Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

1965. november 7. z Vasárnap Külpolitikai heti összefoglaló Egy hét a világpolitikában ^AAA<VVWVA^AAAA/WVWVWWWVVS/VVWWyVSAAVWVWW\AAA^W\AAAAA^VMWWW Sukarno felszólítása a Kína-ellenes kampány megszüntetésére Indonéziai helyzetkép Az indonéz hadsereg egyik ala­kulata tüntető asszonyokat gyil­kolt meg. A fegyveres erők sajtó- osztályának szombaton kiadott közleménye szerint Solo közép-ja­vai városban a gerwanti haladó nőszervezet tagjai tüntetlek. Ka­tonák a felvonuló nőkre lőttek és kilenc asszonyt megöltek. A Pravda (Íjakartai tudósítója helyzetjelentésében egyebek kö­zött rámutat: Indonéziában arra összpontosul a figyelem, hegyim­ként rendezzék a Szeptember 30-a mozgalom problémáit. A kommu­nista párt sorsát is éhhez a kér­désihez fűzik. Jelentős ez a kérdés annál is inkább, mert meg sem várva Sukamo elnök döntését, kommunistaellenes elemek széles körű akciót kezdeményeztek a nemzeti erők egyike ellen. Indo­néziában országszerte gyakorlati­lag betiltották a kommunista párt A Quan Giai Phong, a dél­vietnami szabadságharcosok lapja összefoglaló jelentést ismertet a partizánok októberi harci sikerei­ről. A jelentés szerint a szabad­ságharcosok október folyamán a saigoni bábkormány hadseregének öt elitzászlóalját, az amerikaiak három századát és 700 más ame­rikai katonát semmisítettek meg. Saigon! kormánycsapatok két má­sik zászlóalja és két amerikai szá­zad súlyos veszteségeket szenve­dett. A londoni Daily Worker köz­lése szerint a Békét Vietnamnak mozgalom kérdőíveket juttatott el valamennyi skóciai bányába, hogy megtudja a dolgozók véleményét a vietnami kérdésről. Az Osservatore Romano, a Va­tikán lapja pénteki számában a és több más baloldali szervezet tevékenységét. Az AP-hírügynökség szerint az indonéz népi tanácskozó gyűlés (MPRS) — Indonézia legmaga­sabb szintű törvényhozó testületé — gyakorlatilag minden kommu­nistát kizárt tagjai sorából. Chaerul Saleh minisztere lnökhe- lyettes nyilatkozatában elmondot­ta, hogy az MPRS megakadályoz­za minden, a kommunista pártot képviselő tagját tevékenységének ellátásában. Az indonéz népi ta­nácskozó testület aienöke, Aidát, az IKP elnöke volt. Péking A kínai lapok közük a kínai kormány tiltakozó jegyzékét, ame­lyet a rnedani incidens, a kínai konzulátus meggyalázása miatt az Indonéz kormányhoz intézett. A sajtó közli az Üj-Kína hírügynök­ség ezzel kapcsolatos jelentését, nemzetközi Caritas felhívását közli a vietnami háború áldozatai­nak megsegítésére, A lap szerint VI. Pál pápa 50 000 dollárt ado­mányozott e célra. A Biztonsági Tanács ülése New York A Biztonsági Tanács péntek esti ülésén felszólította a Cipruson szemben álló féleket, hogy tanú­sítsák a lehető legnagyobb önmér­sékletet a helyzet rosszabbodásá­nak megakadályozása érdekében. A felhívás nem hivatalos hatá­rozat eredménye, hanem általá­nos egyetértés alapján született. továbbá azt a részletes ÜJ-Kína- tudósítást, amely az indonéziai helyzetképet vázolja fel ilyen cím alatt: „Ádáz Kína-éllenes kam­pány terjed Indonéziában — Su­karno elnök a Kína-ellenes érzel­mek fel korbácsolását szolgáló te­vékenység megszüntetésére szólít fel”. (MTI) J. Golovanov: 12. — Jól van. Nálam viszont minden van. Nem jobb, ha most átadom? Ügy vélekedem, nem követ senki. — Ein,gém nem érdékel, hogy miként vélekedik, s még kevésbé az, hogy mit óhajt nekem át­adni. Nincs felhatalmazásom arra, hogy bármit is átvegyek magától. A kapcsolat csak ész­revétlen lehet, ideje tudomásul vennie, hogy az államvédelmi­nél nem kispajtások dolgoznak. — Gondoltam erre — ügyes­kedett Anatolij —, vásárolhatok egy csomagmegőrző fiókot a pá­lyaudvaron, rejtjeles zárral. — Helyes. Így rendben van. Forgalmas pályaudvart szemel­jen ki, a szekció és a fiók szá­mát telefonon közölje velem. De óvatosan! Most pedig men­jen! — mondta Gozzi, majd a mozi üvegajtaját könnyedén be­tolva, eltűnt a tömegben­Az új ismerős nem tetszett Prohorovnak. „Ügy beszél, mint- lta az alkalmazottja volnék — gondolta —, hát persze, az is va­gyok... Mit tegyek, nem válo­gathatom meg a barátaimat. Még jó, hogy van ilyen. De mi­ért nem mutatta meg a levele­zőlapot, ahogy megbeszéltük? Washingtont és Bonnt nyugtala­nítja a szovjet—francia viszony javulása — az amerikai külügy­miniszter sajtóhadjáratot követel de Gaulle ellen — Wilson még sem nyert időt Rhodesiában. Az elmúlt héten a nemzetközi közvélemény figyelme a korábbi­nál erősebben fordult Európa, pontosabban Franciaország felé. Két esemény adott erre okot: a francia külügyminiszter moszk­vai látogatása és de Gaulle beje­lentése, hogy jelölteti magát a de­cemberi elnökválasztáson, A két tényből ugyanis az kö­vetkezik, hogy a jelenlegi francia külpolitika a jövőben sem válto­zik, sőt esetleg még erőteljesebb méreteket öltenek Párizs törekvé­sei, amelyek az USA európai be­folyásának csökkentésére irányul­nak. Ezek pedig már eddig is gon­dot okoztak Washingtonnak, de még inkább Bonnak, ahol a francia lépések egyre nagyobb nyugtalan­ságot váltottak ki. E körökben fo­kozott idegességet keltett a moszk­vai tárgyalásokról kiadott szovjet —francia közös közlemény, amely­ből kitűnik, hogy a két ország igen sok nemzetközi kérdésben azonos nézetet vall. ^ De Gaullenak az a bejelentése pedig, hogy indul az elnökválasz­táson, megerősíti azoknak a véle­ményét, akik szerint a francia ál­láspont nem változik meg egyha­mar. Nem csoda, hogy az elmúlt na­pok eseményei nagy felzúdulást váltottak ki Washingtonban, oly­annyira, hogy az eddigi francia— amerikai „hallgatólagos tűzszüne­tet” igen éles és eléggé szokatlan támadás váltotta fel: Rusk kül­ügyminiszter összehívta az élvo- nalbeü amerikai újságírókat és felszólította őket, indítsanak saj­tóhadjáratot de Gaulle ellen! Ez nem más, mint nyűt beavatkozási kísérlet a francia belügyekbe és akció az elnökválasztás befolyáso­lására. Talán nem is Shlyton küldte ezt az alakot? Akikor viszont hon­nan ismerné Ljubov Dimitrijev- na telefonját? Elvégre senki se tud erről a megállapodásról, csak Sklyton meg én. Sabolin nem jöhet számításba, Ö a ke­zemben van. Azért alkalmilag jó lesz közelebbről szemügyre venni a szemüvegest.” A kazanyi pályaudvaron, a 2. számú teremben kibérelt egy csomagmegőrző fiókot. A szek­ció száma 24, a fióké 243. Betett a fiókba egy csokoládés doboz­kát. A csokoládé és a vékony pergament alá levelet rejtett. A levélben benne volt minden, amit csak tudott és egy rejtjel­rendszer a titkos kapcsolat fenntartása céljából. Mindezt ügyesen, észrevétlenül csele­kedte. Kissé megkönnyebbült. Még az nap este telefonált a M inszk-szállóba: — Jó estét, Nyikoláj beszél. — Igen. Tessék. — Elutazom 24 órakor a Ka­zanyi pályaudvarról, a vonat száma 242, helyszám 21 és 22. 21 és 22 együtt, ért engem? — Értem. —• Kijön búcsúzni? — Legyen nyugodt. Ha nem tudnék, megkérem egyik ismeró­Ha lehet, még ennél is nagyobb lárma kerekedett Bonnban. A nyugatnémet vezetők a francia— szovjet viszony javulásában és de Gaulle külpolitikájában olyan mu­must látnak, amely leghőbb óha­juk valóra váltását fenyegeti. Már­mint azt, hogy hozzájuthatnak az atomfegyverhez. A jelenlegi el­képzelések szerint — amelyet az USA, sőt bizonyos fokig Anglia is támogat — a NATO úgynevezett sokoldalú atomhadereje lenne az a kiskapu, amelyen át Bonn bejut­hat az atomarzenálba. Ezt viszont Franciaország és a Szovjetunió egyaránt ellenzi. Erhardék ezért most sürgős akciókba kezdenek: Schröder külügyminisztert Párizs­ba vagy Londonba' küldik, maga Erhard pedig Washingtonba uta­zik. Londont persze így vagy úgy, de aligha kerülik el, mert. ha az angol—nyugatnémet viszony most nem is mondható a legrosszabb­nak, Bonn fontosnak tartja, hogy legalább Anglia támogassa a NATO-n belüli .törekvéseit. Ste­wart angol külügyminiszter rövi­desen Moszkvába utazik és Bonn — amelyet már annyi kellemet­lenség ért — szeretné legalább ezt az utazást kicsit „előkészíte­ni”... Igaz, Londonban most éppen elég gond van. A rhodesiai hely­zet korántsem úgy alakult, ahogy Wilson szerette volna. Pedig az utóbbi napokban már nagyon szerény tervei voltak: mindössze egy kis időt akart nyerni. A hét, ele­jén már-már úgy látszott, hogy ezt sikerült elérnie azokon a tárgyalá­sokon, amelyeket Rhodésia fővá­rosában folytatott. Nem kímélte magát: 120 politikussal beszélt. Na­ponta 17 óránál többet dolgozott. Wilson és Smith álláspontja kö­zött azonban csak az a különbség, hogy Smith a rhodesiai fehér ki­sebbségnek, maroknyi földesúr­nak és tőkésnek akar függetlensé­get, Wilson pedig szeretné, ha Rhodesia megmaradna angol ko­ronagyarmatnak . Eck Gyula sömet. Ö majd értesíti, mikor indul a repülőgépem. — Mikor repül, kérem? — Holnap Seremetyevóból. — Hová? — Párizsba. Engem azonban nem kell kikísémi. — És az ismerősét hogy hív­ják? — Legyen ez egy kisded meg­lepetés. — A kagylóból nevetés hallatszott. — Minden jót kivá­ltok. Az összeköttetés megszakadt. „Mit bujócskáznaik? — gondol­ta magában Prohorov. — Milyen új barát bukkan fel megint? És miért nem kell őt kikísémi? Nem akarja, hogy kinn legyek a repülőtéren. Miért? Azért én mégis kimegyek...” Másnap a párizsi gép indulá­sa előtt két órával ki is ment Seremetyevóba. Ivott egy feke­tét, körüljárta a várótermet. Gozzi úr taxin érkezett. Rövid formalitások az ablaknál, majd odalép a határőrhöz, átnyújtja az útlevelét. „Es, ha most hirtelen elkap­nák?” — rémlett fel Prohorov agyában a gondolat. A határőr megnézte az okmányokat. Mo­solygott. A külföldi elindult a repülőgép felé. Anatoüj a te­raszról nézte, hogyan ül be a szemüveges a üliputi buszba, majd fellépked az IL—18-hoz tá­masztott lépcsőn. Csak akkor ment le a teraszról, amikor a Vietnami jelentés A Jezsuita bukása □ okú meritum ragén v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents