Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-04 / 260. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1965. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Ara: 6« fillér XX. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM Az „agresszió lélektana” A 'közelmúltban zajlott Dél-Vietnamban az amerikai agresszív háború eddigi legnagyobb partraszállási hadművelete: partra tették az 1. amerikai gyorshadosztály mintegy 20 ezer katonáját. A Pentagon lázas iramot diktál: a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok létszáma elérte a 170 ezer főt. Johnson július 28- án még 125 ezerben szabta meg a „legmagasabb” létszámot. A Pentagon túlteljesíti Johnsont. Szerte a világon egyre nagyobb és szélesebb körű a felháborodás Washington vietnami kalandja miatt — az amerikai akciókra azonban ez látnivalóan nincs különösebb hatással. Éppen ezért indokolt felvetni a kérdést: mi ennek a titka? Mi az oka annak, ho®y az amerikai értelmiség szí- ne-javának évtizedek óta nem tapasztalt erejű megmozdulása, Amerika szövetségeseinek egyre nyilvánvalóbb kedvetlensége, a sa ját táboron belüli elégedetlen- seg, mindez nem szorítja erőteljesebben a Fehér Házat és a Pentagont a békés rendezés irányába? Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a vietnami agresszió elsodorta az amerikai gazdasági élet összeomlásától való félelmeket, amelyek fél esztenaő- vel ezelőtt még ott kísértettek az amerikai politikában. Az Egyesült Államokban ma „háborús hossz” uralkodik. Ez természetesen elsősorban a tőkések számára jelent aranyesőt. Maga a konjunktúra mindamellett szélesebb rétegek életkörülményeit is kedvezően befolyásolja. S ami talán a legfontosabb: széles rétegek feje felől legalább ideiglenesen elkergeti a munkanélküliség további növekedésének veszélyét. A háborúval járó szükségszerű véráldozatok ezt a gazdasági hatást egyelőre még nem ellensúlyozzák. Az amerikai agresszorok elsősorban légdháborút vívnak, s a veszteségek e csaknem 200 milliós ország viszonyai között még nem olyan nagyok, hogy önmagukban társadalmi ellenállást válthatnának ki. A világpolitika részletkérdéseiben rendkívül’ tájékozatlan amerikai átlagpolgárt immár két évtizede egy óriási pénzügyi eszközökkel rendelkező, mindenütt jelenlevő propagandaapparátus befolyásolja. Méghozzá abba az irányba, hogy az Egyesült Államok valamiféle „különleges” ország, amely a világ vezetésére hivatott, amelynek az egész világra kiterjedő „missziója” van. Meg kell mondani, hogy ez az óriási propagandakampány termékeny talajra hull. Az amerikai átlagpolgár gondolkodásában mindig volt valami a „misszionárus” elhivatottságából. Emlékezetes, hogy már az első világháború végén Wilson elnök bírálói ezt vetették — nem kis joggal — az akkori amerikai elnök szemére. Ezt érezte és értette meg egyebek között rendkívül világossággal Graham Greene, a világhírű angol író szinte legendássá vált A csendes amerikai című regényében. Az említett, s az amerikai átlagember gondolkodásába mélyen beágyazott tényezők természetesen a hivatásos politikusok magatartására is kihatnak. Ebben lehet megtalálni az amerikai külpolitika két, talán legveszélyesebb és legértelmetlenebb „reflexének” gyökerét. Az egyik ilyen reflex a kommunizmus elleni harci „misz- szió” valóságos hisztériává válása, amely az amerikai politikát a legutóbbi években többször is veszélyes és lehetetlen helyzetbe sodorta. Sorensen, az elhunyt Kennedy elnök egyik bizalmasa nagy port felvert új életrajzi könyvében megírja például, hogy a kubai válság idején Kennedynek még azért is harcolnia kellett a tábornokokkal, hogy „csak” az egyébként jogtalan és törvénytelen blokádot vezesse be Kuba ellen. A vezérkari j^pökök ugyanis nyomban légitaKidás-sorozatot és háborút követeltek. Ugyancsak a sajátos gondolkodásmódnak egy másik, az utóbbi időben különösen világosan megfigyelhető megnyilvánulása a szövetségesek semmibevevése. A Jahnson-korszak politikai szakkifejezést is talált erre. Ügy hívják: „go it alone” — politika. Magyarul: „vágj neki egyedül!” Ennek a jelszónak a megszületése részben az Egyesült Államok politikai elszigetelődésével és a tőkés világon belüli erőviszonyok alakulásával függ össze: az USA nagyhatalmi szövetségesei ma távolról sem követik olyan hűségesen Washingtont az agresszió útján, mint például a koreai intervenció idején. A „go it alone” gondolkodásmód ugyanakkor kifejezi, hogy az amerikai politika ebből a helyzetből nem a józan és reális következtetést vonja le, hanem éppen a másik irányba, az erőszak és a szélsőség irányába lendül. A „go it alone” vonal egyik megnyilvánulása volt a már említett kubai válság idején az, hogy az Egyesült Államok nem informálta előzetesen szövetségeseit a maga agresszív lépéseiről. Akkor azonban még nem nevezték nevén a gyermeket. Azóta éppen Dominikával és Vietnammal kapcsolatban Johnson elnök több ízben teljes nyíltsággal és világossággal kifejtette, hogy egyszerűen nem törődik a nyugat-európai kormányok véleményével. Vannak természetesen az Egyesült Államokban a vietnami agresszió ellen küzdő erők, s még szélesebb körök, amelyek eszközeiben és módszereiben nem értenek egyet a hivatalos amerikai politikával. Ezeknek a frontja az agresszió elleni küzdelem tudatos harcosaitól a radikalizálódó egyetemi ifjúságon keresztül a „fenntartásokkal bíráló” Fulbright szenátorig terjed. A széles amerikai rétegeket megfertőző „különleges gondolkodásmód” falát kívülről a valóság egyre erőteljesebb hullámai ostromolják. A vietnami szabadságharcosok minden győzelme, az amerikai külpolitika elszigetelődésének minden egyes újabb jele aláássa s oldja ennek a falnak hamis propagandából, politikai és emberi tudatlanságból készült „kötőanyagát”. A Szakszervezeti Világszövetség VI. kongresszusa demonstrálta a szervezett dolgozók egységét Nagyaktíva-értekezlet Békéscsabán A Szakszervezeteik Megyei Tanácsa a szakmai megyei bizottságokkal együtt szerdán délelőtt nagy aktíva-értekezletet rendezett Békéscsabán, a téglagyár művelődési otthonában. Az ülésen, amelyen mintegy kétszázötvenen vettek részt, megjelent dr. Szabó Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára is. Lipták Pál, az SZMT vezető titkára üdvözölte a résztvevőiket, majd Gyöngyössy István, az Építő-, Fa_ és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, az SZVSZ VI. varsói kongresszusán részt vett magyar küldöttség tagja mondta el beszámolóját. Elöljáróban arról szólt, hogy a mostani kongresszus jelentősége azért is rendkívül nagy volt, mert egybeesett a Szakszervezeti Világ- szövetség megalakulásának 20. évfordulójával. Létrehozását akkor az tette szükségessé, hogy okulva a történelem tanulságaiból, megteremtse a szervezett dolgozóik akcióegysógét, küzdjön a békéért, a dolgozók jogaiért, szociális és kulturális felemelkedéséért. a népek szabadságáért. A Szákszervezeti Világszövetség azóta is ezeknek az eszméknek a szellemében küzd és jelenleg az öt Tegnap délelőtt Békéscsabán tartatta ülését a megyei tanács. A megyei tanácstagok közül Győri Imre elvtársat választották meg az ülés elnökévé, ahol először Békés megye 1966. évi tanácsi és község’fejlesztési költségvetési tervezetét vitatták meg. A tanácsülésen szó esett arról, hogy 1966. január 1-vel új ötéves tervidőszak kezdődik el, ennek megfelelően készültek el a tervek. A községfejlesztési tervjavaslat azt bizonyítja, hogy a helyi tanácsok egyföldrész 138 millió szervezett dolgozóját egyesíti soraiba. A varsói kongresszuson 90 ország képviseltette magát. A kongresszus elemezte a négy év alatt bekövetkezett változásokat és eseményeket, értékelte az 1961-es moszikvai kongresszuson elfogadott akcióprogram végrehajtásának tapasztalatait. Amint a tanácskozáson megállapították: helyes volt a Moszkvában elfogadott akcióprogram. A Szakszervezeti Világszövetség vonzerejét biA TIT Békés megyei elnöksége november 3-án, szerdán tartotta Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban soron következő ülését, melynek egyetlen napirendi pontja dr. Krupa András beszámolója volt a TIT megyei szervezetének 1965—66. évadi előkészítő munkára jobban törekszenek a lakosság igényeinek kielégítésére. Így különösen a tanácsi utak, hidak javítására, a vízgazdálkodás, azaz új vízművek építésére. Emelkedik a kulturális ágazat, valamint az egészségügyi ágazatra fordított összeg is. A tervek szerint jövőre tanácsaink 89 millió 390 ezer forint értékű községfejlesztési tervet valósíthatnak meg. Ezt követően a tanácsülés tájékoztató jelentést hallgatott meg a bírósági népi ülnökök munkájáról. zonyítja, hogy a legutóbbi négy évben 18 millióval növekedett a taglétszáma. A rendkívül érdekes előadásban Gyöngyössy elvtárs elmondotta, hogy bizonyos kérdésekben viták is voltak. A felszólalóknak azonban 92 százaléka helyeselte a Szakszervezeti Világ- szövetség politikai vonalvezetését és azokat a célokat, amelyeket maga elé tűzött. Az előadás után Gyöngyössy elvtárs több kérdésre válaszolt, majd a nagyaktíva-értekezlet Lipjáról a járási-városi szervezetek ilyen irányú tevékenységének konkrét elemzése alapján. Az elnöklő és az ülést megnyitó dr. Sonkoly Kálmán TIT-elnökhelyet- tes az érdemi rész megkezdése előtt meleg elismerő szavak kíséretében nyújtotta át Orbán Béla és Soós István járási titkároknak az országos elnökség dicsérő oklevelét és Bencsik Endrének, a pedagógiád választmány tagjának az Országos Pedagógiai Szakosztály oklevelét, amit november 7-e alkalmából példaadó ismeretterjesztő és szervező munkáért kaptak. A beszámoló és az azt követő vita lényegében azt igazolta, hogy a TIT Békés megyei szervezete több mint egy évtizedes ismeretterjesztő munkája alapján megérdemelten került az országban a legelsők közé. Különösen örvendetes az értelmiségiek erőteljes bekapcsolódása az előadói csoportok és általában a szervezet tevékenységlébe. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a megyébe! élő főiskolát vagy egyetemet végzettek közül minden ötödik ember TIT-tag. Hopirenden: Békés megye tanácsi és községfejlesztési terve, a bírósági népi ülnökök munkája AWVWWWWVWAVWWWUWySAAAAAArtAÍVWVWVJVWWVVWWWVVWWW ták elvtárs zárszavával fejeződött be. (p. p.) Még szervezettebb ismeretterjesztést megyénk községeiben — Ülést tartott a TIT Békés megyei elnöksége — Egyre több szállító jármű jut most mar a mélyszántást gátló kukoricaszár lehord ására.
