Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
1965. november 7. 3 Vasárnap Régi mozgalmi elvtársakat és aktív pártmunkásokat tüntettek ki Pénteken délután rövid ünnepség keretében adott át Kiaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára nyolc aktív pártmunkásnak és három régi mozgalmi harcosnak kormánykitüntetést. A M un k aérd emrsnd arany fokozatát kapta Laurinyecz János szarvasi, Dékány András nagy- kamarási, Kucsera Mihály bán- kúti régi munkásmozgalmi elvtárs, valamint Supala Pál, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. A Munkaérdemrend ezüst fokozatát Juhász József, a megyei pártbizottság munkatársa, Kugye- la Mihály, a szarvasi községi pártbizottság titkára, Tarján József, az orosházi városi bizottság titkára, Molcsán János párUskolai előadó kapta. A Munkaérdemrend bronz fokozatát Slnkovicz Jánosnénak, a megyei pártbizottság munkatársának, Török Imrének, a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat pártszervezet titkárának, és Éülop Mihálynak, a mező. kovácsházi Új Alkotmány Terme- Jőszovetkozet pártszervezete titkárának adta át Klaukó Mátyás elv- táns, moly alkalommal szívélyes beszélgetést folytatott a kitüntetett elvtáxsakkal. Fotó: Kocziszky gép már'a felhők közé fúrta a« osnrát. A párizsi repülőgép stewardess e rövid idő múlva bement az utasok közé. — Hölgyeim én uraim! Gépiink műszaki okokból Rigában leszáll. Kimehetnek a gépből, de ne messzire, ment tíz percen belül továbbrepülünk. Az utasok közül néhány el is hagyta a gépet, singor Gozzi is köztük volt. EUépegetet.t a repülőtér épületéig, ahol a kifutópályán már várta egy Volga. Gozzi beült az autóba, amely gyorsan eindult. — Elfáradt, őrnagy elvtárs? — kérdezte a sofőr mellett ülő férfi, aki az államvédelmi szolgálat századosi egyenruháját viselte. — Őszintén szólva — mosolygott „Mario Gozzi” —, meglehetősen fáradt vagyok. — Moot kipihenheti magát. És nem a Minszkben, hanem otthon. — Miért? A Minszk-szálloda 840-es szobája nagyon is jó volt — nevetett „Gozzi”. — Ott kitűnően lehetett pihenni. — Mario Gozzinak azonban elrontották a pihenését. Nagyon odavolt, amikor bizonyos munkálatokra való hivatkozással egy másik szobába költöztették. Próbálkozott, hogy újra felhívja telefonon Rraszovszkijt, de annak időközben, sajnos, megváltozott a telefonszáma ... Roscsinhoz ugyanakkor befutott valaki, aktatáskával a kezében. A Kazanyi pályaudvarról jött — Azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van — mondta a látogató, Fokxovszkij százados. Roses in úgy kacagott, hogy még a könnyei is kibuggyantak.,. Miután a szereplőket már ismerik az olvasók, engedjék meg, hogy most én, e dokumentumtörténet krónikása is színre lépjek. ,Munkanapom” az államvédelmi bizottságnál ma egy film megtekintésével kezdődött. A kiig vásznon egy utca képe tűnt fel. Mindjárt ráismertem a Második Tverszkaja-Jamszkaja utcára. A felvevőgép lencséje a házak közül kiválasztott egyet, mely semmiben sem különbözött a többitől. Közelített az épület homlokzatához, majd megállt a lépcsőházi ajtók egyikénél. És mintha csak rendezői utasításra várt volna, egyszer csak felbukkant az ajtóban Prohorov. Jobbra nézett, balra, előre, majd hátra. Kijött az ajtón és elindult a Gorkij utca felé. Leállított egy taxit, Beült. Nem a sofőr mellé, hanem a hátsó ülésre. Visszanézett, nem követik-e? A taxi elmerült a forgalom áradatában, a lencse azonban nem vesztette szem elől, pillantásának láthatatlan szálán követte. (Folytatjuk) A mélyszántás gyorsításának lehetőségei a gyulai járásban Nagyon időszerű ezt feszegetni, azért, mert az idő gyorsan telik, s a gyulai járás termelőszövetkezetei október végéig a szükséges mélyszántásnak csak a 46 százalékánál tartottak. Félő, hogy megismétlődik a tavalyi eset, ami, kor 3600 hold szántani való maradt tavaszra. Ennek a hátrányáról nemigen kéU beszélni, hiszen mindenki ismeri. A mélyszántást eddig háttérbe szorította a vetés és a betakarítás. Persze, nem mindenütt. Például a telekgerendási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben mór befejezték a vetést, a cukorrépa felszedését, a a kukorica 42 százalékót is betakarították már. E munkák mellett volt idejük arra is, hogy a tervezett 300 hold helyett 825 holdat terítsenek meg szerve« trágyával. Az újkígyóst Aranykalász Tsz-ben is befejeződött a vetés, a cukorrépa felszedése és a kukorica törése is még okt. 29-én. Itt is tudtak szakítani időt arra, hogy 1100 hold földet megtentsenek szerves anyaggal. A járás többi szövetkezeteiben bizony még döcög a veié*, a betakarítás, a járási átlag alatt tart a mélyszántás és az istállátrágyá- zás, Bobvos János elvtárs. a járási pártbizottság munkatársa szerint Eleken, Kétegyházán és Gerlén szinte alig van remény arra, hogy külső, vagyis a megye különböző gépállomásainak segítsége nélkül megcsinálják a mélyszántást. Ezek a szövetkezetek nem rendelkeznek elég géppel. Amit a kétegyhází, illetve a csabai gépállomástól kaptak, azoknak nagyon gyenge a teljesítménye. Egyrészt azért, mert nem javítotok jól ki azokat, s emiatt gyakran meghibásodnak. Egyik-másik hólyen az emberek hozzáállása som jó. Kétegyházán például a Béke Tsz-ben három napig állt jó néhány lánctalpas a traktorosok indokolatlan, sőt fegyelmit maga után vonó távolmaradása miatt. A dobozi Petőfi Tsz sem rendelkezik elegendő géppel. A Békéscsabai Gépjavító Állomás küldött ugyan oda három erőgépet, de egyet nemrégiben átirányított Gerlém, egy másik pedig a műhelybe került javításra. A gépek kiesése műszaki hiba miatt nagyon gyakori, csaknem általános a gyulai járás termelő- szövetkezeteiben. Kivételt képez a Gyulai Gépjayító Állomás négy SZ—100-as traktora, amelyek folyamatosán, állandóan dolgoznak. Azért, mert jól kijavítottan mentek ki, a velük dolgozó emberek szívügyüknek tartják, hogy haladjon a munka. Az eieki Lenin és a kétegyházi Béke Tsz-ben nemcsak több, hanem nagyobb teljesítményű gépek is kellenének. Az eleki leni« Tsz-ben ugyanis a kukorica betakarításának csak a 38 százalékánál tartanak. Rengeteg a lehordani való termés és kukoricaszár. A cukorrépának is kint van még mintegy 25 százaléka. Ez is sok szállítani valót jelent, hiszen a holdankénti termés 240—280 mázsa között mozog, Kétegyházán is szedésre, .szállításra vár a cukorrépa egynegyede. A kukoricának letörték ugyan a 91 százalékát, de a szárnak a falát se taka- t itatták még be, szállítóeszköz hiánya miatt. Annyira hiányzik a jármű, hogy a kendertermés egy része is kint van a földön, kúpokban. A dobozi Potőfi Tsz-ben in rengeteg még a munka. Szállításra vár a cukorrépa 28 százaiéira, törésre és behordásra a kukorica egyharmada, az istállótrágyá- zúíi tervüknek csak a 62 százalékánál, a mélyszántással pedig 51 százaléknál tartanak. Ide is gépek kellenének. De különösen Gerlára, ahol a mélyszántani valónak csak a 29 százalékát tudták elvégezni eddig. Ráadásul itt is és a járás többi szövetkezeteiben is nagyon elgyomosodtak azok a földek, amelyeket augusztusban szántottak fel Ezeket is újra kellene szántani a téli fagy beállta előtt. A gyulai járás termelőszövetkezetei jogosan kérik a több és jobban kijavított gépeket. Ezeket qzonban úgy várják, hogy közben a saját erőgépeiket legalább olyan jó munkaszervezéssel használják id, mint a telekgerendási Vörös Csillag és az újkígyósi Aranykalász, ahol az őszi tennivalók zömével végeztek november eleje re. K. I. Cseng a kalapács Kívülről egy pillanatra sem tűnik műhelynek, hanem inkáb lakóháznak. Csak amikor közelebb megsr az ember, akkor már tudja, hogy kovácsok dolgoznak itt. Cseng-bong a kalapács, s ez az acélos hang Verdi operájának egyik részletére emlékeztet. Mintha megelevenedne a sdkszor látott kép, s fülünkben mar a kovácsok dalának lágy, mégis erőteljes akkordjai csendülnek fel. A valóság persze egészen más. Fiatal, izmos, szőke hajú fiú tartja a vörösre ízzott vasat, s idősebb társával ketten pontosan kimért mozdulatokkal, egymást váltva ejtek rá a kalapácsot, formálják a patkót. Olyan könnyed a mozdulatuk, mintha nem is kemény vas, súlyos kalapács lenne a kezükben, hanem egy karmesteri pálca, így megy ez nap mint nap a műhelyben, s az utóbbi hetekben naponta egy-két órával megtoldottak a munkaidőt a sarkadi Kossuth Termelőszövetkezet kovácsai. A szövetkezet vezetősége kérte őket erre, mivel sürgetett a munka, vetni kellett. Ehhez pedig az 6 segítségükre is szükség volt. Vállalták. Megértették, hogy az eső nélküli hetekben nekik is jobban kijut a nehezéből. Sok volt a törés a gépeknél, s minden kisebb javítással nem szaladhattak a gépjavító állomáshoz, amit a kovácsok rendbe hozhattak, vállalták. Újítottak is. — Kevés volt az erőgép — mondja Szilágyi József, a mester, — Hót a főagronórrvus javaslatára három vetőgépet összekapcsoltunk. Nem mondom, hogy köny- nyű volt, de sikerült. így egy erőgép kellett csak a vontatáshoz, hogy hamarabb készen legyünk, egy órával korábban keltünk és később mentünk haza. De megér- ! te. A vetést időben befejezte a szövetkezet és ehhez mi is hozzájárultunk. Erős, markáns arcú ember Szilágyi József. Mesterségét szinte szimbolizálja. Ilyennek alkotná vásznán a festő a kovácsot, róla mintázhatná e szakmát ábrázoló művét a szobrász. — A vetésit úgy is elősegítettük, hogy mivel a szárazság miatt durva, rögös volt a talaj, vasbetonoszlopokból sí rni tóka t készítettünk — folytatja Szilágyi József. — A fogasoláskor pedig sok volt a törés. Ha ilyesmi előfordult, minden más munkát félretettünk, hogy intenél előbb megjavíthassuk a törött részeket. Szilágyi József segítőtársai, Nyi- kó Sándor és Petri Sándor, szinten erejüket megfeszítve dolgoztak az elmúlt hetekben, hogy hozzájáruljanak a jövő évi kenyér biztosításához. A kovácsműhely tőszomszédjaa bognárok tanyája. Itt is szorgalmasan dolgoznak. A fűrészgép hol erősebben, hol gyengébben haüik, mikor milyen vastagságú fa kerül az éles fogak elé. Amikor odaérünk, elhalkul a gép, néhány percnyi beszélgetésre leállnak a munkával. Itt egy másik Szilágyi Józseffel találkozunk. Véletlenül úgy adódott, hogy mindkét műhely mestere, parancsnoka Szilágyi. A bognármesterséget már 1919-ben kezdte. Szilágyi bácsi keze alatt tanulta meg a szakma fogásait a mellette dolgozó Tokai Mihály, Képíró György és a most harmadéves mezőgazdasági tanuló, Vígh Ferenc is. ők sem sokat pihentek a vetés idején, mert amit a kovácsok megcsináltak vasból, ahhoz a faanyagot a bognároknak kellett elkészíteni. Helyt is álltak derekasan. A rögtörőkhöz facsapágyakat készítettek, s ez Olyan munka volt, amit itt még nem csináltak. Meg kellett hát tanulni. Sikerült. Megjavították a vetőgépek faszerkezetét is, és az összekapcsolt hármas vetőgéphez ők adták a famunkát. — Ha már rólunk írnak a lapban, akkor írják meg azt is, hogy nemcsak a vetésben segítettünk, hanem Vígh Feri a pyáron a szabadságát vette ki azért, hogy kombájnon dolgozhasson. Ő értett közülünk egyedül a gépkezeléshez — mondja az egyik bognár és a többiek helyeslőén bólintanak. A Kossuth Termelőszövetkezetben a tsz vezetői értékelik is a kisegítő üzemágak dolgozóinak munkáját, hiszen mindnyájan hozzájárultak ahhoz, ho-gy zökkenőmentesen haladjanak a vetéssel és időben be is fejezzék. A traktorosok premizálásához hasonlóan ezért a pluszmunkáért ők is prémiumot kapnak. — Mindig „ráhúztunk” egy kicsit, ha úgy adódott és a sürgősség megkövetelte — mondja az egyik bognár. — Persze, megcsináltuk volna ezt mi prémium nélkül is, hiszen mindnyájunk érdeke, hogy jövőre ismét legyen elég kenyér. „Mindnyájunk érdeke”,.. Ez csendül ki tetteikből is és ma mái1 így beszélnek egyre többen a Kossuth szövetkezetben. A beszélgetést befejezzük, hiszen még mindig sok a tennivaló, nem állhatnak hosszabb ideig. A fűrészgép ismét íelbúg. Folytatják a munkát a bognárok, a kovácsok kalapácsának ütemes csengése pedig messzire elkísér bennünket. Kasnyik Judit
