Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-23 / 276. szám
1965. november 23. 4 Kedd A kétszeres Kiváló katona Kollektív szellemben Amikor kilépett a sorból, magas termetével messze kitűnt a többi kiváló katona közül. Kitűnt azzal is Sülé Ferenc szakaszvezető, hogy a Magyar Néphadsereg kétszeres Kiváló (katonája lett, amikor a napokban a leszerelőket búcsúztatták az alakulatánál. Aztán még egyszer kilépett a sorból az ünnepélyes búcsúztatón, amikor felolvasták a parancsot: ..Sülé Ferenc szakaszvezetőt so- ronkívül sor-őrmesterré léptetem elő” Este már mint őrmesterrel beszélgettünk a klubban. — Orosházi vagyok, oda is megyek vissza dolgozni — mondta és elmesélte, hogy a kétszeres Kiváló katona-kitüntetéssel az is együtt jár, hogy 10 napra hazaengedték szabadságra. Ezalatt megbeszélte odahaza, hogy a leszerelés után hol folytatja a civil életet. — Természetesen az orosházi Béke Termelőszövetkezetben. Onnan is vonultam be, ott voltam egy évig .gyakornok, amikor elvégeztem az orosházi mezőgazdasági technikumot. A gyakornoki idő után állattenyésztési brigádvezető lettem és most, amikor munkahelyem után érdeklődtem, közölték: jöhetsz, Feri, vár az állattenyésztés, nálunk mindig van helyed. Egy ilyen kiváló katonának, mint amilyen Sülé Ferenc volt a kétéves katonai szolgálat alatt, mindig van helye a termelőszövetkezetben. Ha két évig nem is foglalkozott az állattenyésztés szakmai kérdéseivel, azért valamivel csak gyarapította tudását, politikailag széles látókörrel rendelkező emberként szerel le, és az áem utolsó dolog, hogy temérdek kitüntetést viselhet a mellén ünnepi alkalmakkor. Sorolja a kitüntetéseit: — A Kilián Haditorna aranyjelvényét szereztem meg, az Ifjúság a szocializmusért mozgalom ötödik, vagyis a legmagasabb fokozatát kaptam meg és amint hallotta, kétszeres Kiváló katona lettéin, az első kitüntetést az első szolgálati év után kaptam meg, a másodikat pedig most, közvetlenül a leszerelés előtt. Sülé Ferencet lefényképezték a csapatzászló előtt. Munkáját, kétéves kiváló szolgálatát megörökítik az alakulatnál és neon véletlenül mondta róla a parancsnoka a leszerelőket búcsúztató ünnepség után. — Ilyen katonáikkal jól lehet dolgozni, bár még egy évig nevelhetném velük az újoncokat! GáXdonyi Béla Kibővített igazgatósági ülést tartottak november 19-én a kon- dorosi Dolgozók Termelőszövetkezetben. Ezen részt vettek az üzemegység vezetői is. Ladnyik Mihály elnök többek között tájékoztatta a résztvevőket az ez évi munkáról, az elért eredményekről és a jelenlegi lemaradás okairól is. Mert bizony a mindig jól gazdálkodó, sokat emlegetett Dolgozók Tsz lemaradt az őszi munkákkal. A hirtelen leesett hó, a sok eső váratlanul érte a szövetkezetét és sok még a kintlevő termés, főleg kukorica. A szántás se halad úgy, ahogyan azt tervezték. B tervfegyelem megerősítéséért A hibák okait kutatva, a tsz vezetősége rájött, hogy az időjárás viszontagságéi mellett — mely igencsak akadályozta a munkát — a tervezéssel és itt-ott a munkafegyelemmel is baj volt. Az elmúlt évben 1965-re egyes termékekből többet terveztek, mint amennyit a meglevő munkaerő létszámmal teljesíteni tudtak, ugyanakkor több szövetkezeti tag úgy gondolja, hogy mivel a háztáji termése már biztos helyen van, a többi, a közös nem számít. Különösen a kukoricaszár betaWWWWVWWS A z utóbbi időben részt vettem néhány olyan ** általános iskolai tantestületi ülésen, amelyen a tanulóifjúság pályaválasztási problémáiról volt szó. Az ott hallottak késztettek az alábbiak megírására. Amikor a nagykorú- sí tási eljárás az évszázados szokásjognak megfe. Jelóe n végbement, a Nagy Rendi Gyülekezet előkészületet tett az ifjú trónörökös, Erik koronázásához. A fiatalembert mintegy kétszáz oktató készítette elő ez idő alatt arra, hogy megfelelően lássa el majd magasztos tennivalóit. A felkészítés időszaka azonban nem múlt el zavar nélkül. Míg az alattvalók milliói nagy szorgalommal tanulták jövendő uralkodójuk rövid, de biztató jelekkel zsúfolt élettörténetét, a Kormányzótanács, amely a nagykorúsításig ellátta a király teendőit, különféle akadályokat gördített fenséges lábai élé. Üj törvényt hoztak, amely megtiltotta a soromkíviili nagy kor úsítáM. Az ifiül külföldi tanulmányútra küldték és ott elra- battatták. Eriket azonban hívei kiszabadították a banda, fogságából, diadalmenetben vitték haza, aztán fegyveresekkel körülvették a palotát, amelyben a Kormányzótanács ülésezett és kényszerítették alkotmánysértő rendeletéinek visz- szavonására. vele. Erik letérdelt előtte és a tanultaknak megfelelően ajkaival illette a pátriárka aranypalást- iának csücskét. Ekkor következett az a megrázó művelet, amelyet az ősi könyvek „lesmárolás” néven említenek: Ildenfons hasra vetette magát és ugyancsak megcsókolta Erik bal lábának középső ujjún a körmöt. A húszezer főnyi énekkar halk hozsánnát éne. kelt hozzá. Czután elnémult minden. Siri csend honolt a " palotában, s az előtte levő óriási téren egyaránt egynéhány másodpercen át. Utána, mint oly sokszor ez uralkodóház 900 esztendős országlása alatt, felhangzott a pátriárka ajkáról a hagyományos kérdés: — Erik királyfi, te vagy? Az ifjú kétszáz oktatója sok hónapos előkészítő tanfolyamon besúlykolta, mi most a teendője. Felvetette hát fejét és messzire csengő hangon válaszolta: — Igen! A meglepetés és elégedettség moraja zúgott végig a tömegen, amely közben milliósra dagadt. De a zaj azonnal elült, s Ildefons feltette az ősi rítus szerinti második kérdést: — Erik! Kívánod-e családod utolsó sarjaA trónterem küszöbén O hamarosan eljött a nagy nap, amelyen el ** kellett foglalnia ősei trónját. Persze, a regjei úgy kezdődött, hogy kiengedték a börtönökből a rabokat, rablógyilkoson álul. így csak a legsúlyosabb esetek nem kerültek szabadlábra; akik bíráltak. Az iskolában egy hónapra felfüggesztették a tantervet, és csak a jövendő udvari költő Erik király, a nép szívében című hösköUe- ményét tanították, a jövendő nemzedéknek. ként követni elhunyt, s már az örök boldogságban fürdőző atyádat őseid trónusán, hogy nagy- gyá tedd népünket és szétzúzzad ellenségeink vad hadát? A millió ember visszafojtott lélegzettel hegyezte fülét. Mind tanúja akart lenni az új történelmi korszak hajnalát jelentő beleegyező válasznak. S Erik, fejét még inkább felszegezve, így szólt: Délben, a palota kertjében az ünnepi disz- ebéd utolsó fogásánál már felharsant az ötszáz fanfár hangja: kezdetét vette a koronázás fenséges művelete. Érik világoskék brokát ruhája feszesen tapadt karcsú testéhez, érvényesítve külön e célra gyártott és ez alkalomra végtagjaihoz tapasztott műanyag izmait. Mellét páncélvért borította; hajzata Beatles-módra a vállára omlott. Úgy lépdelt fel a 143 márványlépcsőfökon, mint akit/ egyenesen Isten vezet a cél felé. Hátul az udvar, a Rendek Háza, a mindenen lelkesedek lovagrendje, majd a százezrek visszhangozták szavait. Valóban, égig csapott az ünneplés. S fent, a 143. márványlépcsőfok után, ott állt maga Ildefons pátriárka, a hercegérsek, talpig aranyban, magasra emelte a koronái, készen arm, hogy az egyedül méltó homlokot övezze — Nem. A válasz leírhatatlan felfordulást keltett; az ” emberiség történetében hasonló még nem fordult elő. A pátriárka kezéből kihullott az aranykorona, elgurult messze, a sarok felé, dúsan hullatva magából a belefoglalt óriási gyémántokat és igazgyöngyöket. Most derült ki, milyen hiba volt, hogy 900 évvel korábban nem tették meg eléggé érdekeltté az ötvösöket munkájukban: rossz, csak kilenc évszázadon át tartó jusimunkát végeztek annak idején e hibás gazdasági elképzelés miatt. Órákig tartott, míg helyreállt a rend, s a tömeg jajszava elnémult. Ekkor tette fel a pátriárka a következő kérdést: — És miért, fiam? — Pincér akarok lenni :— szólt Erik egyszerűen. — Ott több a borravaló. Máté György karításá maradt el az idén még a háztáji földeken is. Az igazgatóság úgy foglalt állást, hogy határozott intézkedés kell ebben, s aki nem végzi el rendesen a vállalt területén a munkát, aki hanyagságával, felelőtlenségével kárt okoz, az nem méltó arra, hogy továbbra is a közösség tagja legyen. Szó volt a jövő évi tervekről, feladatokról és a szerződések megkötéséről is. Az ülésen ez volt a legfontosabb téma és a legbővebben tárgyalt napirend. Iz adottságok figyelembevételével A termelőszövetkezetek az idén először dönthetnek önállóan arról, hogy — adottságaiknak megfelelően — miből mennyit termeljenek, miből kössenek szerződést nagyobb mennyiségre és miből kevesebbre. A jó gazdálkodás egyik alapfeltétele ugyanis az, hogy olyan termékeket állítsanak elő. amelyekre megvan minden adottság. A kondorosa Dolgozók Tsz-ben az évek során szerzett tapasztalatok bebizonyították, hogy — bár sok jó eredményt érték el —, hiba volt arra törekedni, hogy többféle növényt termesszenek. Az idén a főnövényekikel együtt 21 félét termeltek, a kertészetet nem számítva, ahol külön 20—24 féle növényt lehetne összeszámol, ni. A köménytől a madárcsucsorig, a salátától a karfiolig és káposztáig minden megtalálható a szövetkezetben, nem szólva a főnövényekről, amelyek közül kiülő, nősen a cukorrépa és cirok adott sok munkát. Így aztán, hiába szervezték meg jól a betakarítást — még az idősebb tsz-tagokat is bevonták a munkába —, mégis ösz- szetorlódott a sok tennivaló és most még mindig kint van a kukorica nagy része, és egyéb termék. I közös javaslatok alapján A szövetkezet vezetősége ezt látva, már jó előre hozzáfogott a jövő évi tervek előkészítéséhez s ezen az igazgatósági ülésen is megtárgyalta a tennivalókat az üzemegységvezetőkkel, akik elmondták tapasztalataikat, elképzeléseiket, javaslataikat, a jövő évi munkát illetően. Így lehetőség nyílt arra, hogy kollektiven döntsék el, hogy miből mennyit termeljenek, mennyire kössenek szerződést az illetékes vállalatokkal. A hozzászólásőkból érezhető volt, hogy alaposan átgondolt — a brigádtagokkál megbeszélt — ja. vasiatokat mondtak el az üzemegységvezetők. Figyelembe vették az adottságokat, a gépek kapacitását, a munkaerőt és nem utolsósorban azt, hogy milyen növényfélékből számíthatnak nagyobb termésre a rájuk bízott területen és így nagyobb jövedelemre is. Ne maradjon semmi betakarítatianul A Il-es üzemegység vezetője többek között elmondotta, hogy a munkacsapatok tagjaival már korábban megbeszélték, miből mennyit kellene termelni ahhoz, hogy minden munkát időben és jól el tudjanak végezni. így alakult ki az a vélemény, hogy a 100 hóid cukorrépa helyett jövőre 80-at vállaljanak, ezzel szemben növeljék a kender területét. A betaloarításkor így jobban el- oszlik a munka, megszüntethetik a torlódást. Hasonló gondokkal küzdöttek az idén a többi üzemegységek is. Az I-es üzemegységben sok gondot okozott a dugványrépa betakarítása. Az üzemegységvezető javasolta, hogy a 15 holdmyi dugványrépát csökkentsék le 4—5 holdra és a kenderből adjanak nagyobb területet. Javasolta, hogy a kukoricából inkább a korai érésűt vessék, így hamarabb betakaríthatják és nem járnak úgy, mint az idén, hogy kint maradt a földeken. I nagyobb eredményekért Az elképzelések többé kevésbé kiegészítik egymást, így a szövetkezet összesített tervében ennek nyomán csupán a cukorrépa és a cirok területe csökken, viszont más növényféleségé nő. Ugyanakkor vannak üzemegységek, ahol nagyobb jövedelemre számítanak éppen a kollektív tervezés nyomán. A kertészet például annak ellenére, hogy egyes növényféléket elhagynak, 350 ezer forinttal nagyobb bevételre számít a jövő évben. Mindez azt bizonyítja, hogy helyes volt a jövő évi terv kollektív megbeszélése, hiszen a termelés így válik gazdaságosabbá. Az alaposan átgondolt, a tagakkal megbeszélt és a közösen összeállított terv alapján majd jobban tudják megszervezni a munkát, és nagyobb eredményeket érhetnek cl. Kasnyik Judit Huszonötezer lakás magánerőből, másfél milliárdos kölcsöntámogatással Az OTP Hitelezési Főosztálya az építkezések fő időszakának befejeztével kis számvetést készített. Ez azt mutatja, hogy az idén tovább növekedett az igény az építési kölcsönök iránt. Tavaly OTP- kölcsöntámogatással 24 ezer lakás készült él, ebben az évben mintegy 25 ezer lakás befejezése várható. A magánépítkezések leggyakoribb formája még mindig a családi ház, 1961-ben 17 000, tavaly 19 000, az idén pedig már mintegy J 20 000 családi házat építettek magánerőből, kölcsönnel. Ezenkívül egyre kedveltebb a lakosság saját szervezésében lebonyolításra kerülő társasház-építkezési akció. A fejlődést jól mutatja, hogy míg 1961-ben mindössze 83, a múlt évben 1712, az idén pedig 6000 tár- sasház-lalcás épül, s várhatóan két és fél ezer ilyen lakásba be is költöznek tulajdonosaik. A magánépítkezések finanszírozására az Országos Takarékpénztár az idén mintegy másfél milliárd fo- jrint hitelt utalt ki.
