Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
1965. november 21. 5 Vasárnap 8. Hatáskör és felelősség a gazdasági életben A felelősség fogalmát így körvonalazza az Üj Magyar Lexikon: „Kötelezettség, amelynek alapján valaki vagy valamely testület valamiről számot adni tartozik.” A stílusában száraz, de jogászi pontosságú megfogalmazás a felelősségnek éppen azt az elemét hangsúlyozza, amelyet a közvélemény is a legfontosabbnak ítél: felelősséggel tartozni, tehát számot adni. Innen már csak egy lépés a felelősségre vonásig, amely a számadás során feltárt hibákért, a felelősséghez kapcsolódó kötelezettségek megszegéséért jár. Jogi és köznapi nézőpontból vizsgálva a felelősség fogalmát, itt már lezárulhat a kör; aki felelős — az kötelezett valamire, s ha nem teljesíti, mulasztása arányában felelősségre vonják, elmarasztalják. A gazdasági felelősség értelmezése ennél azonban sokkal tágabb, jóllehet, magában foglalja az iménti jogi körvonalazást is. A gazdasági élet a köznapinál sokkal szélesebbre tágítja a felelősség határvonalát, mert itt a teljesítés objektív feltételeit is gondosan figyelembe kell venni. E feltételek vállalatonként, munkahelyenként különbözőek, de lényegük egyetlen szóval kifejezhető: hatáskör. Miért említettük a feltételekről szólva az „objektív’: szót? Sokan a gazdasági életben tanúsítandó felelősséget teljes egészében tudati tényezőkre, a gazdasági szakemberek ilyen vagy olyan tulajdonságaira szűkítik le, s az eredményeket, hibákat kizárólag a felelősségérzetre, illetve a felelőtlenségre vezetik vissza. Természetes, hogy ezeknek ,is rendkívül nagy szerepük van, hiszen gyakran szinte hajszálra azonos körülmények közepette az egyik vállalat vagy műhely jól, a másik rosszul dolgozik. A célravezető, tudományos elemzésnek azonban magába kell foglalnia a felelősség személyektől független gazdálkodási feltételeit, magyarán: a hatáskörök tartalmi, lényegi törvényszerűségeit is. Mit jelent nálunk, a szocialista népgazdaságban a gazdálkodási felelősség, mire irányul, ml a célja? Tömören ez: hatékony, eredményes gazdálkodás a társadalmi tulajdonnal — a közösség, a társadalom javára! Ez a cél és ez a társadalmi érdek áru- és pénzviszonyokon keresztül, a gazdálkodók és a gazdálkodó egységek közvetlen, személyes érdekeltségének „áramkörein” át érvényesül, tehát a társadalmi érdek nem valósul meg automatikusan. Éppen ezért nem elegendő a „felelősség — mulasztás — büntetés” jogi vonalvezetését alkalmazni, hiszen így csak „jó” rendeletekre — és „jó” büntetési formákra — lenne szükség a cél eléréséhez. Valójában a gazdálkodás nem képzelhető el bizonyos manőverezés, kockázatváilaSzarvas tyúkok Potsdamban Egy potsdami fajbaromfitenyésztő taraj helyett apró szarvakat viselő tyúkokat tenyésztett. A fajta Dél-Franciaországból származik és kétségtelenül két apró szarvacskát visel taraj helyett a fején. Ugyancsak Potsdam kerületében sikerült olyan tyúkfajtát is kitenyészteni, amelynek pillangószerű képződmény van a feje búbján. lás, a különböző változatok közötti választás, tehát olyan hatáskörök nélkül, amelyek erre tág teret engednek. Ezt pedig nem lehet mindenütt érvényes sablon-szabályokkal megteremteni. Az önálló, valóban felelős hatáskörök kialakítása — amihez szorosan kapcsolódik a csupán legfontosabbakra korlátozott, ezért hatékonyabb felső irányítás — mint ismeretes, már megkezdődött. Ide sorolható az ipar átszervezése, a nagyvállalatok kialakítása, amely nemcsak a termelőeszközök koncentrálását célozta, hanem a jogok, hatáskörök decentralizálását is azokhoz, akik a feladatukat végrehajtják s akik felelősek is ezért. Az átszervezést megalapozó kormányrendelet há- romtípusú vállalati szervezetet alakított ki: a miniszter vagy a tanács irányításával működő ipar- vállalat, a miniszter irányításával működő nagyvállalat és a tröszt irányításával működő nagyvállalat. A hatáskörök ily módon közelebb kerültek az érdemi gazdálkodáshoz és ez jelentős előrelépés. Az első lépéseket továbbiak Is követik. A gazdaságirányítási rendszer átalakítását célzó m,unka keretében külön bizottság tanulmányozza azt a problémát: miként. illeszthetők jobban a vállalatok a népgazdaság egészébe, milyen legyen kapcsolatuk az állami szervekkel és egymással — s ez a program lényegében a felelősség, illetve a hatáskörök tudományos elemzését foglalja magában. ■ Természetesen nem Várható minden „felülről'’. A valóban felelős — mert gazdálkodási lehetőségeket nyújtó — hatáskörök kialakítására a vállalatok kapuin belül is sok még a kihasználatlan lehetőség. Fehér-vörösen izzik az öntőtégelyekben az olvasztott vas. Ami. kor szikrákat szór, nincs az a csillagszóró, amely lepipálná. Figyelem az emberek mozdulatát. Minden rezdülésüknek értelme van. Itt nem lehet lazsálni és játszadozni, mert könnyen rossz vége lehet. Aztán nincs is rá nagyon idő, mert sietni kell. Értékesek a másodpercek. Vasakarattal dolgoznak. Nagyon rájuk illik ez, mert úgy képzelem el — azt hiszem, nem tévedek —, hogy mindegyik szakma művelője egy kicsit magán viseli munkájának ismertető jegyeit. A. ruhagyári munkásnő finom ujjaival boszorkányos gyakorlottsággal tereli a gép tűje alá az anyagot, a szőnyeget csomózó szövőnő pedig szemmel alig kísérhető gyorsasággal szaporítja a sorokat. A vas öntéséhez és formálásához azonban kevés lenne csak efféle ügyesség. Ide erő kell és vasakarat. Az öntőtégelyek cipeléséhez, a hőség tűréséhez, a füst nyeléséhez erős fizikumra van szükség. Ilyen a munka, így alakítja az embereket. S ha valaki kezet fog egy vasöntővel, akkor kézszorításából azonnal észreveszi, hogy vasassal van dolga. — Nem tiszta munka, de én mégis szeretem — vallja Meíis Béla öntőszaífcmunkás. Ha pedig ő mondja, akkor. azt el is lehet hinni, hiszen tíz éve csinálja ezt az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai vasöntödéjében. A keresetre nincsen különösebb panasza. — Ha igyekszem, akkor havonta a kétezret is megkeresem, eset. leg ennél is többet. Attól is függ, hogy mennyi a selejt. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy a minőségi prémiummal inkább 180—2ÖÖ forinttal többet szeretek havonta hazavinni, mint ennyivel kevesebbet. Ha meg az ember nem ügyed, akkor könnyen előfordulhat, hogy esetleg még kártérítést is kell fizetni. Ezért inkább vigyázok, mert ez nemcsak becsületkérdés, pénzkérdés is. Az ember pedig nem ellensége saját zsebének. Nem igaz? De még mennyire. Az is igaz, hogy Melis Béla nemcsak mondja ezt, hanem így is dolgozik. Há. romnegyedévi tervteljesítésének átlaga — még az időközbeni normarendezés ellenére is — 109,1 százalék. Az öntödében 6 százalék a megtűrt selejt. Ennyit büntetlenül lehet gyártani. Nem kell érte kártérítést fizetni, ö azonban jobban szeret — és igaza van — minőségi prémiumot kapni, mint büntetést fizetni. Küenchónapi selejttermelésőnek átlaga mindössze 1,6 százalék. A tervek túlteljesítésében és a seüejt csökkentésében nincsen társak nélkül. Kilenc hónap alatt Lakatos Gábor is, Bánfalvi Antal is rendszeresen túlteljesítette a tervét néhány százalékkal. A selejt azonban egyikőjüknél sem haladta meg a 2,5—3 százalékot. A magkészítő brigád, amely kezük alá dolgozik, sem hagyta magát. Szinte hihetetlenül hangzik, de így van, hogy kilenc hónap alatt nem került ki kezükből selejt. Az öntödében hét brigád versenyzik a szocialista címért. Közte van a magkészítő is. Talán ez a magyarázata nem mindennapi sikerének. Budás Imrével, a kilenctagú öntőbrigád vezetőjével beszélgetek, s eközben sok minden szóba kerül. — Peches brigád vagyunk — panaszolja. Nem tudtam mire vél. ni, hiszen azt hallottam erről a kollektíváról Molnár Zoltántól, az öntöde vezetőjétől, a párt- és szakszervezetnél is, hogy tagjai együtt vannak jóban és rosszban, a munkában meg éppen a legjobbak közé sorolják őket. Nemhiába, hiszen az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat idei felszabadulási munkaversenyében az öntőbrigádok közül ők nyerték el az első helyet. — Arról van szó — magyarázza —, hogy kétszer is egészen apró dolog, kisebb munkafegyelem- sértés miatt estünk el a Szocialista brigád címtől. — És most? — A sikertelenség azért nem vette el kedvünket. Tanultunk a történtekből. Rájöttünk: nem elég csak jól dolgozni, a korábbiakhoz hasonló fegyelmezetlenségek megelőzése legalább ennyire fontos. Sokat beszélgettünk erről egymás közt. A viták nem voltak eredménytelenek, mert a sok bíráló szó és a meggyőzés csak használt. Most jó a brigádban a szellem, eddig még nem fordult elő komolyabb vétség. Bízom abban, hogy ezután sem lesz. o Ügy látszik — s ezt az öntőbrí- gád példája is bizonyítja —, hogy olykor talán könnyebb szocialista módon dolgozni, még tanulni is* mint élni. Egy igazolatlan távoliét meg miegymás és máris oda a reménye is annak, hogy elnyerhessék a szocialista címet. A vas formálása bizony nem kevés szaktudást, türelmet és nehéz munkát igényel. Az emberek tudatának formálása néha még ennél is többet. Két év sikertelen volt, bár az is igaz, hogy kaptak kárpótlást, hiszen többször részesültek jutalomban. Ám az, amire a legjobban vágytak, a szocialista cím, csak óhaj maradt. A harmadik esztendő talán eredményesebb lesz, mert a türelem, a nevelés most, úgy látszik, végre megérleli a termést. Találóan fogalmazta meg Melis Béla az ember gondolkodásának változásáról a véleményét. — Bizony, korábban én is köny- nyebben vettem a dolgokat. Egy kis késés vagy kisebb vétség a munkafegyelem ellen — gondoltam magamban — még nem a világ. Azóta rájöttem-, ha csak magamnak ártok vele, akkor még hagyján. Most azonban mór többről van szó. Ha ilyesmit elkövet az ember, akkor a brigádnak árt vele. Ezt pedig jobb elkerülni minden hátrányos következményével együtt. Aztán meg — fordította tréfára a szót — az embernek előbb-utóbb benő a feje lágya. o Erő, akarat kell a vasöntéshez. Míg a fehér-vörösen izzó vasból szénőrlő malomkalapáccsá, kazán- rostéllyá merevedik a massza, bizony sokat kell dolgozni. Hát még mennyit kellett azzal a 787 tonna* nyolcvanezer darabból álló öntvénnyel, amit kilenc hónap alatt készítettek. Sokat! Sok veríték- csepp gördült végig nyakukon és homlokukon, sokszor meghúzta karjukat a nehéz öntőtégely. De valahányan becsülettel csinálták; A megtűrt selejt 6 százalék. Ök csak 3,6 százalékot tűrtek meg. Ennek viszont 160 ezer forintnyi megtakarítás lett az eredménye* No meg az is, hogy a minőségi prémiummal szinte minden hónapban vastagabb lett a boríték. Ez pedig aligha ellenkezik a Szocialista brigád címért folytatott verseny elveivel. Inkább segíti, hiszen ez a mozgalom úgy lesz egyre vonzóbb és tartalmasabb, ha résztvevői a keresetükön is észrevehetően le tudják mérni a hasznát. Eközben pedig — mint láttuk — az emberek öntudata és jelleme is sok új vonással gazdagodik, mert szocialista módon dolgozni csak úgy lehet, ha a gondolkodásmód is szocialista szellemben fejlődik. Ehhez pedig még a vasöntőknél is nemegyszer vasakaratra van szükség. Podina Péter Tábori András Kelemen boszorkányos kiszálló műszerész, mégis nehezen boldogult ezzel a televíziós készülékkel. Megszokta, hogy munkáját figyelő tekintetek kereszttüzében végezze; hogy a tulaj ott lábal- laríkodjék körülötte, oktalan kérdezősködéssel zavarja, most mégis idegesítette, hogy nézik. Pedig nem is csúnya az a szempár, melynek érdeklődő pillantása mozdulatait kíséri. Talán éppen ez a baj. Nem tud eléggé a munkájára koncentrálni. Az a nő ott a fotelben nem lehet több huszonöt évesnél. Tény az, hogy fény nincs egy fikarcnyi sem. A készülékben! Feketeség annál több. A fotelban. Ahogy a kibomlott kékesfekete hajzuhatag beborítja a támlát. Meg kell néznem a szinkronleválasztást, kap-e vezérlést a blocking? Nem nézem tovább ezt a nőt, mert akkor sosem végzek a javítással. Megvizsgáljuk az ECC-t. Ügy látszik, jó. Működik a sorblocking. Rezeg a cső. Ez az átkozott ECC-fogíalat. Még csak ez hiányzott. Nincs nálam tartalék csöfoglalat... Ha tovább fészkelő- dik abban a fotelban, képtelen leszek dolgozni. Kelemen, te szédült vagy. Most ne máson járjon az eszed. A készülékre koncentrálj. Pakk... leesett a csavarhúzó. Le kell érte hajolnom. Hová gurult? Most már tényleg szédelgek. — Rájött már, mi a hiba? — csicsergi a fotelből kedvesen Zia. — Nem, asszonyom, még nem — válaszol mérgesen Kelemen. ■— Segíthetnék talán valamiben? — Köszönöm. Elboldogulok magam is. — Ilyen biztos a dolgában? — Általában... — Áhá... szóval, nem mindig? — De igenis, mindig. — Irigylem magát. Zia eredeti nevén: Teréz. Buta név. Sose tetszett neki. Zia, az viszont más. Olyan finom csengése van. Ő is olyan finom megjelenésű asz- szony. Ezt már többen mondták. Pali, a férje bezzeg nem mond ilyeneket. Mostanában különben is elkanászodott kissé. Későn jár haza, nem elég figyelmes, nem segíti fel a kabátját, társaságban h f i in Á ceh I mt*s után bámészkoLU/íuüCOC | dik: legutóbb megfeledkezett a negyedik házassági évfordulójukról. Pedig szereti. Nem is kicsit; nagyon. Éppen ezért fáj, hogy mostanában olyan undok... — Magának nincs melege, kedves... izé, műszerész kartárs? Én majd szétrobbanok. Lehet, hogy csak azért, mert úgy ülök itt, ahogy a forró fürdőből kiléptem. — Kérem, készen trágyák a javítással. Mivel a gép garanciális, csak egy aláírást fogok kérni. Ide tessék... — Már mindennel kész is? Nagyszerű! Üljön le egy kicsit. Főzök egy feketét. Jó? Kelemey megemberelte magát. Elvégre hivala- os kiszálláson van. — Nagyon kedves, de sajnos, nem tudom megérni. A munkám befejeztem, kezeit csókolom. Kelemen mögött becsukódott az ajtó és Zia las- iú léptekkel bevonult a fürdőszobába. Hosszú nyelű fésűvel a kezében a tükör elé állt. Tűnődését szaggatott, ideges csengetés szakította félbe. Kiment az előszobába és ajtót nyitott. Kelemen állt ott. Az arca komoly volt: — Itt felejtettem a csavarhúzóm. Az utcán vettem csak észre. Ezért jöttem vissza. Köszönöm. Már itt se vagyok. Viszlát... Zia felhúzta a szemöldökét s a szomszéd öregasszony cirmos szőrű macskáját; ahogy beszökött az ajtó nyílásán, a megszokott simogatás helyett úgy oldalba rúgta, hogy nyivákolva repült a túlsó sarokba. v. j.
