Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

M85. november 5. 4 Péntek ...sava, borsa Egy nagy művész emlékezete Auguste Rodin (1840—1917) A XIX. század vége felé. pon­tosabban 1874-ben a francia fes­tők egy csoportja bombaként rob­bantotta fel a festészetben uralko­dó szabályokat, az elfogadott és megszokott akadémista tételeket. Művészetük a valóság megfigye­lésén alapult. A természetben a folyton változó szín. és fényhatá­sokat keresték: ők voltak az im­presszionisták. (Először csak gúnyból kapták e nevet, majd ők maguk vállalták.) Az új áramlat oly erősnek bizonyult, a szobrá­szat sem menekülhetett előle. Pe­dig a szobor anyaga a kő, a fém, a fa és egész szerkezete ellent­mond a változásnak, a pillanat- nyiságnak: az állandóságot sugá­rozza. Ennek ellenére Auguste Rodin francia szobrász alkotásai­ban megvalósította azokat az el­veket, melyeket az impresszionis­ta festők vallottak. Munkáin pon­tosan kielemezhetjük az optikai látvány elsődleges uralmát. Elna­gyolt tömegekben, foltokban min­tázta meg alakjait, a szerkezetet mélyen elrejtette, mindent a felü­leten összpontosított. Fő elve: „a szobrászat a domborulatok és mé­lyedések művészete, mely a for­mákat a fény és árnyék játékában ábrázolja.” Szobrai igy csak egy bizonyos megvilágításban hatnak, mert a fény épp olyan alkotóelem nála, mint a márvány, vagy a bronz. Európa szobrászaira oly vonzó a hatása, tanítványok se­rege veszi körül és széthordják stílusát. Rodrn Párizsban, 1840-ben szü­letett 125 évvel ezelőtt. Tizennégy éves korában már természet után rajzol. Majd különböző műhelyek­ben tanulja, gyakorolja a szobrá­szat mesterségét, de művésszé érését csak az igazán nagyok se­gítik elő: Donatello, Michelangelo, Giberti. Fiatalkori műveit finom realizmus jellemzi, amelyhez hű marad élete végéig. Huszonnégy éves, mikor megmintázza a „Törött orrú ember’Vt, a Sálon visszauta­sítja. 1877-ben állítja ki híres, íeltúnést keltő aktját, az ,.Érc­kor ”-t (egy álló férfialakkal az ön. tudatra ébredés szuggesztív meg­jelenítése). A test oly eleven, moz­gékony és elhitető erejű, azzal gya­núsították, élő emberről öntötte gipszbe. Dante hatására 1880-tól élete végéig dolgozott a „Pokol kapu”-ján. Több figurából álló kompozíció lett volna, egyes motí­vumait külön is feldolgozta. Leg­ismertebb közülük a „Gondolko­dó” (ülő férfialak, jobb kezére tá­maszkodva, mintegy a gondolko­dás szimbólumává vált.) Szenve­délyesen foglalkoztatja az emberi tragikum, emberi szenvedés. En­nek csodálatos példája: „A calaisi polgárok”. A lazán fegymás mellé állított hat férfialakkal a hősies­ségnek és tragédiának állít meg­döbbentő plasztikai emléket. (A calaisi polgárok a 14. században önként vállalták a halált, hogy megmentsék városukat a pusztu­lástól. Minden alakja másként példázza tettüket.) Egy idő után, 1886 körül majd­nem csak márványban gondolko­dik, témája az akt, stílusán elural­kodik a lágy festői mintázás. Ek­kor hozza létre páratlan szépségű női aktjait (Danaida), a csókolódzó emberpár motívumát (A csók, Örök tavasz). A testtagok mozgá­sa, egymást takarása, ködös go- molygása, a felület lágy mintázá­sa, a fény különös játéka, a lát­szólag laza szerkezet: azonos az impresszionista festők törekvései­vel, de a mély gondolati tartalom állandó jelenléte Rodint erősen meg is különböztette tőlük. Korában élő művészek, írók, tu­dósok portréit készíti el a felület festői mozgalmasságával, de éles, kérlelhetetlen realista jellemző erővel. (Victor Hugo, Puvis de Chavannes, J. P. Laurens, stb.) 1895-ben a Societe des Gens de Lettres megbízza Rodint, készítse el Balzac emlékművét. El is ké­szítette: minden részletezés nél­kül, hatalmas tömegből feltett foltból bontotta ki Balzac alakját. Köpenybe burkolózó, esetlen alak­ból hatalmas fej bukkan elő, me­lyet áthevít az alkotás pillanata, látomásszerű, szokatlan emlékmű. A megrendelők visszautasították. Hiába tiltakoztak a francia írók, művészek, a döntést nem változ­tatták meg. A szobor ma a párizsi Rodín-múzeum (R. egykori háza, melyet az államra hagyott művei­vel együtt) értékes darabja. Ha Rodin stílusát az impresszio­nista áramlattal együtt fel is vál­totta egy újabb törekvés, az a va­rázslatos érzékenység, mellyel ko­rát, gondolatait, érzéseit plaszti­kaiig kifejezte, má is szuggesztí- ven hat. A budapesti Szépművé­szeti Múzeum 4 kiváló munkáját őrzi. Koszta Rozália B eszélgető partnerem a mon­dat végén jelentőségteljesen legyintett egyet és a beállott né­hány perc szünet után, még így szólt: — Tudod, a lelkesedés hiányzik a legjobban, csak fásultan, mert megszoktam, melózok... Többször hallani erről a fásult­ságról, kedvtelenségről és eny­hén szólva, lélektelenségről is. És nehogy azt higgye valaki, hogy csak azok érzik ezt — vagy mond­ják —, akik a gép mellett állnak, hanem találkoztam pedagógussal, aki bár szebben fűzte a szót, de hasonlóképpen vélekedett. És ugyanígy orvossal, aki a betegre fordított 3 perc után mereven né­zett az ajtóra, hátha nem nyit be újabb beteg. Miért? Mitől van egyeseknél fásultság, kedvtelenség? Nézem a tv-t. A szerda esti hír­adó közöl egy megdöbbentő hírt: Amerikában egy férfi felgyújtot­ta önmagát és másfél éves kis­gyermekét. ö halálával tiltakozott a háború ellen. És újra fel tehetem a kérdést: miért? Peregnek a képek; polgárháború veszélye Indonéziában, dörögnek a fegyverek Cipruson és Vietnam­ban naponta százak halnak meg egy értelmetlen háború miatt. Mi pedig itthon a hírek zfllhatagában „nyomjuk a gombot” és a munka végeztével begyűjteni# a kályhá­ba, ülünk a tv képenjyöje előtt, legyintünk és talán ajkunkról el­röppen a szó egy-egy háborús hír hallatára: — Messzi van... ermekkorom egyik legrosz. szabb emléke, hogy 1944 októberében a magyar csapatok, a reménytelen háború után, lógó kö­penyben, szinte húzták a puskát maguk után, vonultak a Duna fe­lé. Fölöttünk pedig az egyik pilla­natban még monoton zúgással mentek a gépek még nyugatabb­ra és utánuk nem sokkal, alacso­nyan zúgva, fekete testű stukák gépfegyverrel lőtték a visszavonu­lókat. Nem célpont, csak véletlen volt, hogy néhány golyó a ház sarkánál álló eperfát találta el, ami alól figyeltük a gépeket. Azóta egy életre elegem van a lövöldözésből, s azóta gyűlölöm a háborút. Nem jut eszembe min­I/" int az utcán olyan tarka-bar­ka, eleven és hangulatos volt mindert Ebben az épületben pedig nyomasztó a csend, akár a holtak birodalmában. Miért is kellett idejönni? Az odesszai tör­ténelmi múzeumot akartam látni, s most itt van! Elvezettek ebbe a szomorúságvárba. Vagy talán elhamarkodottan ítélkezem? Egy bájos, fiatal leány néz rám kedves-szelíden. Vállára omló dús, sötét haja még jobban kiemeli arcának kissé szabálytalan, mégis finom vonásait. Olyan ő itt a szürke katonamundérok, tépett zászlóselymek, rozsdás kézigráná­tok és sárgult röpcédulák társasá­gában, mint kormos falak között egy szál üde virág. Közelebb lépek hozzá. „Nina Onilova hősiesen védte a várost utolsó leheletéig. Meghalt 1941- ben, 21 éves korában a fasiszta barbárok elleni harcban.” A sorok végét már szétmosták a könnyeim. Hát te már nem élsz Ninocska? Mondd, mit kerestél te den percemben, de a képeket lát­va újra érzem azt a szorítást, mint amit ott éreztem az eperfa alatt. Nem kívánom senkinek, a fiata­loknak a legkevésbé, hogy e szo­rongással éljenek vagy minden pillanatban ez jusson eszükbe. De igenis, az már elvárható, hogy a fásult közömbösség helyett, ha csali egy pillanatra is, gondolja­nak azokra, akik Vietnamban úgy halnak meg, hogy saját országuk függetlenségéért küzdenek és ta­lán gondoljanak arra az amerikai apára is, aki felgyújtotta önma­gát. Mem kívánok senkivel vitat­*■ kozni azon, hogy e pacifista tette most értelmes vagy értelmet, len cselekedet-e. Bizonyára iga­zuk van azoknak, akik azt mond­ják, hogy az amerikai imperializ­must nem fogja megállítani ez az egy cselekedet. Valóban. Ez balga hiedelem lenne, de még balgább az, aki ezután is csak fásultan te­kint egy-egy hírre. Közömbösen, értetlenül még egy közúti baleset mellett sem szabad elmenni. Küz­deni a halál ellen kötelesség. így kötelesség küzdeni a háborúk, an­nak szelleme ellen. Kérdezhetnénk, mi köze van en­nek a mi kedvtelenségünkhöz, a napi „verklihez”? Sok is és kevés is. Sok azért, mert bár költői túlzás, de e föld­golyón mégiscsak együtt élünk mi, emberek. És én nem kérhetem senkitől, hogy olyan fokon tanul­ja meg a geológiát és a csillagá­szatot, hogy abból érezze meg, mily parányi is az ember. Óriássá semmi más nem teheti, csak az, A Gyulai Kertészeti Vállalat telepén az elmúlt évben hatalmas méretű üvegház épült. Az idén 200 ezer forintos beruházással fű­tésberendezést szereltek fel, me­lyet most helyeztek üzembe. A berendezés az üvegháznak egye­lőre a felét melegíti, az év vé­géig azonban elkészül a teljes ap­parátus. Jelenleg úgynevezett egy­nyári virágokat dugványoznak: verbénát, Szabinát, begóniát és ott a sáros barikádon, ahol a gyil­kos halál úgy száguldozott, mint egy ámokfutó? Neked a szerelme­det kellett volna ölelned, nem a géppuska hideg vasát, hiszen olyan nagyon szép és olyan na­gyon fiatal vagy. Látod, ha ott­hon maradsz: talán ma is élsz, boldog anya lennél és esténként moziba járnál gyermekeiddel. Ezt a beszédet nem hallja senki, csak befelé suttogom magamnak, mégis szégyenpír borít el miatta. Micsoda rövidlátás! Nina, ez a törékeny szovjet leány jobban tudta, mit kell cselekednie. Azon a forró nyári napon alighanem ó is szívesen andalgott volna a ten­gerparti sétány árnyas fái alatt, csakhogy álmait messze ijesztette a véres valóság. A háború sárba tiporta boldogságát. A német csiz­mák már Odessza közvetlen kör­nyékén taposták a termékeny fe­kete humuszt és el voltak szánva a város felégetésére is. Ekkor kez­dődött el, 1941 augusztusában az emberfelettien hősi tetteknek az a sorozata, amely ma is arany betűk­hogy tud küzdeni a butaság, a ma. radiség ellen. Sárba ragadni nem érdem. Szárnyalni csak akkor tud az ember, ha segítőszándékkal ta­lálkozik és érzi az őt körülvevő emberek bizalmát és támogatását. Így van sok közünk a háborús hí­rekhez, így van közünk az önma­gát elégető amerikai pacifistához, fáradtan kelni reggelente nem ■ kellemes. De besötétített ablakok mögött élni, járhatatlan utakon járni, felettünk zúgó re­pülőgépeket hallani, szörnyű le­het. S hogy ez ma nincs nálunk* ez jó. És hogy még kevésbé csak képként szerepelhessen itt, szüksé­ges az is, hogy ma többet és job­ban dolgozzunk, mint tegnap, önmagunk kedvetlenségét legyőz­ni nekünk kell. Bizonyára találko­zunk kellemetlenséggel, érhetik kudarcok az embert, de éppen az. zal több és ezzel lehet óriás, ha ezt legyőzi. Győzni mindenkinek joga van. Küzdelem és ember. Bánki Is vitatja, e fogalmak még a szoci­alizmusban is összetartoznak. Saj­nos. hajlamosak vagyunk a fogal­makat leszűkítve, egyes emberek szemüvegén keresztül vizsgálni. Küzdeni a jóért, néha ellentmon­dani — szükségszerű. E közben érhetik támadások, vádak az em­bert. De a jobb, az igazi ügy tu­datában tovább kell lépnie. Az ember életének savát, borsát a mindennapi újrakezdés, a küzde­lem jelenti. így kötődik mihozzánk, a mi napjainkhoz a vietnamiak küzdel­me s az amerikai pacifista — még oly értelmetlen — halála is. Dóczi Imre petúniát, A mintegy 12 ezer tő a májusi fagyok múltával a gyulai parkokba, az emlékmű köré és a Várfürdő környékére lesz tele­pítve. Az év végétől kezdve zöldség­féléket, primőr salátát, paradi­csomot és paprikát termesztenek majd az új üvegházban, melyek februárban, márciusban, április­ban már az üzletekbe kerülnek, korai, vitamindús táplálékot ad­va a lakosságnak. kel ragyog a Szovjetunió történel­mében. ^ múzeum élettelennek tűnő dokumentumai egyszerre megelevenednek és mint hű kró­nikások, elmesélik három pokoli hónap eseményeit. Aki csak mozogni tudott, katio­névá alakult át egyik óráról a másikra. A Nina Onilovák épp úgy, mint a gyermekek és a haj­lott korú emberek. Az egyik bronzszobor tízéves fiúcskát áb­rázol teljes hadifelszereléssel — puskája agya a földet éri. Amott egy öregasszony portréja, aM a dokumentumok szerint unokájá­val együtt pusztította a betolaKo- dó ellenséget. Nagyon is élnek és beszélnek ezek a múzeumi tárgyak. L. M. Pavlucsenkö fényképe ott áll egy halom kézimunka és egyéb dísz­tárgy között, szemében elszánt tűz lobogását örökítette meg a fotólencse. Alatta felírás: egyma­ga 187 németet ölt meg. Ez az álmodozó, szelíd arcú asszony ? Hiszen a gyöngédség úgy sugárzik róla, hogy bárki esküdni merne: képtelen fegyvert emelni mások­ra. De talán éppen ezért volt ké­pes olyan könyörtelenül irtani a nácikat. Tudta: élni, alkotni, sze­retni csak akkor lehet, ha elpusz­tulnak a gyűlölt betolakodók. FELHÍVÁS 1 Állami vállalatok, közületek, tanácsi VÁLLALATOK, ÁLLAMI GAZDASAGOK, KTSZ-EK, . TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! A 114/1965. PM.—OT. sz. rendelet alapján a felesleges készletek meghirdetése tárgyában november havában megjelentetjük a BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG Országos Hirdetési 5. különkiadását, miért is kérjük az érdekelteket, hogy amennyiben elfekvő készletüket meghirdetni kívánják, közöljék címüket mi­előbb vállalatunkkal. BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÄLLALAT Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 10—21, 10—51. x Odessza - Október fényében A hősök ma is élnek Űj fűtőberendezés: több virág és primőr áru

Next

/
Thumbnails
Contents