Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1Ö65- november 28. 2 Vasárnap Jugoszláviai jegyzetek Tájak, emberek, barátok Dubrovnik ba feltétlenül lá­togass el — figyelmeztettek belg­rádi ismerőseim, ami kor el indul­tam országjáró utamra. Tanácsukat megfogadtam. Titogradból autóbusszal indul tam a tengerpartra. Utaztam már repülőn sivatag és óceán felett, hajóval a viharzó tengeren, vo­nattal száguldó tehéncsorda kö­zött, autóval és autóbusszal, és el. sorolni is nehéz lenne, hogy még mivel, és milyen, körülmények kö­zött, de ilyen utazásom még egy sem volt. Képzeljen él, kedves olvasó egy utat, amelyen egyetlen autó­busz éppen csák elfér. S ezt az utat 500, 1000, 1500, 2000 méter magas hegyeik oldalába vágták. Ügy kacstkaringózdk, ahogy éppen az öt-hatszáz méterrel lejjebb fo- iyó patak vize követi a völgyek \ onuLását. Egy fél óra alatt 25 haj­tűkanyar követi egymást. Olykor szembetalálkozunk egy másik autóbusszal és alkkor vagy mi, vagy ők mennek „rükvercben” visszafelé. Ilyen úton utaztam a monte­negrói hegyek között. Mikor megpillantottam a ten­gert, fellélegeztem. Azt hittem, minden megpróbáltatásnak végé­re értem. Nem számoltam vele, hogy az útnak a tengerparton is folytatódnia kell. És folytatódott. Ha nem is olyan keskenyen, de ugyanolyan magasban. Végül mégiscsak megérkeztem j Duferövnikba. S a város mindé- nért kárpótolt. Én is elmondhat- ' tam: nehéz volt. de megérte. Dubrovnik a középkor egyik legszebb és legteljesebb épségben megmaradt települése az Adriai- tenger partján. Az óváros hatal­mas fallal körülvett erődítmény, keskeny utcákkal, sok-sok kiadó szobácskával. A házak eredeti szépségükben pompáznak, az ut­cáik tiszták, az apró kis vendég­lőkben olcsó és jóízű dalmát bo­rokat mérnek. Az új városrész modern és ke­vésbé modern villák és szállodáit sokaságából áll. Az óvárostól jobbra és balra terül el, végig kö­vetve a tengerpart vonulását. Egyetlen háromfelé ágazó villa­mosvonallal és több autóbuszjá­rattal. A táj csodálatos. Szerencsém volt. s a kikötői öböl partján, közvetlenül a villa- mosvonai mellett kaptam szál­lást. Szobám erkélyéről _ ragyogó kilátás nyílt az öbölre és a he­gyekre egyaránt. Háziasszonyom, Zoga Marija mindent megtett, hogy jól erezzem magam. Én azonban, mikor csak tehettem, az óvárosiban csavarogtam. Egyik este házigazdám, Zoga bácsi az­zal fogadott, hogy a televízió közvetíti a nyugatnémet—svéd világbajnoki mérkőzést. Együtt néztük végig az egész családdal. — Ez a mi legfőbb szórakozá­sunk, a televízió — mondták a há­ziak. Ügy látszik, tényleg nincs sem. mi új a nap alatt — gondoltam — s az otthoni televízió-előfizetők jelentek meg lelki szemeim előtt. » * * Azt hittem, Dubrovnik után már nem jöhet semmi szép. sem­mi új. S jött Szarajevó. Az ősi város meglepett szépségével. M ár a vasútállomás is meglepetés volt. Modern vonalú, nagyszerű el­rendezésű, különleges. A vonatok az állomás „padlásán” közleked­nek. Természetesen, csak képlete­sen. Az állomás épületének ugyanis az emeleti része van egy magasságban a hegyoldalba vá­gott vasútállomással. A város éppen ébredt, amikor megérkeztünk. — Gyerünk egy szállodába — javasolta kísérőm. — Ott mosak- szunk, aztán jólesik majd a fi­nom reggeli. A köztársasági szkupcsdna információs irodájá­nak bájos munkatársnője segített rajtunk. Egy telefon, egy-két ked. vés szó és a szoba rendelkezé­sünkre állt, pedig nagy volt a zsúfoltság. Szarajevó a minarettek városa. Negyvenegynéhány áll belőlük, mindenfelé a városban. A legtöbb a régi piac körül. Maga a piac is egy kis Közel-Kelet a maga ba­zárjaival, tarka árosaival, külön­féle kézművesek külön, utcácskái­val. Kapható itt minden, nagyszerű szőlő, háziszőttes, remekbe ké­szült kávésfindzsák, régi török kardok, olajmécsesék, s ki tudná felsorolni, mi minden még ezen­kívül. A piac központjában a kö­zépkori dubrovniki köztársaság követségéből átalakított étterem, méter vastag falakkal, alacsony vasaj lókkal, bolthajtasos, ala­csony termekkel, s a legfinomabb boszniai ételfcülönlegességekkel. Mi mégsem itt kóstoltuk meg a híres csebabcsicsát, hanem né­hány utcával odébb. Hogy mi­ért? — Tudjátok, hol sütik a leg­jobb csebabcsicsát? — kérdezte kísérőnk, amikor érák óta bo­lyongtunk a piacon, s a sok né­zelődéstől a szemünk is fájt már, hát még a gyomrunk az éhség­től. — A válogatott futballista Csebabcsicsa vendéglőjében. Megkóstoltuk, s valóban finom volt. Két nap alatt, amíg ott-tar- tózkodtunk, nem is tudom, hány adagot ettünk meg. * * * Milovoje Jankovics nevét szin­te az egész országban ismerik. Pedig nem híres sportoló, még csak nem is valami neves tudós vagy feltaláló. Azazhogy tudós­nak tudós, csak éppen nem tudo­mányos intézetben dolgozik. Milovoje Jankovics a föld sze­relmese és a föld tudósa. Egyszerű parasztember. Kis földecskéjén maga gazdálkodik, mert fiai már rég elhagyták az apai házat. Az egyik mérnök, a másik tanár, a harmadik meg ép­penséggel más szakmát válasz­tott — hentesmester. Egyedül maradt hát az öreg, de nincs is szüksége túl sok segítségre. Kicsi a föld, amelyen dolgozni kell, nem is olyan szántóföldféle, ha­nem egy valóságos kis tudomá­nyos kertgazdaság. Nincs olyan mezőgazdasági ki­állítás az országban, ahonnét Jan­kovics legalább egy aranyérmet ne hozna el valamelyik terményé­vel. Az ő kertjében terem a leg­szebb körte, az ő földjén a leg­szebb a paprika. De termel ő mindent, azaz nem is termel — hosszas kísérletezéssel kialakit. — Honnan ez a nagy tudo­mány? — kérdezem. Milovoje Jankovics 1500 kö­tetes mezőgazdasági szakkönyv- tárrail rendelkezik. Állandóan a könyveket bújja, folyton új eljá­rásokat kísérletez ki. S az ered­mény sok-sok első és más dij, megbecsülés és öreg napjaira még dicsőség is. A szövetkezet legfőbb tanácsadója, amolyan helyi szak­tudós, aki nem rejti el tudását, eredményeit, örül, ha minél töb­ben élvezik azt. minél több em­bernek segít jobb életet teremteni. Sokfelé jártam Jugoszláviában, sok emberrel találkoztam, sok ba_ rátra tettem szert. Mindről, min­denről nem is lehet megemlékez­ni. Akikről és amiről írtam, csak emlékeztetnek a többire is. Szabó Béla (Vége.) Közületek részére Ipari elektromos hűtőszekrények, pultok és berendezések, konyhaipari feldolgozógépek és konyhaipari felszerelések, valamint presszógépek folyó évi szállítása érdekében keresse fel vállalatunk mintatermét, ahoi vevőszolgálatunk minden műszaki kérdés­ben rendelkezésre áll. MÜÁRT VÁLLALAT, Budapest, VI., Rudas László utca 18 692 Kongóban csak a nép dönthet Leopoldville Uleonard Mulamba kijelölt kongói miniszterelnök szombaton bemutatja kormányát a parla­mentnek. Mulamba tanácskozá­sokkal töltötte a pénteki napot. A katonai junta vezette területi képviseleten alapuló kormány létrejöttéről még nincs hírügy­nökségi jelentés, de aligha kétsé­ges, hogy amit Mobutu akar, an­nak nem lesz semmiféle formai akadálya. A hírhedt csütörtök esti parlamenti komédia, a poli­tikai botrány számba menő alkot­mánymódosítás a jövendő parla­menti életre vonatkozólag min­den kétséget kizár. A nyugati hírügynökségek nem tudják, vajon hiteles-e Kaszavu- bunak, a bukott elnöknek Mobu- luhoz intézett levele, amelynek szövegét a tábornok-diktátor pén­teken este magánlakásán olvasta fel az újságíróknak. Eszerint Ka- szavubu fejet hajtott az állam­csíny irányítói előtt, és bejelen­tette, hogy visszavonul Bomába, szőkébb hazájába, aztán a parla­ment új márciusi ülésszakára visszatér és elfoglalja élethosz- sziglan érvényes szenátori man­dátumát. Ez alkalommal Mobutu ismét kijelentette, hogy sem Ka- szavubu, sem más nincs őrizet­ben. 1960-ban, mint ismeretes, Mobutu a Lumumba-kormánnyal együtt meg buktatta Kaszavubut is, de az elnököt — Kongó legra­vaszabb politikusát — néhány hó­nap elteltével visszahelyezte a ha­talomba. Ugaston Sourmalot, a Gbenye vezette kongói forradalmi kor­mány volt hadügyminisztere, aki most az általa alakított kongói legfelső forradalmi tanács élén áll, pénteken Kairóban nyilatko­zatot tett Árulónak nevezte Mo- butut, s megállapította, hogy Kongó függetlenségét, szilárdsá­gát és boldogulását csak a kongói nép fegyveres harca hozhatja meg. Soumialot felhívta Kongó népét, fokozza éberségét, akadá­lyozza meg Mobutu, Bobozo, Mu­lamba és a hozzájuk hasonló ka­landorok, a Lumumba-gyilkosság cinkosainak terveit Beavatkozik c Anglia... ? London Pénteken a londoni esti lapok első oldalas tudósításokban jelen­tették, hogy a brit kormány, Kaunda elnök kérésére, jelképes csapategységeket küld Zambiába, s így védelmet nyújt a volt Észak, Rhodesiának a fajgyűlölő, szaka- dár Déi-Rhodesiával szemben. „Csapatok úton, kiadták az In­dulj! parancsot!” — jelentette a Daily Express. „S. O. S.-katonaság Zambiának” — „Wilson beleegye­zett!” — mennyöörgi a Daily Mir­ror. A szombat reggeli Daily Mail szerint a kabinet 48 órán be­lül dönt, hogy jelképes katonai egységet küld Zambiába. A Reuter szerint azonban ezek a hírek elsietettek. Az angol mi­niszterelnökség szóvivője szom­baton délelőtt megcáfolta a fent idézett sajtójelentéseket: kijelen­tette, hogy a soron következő | órákban nem várható döntés a Zambiába küldendő katonaságról. Albán szabadságünnep Minden felszabadult nép sza­badságünnepe valamennyi sza­badságszerető nép ünnepe is. Nem lehet ugyanis szabad az a nép, amely más népeket el­nyom. És nem lehet biztosított' a szabadsága egyetlen más nép­nek sem, amíg vannak olyan erők, amelyek lábbal tiporják más népek szabadságát. Ezt ta­nítja a marxista—leninista tudo­mány, s erről beszél minden tisztességes ember szíve. Albánia népe 21 esztendővel ezelőtt, 1944. november 29-én szabadult fel. E naptól kezdve vált önmaga urává és látott hozzá nemzeti életénék újjá­szervezéséhez — szocialista ala­pon. Egy nép életében 21 esz­tendő nem nagy idő. Mégis év­századok mulasztásai küszöböl­hetek ki két évtized alatt és év­tizedek alkotó programja való­sítható meg. Az albán nép példája is iga­zolja a törvényt: az idegen el­nyomóktól megszabadított népi erők csodákra képesek. Még ak­kor is, ha az előrehaladás vagy a felemelkedés igen mélyről történik. Ilyen esetekben az él­ért eredményeket ahhoz a mély­ponthoz kell mérni, ahonnét a fejlődés a nép akaratából meg­indult. Albánia népe, megértve az idők szavát, 1944 novemberében elkötelezte magát a szocialista építőmunkának, mert felismer­te, hogy nemzeti léte ettől függ. Alkotómunkája nyomán számos és figyelemre méltó eredménye­ket ért él. A dolgozó magyar nép további nagy sikereket kí­ván Albánia népének. is. m.) Magyar küldöttség Azerbajdzsánban Baku: Az azerbajdzsán! magyar kulturális fesztiválra kül­döttség utazott hazánkból. Képünkön: küldöttségünk tagjai városn ézésen. Télefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Nara üinli városát eddig tíz esetben érte bombatámadás A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériuma nyilatkozatban ítélte el a VDK el­leni amerikai terrorbombázásokat. Hangoztatta, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen folytatott pusztító háborújukban az ^amerikai imperialisták a Ieg- barbárabb cselekedetektől sem riadnak vissza. Amerikai repülő­gépek iskolák, kórházak, piacok ellen intéznek bombatámadást, és lövik a békés lakosságot. Nam Dinh városát, ezt a fontos ipari központot eddig tíz esetben érte bombatámadás. A város sok száz lakosa vesztette életét. Szá­mos lakóház összedőlt. Sztrájkolnak a londoni pékek If.idon.: A Pévelt 13 órás sztrájkja miatt hosszú sorokban áll­nak •»« ,v*<sk a* c»olmiszeriizl etek előtt, hogy biztosítsák ke­nyérszükségletüket. Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat

Next

/
Thumbnails
Contents