Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

UH>5. november 17. 4 Szerda Tapasztalatok - hasznos tanulságokkal A mezőkovácsházi járásban le­zajlott párt taggyűlésekről, az el­hangzott vitákról és tapasztala­tokról beszélgettünk Vincze János elvtárssal, az MSZMP járási bi­zottságának osztályvezetőjével, és Valaczkai Mihállyal, a községi pártbizottság titkárával. — Mindenekelőtt azt kell el­mondanunk, hogy a járásban meg­tartott taggyűléseken igen jó volt az aktivitás — mondotta Vincze elvtárs. — A gyűléseken általá­ban sokan megjelentek. A Domb­egyházi Állami Gazdaságban pél­dául kivétel nélkül minden párt­tag részt vett. Ezenkívül kiemel­kedő volt a részvétel Mezőko- vácsháza alapszervezeteiben, kü­lönösen az Űj Alkotmány Tsz-ben, Battonyán, Végegyházán és Mező­hegyesen. A vitában közel két­százan szólaltak fel és sok érde­kes témáiról volt szó. Többen azt hitték, hogy ha már ideológiai dolgokról beszélünk, ott valami rendkívülien nagy, elvont elméleti kérdéseket tárgyalunk. Amikor pedig kiderült, hogy na­gyon is közel vannak ezek a té­mák mindennapi életünkhöz, ak­kor egyre többen elmondták véle­ményüket, tapasztalataikat, javas­lataikat. Általános vélemény volt, hogy a tagság érzi a tanulás szükséges­ségét, jelentőségét. A szakmai, politikai nevelés elengedhetetlenül Eddig 22 újítást nyújtottak be a békéscsabai István-malom dolgozói fontos, mert csak így tudunk lé­pést tartani a fejlődéssel. A medgyesbodzási Egyletértés Ter­melőszövetkezet taggyűlésén ezt így fogalmazta meg az egyik fel­szólaló: — Nekünk, párttagoknak, első­sorban önmagunkat kell tovább- képezni. A párttagoknak soha nem volt könnyű dolguk, mert mindig sok a tennivaló. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegek ne­velésére csak akkor leszünk ké­pesek, ha tanulunk és erre min­denkor időt szakítunk. — Mivel a járás főleg mezőgaz­dasági jellegű, érthető, hogy az embereket a parasztság helyzete, a még fennálló rétegződés, szö­vetségi politikánk foglalkoztatja leginkább, s ebből láthatjuk, hogy itt van a legtöbb tennivaló — folytatta Vincze elvtárs. S pél­dákkal illusztrálta, hogy általában milyen kérdések foglalkoztatják az embereket A megyében járt unkban-kel ­tünkben sokszor találkozunk mi is hasonló problémákkal. A mezőkovácsházi járásban megtartott gyűléseken többen a tsz-tagók nyugdíjügyét említették, mint az „egyik legégetőbb” kér­dést. Szó volt a szociális juttatá­sok különbségéről is a tsz-ta gokat és az üzíemii munkásokat illetően, de a legkirívóbb az volt, amikor az egyik felszólaló még mindig a „kulák, nem kulak” elmélet szel­lemében szólt hozzá. A hozzászó­lásokra többen is reagáltak és si­került megmagyarázni a helyte­len nézetek tarthatatlanságát. Szó volt a taggyűléseken a példa- mutatásról, a töibbtermelésről és | a termelékenység növeléséről is. Sokan megértették az ebből adó- j dó feladatokat, de viták is kiala­kultak. A kevermesi Lenin Tsz- ben az egyik felszólaló ezeket mondotta: — Hogyan harcoljak én, egysze­rű tsz-tag a többlermelésért, ami­kor ott van az agronómus, a bri­gádvezető, ez az ő feladatuk, ök ismerik'a tervet és ellenőrzik a munkát is. Erre felállt Pápai Mihály és megmagyarázta, miért fontos töb­bet termelni, a munkában helyt­állni és példát mutatni. Ezt oko­san összekapcsolta a népgazdaság érdekével és az oszitálybarc kér­désével is. Sokan azt mondják, az időseb­bek nagyon elmaradtak a fejlő­déstől. Pápai Mihály idős, köztisz­teletben álló, józan gondolkodású ember, aki világosan látja a fej­lődést és a tanulás fontosságát. Példája bizonyítja: az idősek is lépést tudnak tartani, az évek so­rán szerzett tapasztalataik viszont mérhetetlen kincsestárai a mun­kásmozgalomnak, a párt politikai nevelő munkájának. A taggyűlések tapasztalataiból kiindulva és a tanulságokat le­szűrve az MSZMP mezőkovács­házi járási bizottsága tervezi, hogy a jövőben negyedévenként tartanak olyan taggyűléseket, ame­lyeken politikai elméleti kérdése­ket tárgyalnak. Többek között olyan témákkal, mint az osztály­harc fonnád, a párt szövetségi po­litikája, az egységes paraszti osz­tály kialakítása. Az ilyen megbe­szélések szükségesek és hasznosak, s előbbre viszik a fejlődést. Kasnyik Judit Nincs lemaradás Dobozon, Szabadkígyóson, Telekgerendáson és Újkígyóson Ellenőrzik a határidőket a termelőszövetkezetek intézkedési terveiben A békéscsabai István-malom ok. tóber végén időarányosan nyolc vagonnal túlteljesítette az őrlési tervét. Az eredmény értékét nö­veli, hogy júliusban az új gabona őrlése a tervezettnél három nap­pal később kezdődött, ami akikor 70 vagon lemaradást okozott. A liszt minősége jó, az idei bú­za sikértartalma lényegesen ma­gasabb a tavalyinál. A malom dolgozóinak a munkáját elősegí­ti több újítás alkalmazása. Ru­szinka János például a korpale­adáshoz csúszdát készített, Fajó András pedig a csomagolt liszt célszerűbb rakodását oldotta meg. Az eddig benyújtott és elfogadott 22 újításból az idén tizenhatot ve­zettek, illetve vezetnek be, a töb­bire a jövő év elején kerül sor. Az újítások előrelátható évtes gaz­dasági eredménye meghaladja majd a félmillió forintot. A Gyulai Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága felhívta a figyel­mét a községi tanácsoknak, hogy a termelőszövetkezetek intézkedé­si terveiben a határidők betartá­sát ellenőrizzék. Jelentős lemara­dás esetén pedig figyelmeztessék a szövetkezet vezetőségét, s erről ér­tesítsék a járási tanács mezőgaz­dasági osztályát. A községi tanácsok ezt követő­en ilyen vonatkozásban ellenőrzik a tsz-eket. Egy-két községben még testületi ülésen is foglalkoztak az intézkedési terv végrehajtásának fontosságával. A legjobb eredményt a terv végrehajtásában Dobozon, Szabad- kígyóson, Telekgerendáson és Új­kígyóson érték el. Lemaradás a járás három községében tapasztal­ható. Gyulaváriban és Kétegyhá- zán a terv végrehajtását az nehe­zíti meg, hogy a kenyérgabonának több mint 50 százalékát kukorica­vetésű főidbe vetik és a szár le- takarítása eléggé nehézen halad. Lökösházán szervezési gondok akadályozzák a határidők betartá­sát. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság könnyűipari osztálya november 12-én Békéscsabán érte­kezletet tarlott, melyen a bútoripar fejlesztésével kapcsolatos országos vizsgálat tapasztalatait értékelték. Képünkön (jobbról balra) Lakatos György, a KNEB könnyűipari osziályvezetője, dr. Móra László Bács. Simándi Béla Békés, Kovács Pál és Ritter József Csongrád megyei társa­Sabni népi ellenőrök. Fotó: Kocziszky GAZDASÁGI FEJLÖDÉSÜNl V IDOSZ i Rl IK (ünjjjHnHHH::::: ERI ÍHÍn§:ÍÍÍ!!?!a!í:ÍÍí!Í DES ÍÍÍÍÍtiiííÍíÜHÍÍ!ii:::iiiÍ!Ü:l El 6. Gazdasági módszerek — adminisztratív módszerek A gazdaság irányítási rendsze­rének fejlesztése a szocialista or­szágokban előtérbe helyezte, illet­ve helyezi az olyan közgazdasági kaitegórdák szerepét, mint a pénz, az ár, a hitel, a kamat, a nyere­ség, a bér stb. Ezeket a kategóriá­kat — összefoglaló néven — gaz­dasági emelőknek, gazdasági esz­közöknek nevezzük. Az utasítások, rendeletek ugyanakkor a gazda­ságirányítás adminisztratív mód­szerei. Magyarországon és az iparilag fejlett szocialista országokban most az irányítás gazdasági mód­szerei kerülnek előtérbe. Az. hogy milyen arányban alkalmazzák az adminisztratív és a gazdasági módszereket, ntem szubjektív el­határozáson múlik. Hazánkban is voilt olyan idő­szak, amikor a belső és a nemzet­közi munkamegosztás alacsony színvonalon állt, a gazdasági ká­derek képzettsége és gyakorlati tapasztalata meglehetősen elégte­len volt, a rendelkezésre álló ja­vak szűkösek voltak stb., és ezek a körülmények indokolták, a gaz­daságirányításban az adminisztra­tív módszerek (elosztás, keretki­utalás, tervutasítások stb.) széle­sebb körű alkalmazását. A fejlettség mai fokán a gazda­sági kapcsolatok a korábbinál sok­szorosan bonyolultabbak, a belső és a nemzetközi munkamegosztás elmélyült, a szükségletek diffe­renciálódtak, a gazdasági káderek rendelkeznek az alapvető szak- képzettséggel és tapasztalattal. Ezért egyrészt nem is lehetséges többé mindent előírna, de nincs ds rá szükség. A bonyolult ágazati, sőt termékkapcsolatokat lehetet­len — és ma már felesleges is len­ne — minden részletében admi­nisztratív módszerekkel szabá­lyozni. Ennél hatékonyabb mód­szer a gazdasági eszközök alkal­mazása. A jól megválasztott és „betájolt” gazdasági módszerek — például az árak, a kamatok stb. — messzemenően helyettesíthetik a részletekre kiterjedő adminiszt­ratív előírásokat, sőt nélkülözhe­' tővé teszik a pótlólagos informá- I eiókérést és ezáltal a döntések I „átfutási” idejét csökkenthetik, hatékonyságukat többszörösére növelhetik. Ai ösztönző ár például egyaránt érdekeltté teheti a termelőt és a felhasználót egy új termék terme­lésében és felhasználásában. Nem biztos, hogy ugyanez a hatás uta- sításos módszerrel is elérhető. Ha ez így van — márpedig így van —, akkor a termelő és a felhasználó is gondoskodik — a maga hatás­körében — azoknak a kooperációs kapcsolatoknak a kiépítéséről, amelyek az új termék előállítását és felhasználását biztosítják. Ez­zel szemben nem valószínű, hogy a sokrétű kapcsolatokat utasítások­kal rendezni lehet. A gazdasági eszközök ereje éppen abban rej­lik, hogy az — embercsoportok — érdekeire apellál és ezért bizonyos — tudatosan irányított — „auto­matizmus” módjára hat. Ezzel szemben az adminisztratív mód­szerek feltételezik, hogy az irányí­tó szervek újból és újból beavat­kozzanak a gazdasági élet meneté­be, ami elkerülhetetlenül a terv­mutatók számának és a rendele­tek tömegének növekedéséhez ve­zet. Az elmondottak nem jelentik azt, hogy ezek után a népgazdaság irányítási rendszerében teljesen nélkülözhetővé válnak az admi­nisztratív módszerek. A szocialis­ta tervgazdálkodás — de még a fejlett tőkés országok gazdasága sem — nem nélkülözheti az álla­mi beavatkozás különféle admi­nisztratív módszereit. Az állam adminisztratív úton is gyakorolja igazgatási funkcióját. Csakhogy — mivel az adminisztratív irányí­tás köre szűkül — a jövőben az adminisztratív beavatkozás haté­konyabbá válik, az érdemi dönté­sekre koncentrálódik. Ezért a gazdaságirányítás rendszerét mint komplexumot kell felfognunk, amelyben a különféle módszerek egymással összehangoltan érvé­nyesülnek. Dr. Varga György FELHÍVÁS 1 Állami vállalatok, közéletek, tanácsi VÁLLALATOK. ÁLLAMI GAZDASÁGOK, KTSZ-EK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! A 114/HHÍ5. PM.—OT. sz. rendelet alapján a felesleges készletek meghirdetése tárgyában november havában megjelentetjük a BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Országos Hirdetési 5. különkiadását, miért is kérjük az érdekelteket, hogy amennyiben elfekvő készletüket meghirdetni kívánják, közöljék címüket mi­előbb vállalatunkkal. BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 10—21, 10—51. x

Next

/
Thumbnails
Contents