Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-30 / 282. szám
1W5. november 30. 3 Kedd VEZETES Ki vezeti a szövetkezetei? Nemrégiben az egyik termelőszövetkezeti főagronómussal folytatott beszélgetés közben szóba került: milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt években, miközben egy nagy közös gazdaság termelését irányította. Véleményének az volt a lényege, hogy az állami gazdaságokban könnyebben lehet dolgozni, mert ott, amit a vezetőség elhatároz, azt utasítás- szérűén végrehajtják az emberek. A fez-ben pedig többen próbálnak beleszólni abba, hogy mi történjen. Megjegyzésével nincs egyedül. Elég sokan mondják azt, hogy az az elv, mely szerint a szövetkezet tagsága a szövetkezet gazdája, papíron helyes, de a gyakorlatban ebből sok nehézség és zavar származik. Ezt a súlyos tévedést „szakszerű” érvekkel is alátámasztják. Azt mondják, hogy a szövetkezeti nagyüzemben már olyan korszerű termelési eljárások, üzemszervezési módszerek érvényesülnek, amelyeket az egyszerű tagok nem ismernek. Ezért nem is tudnak beleszólni abba: mit milyen módon helyes megtenni. Mások szerint a szövetkezeti tagok nem elég öntudatosak, nem elég fejlettek, ki-ki csak a saját érdekét tekinti, saját magával törődik. Az így gondolkodók a szövetkezeti tagokkal csak mint munkaerővel számolnak a közös gazdaságban. Olyan embereknek tekintik őket, akiknek egyedüli feladata a munkára kiadott utasításokat végrehajtani, amikor több a munka, többet, amikor kevesebb, kevesebbet dolgozni. Úgyis az számít csak — vélekedik az ilyen vezető —, hogy mit osztanak. Az igaz, hogy a megfelelő jövedelem — amely a gondtalanabb megélhetést nyújtja — minden ember számára elsőrendűen fontos. Mit ér a sok beszéd, ha a végén az embernek üresen marad a zsebe? Igen ám, de tartósan jól gazdálkodni egy szövetkezetben s ennek következtében tartósan nagy jövedelmet osztani csak akkor lehet, ha az egész tagság — élve a szövetkezeti gazda jogaival — egymással és a vezetőséggel jó egyetértésben munkálkodik. Soksok szövetkezet példája bizonyítja, hogy ideiglenesen a tagságtól elszakadt vezetőség is tudott valamit produkálni, amikor a forintról volt szó. Különböző ügyeskedésekkel, bizonyos pénzügyi lehetőségek megragadásával valóban osztottak. Jó hírük keletkezett. S egyszer csak mégis baj történt. A gazdálkodás eredményei nem javultak, a feltornázott pénzügyi mutatók romlottak, a szövetkezet visszaesett. A magyar szövetkezeti mozgalomnak a fő ereje abban van, hogy azt az alapvető és helyes igazságot igyekszik érvényesíteni, mely szerint a szövetkezet gazdája a tagság. Sok-sok gondon, nehézségen lettek úrrá a kezdeti években a szövetkezeti tagok. Ezernyi tettük, cselekedetük igazolta: magukénak érzik a szövetkezetét. Elég az idei esztendőre utalni. Sok természeti csapás érte a mezőgazdaságot. Az egérkár, a ragályos száj- és körömfájás, a jégverés, nem egy helyen az árvíz, a belvíz sújtotta a nagyüzemeket. Az őszi munkák időszakában — amikor megannyi dolgos kéz is kevés lett volna — hideggel, esővel, sárral dacolva fáradoztak a termés biztonságba helyezéséért, a jövő esztendei kenyérért. Nem szavakkal, tettekkel bizonyították ezrek és ezrek: tudják, hogy a szövetkezeti közösség boldogulása a saját egyéni boldogulásuk forrása. Kérdezzen meg bárkit — az, akinek némi kételye van — azok közül, akik felelősséggel gondolkodnak a szövetkezetekről: mi az éltetője a közös gazdaságnak? Lehet, hogy egy kiváló embert, egy nagyszerűen dolgozó brigádot neveznek meg. Egy-egy személyről talán vitatkoznak is. Csak egy a vitathatatlan: a szövetkezeti gazdaság, a szövetkezeti élet legfőbb letéteményese a szövetkezet tagsága. Aki erről megfeledkezik, hibás útra téved, előbb-utóbb elveszti a talajt a lába alól és semmiképpen nem tehet jó szolgálatokat a szövetkezés ügyének. A szövetkezeten belül vagy a szövetkezeten kívül megszülető intézkedések csak akkor érhetik el céljukat, ha abból indulnak ki: a tsz gazdája a tagság. Még akkor is igaz ez, ha találkozni a tagok között felelőtlen emberiekkel. Olyanokkal, akik csak a maguk érdekét nézik, akik a közös vagyont nem becsülik. Olyanokkal, akik a nagy munkák közben cserbenhagyják társaikat. Nem mindenki egyforma, nem mindenki érti meg azt, hogy a közös úton csak -együttes erővel boldogulhatnak. Ez igaz. Azonban az elmúlt évek eseményei azt bizonyítják, hogy a szövetkezeteken belül rendszeresen nő a közösségért áldozatkészen dolgozó, a szövetkezés igaz értelmét felfogó emberek tábora, s A Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz KÉRI A LAKOSOKAT, hogy a javításra beadott és ELKÉSZÜLT VBBELI.IÜKET MÉG EZ ÉVBEN VIGYÉK EL, mert azok a jövő évben a Bizományi Áruházon keresztül értékesítésre kerülnek. csökken azoké, akik tessék-lássék vesznek részt a közös munkában. Ez egyben válasz arra a megjegyzésre is, hogy a „szövetkezeti tagok csak magukkal törődnek”. Ez így nem igaz. Az élet ezernyi cáfolattal szolgál az ilyen általánosító kijelentésre, s ugyanakkor azt is mutatja: az ember változik, alakul, formálódik a gondolkodás- módja. S ha a körülmények megfelelőek, akkor a szövetkezés számára, az emberi együttélés számára kedvező irányban változik meg. Ha azt tapasztalja, hogy a mondott szó és a tettek nem azonosak, akkor egy ideig küzd a helytelen gyakorlat ellen, s később esetleg kedvét veszti, elfásul. Érvényes ez arra a megállapításra is, hogy a tagság a szövetkezet gazdája. Nem elég ezt csak mondani a szövetkezeti közösségben. A tetteknek, a cselekedeteknek is igazolniuk kell: valóban ezt tartja szem előtt mindenki, akinek a szövetkezethez köze van, vagy a szövetkezettel dolga van. Azok a párt- és kormányhatározatok, amelyek hazánk szövetkezeteinek életét szabályozzák, befolyásolják, módot, lehetőséget adnak ahhoz, hogy minden szövetkezetben gazdaként érezhesse magát a tagság. S nemcsak lehetőséget adnak. Agrárpolitikánk sarkalatos tétele ez, amelynek betartásáért mindenkinek mindent meg kell tennie a maga területén. A szövetkezeti élet felépítése olyan, hogy akár jogokról, akár kötelességekről legyen is szó, lehetőséget teremt a tsz gazdáinak minden lényeges kérdésben dönteni, határozni. Almást István Az ifjúsági szövetség jövö évi terveiből: harminckilenc ifjúsági építőtábor nyűik A KISZ Központi Bizottságánál elkészítették az önkéntes nyári ifjúsági építőtáborok jövő évi programját. A tervezet szerint 1966- ban 32 központi és hét egyetemi tábor nyűik majd hazánkban, s azt várják, hogy 28 140 középiskolás és egyetemista népesíti be ezeket. A mezőgazdaság, az építőipar és a konzervipar ennél több ifjú társadalmi munkást is szívesen látna, de az elhelyezési lehetőségek korlátái miatt nem tudják teljesíteni a kéréseket. A különböző feladatok megoldásában a középiskolásokra és köztük is a lányokra* számítanak elsősorban. Az elgondolások szerint ugyanis 22 tábor lakói a gyümölcs- és zöldségszedésben, növényápolásban, szőlőkötözésben stb. kamatoztatják segítőkészségüket, ezenkívül szabályozásában, kálatain, valamint a budapesti, a gödöllői, a miskolci, a pécsi és a veszprémi egyetemek beruházásainak kivitelezésében vesznek majd részt a fiatalok. A központi és az egyetemi építőtáborokon kívül 15 000 fiatal számára a megyei, 15 000 fiatal számára a ME- RIKISZ-bizottságok építőtáborai és más munka lehetőséget. A tervek szerint jövőre legalább 2,5 millió órát dolgoznak a fiatalok a különböző feladatok megoldásán. Az önkéntesek június 26- tól — a kapunyitástól — augusztus 20-ig — kapuzárásig — négy csoportban két-két hetet töltenek a táborokban. Jövőre csaknem 15 000 fiatal már nem sátorvárosokban, hanem állandó jellegű épületekben talál majd otthonra; a Szilas-patak la következő hónapokban 4800 tá- csatomaépítke- j borlakó elhelyezésére teremti' zésekben, a balatoni műút mun- I meg a feltételeket. Január 1-1 új számot kap néhány főútvonal Ezekben a hetekben jó néhány út mellől eltávolították a számtáblákat. Ennek okairól a KPM Közúti Főigazgatóságon a következőket mondták az MTI munkatársának: — Átszámozzuk az utak egy részét. 1934-ben osztályozták utoljára a közutakat, akkor kapták a most is érvényben levő számozást. Azóta azonban sokat változott úthálózatunk. Egyes utak, amelyek korábban forgalmi jelentőségüknél fogva számozottak voltak, ma már csak helyi jellegűek, mint A medve bőrére Bedobtam az általam is népszerűnek tartott iker■ lottószelvényt, amellyel hetenként randevúra invitálom a kegyeit oly ritkán osztogató Fortunát. Be kell vallanom, eddig — előttem is érthetetlen okból — különösebben nem tüntetett ki az any- nyira óhajtott kegyeivel. Kacérsá- gára viszont jellemző, hogy azért évenként egyszer egy-egy kéttalá- latos szelvényen keresztül jelborzolja kihalás előtt álló reményeimet és legutóbb e biztató legyez- getéstől új erőre kapva csalhatatlan biztonsággal ikszeltem be azt az öt számot, amely biztos kulcs lesz pénteken Fortuna kartársnő biztonsági zárral ellátott szívéhez. Miután nem szeretem, ha váratlanul érnek dolgok, előre tervezetet készítettem az öt találatért járó másfél millió elosztására. Legelőször is a Szent Antalnak jogosan kijáró egy forintot dobom be, mert — bár materialistának tartam magam — mégsem árthat egy kis szocialista összeköttetés a Hades túlsó partján sem. Lelki üdvösségem eme megalapozása után a földi jövőm biztosítása érdekében száz forintot elhelyezek az OTP-nél, mert eddigi tapasztalataim is bizonyítják, hogy milyen jól jönne sokszor egy százas. Rendkívül megnyugtató számomra, hogy milyen egészséges családból származom. Hál’ istennek nagyszülőkig bezárólag mindnyájan megvagyunk. Megszólnának az emberek, ha rájuk nem gondolnék. Fejenként legkevesebb százezer forint az, amellyel kivívhatom a mindenbe beleszóló embertársaim elismerését. Nyolcszor véve, ez kerek nyolcszázezer. Családi ház szökőkúttal, ebihalakkal és egy nagy fehér kutyával kétszázezer. A -nagy fehér kutyát megillető impozáns kutyaház központi fűtéssel négyezer-hétszázhúsz forint. (Előzetes költségvetés szerint.) Tagja szeretnék lenni egy új szocialista kasztnak: az autótulajdonosok kasztjának is. Ez nyolcvanezer. Az ilyenkor szokásos kölcsönkéröknek tartalékolok tizenötezer forintot (ne szidják a belsőrészeimet). Az asszony nevenapjára kap egy kosztümöt. Ez most leértékelve kétszáz forint. Aztán jön a gyerek. Nálunk nincs gyerekkullusz, de a tehetséget értékelni kell (teljesen apjára ütött ez a gyerek). Meg kell tehát alapozni a jövőjét. Csináltatok neki egy kisebbfajta házi csillag- vizsgálót. Úgyis mindig az eget bámulja, hátha egy Kopernikusz lesz belőle. Négyszázezer kifutja, ne mondja soha, hogy rossz apja vagyok. Mielőtt továbbmennék az oszlással, ez összesen annyi mint... annyi mint... egymillió-ötszázezer és egy forint. A mindenit. Még ki se futja. Na nem baj, egy forintot majd kérek valakitől kölcsön. Remélem azért, hogy így is mindenki meg lesz elégedve Hű, egek! A Matild néniről, legkedvesebb ángyikámról meg teljesen elfelejtkeztem! Ebből örök harag lesz, az ördög vigye el, any- nyit nem ér az egész nyeremény. Péntekig még ki kell találnom, hogyan békítsem meg. * Elmúlt ez a péntek is. Az a csa- podár Fortuna megint rútul cserbenhagyott. , Viszont nem lesz harag Matild nénivel. OKI például a 203-as Vác—Gödöllő között vezető út, amely most már nem is kap számot. A Zalaegerszeg—Vasvár között vezető ösz- szekötő út viszont főforgalmi útvonallá fejlődött és jelentőségét mutatja az is, hogy két számjegyű — 74-es — számot kap. A KPM Közúti Főigazgatóság a forgalmi és műszaki, gazdasági vizsgálatok alapján az országos közutakat három kategóriába sorolja, elsőrendű főutakat, másodrendű főutakat, illetve alsóbbrendű — összekötő és bekötő — utakat különböztet meg. Az utak új osztályozása január 1-én lép életbe. Az új sorolás szerint 14 elsőrendű főútvonal lesz az országban egy, illetve két számjeggyel jelezve. Az 1-es út új útvonala Budapest— Tatabánya — Almásfüzitő—Győr—Hegyeshalom. A régi 1-es út Budapest—Dorog—Almásfüzitő közötti szakasza 10-es jelzést kap. A 2-től 8-ig a főútvonalak számozása változatlan. Az 1/a helyett — mivel ilyen jelzést nemzetközi viszonylatban nem használnak — a 15-ös számot kapja a Magyaróvár—Rajka közötti út. 21-es számmal elsőrendűvé lépett elő a Salgótarján—somoskői út. 47 helyett 41-es lesz a nyíregyháza—beregsurányi. 4/a helyett 42-es lesz a püspökladánv —biharkeresztesi, 46 helyett 43-as lesz a szeged—makói út. Azok az utak, amelyeken szekér nem haladhat, a jövőben számuk elé egy m-jelzést kapnak — ami azt jelenti, hogy csalt motoros járművek vehetik igénybe — így január 1-től a Budapest—Tatabánya közötti 1-es út jelzése M—1. Az Oscar-díj jelöltjei A nagy amerikai filmgyárak megkezdték a propagandakampányt a maguk „Oscar-jelöltjei” mellett. A szabályok. értelmében a tekintélyes jutalmait csaik olyan filmnek lehet adományozná, amelyet legalább egy héttel újév előtt bemutattak Los Angeles valamelyik .mozijában. Ennek következtében rövidesen bemutatják Los Angelesben Lawrence Olivier „Othello” című filmjét, továbbá a Herb Gardner nagy sikerű vígjátékából készült „Ezer down” című fűimet.
