Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-24 / 277. szám
1965. november 24. Szerda Leszerelek közöli Wiener Walzere Budapest, Keleti pályaudvar, 15 óra 10 perc. A harmadik vágány mellett fiatal forgalmistanő magasba emeli az indítótárcsát s a Bukarest felé tartó Wiener Walzer néhány pillanat múlva méltóságteljesen húz ki a csarnokból. A szerelvény elején levő pulman- ból jó kedvű, emelkedett basz- szus hangon éneklő fiúk integetnek a piros sapkásnak s a fővárosnak. Egy kis szünet s ismét rákezdik stílszerűen. Könnyű kitalálni, hogy kik ezek a fiatalok. Az önfeledten énekelt dal szövegében is benne van: leszerelők. Szolgálati idejük letöltése után mennek haza — végleges szabadságra. De hová valók? Vagy Szolnok vagy Békés megyeiek lehetnek, mivel a nemzetközi gyors csupán a két megye székhelyén áll meg a határig. Magyar nótával vallanak: „Icike-picike a csabai utca ...” Szűkebb hazájuk most már biztosan a Viharsarok. Három jóbarál: Horváth Géza Orosházára, Hoffmann Mihály Mezőberénybe, Köti László Szeghalomra való. Együtt, egy helyre vonultak be, s együtt ismerkednék az újra civil élet gondolatával, s közösen osztoznak annak első örömeiben. Fényképeket mutatnak. — Így néztem ki a bevonulás előtt — mondja Köti Laci. Sovány, szinte kisfiú mosolyog a képről, s a huszonnégy hónap múltán erőteljes, izmos fiatalemberrel szorítottunk kezet a bemutatkozáskor. — Nemcsak fizikailag erősödtünk — 'toldja meg Horváth Géza —, de nagyon sok jellembeli Volna egy javaslatunk... Futva értem az autóbuszhoz, s közben elfelejtettéin virágot venni, hogy a pályaudvaron kellően fogadhassam rég nem látott, kedves vendégemet, aki a távoli Dunántúlról látogatott hozzám. Virágüzlet ugyanis csak a város központjában van. s hogy le ne késsem a vonat érkezését, nem volt időm ide betévedni. Az állomáson így hát szavakkal pótoltam a virágcsokrot, de az öröm kifejezésére nem talál az ember kellő szavakat olyankor, amikor a meghatottság könnyeivel küzd. Mennyivel többet mond egy szál virág, amit szó nélkül nyújthatunk át a kedves vendégnek, rég nem látott hozzátartozónak, jóbarátnak. Békéscsaba vasúti gócpont. Nagy forgalmú pályaudvarán nem kevés a külföldre indulók és a külföldről érkezők száma sem. Nem szólva a belföldi utasokról. Bizony jó lenne, ha a várakozók virággal köszönthetnék az érkezőket, vagy az elutazókat ezzel búcsúztathatnák. A városközpont, ahol virágot lehet kapni, messze van és nincs is mindig lehetőség arra, hogy az ember ott megvegye a kedvesnek szánt néhány szál rózsát, cikláment vagy egyéb virágot. Éppen ezért, volna egy javaslatunk: Jó lenne, ha más, nagyobb pályaudvarokhoz hasonlóan egy szerény kis virágstandot állítanának fel Békéscsabán is. Biztosan nem lenne ráfizetéses. (Kasnyik) tulajdonságunk pozitív irányban fejlődött. A közösségi érzés, a határozottság, az önfegyelem, az egymásért tenni akarás mind meghonosodott bennünk. Hangjukban érződik az önértékelés, a hamar elröppent két évre az emlékezni akarás, a mérlegelés; hogy mennyivel lettek többek, mi az a plusz, amit a hadseregben kaptak. Az élmények, a sztorik, a néha kellemetlen emlékek — amelyekre ha visszagondolnak, mér rózsaszínebbnek látják azokat, a katonai, politikai s a társadalmi ismeretek elsajátítása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy tudásban gyarapodtak, s szélesebb látókörúek lettek. Nyílik a kupégjtó. Az árus sört kínáL — Négy üveggel kérek! — közli katonásan Miska. — Egészségünkre! S az üvegekben már csak félig van a nektárból. A szolgálati időre való emlékezést abbahagyják. Másról beszélgetnek. A civil életről, a munkahelyről, a régi barátokról, menyasszonyukról. Mindazokról, akik s amik a becsülettel letöltött szolgálati idő után várják őket. Mindannyian terveznek, van elképzelésük. Mondják is. Horváth Géza: „Orosházára, az üveggyárba megyek dolgozni villanyszerelőként. A leszerelés előtt voltam az üzemben, s kérték, hogy segítsek az ifjúsági szervezet munkájában. Megígértem, a realizálás azt hiszem természetes is. Az eléggé sok irányú élfoglaltságomon túl tanuló!:: szeretnék felvételizni a pesti Műszaki Egyetemen”. Hoffmann Mihály: „Pontosan a karbantartások s a teli javítási munkák kezdetére érkezem munkahelyemre. a Mezőberónyi Gépjavító Állomásra. Motorszerelő vagyok, sok munkám lesz”. A halk- szavú fiú nem mondja, de leírjuk; s ez így igaz: a községi futballcsapatnak a tavasszal jól jön egy kis erősítés. Köti László: „Szülőfalumból, Szeghalomból, már korábban elköltöztem, a Mátravldéki Fém- művekben technológusként dolgozom. Később szeretnék visszajönni Békésbe. Tudják az otthontól távol nem jó, meg aztán a menyasszonyom is idevalósi. Remélem, hogy lesz nekem is megfelelő munkakör s akkor azonnal jövök haza. Itthon, a Sárrétben szeretnék Erzsikével fészket rakni. Még egy: a természetjárásnak is hódolója maradok. Fékez a vonat. A város fényei jelzik, hogy megérkeztünk. Az ismét felhangzó katonaiióták betöltik a pulman folyosóját. Békéscsaba, 17 óra 44 perc. Búcsúsás, baráti ölelések, kézfogások a pályaudvaron. Hárman voltak, három felé mennek. Egészséges vágyaikat szeretnék munkadarabokra váltani Békésben. Dékány Sándor Kvarcolní jó! Marosi László íelv iiiiiiiiiJUluimiMnuiHMiiiiiiiuiiiíüiiiiniuitiiHiiumiHHnufmuHimiiniiinmmHiiiiimttuimmmmuiMinffiiiiiiiiiiiiiiiuinjiMmmHitf Ülést tartott az SZMT kulturális, agitációs és propaganda bizottsága November 20-án, szombaton délelőtt Békéscsabán, az SZMT-szók- házában ülést tartott a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa Csökken a balesetek száma Hathatós intézkedések védőberendezések készítésére Békéscsaba termelőszövetkezeteiben ebben az évben lényegesen csökkent a balesetek száma A múlt évben október 31-ig nyolc napon túl gyógyuló sérülést 52 dolgozó szenvedett, ugyanakkor egy halálos baleset is előfordult. 1965. október 31-ig nyolc napon túl gyógyuló baleset 43 esetben fordult elő. Halálos baleset nem volt. Hideg telet jeleznek a csonttollú madarak A madártani szakértőik már.no- vember első napjaiban „értesültek” a váratlan időjárási fordulatról: szokatlanul népes csapatokban érkeztek ugyanis hazánkba a csonttollú madarak. Ezek az északi vándorok 4—5 nappal megelőzik, s így megbízhatóan előrejel- zik a keményebb hidegek érkezését, illetve a nagyobb havazásokat. Az utóbbi két hétben egyre nőtt a esonttollúak létszáma, s már a két-háromszázas csapatok ; sem ritkák. Az ornitológusok valószínűnek tartják, hogy a csonttollú madarak tömeges érkezése tovább tart, ami rendszerint a hideg telek előjele. (MTI) A városi tanács mezőgazdasági osztályán e kedvező javulást azzal magyarázzák, hogy a termelőszövetkezetek közvetlen vezetői — még a brigád vezetők is — vizsgát tették munkavédelemből. A mezőgazdasági osztály dolgozói rendszeresen ellenőrzik a munkavédelemmel kapcsolatos előírások betartását s a mulasztókat anyagilag is felelősségre vonják. A gépműhelyek vezetőit olyan tanáccsal kulturális, agitációs és propaganda bizottsága. Ezen a többi között a Békéscsabai Téglagyár, az SZMT és a 8. sz. AKÖV kultúrfelelősei beszámoltak az orosz nyelvoktatásról. Susánszki János, Fúrta Sándomé, Serédi Jánosné előadását hozzászólások követték, amelyek hangsúlyozták, hogy az idegen nyelv tanulása csakis társalgási formában válhat élővé; a könyvekből betanult grammatikai szabályokat élővé kell tenni; a megtanult szavakat párbeszédben kell alkalmazni. A napirendi pontok között esett szó az ismeretterjesztéssel kapcsolatos üzemi szerződéskötésekről. Az előadó, Vizsnyiczai János, SZMT kulturális bizottsági tag előadásában hangsúlyozta, hogy logikusabb összhangot kell teremlátták el, hogy csak azokat a gépeket adhatják ki, amelyeket elő- | teni a Tudományos Ismeretterjesz- írás szerint elláttak védőberende- : tő Társulat és a hallgatóság téma- zésseL ! igényei között. Otthonra talált.. Sokkal több megértést Szinte közhelynek számít a közlekedésről szólni, mert alig múlik el egy nap, hogy ne ejtenénk szót róla ilyen vagy olyan formában. És mégis foglalkozni kell vele, mert a bosszantó jelenségek ismétlődnek nap mint nap. Közismert, hogy a békésiek sokat keseregnek a megszüntetett kisvasút miatt, sajnálják. Persze nem azért sajnálják, mert annyira a szivükhöz nőtt, hanem azért, mert nem kaptak helyette elegendő közlekedési eszközt. Vagyis, hogy úgy mondjam, nem megnyugtató a jelenlegi közlekedési rendszer. Az igaz, hogy a kisvasút pöfögött, prüszkölt, kormolt, de legalább felférlek rá mindazok, akik utazni óhajtottak. De mi van most? Szentsén gelés, dühöngés s megannyi bosz- szúság. Miért? Mert kevés a busz. Olyannyira kevés, hogy néha órákat kell ácsorogni, lesni: jön vagy nem jön. Ha végre jön, akkor lehet totózni, megáll vagy nem áll. És bizony elég szomorú, hogy a mellékállomásokon gyakran nem áll meg. így jártunk az elmúlt vasárnap délután is, hasonlóan több alkalomhoz, amikor a végre, olyan nehezen várt busz nagy büszkén tovább robogott, otthagyva azt a mintegy húszfőnyi utast, aki arra várt, hogy végre gyorsan eljusson Békéscsabára. Hát most mondja valaki, hogy ne keseregjenek a békésiek! S hogy menynyire udvariatlanok az AKÖV egyes dolgozói, az abból is kiderül, hogy még arra sem méltatják a várakozó utasokat, ha már nem is tudják felvenni őket, közölnék, hogy mikor jön a következe^. Persze az sem volna hiba, ha végre az AKÖV illetékes vezetői hatékony intézkedést tennének, hogy a békési utasoknak kevesebbet kelljen bosszankodni. Ideje volna már reálisabban felmérni, hogy egy- egy időszakban mennyi utasra lehet számítani és annak megfelelő számú pótkocsis járatot indítani. Jönnek az esős idők és igen rossz vicc, amikor ott kell toporogni kilátástalanul, az autóbuszra vára- kozva. H. F. — Mindennél kegyetlenebb az egyedüllét. Amióta az uram meghalt, 17 éve, egyedül vagyok. Éjszakánként én már keveset alszom, még kevesebbet álmodom. Sem gyermekem, sem rokonom. Hányszor jutott eszembe, csak az Isten a megmondhatója, nagyon kellett volna a gyerek, de nem lett. Kopott, fakult a hang, mint az esküvői kép a falon. Képes folyóiratokból, üdvözlőlapokból kivágott gyermekképek körülötte. Mind másé. Kiss János, az egészségügyi osztály szociálpolitikai főelőadója elővett egy iratot. Száma: 13 343, jobb felső sarkában nagy piros E-betű: egyedüli. Özvegy Ba- racsi Istvánná. A túloldalon, alul a jelentés szűkszavúan: lakik: Erdélyi Sándor u. 15 szám alatt, bútorzata régi, lakása korához képest rendezett, tiszta, ruházata hiányos. családja, gyermeke nincs, aki segítene szociális helyzetén. Állandó segélyezését javaslom. — Látogassuk meg, nemrég költözött ide, úgy gondolom, érdekli a költözés története. Amíg mentünk a sötét, hideg utcákon, Kiss János elmondotta az „új lakás" történetét. — 1957-ben javasoltuk Baracsiné segélyezését. Egy kis rozzant szobában lakott. Nem tudtuk bevinni a szociális otthonba, mert az is zsúfolt volt. Közeledett a rossz idő. A szoba mennyezete beomlott. Hova helyezzük? Ilyen körülmények között nem maradhat télire. Egyszer beállított hozzám Takács Gábor nyugdíjas. — Kiss elvtárs, lenne egy bejelentenivalóm. özvegy Baracsiné elköltözött. — Hová? Közben megérkezünk az Erdélyi Sándor út 15 elé. — Ide. Bíró István idefogadta magához. Ketten rendbe hoztak egy kis kamrát. Fel- töltötték a padlóját, kéményt építettek, bevezették a villanyt, kimeszelték és ami- kof Takács bácsi megérkezett a targoncán hozott régi bútorzattal, rendben volt a kis szoba. Még egy öreg csikótűzhely is került valahonnan. — Most már nem vagyok egyedül. Jó itt... A tűzhelyen kis lábasban tea fő. Régi, öntött vasaló melegszik mellette. Agy, asztal, két szék. A falon megfakult, színét vesztett képek. Újságból kivágott gyermekfényképek. Mind a másé. De Baracsiné most már nincs egyedül. Mellette van a társadalom. Megfér itt, amíg él — mondja Bíró bácsi, aki sem gyereke sem rokona az özvegynek. „Csak" ember... Béla Ottó
