Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A XIX. és XX. századi francia festők kiállítása Budapesten P éldamutató együttműködés gyümölcse ez a kiállítás. A budapesti Szépművészeti Múzeum, ' a prágai és a berlini Nemzeti Galéria közös nagy kiállításon mutatja be újabbkori francia festőművészet! anyagát és örömünkre itt, Budapesten. November közepi esős, vigasztalanul szürke vasárnap. A főváros utcái üresek, de a Szépművészeti Múzeum előcsarnokában hatalmas tömeg áll sorban a belépőjegyekért. Mire megszerezzük a jegyet, máris sorban állhatunk a képek előtt. Végeláthatatlanul kígyózik körbe-körbe a sor, lassú gleccsermozgással lehet csak előrehaladni. Nem baj. annál alaposabban szemlélhetjük meg a remekműveket. A romantika óriása. Delacroix néhány nagy alkotása nyitja meg a kiállítást. A szabadság mellett, a zsarnoki kegyetlenség ellen áll ki Halott anya gyermekével című képével, melynek témáját a görög szabadság- harc eltiprása adta. Két realista kiválóság mestermü- veiben is gyönyörködhetünk: Daumier Család a barikádon című képe az 1848-as forradalom napjait idézi. Zárt, feszes kompozíciója megrázóan érezteti a hatalmas feszültséget. Courbet monumentális Birkózókig. előtt alkotják a sorban állók az első tömörülést. A két izomkolosszus csatájának művészi tükre mindenkit magával ragad. Az impresszionistáik főalakjának, Mane t-nek csak egy képét láthatjuk ugyan, a Baudelaire költő kedvesét ábrázoló Hölgy a legyezővel című alkotását, de itt is megakad a sor. mint ahogyan Renoir Szerelme sSass Ervin: Ma még hiszek abban, hogy ember vagyok* (Háborús konfliktus India és Pakisztán között — 1965 szeptember.) VIADAL Gyürkőznek már ölik is egymást a szemük villog vérgőz gomolyog körülöttük és az uszítok mintha ütemes taps zúgna (ükapjuk is ős-balek volt) s a szürke porba vércsíkot mázol a betörtfejű orra MÉREG A győztest új hívek köszöntik vállára cifra szőttest terít a hízelkcdcs detonáció te drága te szimfónia te isteni játék te kés brummoeó hörgés te bőgő tekeredö halálsikoly te klarinét ki őrzi még az eszét ki őrzi még ki őrzi még ÉS AZUTÁN Kiálthatok úgysem értik ez mit akar egyre kérdik mint a szörnyet szivem nézik szavaimat elcserélik Illés szekerére löknek vad guzsallyal rákötöznek és vihogva és röhögve lódítanak a felhőkbe OLDÁS Álmomban egyszer jártam ot. hol a boldogság nem halott sétáltam hajló fák alatt narancsszín volt az alkonyat elloptam fentről a napot este az összes csillagot két asszony sírt csak érettem az akiért s kitől lettem / * Elhangzott a Magyar Rádió és Televízió szolnoki stúdiójának műsorában 1965. november 17-én. pár-ja előtt is, melyet Prágából hozták. Lágy, duzzadó örömteli hangulatot áraszt, rokon a mi Szinmyei- Mersénk Majális-ával. Tipikus impresszionista kép Manet Nők virágok között című műve. A művész feleségét és barátnőjét látjuk a dús, elomló virágok között; kedves, szép pillanatról árulkodik. A Moulin Rouge című film nyomán a nagy- közönség előtt is ismert ToiUouse-Ixrutrec két pompás alkotásával is megismerkedhetünk. Moulin Rou- ge-ját a szakirodalom fő művei közé sorolja. Az Ezek a hölgyek pedig a gyilkos szatirikust szemléltetik. Szép képekkel képviseltetik magukat a századforduló nagyjai: Cezanne hat képe a sokoldalúságát érzékelteti, a korai Csendélet gyümölcs- csel és edényekkel éppen úgy, mint a szuggesztív portréja barátjáról, Casquet- röl. Tragikus és felkorbácsolt lélek szenvedélye sugárzik Van Gogh Zöld búzamező című képéből, melyet egy évvel öngyilkossága előtt alkotott. A kiállított Gauguin-művek a nyugalom, a derűs megbékélés líráját árasztják, különösen szép a Szerelmesek. Matisse, Vlaminek és Dufy megemlítése mellett nem hagyhatjuk szó nélkül Henri Rousseau látomásos Önarckép-ét. mely szinte uralja a kiállítást. Az ön- magamu tóga tás megszállottságának és kínzó gyötrődésének éppoly görcsös szenvedélyességét érezzük, mint a mi Csontváry Kosztkánk- nál. Mégis a legtöbben Picasso, Braque és Chagall művei előtt álltak. Szinte hozzájuk sem lehetett jutni. Vájtfü- lűekhez illő áhítat és közönséges szörnyülködés egyvelege áradt az érdeklődőkből. Bizonyára nem mindenki értette a műveket, kire így. kire úgy hatottak. Mindenesetre a vonzás legfőbb oka a kíváncsiság volt. Budapesten ritkán láthatunk Picasso eredeüket, ezeket is a prágai Nemzeti Galériától kaptuk. A kíváncsiságon túl Picasso zsenijének sugárzása is bűvkört vont maga köré. A nyolc Picasso-al- kotás szinte mindegyike más-más korszakából való. A monumentális Ülő női akt-ja a kék korszak gyümölcse, az antik görög művészet iránti érdeklődéséé az Álló női akt, mely arányaival és nyomottságával inkább a kréta-mikénei kultúráról vall, de ott benne vibrál a mai ember nyugtalansága is. önarckép-ének megdöbbentő szuggesztivi- tása belső lángolású. Láthatjuk jeilegzetes kubista alkotását is, a fíid-at, A ku- bizmus mestere. Braque csendéletei talányosok és finomak. Chagallt egy kép képviseli, a kellemes tarkaszínű, álomlátásos Cirkusz. N agyszerű élmény részese tehát a ritka értékű kiállítás látogatója. S ha még van ideje, megnézhet: a napokban nyílt Goya grafikai kiállítást vagy a modern szobrászati kiállítást. Szép és gazdag program egy őszi vasán>--ó dél”' hrs. Dr. Krupa András Sülé István Havas háztetők A hetedik kereszt írónője 65 éves Sárga vászonkötés, rajta kék színű betűkkel a szerző neve és a könyv címe. így festett Anna Seghens első könyve, amely Gustav Kie- penhauernél jelent meg 1928-ban 3000 példányban. Seghers — mindössze ennyi állt a köteten, keresztnév nélkül és sokan azt hitték, férfi írta. Annyira férfias volt a kisregény — A Szent Barbara-i halászok felkelése címmel később magyarul is megjelent — témája, stílusa, hangvétele. Következő munkája, első nagy regénye 1932-ben jelent meg — emigránsokról szólt, akik a fehérterror elől menekülnek saját hazájukból — és egy évvel később, 1933-ban már a hitleri—göbbelsi könyvmág_ lyára került. Az írónő pedig osztozott regónyhősei, az emigránsok sorsában: 3 Harmadik Birodalom fokozódó terrorja elől Párizsba menekül. Következő regénye már Amszterdamban, az azutáni pedig Párizsiban jelenik meg, majd ismét Amszterdamban talál kiadót. Máig leghíresebb regényét, A hetedik kereszt-et a harmincas évek végén írta. A Franco-fasiszták ostroma alatt tartott Madridban kezdett hozzá ehhez a regényhez és Párizsban fejezte be 1937 nyarán, amikor részt vett abban a nagy békemegmozdulásban, amelyben a többi között Nehru és Dolores Ibárruri, és Marcel Cachin is részt vett és beszédet mondott. 1939 végén fejezte be regényét, amely végül is New York-ban látott napvilágot először, angolul, 1942-ben. A hetedik kereszt röviddel az angol nyelvű kiadás után németül is megjelent a mexikói El Libro kiadónál. Berlinben 1946-ban jelent meg első ízben a regény, amely azóta az NDK-beli Aufbau Verlagnái már háromnegyedmillió példányban látott napvilágot. Anna Seghens 1947-ben visszatért Németországba, méghozzá annak demokratikus felébe, 1951 és 53 között műveinek gyűjteményes kiadását jelentette meg az Aufbau Verlag. Végül 1962-ben a Német Szövetségi Köztársaságban is akadt kiadó, amely bátorkodott Anna Seghers-mű- vet megjelentetni: A hetedik kereszt-tel, a Tranzdt-tal és egy kétkötetes novella- gyűjteménnyel ismertette meg a nyugatnémet olvasókat. Anna Seghers a századdal együtt született, november 19-én ünnepelte 65. születésnapját. Ekkor jelent meg ű.i elbeszéléskötete, A gyengék ereje. A Szent Barbara-i halászok felkelésétől az új novelláskötetig ívelő pólya a mai német széppróza egyik legnagyobb és legjellegzetesebb egyéniségének útját mutatja. «=r~= ■ £;;:f=si» NÉZŐPONT IX inctt — Ezt halljuk útón-útfélen, férfiak, nők mondják egymásnak mentegetőzve, szelíden vagy éppen haragosan. Ha nem fogadnák el egy látogatást, visszautasítanak egy meghívást, ott a kész válasz, az udvarias gyógyszer, a társadalmi tabletta: nincs időm! Ezt mindenki megérti, mindenki elfógadja, bár tudjuk, hogy majdnem mindig más van mögötte, ez a mondat csak finom csomagolópapír, selyembuhkolat. De a valóságot nem akarjuk kimondani, nem illik kimondani. Ha egy férfi azt mondja egy nőnek: nincs idom. ez azt jelenti, hogy nincs kedve. Nem alkalmi kedve, de végleges kedve nincs, mert nem óhajt belemenni egy közvetlenebb kapcsolatba, vagy éppen ki akar lépni belőle. így van ez a meghívás esetén is. A meghívott feleslegesnek, értelmetlennek tartja időm a látogatást, s ezért adja ezt a kibúvó választ, mely mindig kéznél van, s mindig bevált kisegítőszer. Pedig, ha meggondoljuk, nemcsak panasz van benne, hogy kevés egy fontos éle telem, az idő, de kérkedést is tartalmaz, azt hogy: „Rengeteget dolgozom, tömve vagyok súlyos teendőkkel, melyek egészen lefoglalnak, s így ilyen kis dologra, amiről most sző van, — nincs időm.” Komolyabb az ügy, ha önmagunkat csapjuk be vele, ha áltatjuk magunkat. Például: megtanulnánk angolul, vagy szanszkrítül, de — nincs időnk. Hogy írnánk egy regényt, elutaznánk a Fekete-tengerhez, vagy a Balatonhoz, de nincs időink. Ha fölfejtjük ezt a szép hazugságot, látjuk, hogy ami számunkra életbevágóan fontos, arra mindig van időnk. Van időnk az evésre, az alvásra, van vagy volt időnk a szerelemre. Ha nincs időnk egy nővel megismerkedni vagy találkozni vele, nem veszítünk ezzel semmit. Ha nincs időnk megtanulni perzsául, akkor számunkra ez nem is lényeges. Ha nincs időnk egy regényt megírni, akkor azt nem is érdemes megírni. Goethe állam miniszter volt, de volt ideje megírni a Fauet-ot és egyéb drámáit, regényeit, közben volt ideje a versekre, a természettudományra, a szerelemre és közéleti tevékenységre is. Petőfinek, aki jóval kevesebbet élt, volt ideje megtanulni németül, angolul, franciául, volt ideje megírni a .János vitéz-t s az örökbecsű verseit, de volt ideje prózát is írni, lefordítani a Coriolamist, s közben meg- házasodni, újságot szerkeszteni, utazgatni — és harcolni a szabadságért. Ne csaljuk magunkat, van időnk mindenre, ami fontos számunkra, ami életünk lényegéhez tartozik, aminek megvalósítására megvan a belső erőnk. Ez az igazság. Fürtös Gusztáv
