Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-20 / 274. szám

1965. november 20. 8 Szombat Ezerhétszázhatvan ember hatmillió forintja Látogatás a kétegyházi és az eleki takarékszövetkezetben Az eleki fiók épülete. Kielégítően fejlődik a gépállomások és a termelőszövetkezetek kapcsolata Pillanatfelvétel a takarékszövetkezetből. Nagyon mostoha volt ez az esz­tendő a kétegyháiziialkihoz és az ele- kiókhez is. Különböző elemi csa­pások érték az állatállományt és a vetéseket. Ennek ellenéi-e szor­galmas munkával igyekeztek min­dent elkövetni azért, hogy a lehe­tő legjobb jövedelmet érjék el az idén is. Nehéz volna házról házra járva ftiegtudni azt, hogyan élnek az emberek. Sokkal könnyebb ehe­lyett megnézni a helyi boltok for­galmát és a takarékszövetkezet betétállományát. Most ezt az utób­bit néztük meg Kélegy házán és Eleken. A két községből — Elleken ugyanis a kétegyházi takarékszö­vetkezetnék a fiókja működik — 1760-an váltak takarékszövetkeze­ti taggá, csupán az idén 368-an. Érdemes itt megjegyezni, hogy 1957-ben nehezen tudták össze­gyűjteni a megalakuláshoz szüksé­ges száz tagot. A betétállomány az év folyamán többször is tetőzte a 6 millió forintot. Öt- és tízezer fo­rintjával összesen 225 ezer forin­tot tettek be gépkocsinyeremény- betétre. A takarékszövetkezet az idén több mint 3 millió forint köl­csönt adott tagjainak: 945-en vet­ték ezt az összeget igénybe. Eb­ből 788 ezer forintot a háztáji gaz­daság bővítésére, 215 ezer forintot pedig építkezésre, tatarozásra for­dítottak. A lottóárusítás és egyéb feladat mellett november 1 óta társasutazást is szervez a takarék- szövetkezet, s a Kétegyházi Gép­javító Állomásról már jelentkez­tek is hatan egy romániai társas- utazásra. Miután Kétegyházán megismer­kedtünk a fenti, mindkét községre vonatkozó adatokkal, átmentünk Elekre, ahol nemrégiben egy több helyiségből álló, 60 ezer forint költséggel átalakított és berende­zett épületbe költözött a takarék­szövetkezeti fiók. Itt is nagy a for­galom, hiszen az elekiek közül 913-an tagjai a takarékszövetke­zetnek — 195-en közülük az idén léptek be — s betétállományuk meghaladja a 2 és fél millió fo­rintot. K. I. — Fotó: Kocziszky A magyar mezőgazdaságban a második 5 éves terv a szocialista átalakulás időszaka volt. Létre jöt­teik a szocialista termelési viszo­nyok a mezőgazdaságban is. Egy­úttal a mezőgazdasági termelés mind mennyiségi, mind minőségi színvonalában szépen fejlődött. E nagy átalakulást segítette pártunk helyes gazdaságpolitikája nyomán a mezőgazdaság rohamos gépe­sítése. Az utóbbi öt esztendöfoem a mezőgazdasóig gépállománya a megelőző időszakhoz képest több­szörösére növekedett. Itt -nem csupán számszerű növekedésről van szó, hanem nagymérvű minő­ségiről is. Ma a magyar mezőgaz­daság korszerű gépparkkal ren­delkezik. A nagyfokú gépesítéssel egyidő- ben szükségszerűen jelentkezett a mezőgazdasági géppark álla­gának megóvása, rendszerezett karbantartása, javítása. Pártunk Központi Bizottsága meg­vizsgálta a mezőgazdaság gépesí­tésében kialakult helyzetet és 1964 februári határozatában ki­mondta: „A gépállomásokat gép­javító állomásokká kéll átalakíta­ni. Folytatni kell a gépállomás! gépek eladását a tsz-ek számára. A gépjavító állomások a mezőgaz­dasági gépek javításán kívül lás­sák el a termelőszövetkezetekben a gépesítési szaktanácsadást. Az igények alapján szervezzék meg a szervizszolgáltatást.” Megyénkben a gépállomási gé­pek átadása 1963-ban indult meg. A szövetkezetek csaknem 600 erő­gépet vettek át a hozzátartozó munkagépekkel együtt, egyidejűleg a tsz-be mentek a gépeken dolgo­zó traktorosok, gépkezelők is. Ak­ikor olyan káros szemlélet ütötte fed a fejét, hogy „megszűnik a gépállomás, adjuk át az épülete­ket, javítóteret, felszerelést és e szakembereket is a szövetkezetek­nek, állami gazdaságoknak.” Sür­gősen cselekedni kellett. A párt megyei végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a gépállomási javító- teret nem szabad átadni, hanem a gépállomások szervezzék meg a szövetkezeti gépek karbantartásá­nak, javításának rendszerét. A szövetkezeitek sem technikai­lag, sem szervezetileg nem voltak kellően felkészülve a megnöveke­dett korszerű géppark karbantar­tására és javítására. A másik ol­dalon pedig ott állt a gépállomás a maga 15 éves tapasztalataival, technikai és szervezeti felkészült­ségével. Két választás volt: vagy megszüntetjük ezt a már kiala­kult rendszert és szétforgácsoljuk, vagy pedig intézményesen törté­nik gondoskodás a javítás megol­dásáról. A szövetkezetek és az ál­lomások közösen kialakították a teljes műszaki ellátás rendszerét, melyet a megyei szervek is támo­gattak. Ez a rendszer 1963 óta az alábbiak szerint erősödik: Év: 1963 1964 1965 Szerződést kötő tsz-ek száma: 123 143 132» A leszerződött gépek száma db: 1365 1824 2445 A megye tsz-gépparkjának %-a: 57 68 76 (* a csökkenés a szövetkezetek egyesüléséből adódik.) Értékek a hó alatt Szedetlen 30 holdon a cukorrépa — 2200 holdon töretlen a kukorica — Csaknem 7000 hold szántás van hátra Békéscsaba határában A korán beköszöntött télies idő. járás, a november 18-án leesett hó jelentős értékeket fedett be Bé­késcsaba termelőszövetkezeteiben. A Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben 10, a Május 1. Tstz-ben pedig 20 hold cukorrépa szedet­len. A Magyar—Csehszlovák Ba­rátság Tsz tett erőfeszítést a cu­korrépa betakarítására, amit az is tanúsít, hogy az irodán dolgozókat is a répa betakarítására osztották be. Ugyanakkor a termelőszövet­kezet klubjában több növényter­mesztési brigádtag ittasain bdliár- dozott. Békéscsaba határában még 2200 hold kukorica vár törésre. A városi mezőgazdasági osztály e munka befejezésének körülmé­nyeit az emberekről való gondos­kodás jegyében a szövetkezeti ve­zetőkkel megbeszélte. Legsúlyosabb az elmaradás a mélyszántásban. Csaknem 7000 holdat kellene megforgatni. Ez a munka a jelenleginél kedvezőb­ben is mehetett volna, ha az erő­gépeket jobban kihasználják. A város tsz-eibe a Debreceni Talaj­javító Vállalat szarvasi üzemegy­ségétől 5 SZ—100-as traktort küldtek a szántási munkák gyor­sítására. Ezzel a napi gépkapaci­tás 336 hold megforgatására nőve. kedett. Ezzel szemben volt olyan hét, amikor összesen 460 holdat szántottak fel, noha az időjárás különösebb akadályt e munka elé nem gördített November 15-én és 16-án a vá­rosi mezőgazdasági osztály előa­dói végigjárták a termelőszövet­kezeteket, megvizsgálták a cu­korrépa. és a kükoricábetakarf. tás elhúzódásának okát. A szö­vetkezetek egy részében felelőt­lenséggel találkoztak. Javasolták a szövetkezet vezetőinek, hogy a notóriusan mulasztó személyeket, akik miatt végső soron a betaka­rítás elhúzódott, vonják felelős­ségre és amennyiben az időjárás engedi, a hátralevő munkákban tegyenek eleget. A gépjavító állomásokká ala­kult üzemek ücidolgozták a megye mezőgazdasági gépparkjának koo­perációs alapon történő, tipizált, szalagrendszerű javítását. Ehhez kidolgozták a javítási technológiá­kat, biztosították a műszereket, felszerelést, nem utolsósorban pedig a szükséges különböző kép­zettségű szakembereket. A gépja­vító állomások fő jelszava „jól, gyorsan, olcsón!”. A fejlődéssel egyidőben említést kell tennünk néhány problémáról is. A gépek minőségi javítását ©gyes állomások nem ellenőrzik szigorúan, a kijavított gépek át­adás-átvétele nem eléggé alapos és ebből utólag merülnek fel prob­lémák. Egyes termelőszövetkeze­tekben alacsony képzettségű gé­pesítési brigádvezetőket állítottak be. A gépekkel összefüggő elszámo­lási, bizonylati kimutatás nem pontos, s ez több esetben meg­zavarja a szövetkezet és az ál­lomás egyébként jó kapcsolatát. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a helyes alapelvek végrehajtásában előforduló problémák elsősorban egyes vezetők és dolgozók tájéko­zatlanságából, kisebb részben ha­nyagságból adódnak, örvendetes, hogy ilyesmi az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő, ha elő­fordul, akkor azt a szövetkezet és az állomás közös megegyezéssel, megnyugtatóan rendezi. Az elmúlt 3 év tapasztalatai azt mutatják, hogy a teljes műszaki ellátás rendszere és a gépjavítás­nak ezen rendszere egymástól el­Újabb gépeket vásárolnak — Traktorostanfolyam — Napi 0,9 munkaegység a résztvevőknek A szövetkezet teljes gépesítésé- I hez még 10 traktorra és több mun­kagépre van szüksége az eiekii Lenin Tsz-nek. Az újabb traktoro­sok képzésére körültekintően gon­dolnak, hiszen a második műsza­kot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudják biztosítani. Most ezen a gondon könnyítőnek, mert alap­fokú traktorostanfolyamot szer­veznek. A szövetkezet gazdái kö­zül huszonnyolcan-harmincan je­lentkeztek a tanfolyamra. Az iskola idejére naponta — vasárnap és ünnepnap is — 0,9 munkaegységet írnak jóvá a rész­vevőknek. Havonta 24 000 forintot költenek el erre a célra. Műanyag kézimunka-táskákat készítenek A Szarvasi Papír- és Műanyag- feldolgozó Ktsz-ben münden évben egy-egy újdonságot is készítenek, így többek között az idén mű­anyag kézimunka-táskákat gyárta­nak a Péceli Háziipari Szövetke­zet megrendelésére, az iskolás lá­nyok részére. Az „Ügyes kezek’ feliratú kézimunka-táskában ké­nyelmesen kapnak helyet a poli­technikai oktatáshoz szükséges fel­szerelések, a pamut és a különbö­ző anyagok. Igen ötletes és szép kivitelű ez a munka, melyet Mol­nár Károly, a ktsz dolgozója ter­vezett. Jelenleg 1500 darabot szál­lítanak ezekből. Ezenkívül a kü­lönböző mappákból az idén az Építőipari Minisztérium részére mintegy 17 000 darabot szállítot­tak. A fűzős mappákból 7500 da­rabot gyártottak, a háromrészes­ből pedig 2400 darabot. A külön­böző vállalatok megrendelésére kis mennyiségben albumokat, blokk­tömböket is készítenek. Nemrég készült ©1 egy 25 képből álló pros­pektus, amelynek borítóját hab­szivaccsá! bélelték. választhatatlanck. Szaros egységet képezve, kölcsönösen feltételezik egymást, önmagában akár az egyik, akár a másik csak félmeg­oldást jelent. A vázolt szervező munkánkban az a körülmény is sürgetőleg lé­pett fel, hogy a szövetkezetek gépparkjának gerince mér nem a G—35-ös traktor, amit a kisüzemi műhelyekben, „nagykalapácsos” módszerrel is lehet javítani. A géppark ma már korszerű, bonyolult univerzális, lánctalpas erőgépekből és nagy teljesítmé­nyű, széles skálájú munkagé­pekből áll. Azt is számításba vettük, hogy „fiatal” a szövetkezetek géppark­ja, de az „öregedés”, az igénybevé. tel következtében fokozatosan nö­vekszik a karbantartási és javítás' ráfordítás. A szövetkezetek gép­parkjának karbantartásához és javításához korszerűen felszerelt szervizberendezés, javítási felsze­reltség, technológia, műszer, na­gyon sok mérnök, technikus és jól képzett szerelő szükséges. Ezek biztosítása óriási megterhelést je­lentene a népgazdaságnak és a szövetkezeteknek is. Ugyanakkor nem lenne biztosított a felszerelé­sek kihasználása. Arról nem is beszélve, hogy a gépjavítás nem tartozik a mezőgazdasági termelő­üzem profiljába. A fenti tényezők nagy változást hoznak a korábbi gépállomások életében is. A szántó-vető feladat a gépek fokozatos átadásával ará­nyosan csökken, viszont rohamo­san növekszik a karbantartó, javí­tó- és szaktanácsadó tevékenység. E feladat alakítja, formálja a gép­javító állomások személyi összeté­telét, a pártszervezetek és más szervek tevékenységét. Ma ir.ár elmondhatjuk, hogy Békés megyé­ben a gépjavító állomások szilárd műszaki bázisai a gépesítésnek. Sokat segítenek a tsz-ek gépesíté­sével összefüggő problémák meg­oldásában. Kialakulóban van az a műszaki kollektíva, amely a megnöveke­dett feladatoknak eleget tesz. A mérnökök száma az 1962. évi 9-ről 33-ra, a technikusoké 15-ről 60-ra növekedett. A szakmunká­sok száma megsokszorozódott. Nagyon lényegesnek tartjuk azt, hogy a korszerű tsz-géppark igen szerteágazó karbantartása, javí­tása jól felkészült, szervezett és ütőképes műszaki szakapparátus kezében legyen. Az egész megyére kiterjedő koo­perációs szalagszerű javítások az egyes állomásokra profilírozott speciális javítások, a kombájnszé­rűk gépesítése, a seprűcirok gépi betakarítása és még nagyon sok­sok új műszaki megoldás mind azt bizonyítja, hogy a műszaki szak­emberek lelkesedéssel és odaadás­sal végzik munkájukat. Molnár Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents