Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-30 / 282. szám

19(j5. november $0. 4 Kedd A szocialista vállalat ás működése a központilag irányított gazdaságban Cikkünk nyomán: Értettek belőle A Magyar Közgazdasági Tár- saság a közelmúltban tar­totta Budapesten kétnapos tu­dományos ülésszakkal egybekö­tött éves közgyűlését. Neves tu­dósok, közgazdászok és a megyei csoportok küldöttei vettek részt a tanácskozásokon, amelyeken több igen érdekes előadás hangzott él. Az egyik szekció-ülésen dr. Wil- csek Jer.ö kandidátus. egyetemi tanár tartott vitaindító beszédet a fenti címmel. A szocialista gazdaság szükség­képpen központilag irányított komplexum, amelyben azonban ugyancsak szükségszerű az egy­mástól elkülönült vállalatok léte | és működése. Ez az elkülönülés csak formailag hasonló a tőkés gazdaságban fellelhető vállalati elkülönüléshez, tartalmában azonban eltér attól. Az eltérés a termelési viszonyok különbözősé­géből fakad. A központi irányítás nem zárja ki a vállalati érdekek létezését, sőt az állam éppen a vállalati ér­dekekre és a vállalatok közötti ér. dekellenlétekre alapozva képes leghatékonyabban gyakorolni a központi irányítás funkcióját, A vállalati érdekeltség nem je­lenti a vállalati érdekek szem­ben állását a népgazdasági érdek­kel. viszont szükségszerűen meg­követeli a vállalati és népgazdasá. gi érdekek egészséges összehango­lását, Minden vállalatnak népgaz. dasági érdeket kell szolgálnia, ám a különböző vállalatok érdekei mégis szemben állhatnak egymás­sal. Már önmagában az a körül­mény, hogy a vállalatok mint el­adók és vevők állnak egymással szemben, érdekellentétet fejez ki és ez biztosíthatja a népgazdasá­gi érdekék, szintézisét, A tulajdonost elvben korlát- lan rendelkezési jog illeti meg. Az össznépi tulajdonban le­vő (állami) vállalatok esetében is a szocialista állam elvben min­dent megtehet. A demokratikus centralizmus elvének igen ma­gas szintű érvényesülése mellett is lényegében érvényes ez a tézis. Az állam azonban elvileg kor­látlan beavatkozási lehetőségeit korlátozni kénytelen, mert a ter­melőerők mai színvonalán képte­len volna mindent központilag el. dönteni és ennek megfelelően utasításokat adni. E jogkört korlá­tozni azért is célszerű, mert a gaz­daságossági elv és az egyéni kez­deményezés megvalósulását csak­is így biztosíthatja. A szocialista országokban a fel- szabadulást követően viszonylag fejletlen termelőerőkkel — és há­borús pusztítás után — kezdték meg a szocializmus építését nagyfokú centralizáltság mellett. A jelenlegi fejlettségi fokon ez a centralizáltság fékezné a terme­lőerők további fejlődését. A szo­cialista országokban ezért álta­lános jelenség a vállalatok önálló, »ágának növelése. Hasznos ifjúsági TITsorozat Jaminában Kéthetenként, vasárnap dél­előttönként Békéscsabán, a jami- nai V. számú általános iskolában, folyama,tosan, nagy sikerű ifjúsági TIT-elöadásokat tartanak általá­nos iskolások számára. Legutóbb vasárnap, november 28-án délelőtt Sásdi András tanár tartott elő­adást. amelynek keretében az ifjú hallgatók földrajzi ismeretei bő­vültek. Ezt követően — s vala­mennyi ismerettel'j esztö előadás elhangzása után — a témával kapcsolatos ismeretterjesztő film vetítésére került sor. Az össznépi tulajdonból követ­kezik, hogy az önállóság fokozá­sa mellett az állam fenntartja magának a vállalatok alapítását, összevonását vagy megszünteté­sét, a vezetők kinevezéséi és fel­mentését, valamint a vállalati te­vékenység ellenőrzését. Ezen ab­szolút követelmények mellett biz. iosílani kell az egész népgazdaság összehangolt fejlődését. Ez a fel­adat különféle módszerekkel és eszközökkel oldható meg. A mechanizmus-vita középpontja, ban éppen ezek a módszerek és eszközök állnak. A z össznépi tulajdon koncep- oiója lehetővé teszi egységes fejlesztési terv kidolgozását, amely viszonylagosan a leggyor­sabb ütemű növekedést biztosít­hatja és biztosítani hivatott a dinamikus népgazdasági egyen­súlyt, Az egységes népgazdasági terv tehát a potenciális lehetősé­gek kihasználásának záloga, a vállalatok gazdasági tevékenysé­gének iránytűje. A vállalatok ebből tájékozódnak az előirány­zott szerkezeti változásokról, a rendelkezésre álló erőforrások­ról és a központi akarat legfonto­sabb célkitűzéseiről. A terveket azért dolgozzák ki, hogy azokat végre is hajtsák. A végrehajtásban döntő szerepe van a potenciális lehetőségeknek, ezért a terv fontos feladata, hogy he­lyesen mérje fel azokat. Vonatko­zik ez népgazdasági és vállalati tervekre egyaránt. Amíg azonban a népgazdasági tervnek a lehető­ségek perspektivikus növelése áll a középpontjában, a vállalati terv. ben a fejlesztéssel egyenrangú szerepet kapnak az egyszerű új­ratermelés kérdései is. A vállalatok központi tervsze­rű irányítása a szocialista építés kezdeti szakaszában a tervutasí­tások rendszerére épült, amely­nek keretében a vállalatok szere­pe a tervszámok kialakításába va. ló beleszóláson túl lényegében az utasítások végrehajtására szorít­kozott. A tervek kialakításánál ti. pikussá vált az alkudozás, a vál-. Úriatok lehetőleg kevesebb felada­tot és több eszközt igényel tele, A végrehajtásnál elmosódtak a gaz­daságossági elemek, nem volt ki­elégítő az önálló kezdeményezés és a műszaki színvonal növelé­se. "Pártunk már az ötvenes évek * közepén felismerte e prob­lémát, s ennek nyomán sok intéz­kedés történt a vállalati tevékeny, ség javítására. így például a terv. mutatók számának csökkentése, az igazgatók hatáskörének növe­lése, nyereségrészesedést rend. szer bevezetése, új árrendszer, műszaki fejlesztési alap és eszköz, lekötési járulék bevezetése stb. Ezek az intézkedések — bár a szó- cíalista táborban gyakori a példái mutattak és követésié találtak — nem bizonyultak eléggé hatéko­nyaknak. mert hiányzott azokból az átfogó jelleg. A gazdasági beíolyásoiás eszkö­zei. közül különösen az árrend­szert, a pénzügyi és hitelrendszert és az anyagi érdekeltség rendsze­rét kell kiemelni mint legfonto­sabbakat. Az alkalmazott mód­szerekben az időik folyamán sok változás történt, anélkül, hogy az eszközök felhasználása kellő ha­tékonyságú lett volna. Ennek oka az egyes intézményekben rejlő belső okokra, a gazdasági befo­lyásolás különféle módszerei kö­zött keletkezeti ellentmondásokra és a tervmutatők felbontásán alapuló és a gazdasági emelőket párhuzamosan alkalmazó közpon­ti irányítási rendszer közötti el­lentmondásokra vezethető visz- sza, A tervutasítások és a gazdasági emelők esetleges ellentmondása esetén az utasítás az erősebb. Ez az oka annak, hogy noha Ma­gyarországon már évek óta hang­súlyozzuk, miszerint a teiv nem fétis, a gyakorlatban mégis ne­héznek, sokszor lehetetlennek bi­zonyult az utasítások parancs, jellegét a szükséges rugalmasság, gal összeegyeztetni. akran hibákra vezetett a központi irányítás bea­vatkozása a részletfeladatok meg. oldásába. Emellett nem volt bizto­sítható a rugalmasság, amely pe­dig a változó feltételekhez és kö­vetelményekhez való gyors alkal­mazkodás előfeltétele. Ebből fa­kadt az a helyzet, hogy a vállala­tok gyakorlatilag mint termelő- apparátusok működtek, gazdálko­dási tevékenységük viszont igen szűk körre korlátozódott. Gazdaságpolitikánk alapjaiban helyes célkitűzéseit az eddiginél következetesebben, szervezetteb. lien kell végrehajtanunk. A végre, hajtás megszervezésének kulcs- pontjai a népgazdasági terv és a vállalatok, ebből folyóan a köz. ponti irányítás és a vállalati te­vékenység olyan összhangja, amely képes a maximális haté­konyságot biztosítani. A munkamegosztás mai fokán az elkülönült vállalatok össze­hangolt együttműködése jobban biztosítható a vállalatok egymás közötti kapcsolatai útján, mint központi tervutasításokkal. Nép­gazdasági szinten a tervszerűsé­get az eddigitől eltérően a fő ará­nyok betartására, a lényeges strukturális változások előirány-! zására és végrehajtására célsze. | rfl értelmezni. A vállalatok terv-| szerű tevékenysége ebbe beleil­leszkedve csak úgy biztosítható.! ha tervüket a népgazdaság igé-! nyeinek megfelelően, de önállóan j dolgozzák ká. maguk gondoskod- j nak ennek koordinálásáról, maguk • szervezik termelőtevékenységük mellett értékesítő és beszerző te­vékenységüket is. — Messze van-e még Bedó ! Ugye, nem kössük le az előadást? Hajtson gyorsabban, sofőr bácsi...! A gépkocsivezető nem válaszol, összehúzott szemmel figyeli az utat. A reflektor sugarában fehér hópelyhek táncolnak-libbennek, mint a gyulai Erkel-együttes könnyű lábú lányai. „Messze van-e még Bedő?” — Ahol ma, kedden este fel kell lépni, mert várja a kis l'alu közönsége a tán­cot, a dalt, a szép verset, szép muzsikát... Több órás késés... Bedó. Még mindig ülnek ott harmincán, re­ménykedve. Messziről gyalogol­tak be. Hátha... Hiába, nem lehet már ma. — Ee ugye eljönnek valamelyik nap — kérik, őszinte szemmel néznek. — Eljövünk. Az elmaradt fellépés csalódása rátelepszik a harminc táncos, éne­ke«, versmondó hangulatára. — Lesz még alkalom, gyerekek, megyünk Debrecenbe alukálni. hogy holnap frissek legyetek. Mindenki szórakozzon addig, de az sem árt, ha a tankönyvét veszi elő — mondja vidámító hangon Varga András igazgató, a csoport A helyesen felfogott kritika, a lehetőségek felhasználása és a vezetők megértése ismét pontot tett cikkünk nyomán egy ügyre. Még augusztus 20-i számunkban megírtuk, hogy az OVF Vízügyi Építő Vállalat gyulai főépítésve- letőségén lehetetlen helyzet ural­kodik a munkásszálláson. Akiket érdekelt, s akik elolvasták, em­lékeznek még arra, hogy meg­említettük: nincs jóformán sem­mi azon a munkásszálláson, ami arra engedne következtetni, hogy ott egy kicsit is jól érezheti magát a munkában kifáradt, pi­henésre, egy kis szórakozásra vágyó munkásember. Aztán megnéztük — ígéretünk­höz híven — egy hónap múlva is, de változásnak nyoma sem. Ok­tóber 21-én aztán levelet kap­tunk a budapesti központtól, amely arról értesített, hogy in­tézkedtek a hiányok megszűnte- lése érdekében. Végül egy üzenet, majd egy te­lefon: jöjjön ki az újság és néz­ze meg. hogyan hozta rendbe a főépítésvezetőség a munkásszál­lást. November 26-án eleget tet­tünk a hívásnak, s örömmel lát­tuk, hogy az augusztus 20-i cikk címe nem is volt olyan rossz — értettek belőle. Dr. Benedek Antal irodavezető ltalauzol végig az ismert szobá­kon. Éppen a tett pillanatában érkeztünk, az ablakokra rakták a függönyöket, az asztalokon po­harak, vizeskancsók, sőt egyik-• másikban már presszó-föző; el­tűntek a szegek, helyükbe szek­rényeket állítottak, s kiosztottak a szobákba — a munkások kí­vánsága szerint — rádiókat is. Az ebédlőben kényelmesen tá­lalhatnak maguknak az embe­rek, a szobák falát, az ajtókat, ablakokat átfestették, bevásárol­tak ágyelö-szőnyegeket, csempe- kályhákat állítottak be, amit előre fűtenek, s mire megjönnek az egész nap hidegben, esőben vezetője. Megnyugodnak. Halk kis csoportok alakulnak; táskarádió dünnyög; kártyacsomag kerül elő — meg szép számmal tankönyvek. — Tessék szíves elmondani ne­kem, mi volt az első világháború kitörésének igazi oka — kérde­zősködik az egyik diáklány. Las­san többen is odatömörülnek, hallgatják a magyarázatot... Csak két kislány: Kotroczó Ilonka és Korcsok Terika hallgatnak. Alusz­nak mind a ketten. Nem csoda: az utazás előtti éjjelen úgysem tud­tak, féltek, hogy éppen ők ma­radnak le. Ördög Attila, az együttes szóló, táncosa, lehunyt szemmel dől hátra az ülésen. Kotroczó Juli­anna műszaki rajzoló, filigrán, karcsú lány veszi pártfogásba. Citrommal kínálja. Végre Debrecen. Gyors mosdás. Néhány vicc még, aztán alszik az együttes. * Az első fellépés Polgár-Folyá­son. Hajdú-Bihar északi csücské­nek kis elszigetelt községe. Végte­len hóborította síkságon haladt keresztül a busz, míg odatalált a csoport. Ahogy lassít a jármű, dolgozó munkások, kellemes me­leget találnak. A gyalulatlan. kecskelábas deszkaasztalokat folyamatosan kicserélik, s a lóca helyett is a legtöbb szobában már kényelmes székeket láttunk. A klubszobát berendezték, van televízió, biliárd, könyvek, rá­dió s kényelmes, fűtött az egész helyiség, ahol nyugodtan ultiz­hatnak is, ha éppen kedvük tartja. Most aztán kénytelenek va­gyunk egy kicsit visszafordítani a múltkoriban elhangzott pana­szok élét, mert íme, a .vállalat minden megtett, hogy pótolja a cikkben felvetett hiányosságo­kat, viszont nekik is lehetne pa­naszuk. Űk nem mondták, de nem volt nehéz kitalálni: a szo­bák egyíke-másika nagyon ren­detlen. Van olyan munkás, aki nem vételezett se poharat, se szőnyeget, nem vállalja a fele­lősséget. Miért? Ki viszi el? Mi­től félnek? Egyszerű húzódozás ez attól, hogy valamire vigyázni laelljen? De hát saját holmijuk is van. S nem kívánhatják a vál­lalattól. hogy „csak úgy” felsze­relje őket mindennel. Ez vég­eredményben mégiscsak nem kemény pénzzel megfizetett szálloda, hanem szállás, ahol vál­lalni kell a közös vagyonért egy kis felelősséget is. S a rend. Egyik-másik szobá­ban példás. A falakon képek, könyvespolc, itt olyan munkások laknak, akik a vállalati segítség mellett maguk is vigyáznak a rendre, s maguk is otthonossá akarják tenni egész heti szállá­sukat. Másutt bizony ételmara­déktól a csizmáról lehullott sá­rig minden megtalálható. Egy ki­csivel több megbecsülést, egy ki. csivel több gondosságot, s ak­kor véglegesen elmondhatjuk: a gyulai munkásszálláson minden rendben van! De ehhez kell a munkások rendszeretete és felelőssége is! (ádám) apró gyerekek kocognak mellette, s lelkendezve kiabálják: — Meg­jöttek! A kicsi kultúrház előtt állunk. Lámpái szerényen világítanak, mégis messzire látszik... A sötét pusztaságból apró. imbolygó fé­nyek villognak elő, s egy örökké­valóságnak tetszik, míg ideérnek. Bekecses, kucsmás, szik-szítta em­berek, asszonyok, tíz-tizenöten is egy viharlámpa fényében. Leto­pogják a havat. — Hát csak el tudtak érni eb­ben az időben olyan messziről? — ismerkedik egy bácsi. — Maguk is eljöttek..; — Ja, hogy csak mi gyalog «m, meg öt kilométerről. Százötven férőhelyes ha van a kis terem, de háromszázan zsúfo­lódnak be erre az alkalomra... A színpad kicsi — s kicsit rozoga. A zenekar közvetlen előtte, a néző­téren helyezkedik el. Pontosabban a nézők között. Álmos szemű kis­gyerek nézi közelről a piros mellé- nyes zenészeket. Nemigen lehet erre ilyeneket látni. A függönyt kézzel húzzák, így is megakad sokszor, de nem baj. Molnár Károly a járási Hazafias Népfront bizottsága nevében üd­vözli az együttest a román—ma­gyar barátsági est keretében. — A teljes állampolgári egyen­jogúság szép jegyében adom át a színpadot együttesüknek, akik a baráti népek művészetéből, tán­Kazár Mátyás T)(Íh('('ílI, daLLal 7t(>a jdú-dVt lut t'ba k

Next

/
Thumbnails
Contents