Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
U6SL november SL 6 Vasárnap Nélkülözhetetlen forrás Áiz emlberék örülnek annak, ha a kommunistáik, a szocialista építés szerény munkásai fáradhatatlanul, önzetlenül munkálkodnak a szebb, gondnélkülibb élet valóra váltásáért De megütköznek akkor, ha azt hallják, hogy akut példáiképp tekintettek, vagy vezető posztra emeltek, visszaélt bizalmukkal, áthágta a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályain. jPártszerűften életmódot étt, csorbát ejtett a vezetés tekintélyén”, halljuk vagy olvassuk egy- egy fegyelmi ügy nyomán a megállapításokat. A tömör fogalmazás mögött pedig ott állnak a részietek: italozott és emiatt zilálttá vált családi élete; durván bánt beosztottjaival; elnézett az emberek feje fölött; társadalmi tulajdonhoz nyúlt és akii hibái ellen szegült, azt hatalmi szóval elhall- gattatta. Az Ilyeneket hallva felötlik a gondolat: hogyan lehetséges ez? Mi vihetett a ferde útra? Az esetek külön-külön vizsgálva tarka képet mutatnak. Nem egyedi, hogy kisebb vezető beosztásban dolgozótól felettesei apró „szívességeket” kémek — noha ez szabálytalan. Innét már csak légy lépés, hogy ezt kihasználva a maga előnyére is kövessen el kisebb, majd — mivel a „szívességtevés” a felsőbb ellenőrzést már derékba törte — nagyobb szabálytalanságokat. Mások csalhatatlannak érzik magukat Szeretik, ha olyan emberék rajongják körül, akik mindig nekik adnak igazat Olyanok, akik apróbb-cseprőbb botlásaikat erénynek kiáltják ki s megesik, hogy az intrika bélyegzőjét sütik azokra, akik a hibák láttán a hiba ellen szóltak. Az esetek tehát külön-külön más-más gyakorlatot mutatnak, de ha összességében nézzük, kitűnik, hogy ezek az emberek a párt- és társadalmi élet normáinak kötelékeit lazítva, hivatásuk káprázatá- ban megrészegedve a kispolgári életmód és életszemlélet zsákutcájába jutottak. Ez hozhatja magával ideig-óráig a törvénysértéseket és azt, hogy egyesek párttagságukra^ vezetői beosztásukra apellálva több jogot' követelnék maguknak, hivalkodnak, kérkednek és fennhéjáznak. A kommunistáknak azonban nemcsak a társadalom nagy kérdéseiben, hanem a magán- és a családi élet kialakításában is ügyelniük kell a kommunista erkölcs tisztaságára. A mi pártunk, államunk nagyon sokat tesz a dolgozó családok védelméért. Azon van, hogy a családi élet köteléken, az ezzel kapcsolatos egészséges felfogások erősödjenek, mindinkább általánossá váljanak. Vezető beosztásban dolgozó, a szerszámmal bánó vagy az élet más területén munkálkodó éLvtársaink becsülettel tesznek eleget a kommunista erkölcs követelményeinek. Ám találkoztunk már olyan emberrel, aki míg üzemben dolgozott vagy a traktort irányította, szépen megélt családjával, szerette, tisztelte feleségét, de amikor vezető posztra került, szürkének tűnt neki a korábban meleget sugárzó családi hajlék, maradinak a mindig dolgos, gyermeket nevelő feleség. Más után vágyott és jött a gyakori kitnaradozás, az otthoni vita, a feldúlt családi hajlék. Az egyik ilyen ember mondta, amikor jóindulatúlag figyelmeztették, tanácsolták neki, hogy változtasson ezen az életrenden: „Nincs szükségem erkölcsi prédikációra, ez az én magánügyem.” S csak akkor döbbent rá hogy tévúton jár, amikor határozottabban vonták felelősségre, amikor tapasztalta, hogy a közvélemény is elítéli, megveti életmódjáért és a vezető posztra is alkalmatlannak tartja. Nem magánügy tehát a kommunisták erkölcse. Pártügy és társadalmi jelentőséggel bír. Társadalmi jelentőséggel azért, mert az emberek napi munkájukban, cselekedeteikben és viselkedésükben a párttagokat, a vezetőket tekintik példaadójuknak és reflektorfényben vizsgálják magatartásukat. Ez érthető, hiszen őtőlük várják, hogy az új életrendbe való beilleszkedéshez — amelyet a kispolgári életszemlélet és gyakorlat még ezernyi szállal sző át — eligazításit adjanak. Jogos igénye ez a társadalom szekerét előrébb lendíteni akaró embereknek. Más igények mellett is fontos azért, mert a párttagoktól várják elsősorban, hogy a társadalmi haladás törvényszerű menetének ismeretében, annak gyakorlati megvalósításában példaadással munkálkodjanak.Jeientős tehát a kommunisták felelőssége a szocialista erkölcs kialakításában. Áldozatvállalást, nagy önfegyelmet és ha kell, kellő szigort követei. Idejében jövő és kellő figyelmeztetést Intő szót, hogy minél kevesebben tévedjenek el. De ezt csak ott tudják megtenni, ahol a párttag munkáját, magatartását, családi életét nem tekintik magánügynek, hanem a hibák láttán figyelmeztetik és igyekszenek jobb belátásra bírni. Ott tudják megtenni ezt, ahol helyesen felismerik, hogy az egészséges munkáserkölcsnek, a szocialista életfelfogás kialakításának nélkülözhetetlen forrása a párttagok munkája, életmódja és magatartása. <— k— ») Ismét ötös találat A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság jelentése közli, hogy a 47. játékhéten nem végleges megállapítás szerint öt találatot egy fogadó ért él, akinek nyereménye — a nyereményilleték levonása után — 1 737 175 forint. Négy találatot 44 fogadó ért el, nyereményük egyenként 49 351 fórint. Három találatot 6553 fogadó ért el, nyereményük 331 forint. Két találatot 171254 fogadó ért él, nyereményük egyenként 12 forint 70 fillér. (MTI) Repülőgéppel lakást keres... Stockholmban egy fiatal mérnök kis repülőgépet bérelt, s körülrepülte a várost. Gépe a következő feliratot húzta maga után: „Lakást keresek. — Telefon: 32—42—05”. A hirdetés 130 000 lírának megfelelő svéd koronába került Ot év alatt 60 új növényfajta a szántóföldeken Szakemberek hozzávetőleges számítása szerint az elmúlt tíz év alatt az ország szántóterületének mintegy háromnegyed részén kicserélődtek a növényfajták. A külterjes, kisüzemi gazdálkodás növényeit sok millió holdon a tápanyagot, az öntözést, a korszerű agrotechnikát jól megháláló, s gépi művelésre alkalmas fajták váltották fel. A Mezőgazdasági M inősítő Tanács csak az utóbbi 5 év alatt 60 új szántóföldi növényfajtát ismert nagyobb cukortartalmú poliploi- dok vették át Az eredmény: évente 400 000 mázsa cukortöbblet. A többi növényfélénél nem került még sor ilyen radikális cserére, de 1—2 új fajta már mindenütt tért hódított A burgonyatermesztésnél nem sikerült megoldani a fajtakérdést. A régi fajták zömét a nagyfokú leromlás, vírusfertőzés miatt ki kellett vonni a köztermesztésből, s bár több új hazái és külföldi fajtát állítottak be helyettük, teljesen megfelelőt még alig találtak. A kivégzett kém „naplója" el és ugyanennyit törölt a köztermesztésre régebben engedélyezettek közül. Különösen nagyarányú volt a fajtacsere a legnagyobb területen termesztett legfontosabb növényeknél, a búzánál és a kukoricánál. Az,egy évtizeddel ezelőtt még jónak tartott extenzívj kenyérgabonák helyére csaknen^ mindenütt nagy tenmökepessegu, kombájnnal aratható búzáik kerültek. Egy hazai nemesítésű van közöttük, a Pertődi—293-as, amelynek vetésterülete 4 év alatt több mint ötszörösére növekedett, s ez idő alatt csaknem 40 százalékkal nagyobb átlagtermést adott, mint az általa fokozatosan leváltott bénkúti fajta. A legutóbbi években terjedtek él nálunk az intenzív szovjet búzák, s ma mór a Bezosztája—1-et termeszük a legnagyobb területen. A nagyobb termőképességű bel tényésztéses hibrid kukoricák már öt évvel ezelőtt sem voltak ismeretlenek, de a nagyüzemi kukoricatábláiknak ma miár ezek a kizárólagos növényei. Minden évben megjelenik 1—2 új hibrid, amelyek a nagy terméshozamom kívül egyéb jó tulajdonságokkal is rendelkeznek, például igen rövid tenyészidejűek. A eukorrépaföldekről szinte teljesen „száműzték” a korábban kizárólagos diploid fajtákat: helyüket a nagyobb’ termőképességű és Moszkva A Pravda szombati számában V. Golubov cikket írt azzal kapcsolatban, hogy Angliában és az Egyesült Államokban mostanában nagy hűhót csapnak egy „Penykovszkij naplója” címmel terjesztett förmedvény körül. A „naplót”, amely Penykovszkijnak, az annak idején nagy feltűnést keltett perben leleplezett, halálra ítélt és kivégzett, amerikai szolgálatban állt szovjet kémnek az állítólagos feljegyzéseit tartalmazza, a CIA, az Egyesült Államok központi hírszerző szolgálata tákolta össze szovjetellenes célzattal — írja Golubov. — A „naplót” egy New York-i sajtóértekezleten, majd az angol rádióban a Penykovszkij-perben siralmas szerepet játszott Wynne An- gog kémösszekötő ismertette. A cikkíró megállapítja, már maga az a tény, hogy egy ilyen levitézlett személyt választottak ld a fércmű propagálására, leleplezi ennek „hitelességét”. — Ez a hamisítvány annyit sem érdemel, hogy behatóan foglalkozzunk vele — folytatja a cikkíró. — Olyan durva tákolmány, hogy a tekintélyes angol lápok, alighogy megismerkedtek vele, kénytelenek voltak leleplezni. „Vajon ez a mű nem egyszerűen a CIA hamisítványa?” — tette fel a kérdést a Daily Mail és így válaszolt: „Igen erősek a közvetett bizonyítékok, amelyek e könyv valódisága ellen szolnak”. A Guardian megállapította: Penykovszkij naplójának orosz kézirata egyszerűen nem létezik. A művet csak a CIA készíthette”. „A CIA igen rossz szolgálatot tett a Nyugatnak” — jelentette ki az Evening Standard. — Az angol lapok cikkírói felfedezték, hogy a „napló” annyi nevetséges ostobaságot tartalmaz, hogy egész oldalakat tölthetnének meg azok felsorolásával. Ezek is arra mutatnak, hogy „a feljegyzés” elejétől végéig hamisítvány. Semmivel sem különbözik a CIA régebbi szovjetellenes formed vényeitől. Rosszul állhat mik szénája, akiknek ilyen durva koholmányokra van szükségük — hangoztatja befejezésül a Pravda cikkírója. (MTI) Bankrablók iskolája Délkelet-Franciaország egyik, kis helységében a rendőrség valóságos bankrabló iskolát fedezett fel. Az iskolát egy gengszterhálózat tartja fenn, amely hasonló iskolákat szervezett az Egyesült Államokban, Angliában és más országokban is. A „növendékek” rendszeresen sportolnak, céllövészetet tanulnak pisztollyal és automata fegyverrel, megtanulják, miként kell gyorsan felnyitni a pénzszekrényt, elvágni a telefon- huzalokat stb. Jancsi és Pityu jobb híján a kerítést mászták. Jancsi egyszerre Csak odadugta Pityuhoz a fejét. — Nézd! A Susmák bácsi lugasán milyen szép fürtök lógnak. — Miénk is van olyan, azért, hogy az fekete, a mienk meg fehér — így Pityu és tovább pöckölte a katicabogarat a kerítésdeszka tetején. — Fogadjunk! — dug. ta még közelebb a fejét Jancsi. — Mibe? — kérdezte hanyagul Pityu. Jancsi kotorászni kezdett a zsebében és elővett két üveggolyót. — Ebbe. — Nekem csak egy van. — Tegyél még hozzá valamit. — Van egy kis radírom. — Ügy jó lesz. Hozok egy fürtöt — és már le is ugrott a kerítésről és a szomszéd kertjében volt Jancsi. — Az kevés. Legalább hármat. Abból már látjuk, melyik a szebb. Három fürt szőlő — Akkor gyere te is. Ügy hamarabb lesz. Nehogy észrevegye , a Sus- mák bácsi. Tudod milyen haragos... — Ugye mondtam, hogy szebb — mondta Jancsi, ismét a kerítés tetején. — Szebb egy kicsit, de nincs olyan jóízű, mint a miénk. — No jó, akkor ne add ide a radírt, csak az üveggolyót. — Itt van — nyújtotta oda Pityu a golyót Jancsinak. Közben Susmák kis kosárral a hóna alatt az udvarra ment, a tyúkoknak vitt eledelt. Szúrta a nap a szemét, amikor kilépett a konyhából és hunyorgott. Pe azután megszokta a szeme a fényt és megpillantotta a két gyereket is. Látta ám, ahogyan oldalt ültek, hogy szőlőfürt lóg mindkettőjüknek a kezében. De, hogy honnan vették, az övéből-e vagy a sajátjukéból, azt csak a színéből tudná meg. Ehhez közelebb kell menni. De a bitangok el. osonnak, ha észreveszik! Na majd itt, a ribizli- bokrok mögött. Kétrét hajolva közeledett a szőlőt majszoló gyerekekhez. Vagy húsz lépésnyire tőlük megállt és kétfelé hajtotta maga előtt a ribizlibökrot. Látta ám, hogy fekete szemű szőlőt esznek. Mintha vipera csípte volna meg, oly gyorsan felegyenesedett. Jancsinak és Pityunak pedig a lélegzete is elakadt. Majd hirtelen saját kertjükbe ugrottak. — Bújhattok most már! — dobta utánuk a szavakat Susmák. — Bitang kölykök. Megkese- rűlitek ezt! Még aznap rendőr fogta vallatom őket, Susmák pedig a lugas leveleit hajtogatta félre és mutogatta, honnan is hiányoznak a fürtök. — Ügy bizony, biztos úr! Elvitték ezek vagy négy kilónyit. Hát nem tolvajoknak permetezem én! , Jancsi és Pityu sírásra görbült ajkáról szakadó, zott szavak buggyantak. — Csak három fürtöt szakítottunk. — Ne hazudjatok! Susmák úr csak tudja, mennyi hiányzik. Néhány nap múlva Jancsit és Pistát meg a szülőket beidézték bűnügyben. Susmák a kapu. ban állt, amikor Jancsi és Pityu anyjuk kíséretében elindultak a rendőrőrsre. — Tolvajnépség! — eresztette utánuk úgy a szavakat, mintha rágta, marta volna őket. Jancsi és Pityu belekapaszkodtak anyjuk szoknyájába, szinte hozzátapadtak, mint a kotlához a csirke, amikor szarka röppen a levegőben. Ö pedig megsimogatta fejüket, mintha mondta volna nekik, hogy a becstelenek nem terítik a kerítés tetejére holmijukat... (cserei)
