Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Világ proletárjai, egyesüljetfík! 1965. NOVEMBER 7., VASÁRNAP XX. ÉVFOLYAM, 263. SZÄM A MEGY El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ami az idősebb nemzedék vágyott holnapja volt csupán az ma már megvalósult jelen Díssünnepség Békéscsabán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkal. mával Békéscsabán díszünnepséget rendeztek, amelyen részt vettek a párt, a tanács, a tömegszervezetek, tömegmozgalmak képviselői is. Az ünnepséget Such János elvtárs, a békéscsabai városi pártbi­zottság első titkára nyitotta meg, majd ünnepi beszédet mondott Gyulavári Pál elvtárs, a megyei pártbizottság tagja. A Téli Palota megrohamozóinak fiai a világűrt rohamozzák — Az egyszerű dolgos emberek megs zárni ál hatatlan serege jelöli meg életrajzában 1917. november 7-ét, minit egyéni életének fordu­lópontját — mondotta bevezetője, ben Gyulavári Pál elvtárs. A szegénységiben, elmairadott. Ságban, babonák szorító gyűrűjé­ben szinte fulladozó egykori Oroszország még faekékfben is hi­ányt szenvedett. S a Téli Palota megróhamozóinak fiai ma, 48 esz­tendő múltán a világűrt rohamoz» zák meg. Az októberi szocialista forradalom győzelme nyitotta meg a szocializmus, majd a kom­munizmus építésének útját, meg­mutatta a kapitalizmus legyőzésé, neb, az elnyomottak felszabadítá­sának útját. A szovjet gsazdasiág óriási, hal­latlan sikereket ért el. Hiszen, annak idején Oroszország például 2 milliárd kilowaitóra villamos energiát termelt, most mér túllép, te az évi 500 müUiárd kilowatt­órát. S ma a Szovjetunió mély internacionalizmustól áthatva, a maga gazdaságának gyors ütemű fejlesztése mellett sok oldalú gaz­dasági és politikai segítséget nyújt a szocialista világrendszer népei­nek is. Csupán az utolsó években 160-nál több iparvállalat és léte­sítmény épült a Szovjetunió köz­reműködésével. A Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia közösen építette fel a 5400 km hosszú Barátság kő- olajvezetéket, amely a világ leg­hosszabb ilyen vezetéke, s ame- lyen eddig 15 millió tonna szovjet kőolajat kaptak ezek az országok, s csaknem 40 millió rubel összegű szállítási költséget takarítottak meg. Ezenkívül pedig mintegy 372 ezer vagon szabadult fel a vas­úti szállításban. A szovjethatalommal együtt megszületett a szovjet békepolitika is A Szovjetunió jelentős gazda­sági és politikai segítséget nyújt a volt gyarmatok helyén létrejött fiatal, független országoknak is, melynek ke,rétén bedül sorrta épül. nék a vas- és színesfémkohászati üzemek, kőolajfeldolgozók és ve­gyi gyárak, erőművek, vasutak és sok más objektum, ötszáznál több ipari üzem épült és épül szovjet közreműködéssel. A háborúk — folytatta a továfo. biafebam Gyulavári Pál — évezre­deken keresztiül sújtották az em­beriséget. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ütötte az első rést az imperializmus rendszeré­A szovjethatalom első szava a béke dektrétuma volt. Az Európa harcmezőin folyó véres háború körülményei között ez különös erővel zengett. Ezelőtt soha, egyetlen kormány sem lépett fel ilyen határozottan a hábo­rú ellen, nem fejezte ki ilyen világosan milliók akaratát és vágyát. S ezek a so­rok ma is időszerűek, ma is harcba hívnak a háború éllen, amely az emberiség ellen elkövetett legnagyobb bűntény. nék falán, s ettől kezdve a föld egy hatodán már olyan állam léte. zett, amely születése pillanatától harcolt a háború ellen. Lenin a forradalom győzelmét követő első beszédének első sza­va az volt: „A béke. A béke a mai nép égető, fájó kérdése. Erről' a kérdésről már sokat beszéltek, so. kát írtak. Engedjék meg tehát, hogy áttérjek a nyilatkozat fél­olvasására, amelyet az önök által választott kormánynak kell majd kibocsájtani” — mondotta Lenin a dekrétumot kiadó kongresszus ülésén. H3BUTN SgfetUf 9 HCTPWTwaatre ratn mmn«-rr-.tas'tta Heepen* o mmb* npMHXTbtü eflHKoraacHO Ha aactaaniH Bce- poccificKaro Cvfc3,na CoafcTOBS PaŐoxHK., ConAaTCKHXt. m Kpesri>»Ht«Mxn> Aenyrarosb 26 oktsjSp* 1917 r, —'s—~i—— Petrográd munkásgárdái döntő ütközetre indulnak a forradalmi balti matrózokkal együtt. —■ Tehát — mondotta a továb­biakban Gyulavári Pál elvtárs — azon az estén a' Szmolnyi palotá­ban a szovjethaitalommal együtt megszületett a szovjet békepoli­tika is, amely közel fél évszázad viharain keresztül az egész embe­riség reménysége maradt. Igaz, hogy az imperializmus minden erejével küzd a régi pozícióinak fenntartásáért és újak szerzéséért, de, hogy mikor folyamodjon a leg­végső eszközökhöz, a pusztító, emberek millióit gyilkoló háborúi­hoz, az nem kizárólag tőle függ. A szocializmus ma már olyan erőre tett szert, különösen katonai téren, hogy az imperializmusnak nem marad semmi esélye sem ar­ra, hogy fegyveres úton semmi­sítse meg a szocialista világrend- szert. Mégis, a szocialista világ- rendszer, ereje tudatában mást ajánl az imperializmusnak: békés egymás mellett élést, békés gazr dasági versenyt, amelynek célki­tűzéseit az imperializmussal csak úgy lehet elfogadtatni, ha olyan anyagi, erkölcsi és katonai erőt vonultatunk fel, amellyel szemben az imperializmus tehetetlen lesz Biztosak vagyunk abban, hogy a békés egymás mellett élés keretén belül folyó gazdasági verseny a mi javunkra fog eldőlni és a bé­keszerető népek bennünket támo­gatnak, a szocializmust fogják előbb vagy utóbb választani. A kommunizmus eszméje népünk millióinak szívében virágzik Lelkiismerettel megállapíthat­juk, hogy 1917-ben, azon a ködös, vérzivataros, dicső októberi na­pon rohamra induló vörös prole­tárok, parasztok és katonák leg­drágább kincsének, életüknek fel­áldozása nem volt hiábavaló. Esz. méjük, a kommunizmus eszméje ma népünk millióinak szívében vi­rágzik. Dicső munkásosztályunk, termelőszövetkezeti parasztsá­gunk, értelmiségünk, egész dolgos népünk a VIII. pártkongresszus által meghatározott távlatok meg­valósításán dolgozik. Szorgalom­mal dolgozik a második ötéves ten? befejezésén, a harmadik öt­éves terv megalapozásán. Beszéde befejező részében a kö­vetkezőket mondotta: — A holnap még szebb remé­nyeit, terveit, további nagy mun­kával, küzdelmes harcok árán biz­tos meg fogja valósítani a szov­jet nép. S a mi jövőnk is ragyo­gó. A mi holnapunk is szép, de dolgozni kell érte. Dolgozni, erős­sé, egyre erősebbé tenni a mi szép hazánkat is, a szocializmus táborának, a béke családjának tagját. Nevelnünk kell a holnap nemzedékét, a gyermekeket és a fiatalokat, akik élvezői, de építői is a ragyogó jövőnek. Hadd ért­sék meg, ami nemrég még az idő­sebb nemzedék vágyott holnapja volt — az ma már az ő megvaló­sult jelenük. Az ünnepség második részé­ben kultúrcsoportok és a színház művészed adtak műsort. Ünnepélyes zászlófelvonás a Kossuth téren és a Gellérthegyen A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulójának előestéjén, szombaton Budapes­ten, a Parlament előtt a Kossuth téren felvonták a Magyar Nép- köztársaság állami zászlaját. Pontosan hat órakor kürtszó je­lezte a katonai elöljáró, Kovács Imre vezérőrnagy, helyőrségpa­rancsnok érkezését, aki meghall­gatta a csapatzászlóval felsorako­zott díszszázad parancsnokának jelentését, majd — a Rákóczi in­duló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte azt. Ezután a díszőrök parancsnoka engedélyt kért az állami zászló felvonására, majd a díszőrök kí­séretében a piros-fehér-zöld szí­nű lobogót az árbochoz vitték, s miután a díszőrök elfoglalták helyüket a talapzatnál, a Him­nusz hangjai mellett és a dísz- század, tiszteletadása közben fel­vonták a reflektorokkal megvilá­gított árbócnidra. Az ünnepi esemény befejezése­ként a díszegysóg, majd a zene­kar — a Hunyadi induló hang­jaira — díszmenetben vonult el a felvont állami zászló előtt, ahol a fegyveres testületek tagjai áll­tak díszőrsóget. A gellérthegyi félszabadulási emlékműnél szintén katonai tisz­teletadás közepette vonták fel szombaton a háromszínű magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját- (MTI) November 11-ére összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Taná­csa az alkotmány 12. paragrafusa 2. bekezdése alapján az ország- gyűlést 1965. november 11. nap­ján — csütörtökön — délelőtt 11 órára összehívta. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents