Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-25 / 278. szám
lí)65. november 25. 3 CsStőrlök Miért nem használják ki jobban szövetkezeteink a villamos energiát? Sok minden hiányzik még ahhoz, hogy megyénk vaiamennyi szövetkezete korszerűen fel legyen szerelve. Ennek az időnek az elérkezését elsősorban a szövetkezetek vannak hivatva siettetni okszerű gazdálkodással, a lehetőségek alapos kihasználásával, vasszorgalommal. Ezután különösen nagy szükség lesz erre, hiszen pártunk Központi Bizottságának nemrégiben megjelent gazdasági reformtervezete szerint a tsz-ek önelszámoló gazdaságokká válnak. Eddig gyakran lehetett hallani olyan kijelentéseket, hogy „tudnánk mi, hogyan kell dolgozni, építkezni, ha hagynának bennünket.” Tagadhatatlan, hogy a megyei és járási szervek esetenként valóban gúzsba kötötték a szövetkezetiek kezét, és gondolkodását — segítség címén. De a. kívánt gyorsabb fejlődést nem annyira a túlzott irányítás, hanem az hátráltatta, hogy egyes szövetkezetek nem tudták megfelelően kiaknázni az összes lehetőségeket. Az igaz, hogy még nincs minden szövetkezetben annyi gazdasági épület, amennyi kellene. Ráadásul a már rendelkezésre állók egy része úgy széjjel van szórva a határban, hogy szinte lehetetlen bekapcsolni őket a villamos és a bekötőút hálózatba. De igaz az is, hogy egyik-másik szövetkezetnem tudja a céljának megfelelően kihasználni a gazdasági épületek, az istállóik egy részét, mert az állatállomány növelését gátolja a helytelen takarmánygazdálkodás. Az épület kihasználása természetesen nemcsak azt jelenti, hogy annyi tehenet tartanak benne, ahány férőhelyes, hanem azt is, hogy ne kerüljön többe a tej termelési költsége, mint amennyiért értékesíteni tudják. A termelési költséget az drágítja szövetkezeteink jó részében, hogy nagyon sok élő munkát fordítanak a tehenek gondozására, fejesére. Kosarazzák a takarmányt, vödrözik a vizet és kézi erővel fejnek. Fejőgép ugyan nem sok van még, de a már megvásárolt keveset sem használják mindenütt. Ügy tűnik, mintha szövetkezeteinkben nem akarnák könnyíteni az emberek munkáját, s nem akarnák eredményesebbé, olcsóbbá tenni a termelést. Erre utal az, hogy a rendelkezésre álló több mint 116 millió kilowatt villamos energiának a felét se használják fel megyénk szövetkezetei. Emiatt a vasveszteség évente több mint 775 ezer kilowattra s az ezért kidobott pénz csaknem 1 millió forintra rúg. Nem is annyira a semmibe kerülő vasveszteség, hanem annak a számokban nehezen kifejezhető értéknek az elvesztése miatt szorul ökölbe a kéz, amit a rendelkezésre álló villanymotorok jő kihasználásával érhetnének el szövetkezeteink. Megyénkben 434 majort villamosítottak eddig. A tsz-ek együttesen 1260 villanymotorral rendelkeznek, azonban ezek kihasználtság! foka mindössze 19 százalékos évente. Ezeket a motorokat főleg az öntözéshez vásárolták, s úgy tűnik, hogy nem tudják mi mindenre lehetne még felhasználni. Így vannak a 61 szénaszárító ventillátorral is. Jó esetben megszólítják vele az évi szénatermést, aztán ott áll egy évig, pedig kukorica és más szemes termény szárítására is fel lehetne használni. Amint említettük, 434 majorban van már villany, a tsz-ek daráló- üzemeinek jó része mégis a községek belterületén működik. Az sem kellemes^ hogy ezek a darálók minduntalan áramingadozást és feszültséget okoznak s zavarják a közvilágítást, a tv és a rádióadást. Az viszont egyenesen bűn, hogy a majorokból be- és kifuvarozzák nagy költségen a darálni való terményt. A tanácsi szervek hozzáláttak s talán hatalmi szóval ki tudják költöztetni a községekből a termelőszövetkezeti darálóikat. Ezzel valamelyest javul a szövetkezetek rendelkezésére bocsájtott villamos energia felhasználása. Ez azonban csak csepp a tengerben, ahhoz képest, amennyi mindenre fel tudnák használni. Például a csóplés és a magtisztítás jó részét is megoldhatnák villanymotorokkal. E- helyett azonban legtöbb helyen olyan traktorokat kötnek le csép- lésre, magtisztításra, amelyekkel szántani, szerves anyagot vagy más egyebet lehetne hordani. S még egy példa: az állatorvosok összecsókolnák azokat a szövetkezeti vezetőket, akik megoldanák a sertésfiaztatók viilanyfűtését, s télen az állatok langyos vízzel való itatását. H »sugárzók és villany- bojlerek vásárlásához még csak ; engedélyt sem kell kérni a járás- J tói, s ha beállítanák, kevesebb állat hullana el hűléses megbetegedés miatt. Kukk Imre Kondoros község lakossága 1964-ben 818 ezer forintnyi társadalmi munkát végzett. Nagy szerepe volt ebben a törpevízmű építésének is. Az elmúlt napokban 367 dolgozónak adták át a Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt. A képen: Cs. Tóth elvtárs, a községi tanács elnöke a jelvény átadása után beszélget a soron levő községfejlesztési kérdésekről Szabovik Pállal, Kovács Mihállyal és Ladnyik Pállal. Fotó: Malmos Küzdelmes ősz Kunágotán A fakormányosok levele — A „ népszerű ” brigádvezetö bércsalása — Kocsisok a vontatón — Vetetten a búza 260 holdon — Másfél millió forint a határban Sebők Mihály csizmája féüáb- szárig sáros. A határból jön. Hajnalban, 5 óra tájt kiment a százas istállóba. A takarmányosok levelet írtak az elnöknek, s meg akarta tudni, miért nem akarja a hat ember, hogy nekik a brigád vezető parancsoljon! Az elnök a takar- mányosokat délutánra az irodára rendelte, tisztázná szerette volna velük, miért vannak a brigádveze- tő ellen. Sebők Mihálj' párbtiikár ebben az ügyben taposta a sarat. Az elnökkel megvitatták a történteket. A titkár olyan hírrel jött, miszerint a takarmányosok némelyike nem is tudja, hogy tulajdonképpen miért hívják őket az irodába. — A levelet egy valaki írta, s aláfirkantotta néhányuk nevét — mondta Sebők élvtárs. Kocsiba ülünk. A falutól néhány kilométerre a vasúti delta irányába hajtunk. Ahol Kunágota irányába fordul a gazdasági vasút pályája, a kitérőben vagonok állnak. Az emberek térdig érő sárból ta a képét, egy puszikát lehelt az arcára. — Ne csacsiskodj, Józsikám! Hogy mondhatsz ilyet, hogy más ölelgeti a derekamat? Tudod jól, hogy évek óta táncolunk együtt a többiekkel és eddig senki se akart kikezdeni velem. Egyedül te voltál az, aki szemet vetett rám — bújt még jobban a férjéhez —, de te elérted a célod. Miért vagy most féltékeny? Gyere öltözz, el ne késsünk. — Nem megyek és te sem mégy! — hangzott a megfellebbezhetetlen válasz. Kétéves kapcsolatuk és egyhetes házasságuk alatt ez volt az első összekoccanás. Most fordult elő először, hogy nem a közös akarat döntött. Eszti egész este sértődötten tettvett és a villanyoltás után sem bújt oda Jóskához. Falnak fordult, s csak nagy nehezen tudta álomba sírni magát. Jóska sem volt nyugodt, egymás után szívta a cigarettákat s nemegyszer már majdnem odafordult a feleségéhez. De azután a makacsság győzött. Napokig alig beszéltek egymással. Eszti még egyszer megpróbálkozott a következő héten, de miután megint férje merev ellenállásába ütközött, abbahagyta. A 12 tagú tánccsoportből három lány a baromfiak mellett dolgozott. És ez volt a rossz. Eszti fájó szívvel hallgatta napközben a beszámolókat az előző napi próbákról. Lánytársai sokszor hívták, biztatták, álljon a sarkára és jöjjön a próbákra, ne maradjon ki a tánccsoportból. Az új lány, Nagy Bözsi a kertészetből, Eszti nyomába sem léphet. Nagyon nehezen tanulja meg a lépéseket, pedig Etus néni, a tánctanárnő még külön is foglalkozik vele. Sokat sírt a fiatalasszony eleinte, azután gondolt egy nagyot. — Ha nem is járok veletek, megtanulom a táncot — mondta a lányoknak. Ettől kezdve mindig nagyon gyorsan ebédeltek. Bekapták gyorsan az ételt és kezdetét vette a tánctanulás. Eszti nagyon szépen haladt, s társnői szívesen tanították. Erősen közeledett a közös gazdaság fennállásának tízéves évfordulója, az ünnepi kultúrműsor ideje, amikor nagy baj történt. Nagy Bözsi, az új lány kificamította a bokáját. — Három nap van hátra a műsorig— szörny ülködtek a lányok. Ki fogja három nap alatt megtanulni a táncot? Jól nézünk ki. Valamelyik megsúgta Etus néninek, hogy Eszti tudja a táncot, de a férje nem engedi. A tánctanárnő estefelé elsétált a Berta- tanyába. Eszti azonnal sejtette, hogy milyen ügyben jött, hiszen hallott a balesetről, de Jóska nem tudta mire vélni a váratlan látogatást. Bevezették a tanárnőt a szobába, aki kertelés nélkül előadta jövetele célját — Eszti sem képes három nap aiatt megtanulni a táncot — ellenkezett és azt hitte, hogy ezzel elvágja a további rábeszélést — Józsikám, nem kell tanulni, tudom a táncot — vallotta be Eszti, hogy mivel töltötte az utolsó hetek ebédidejét. Gere Lajcsi lesz a párom, tőle csak nem feltessz? Jóska látta, hogy itt már nem tud megfelelő ellenérvet felhozni. A válaszán azonban a tánctanárnő és a feleségle is meglepődött. — Jól van, nem bánom. De Gere Lajcsival sem engedlek táncolni, majd leszek én a párod. Ugyanis a tehenészetben is van ebédidő és Gere Lajcsival együtt dolgozom. Én is tudom az új táncot... Opauszky László fóliázzák, halásszák a cukorrépát, ami a pótkocsiról leesett s dobálják a vagonba. Néhány lépésre egy ütött-kopott traktorosbódé. Kéményéből haragos füst száll. — Elnök élvtárs, hozott-e teát? — fordult Farkas Pálhoz az egyik rakodó — csípős szél fú, jó lenne egy kis melegítő. Az elnöknél sem tea, sem pálinka. Bár pálinkásüvege van a tsz-nek, de ezt csak a vasárnapi munkában részt vevőknek bontják feL A vagon oldalánál, széltől védve egy alacsony férfi áll. Fején kucsma, felöltője fakult, fél esőkabát. Arca piros, ő nem kér sem pálinkát sem teát. A hideg, csípős szel ellenére jól érzi magát Pálinkagőzös. — ö Kiss István brigádvezetö — mutatta be az elnök. Róla beszéltünk az imént. Kisst, az elnök is meg a párttitkár is „népszerű” embernek tartja. A brigád tagjai szeretetüket, hálájukat legtöbbször akként fejezik ki iránta, hogy a kocsmában előre kifizetik pólinkaadagját. Kiss maga sem tudja, hogy a vendéglős hány rezerva féldecit tartogat még számára. Bemegy és iszik. — Valamelyik nap is ilyen fél- deci mellett üldögélt egy népesebb társaságban. Nagyokat nevettek. Kiss előtt egy papírlap volt — említette Mracskó József főállattenyésztő. Alig fél óra múlva négy-öt ember — nem is kunágo- taiak — a tsz irodájába siettek, s a főkönyvelő előtt lobogtatták a papírt „Cirokvágás 6 ezer valabány- száz négyszögölön, fizessék ki” — olvassa a főkönyvelő. A munkalap az elnökhöz került. Ö nyomban átadta az ellenőrző bizottságnak. Kedden, november 23-án délelőtt már fény derült a bércsalásra. Az összesen levágott terület alig volt több 300 négyszögölnél. — A brigádvezetőt felelősségre vonjuk! — közölte Farkas Pál. A távolból vonatzakatolás hal- lik. Néhány perc múlva nyersszelettel megrakott vagonok suhannak el mellettünk. A répaföld innen, a második dűlőben van. Bmberkiáltást, traktorzúgást hoz arról a szél. „Előre”, „hátra”, „sehogy se megy”. „Próbáljuk újra.” A répatáb'.án két Sauper-Zetor egy-egy pótkocsival ötven centire süllyedt. A traktor pótkocsi nélkül sem bír előrébb állni, pedig a csehszlovák munkások csaknem 50 lóerő teljesítményt szavatolnak egy-egy géppel. Távolabb az egyik univerzális vontató elé lánctalpas traktort akasztottak. Földi Ferenc és Mészáros Mihály megállás nélkül villázza a répát. Ilyen vonóerővel lassan, de elhaladnak. — Itt még 40—42 holdról kell beszállítani a répáit, 4 holdat pedig ezután kell felszednünk — tájékoztat Rimovszky András főág ronómus. A kunégotai Petőfi Tsz-ben a répa mellett még 75 hold cirok és 300 hold kukorica áll talpon. Ugyanakkor 260 holdon a búza is vetetten. Az őszi kampánjdervet az adminisztrátor az irattárból szedi élő. E papírnak nem sok hitele lehet, ha a feladatok dandárjában máris oda került. Papírforma szerint a tsz erre az időre a mélyszántás kivételével minden munkát befejezett. így érthető a nyugalom itt is, meg a járásnál is. A tagság egy része a kampányterv szerint odahaza éli világát, várja a zárszámadást, szidja a tsz vezetőit, mert a szomszédos Bercsényi Tsz-énél kevesebb lesz a munkaegységre jutó részesedés. Arra azonban nem gondolnak, hogy itt még a terv szerinti jövedelem is veszélyben van, hiszen kint másfél millió forintot érő vagyon hever. Ha a kocsisokat vontatórakodónak osztják be, mint november 23-án is, akkor a munka nem mehet teljes erővel. (A lovak ez idő alatt az istállóban álltak.) Az elnök azt mondta: bár igaz, hogy sok még a teendő, de a járásnál is meg a megyénél is belőlük ügyet akarnak csinálni, ő szívesen átadja helyét másnak, jöjjön, aki nálánál jobban csinálja! A tsz vezetésének hangulatára az elnök magatartása jellemző. Olyan körülmények között, mint amilyen a kunágotai Petőfi Tsz- ben is van, badarság a jöjjön, aki jobban csinálja hangoztatása. E- helyett arról kellene vitatkozniuk, az otthon ragadtakkal szót váltaniuk, hogy miként mehetne jobban a munka, s kinek mi a feladata, hogy a búzát elvessék, a répát felszedjék, beszállítsák, a cirkot lehúzzák, a kukoricát letörjék. Hiszen ebben a tsz-ben is csak a becsülettel végzett munka lehet az alapja a tagság jövedelmének. Dupsi Károly
