémiumot kaptak a prémiumfeltételhez kötött munkahelyeken. S ahogyan az eddigi teljesítményből ítélni lehet, novemberben sem marad el a prémium. Azt szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Az azonban biztos, hogy a most már két éve itt dolgozó, nagy szervező készséggel és aktivitással rendelkező Haraszti Gyula főmérnök irányításával egyre olajozottadban mennek az üzemben a dolgok. Két hét alatt 450 vagon cukrot gyártanak exportra Nemcsak öröm, hanem gond is van bőven. Néhány nappal ezélőtt 450 vagon exportcukor gyártására kaptak megrendelést. A gyár(Tudósitóhhtól) Közeledik az év vége a termelőszövetkezetekben . A betakarítás befejeztével egyre több szó esik a zárszámadási munkákról, a jövedelem várható alakulásáról, a következő év kilátásairól. Bár a Földművelésügyi Minisztérium utasítása még nem ismeretes, a főkönyvelők, elnökök, ellenőrző és leltározó bizottságok még novemberben részletes tájékoztatást kapnak a felügyeleti szervektől a zárszámadás és terv készítésére. Decemberben kerül sor a leltározásra. A most záruló évben szokatlanul sok nehézséggel kellett megküzdeniük a mezőgazdasági üzemeknek. Csak a nagyobbakat említve, a ragadós száj- és körömfájás kétmillió, a belvíz hatmillió forint közvetlen kárt okozott a tsz-eknek. Ezenkívül a járvány felszámolása utáni hozamkiesés és többletköltség is jelentős összegeket tesz ki. A betegségen átesett szarvasmarhaállomány tejtermelése — a leggondosabb takarmányozás ellenére — nem Keddig 40 vagonnal küldtek Fiúméba, a raktárban pedig még vagy 60 vagonnyi várta a szállítást. A megrendelést azonban csak akkor tudják teljesíteni, ha folyamatosan kapják a vasúti kocsikat. A cukorgyáriak szeretnének pontosan, határidőre eleget tenni az exportmegbízatásnak. Ez érthető is, hiszen ha már rájuk bízták, nem akarnak szégyent vallani vele. Egyetlen kérésük van: a vasút lássa el őket folyamatosan vagonokkal. Ez most az egyik legnagyobb gondjuk. Jelzésüket ezúton mi is továbbítjuk- abban a reményben, hogy mielőbb megnyugtatóan rendeződik kérésük, mert már azt sem tudják, hová tegyék a cukrot, mert lassan betelnek a raktárak. Répaátvételt és szerződtetést gondok Szaporítja a cukorgyáriak gondját az is, hogy a battonyai és a makói termelőszövetkezetekben igen elmaradtak a répa szedésével, szállításával és átadásával. Az idő pedig sürget, mert a hónap végéig szeretnék az átvételt befejezni. A hidegre, kedvezőtlenre forduló időjárás tetemes kárt okozhat a termésben. Jó lenne ezt megelőzni. Miközben a gyárban az idei gazdag termést dolgozzák fel, a termeltetési szerződtetéssel már a jövő esztendeit szorgalmazzák. Eddig a kívánt területnek mintegy 60 százalékára szerződtek a termelők. A munkát azonban hátráltatja, hogy több termelőszövetkezetben az ideinél kisebb területre kötnek megállapodást. Emiatt vontatottan halad a munka, pedig december közepéig be kellene fejezni a szerződéskötéseket ahhoz, hogy a gyárban a szükségleteknek megfelelően, időben elő tudják készíteni és csávázni a vetőmagot. A jövő évi termés nagyrészt ezen is múlik. Jobb élőbb, mint később meggondolni a dolgot. Podina Péter érte el egyetlen egy gazdaságban sem a korábbi szintet. Beruházásból hárommillió értékű épülettel, 13 traktorral, 16 pótkocsival és közel 100 egyéb munkagéppel több eszköz segíti a termelést. Növénytermelésben a főbb növények az elvetett területeken megtermették a tervezett termést. Kertészeti és ipari növényekből a szerződött mennyiségnél kevesebb került átadásra, ezért 3,5 millióval csökkent a tervezett árbevétel. Állati termékekből 1553 hízott sertéssel maradinak adósak a tsz-ek, így itt 1,5 millióval csökken a bevétel. Az egyéb többletbevételeket figyelembe véve végeredményben a termelőszövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme a tavalyinál egymillió forinttal kisebb értékben várható. A csökkenés főleg a készpénzrészesedésben mutatkozik majd, míg a természetbeniek az idén is változatlan értékben kerülnek kiosztásra. Pflaum István nak. K. I. Cj épületek, jelentős gépi beruházások segítik a termelést a gyulai tsz-ekben
