Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

1965. november 17, 5 Szerda Csak nálunk és az NSZK-ban A felsőfokú takarmánygazdálkodási képzés új eredményei Orosházán — Tulajdonképpen az utóbbi években ismertek tel jelentőségét és azóta végérvényesen eldőlt a vita, hogy szükség van-e takar- mánygazdálkodási szakoktatásra, vagyis olyan szakemberek képzé­sére, akik termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban, keve­rőüzemekben szinte tudományos módon irányítják a takarmány ter­mesztést és hasznosítást — mond­ja Babin szky Mihály igazgató, mi­közben szobájában, hellyel kínál bennünket. — Az orosházi mezőgazdasági technikum különböző elnevezés alatt már 1922 óta működik ugyan, de takarmánygazdálkodási szakkal néhány évvel ezelőtt egészült ki csupán. Elkésésről, lemaradásról mégsem beszél,hetünk, mert ezen az orosházin kívül csak a Német Szövetségi Köztársaságban mű­ködik ilyen különleges ágazató mezőgazdasági szakiskola egész Európában. Adatokat'' tartalmazó dossziék kerülnek az íróasztalra. Kiderül, hogy a magyar takarmányipar je­lenleg 30 íéle keveréket gyárt, a tíz év előttinek a tízszeresét, s a következő öt év végén már ötven­féle áll majd állattenyésztőink rendelkezéséle; elsősorban juh, ba­romfi, szarvasmarha, sertés, vala­mint lovak korszerű etetésére. Ezek a keverékek általában gaz­dasági abrakból, ipari és állati ere­detű fehérjékből, vitaminokból és úgynevezett ásványi premixekből tevődnek össze. Előállításuk, rak­tározásuk és felhasználásuk nagy .szakértelmet követel. Ezért van szükség hazánkban egyre inkább takarmánygazdáikodási szakem­berekre, olyanökra, akik a meg­termeléstől a felhasználásig a ta­karmányozás minden problémáját összefogják, ellenőrzik, irányítják. Maga az orosházi technikum tu­lajdonképpen két iskolaágazat ösz- szetevóje. Egyik Me a középfokú technikum, a másik pedig a vele párhuzamosan működő és maga­sabb tanulmányi szintű felsőfokú takarmánygazdáikodási szak. A középfokon 15 nevelő keze alatt 134 lány- és fülhallgató s 540 le­velező tanul. A takarmánygazdái­kodási szakon 13 pedagógus irá­nyításával 106 lány', és fiúhailga- tó, valamint 32 levelező sajátítja el a tudományt. A középfokú csak megyei, a felső viszont országos beiskolázású s benne jóformán minden megye képviselteti magát néhány hallgatóval. Érdekes, de egészséges folyamatként a levele­zők száma évről évire csökken, ugyanakkor a nappali tagozatúaké növekszik. Vagyis erőteljesen fogy a képzetlen felnőttek száma és utánpótlás dolgában végleg a fia­taloké a főszerep. Ilyen nagy létszámú intézetben elegen dö-e a hely á zavartalan ta­nításhoz? Kiderül, hogy nem. Azonban az épületet bővítik, kor­szerűsítik. Faláthelyezésekkel ésszerűbbé válik a helyiségelosz­tás. A tantermekben a hajópadlót parketta váltja fel. Eltűnnek a füstös, kormos kályhák; központi fűtőberendezéssel cserélik fel azo­kat. Az iskola meglehetősen elha­nyagolt környékét parkosítják. A Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főigazgatósága pedig 11 millió forintot biztosított egy 120 diáknak szállást adó kollégium építésére, mely 300 hallgató részé­re étkezést biztosító ebédlőt és ét­termet is magába foglal. A há­romemeletesre tervezett kollégi­um falai már állnak s a belső sze­relések vannak soron. Viszont né­hány pedagógus kénytelen vidék­ről bejárni. Négy lakásra együtt volt ugyan a pénz. de a tanács nem tudott telket biztosítani hoz­zá, bár ígérik, hogy 1966-ra meg­oldják a dolgot. A mezőgazdasági szakember- képzésnek ez a különleges oroshá­zi bázisa minden támogatást meg­érdemel. Eddigi eredményeit te­kintve — amit az igazgatói szoba falán levő termérdek országos szin­tű oklevél is bizonyít — és fejlő­dését nézve, példamutató helyet tölt be hasonló intézményeink közt. A tanulmányi átlag jó, 3,60. A tanulók többsége paraszt szárma­zású, olyan, aki már otthon is a gazdálkodás világában élt. A kö­zépfokon végzettek legjobbjai örömmel folytatják tanulmányu­kat ott helyben, a felsőfokú ta­karmánygazdáikodási szakon. A kimagasló eredmények eléréséhez a kiváló pedagógusgárda mellett nagy segítséget jelent a gyakorlati foglalkozásokat maradéktalanul biztosító előnyös körülmény is. Az intézetnek például saját tan­gazdasága van, melyben a gyakor­lati tanulmányozáshoz minden háziállat rendelkezésre áll, első­sorban az úgynevezett „zárt for­góban” tenyésztett 300 tehén és 400 koca. A tangazdaság nem az egyedüli „gyakorlótér”. Szívesen és sok szeretettel foglalkoznak a tech­nikum hallgatóival és adják át nekik tapasztalataikat a Hidasháti Állami Gazdaság, a Felsőnyomási Állami Gazdaság, a Mezőhegyes! Állami Gazdaság és más mező- gazdasági üzemek szakemberei, mivél érzik, hogy az ő világuk­hoz tartoznak, a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás újoncai ezek a fiatalok. Az idei technikumi évzárónak nagy eseménye volt: ekkor bocsá­tották szárnyra a takarmánygaz­dáikodási szakon tanuló hallgatók első végzettjeit, ötvenkét boldog embert, ök azóta mór el is he­lyezkedtek az ország különböző részein működő állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek, mal­mok keverőüzemeiben. A Békés megyeiek főként az Orosházi Tan­gazdaság, a Hidasháti Állami Gazdaság, az Orosházi Bamevál és a Békés megyei Gabonatröszt keverőüzemeibe kerültek. Ök lesz­nek az első „bizonyítók”. Emiatt az iskolavezetőség úgy határozott, hogy 1966 júniusában tapasztalat- csere jellegű találkozóra kéri egy­be az idén végzett „takarmányo- sokat”, hogy közvetlenül tőlük hallhassa: tematika, módszer-tan, gyakorlati felkészítés szempontjá­ból helyes és jó-e úgy, miként az ország jelenleg egyetlen takar­nia nygazdálkodási szakiskolájá­ban a tanítás folyik, és mik azok az elhagyni- vagy kiegészíteni- valók, melyek révén a következő esztendők során — ha lehet — még jobbá, alaposabbá válik az intézetben ennek a mind nélkü­lözhetetlenebb szakembertípus­nak a képzése. Huszár Rezső A film és a népművelés Egy évvel ezelőtt tűzte célul a Művelődésügyi Minisztérium, hogy a filmet állítsuk a népmű­velési munka szolgálatába. Me­gyénkben jó néhány területen ér­tünk el kezdeti eredményeket e célkitűzés megvalósításában. Példaképpen említem meg, hogy tizenöt filmklub működik rend­szeresen, tematikusán a film­színházak, művelődési házak, otthonok vagy tömegszervezetek kezelésében; vagy azt. hogy a moziüzemi vállalat ötven-hatvan iskolával kötött eddig sorozat (főleg irodalmi) filmelőadásokra szerződést az őszi-téli időszakra, melyek nagyobb része után filmivita is következik. A megyei TIT-tel, Népművelési Tanács­adóval közösen százszámra köz­vetítjük a játék- és oktató-szem- léltető filmeket iskoláknak, tár­sadalmi szerveknek, KlSZ-alap- szerveknek, kluboknak, művelő­dés! intézményeknek. ötven filmvitát terveztünk e népmű­velési évadban stb. Nem is c kezdeti eredményekről óhajtok számot adni, hanem arra irányí­tani a népművelők, ismeretter­jesztők, a filmszakma dolgozói­nak együttes figyelmét, hogy miképp léphetnénk tovább. Két alapvető tennivalónk van. Az is­kolai oktató-nevelő munka szer­ves részévé tenni a kisfilmek, oktatófilmek vetítését, melyek a történelmi, földrajzi, biológiai, kémiai stb. szemléltetést a leg­modernebb módon kiegészíthet­nék. Félreértés ne essék, többen alkalmazzák a szemléltetés e lehetőségét, de véleményem sze­rint még tematikusabban és utána több elemző elmélyítéssel kellene szervezni az általános és középiskoláinkban a kisfilmek vetítését. Megjegyzem: a játék­filmek vetítésével az iskolákban nincs probléma, de jó néhány szaktanár nem él a modern szemléltetés eszközével! Az len­ne a jó, ha a tanmenetek felépí­tésében is figyelembe vennék az osztályok tananyagának megfe­lelő filmszükségletet és megter­veznék azok bemutatását, meg­vitatását órán vagy szakkörben. Ennek hasznosságát és eredmé­nyességét szintén sok példával bizonyíthatnánk. A másik alapvető tennivaló a/, ismeretterjesztés szemléltetéséi érinti. Azt hiszem, szinte szük­ségtelen elmondani, hogy a fa­lusi, tanyai ismeretterjesztésben is előkelő helyet kell kapnia a filmszemléltetésnek. A népmű­velési évadot úgy készítettük elő. hogy a helyi TIT-felelős, nép­művelési vezető, filmes, könyv­táros és az iskola egyeztessék népművelési, oktatási terveiket, témáikat és állapítsák meg, hogy szemléltetésül milyen oktató kisfilmekct igényelnek. (Minden rendező szerv képes vállalni 20 —80 forintos kisfilm-kölcsönch- jat akkor, mikor tudományos színvonalú és értékű szemlélte­tést kap hallgatósága! (Most kö­vetkezik annak ideje, hogy a népművelők és ismeretterjesztők őrködjenek a gyakorlati megva. lósításon: kerüljenek bemutatás­ra és vitára a tervezett szem­léltető, oktató kisfilmek. A me­gyei koordináláshoz, a még jobb népművelési évad elölte szítéséhez azonban szükséges egy teljes oktató-kisfilmjegyzéu sürgős kiadása, hogy az iskolák­nak a kezükben legyen a tan­anyagokhoz és az osztályoknak javasolt játék- és oktató-szem léltető filmek jegyzéke, míg a ismeretterjesztéshez a minden főhatóság által kiadott és együtt megtalálható teljes kisfilmjegy zéket kellene sürgősen biztosí­tani, lehetőleg szakcsoportosí­tásban összeállítva, mert e se­gédanyagok nélkül nem lehet teljes az ajánló és a gyakorlati megvalósító munka. Reméljük, ez az igény is ha­marosan teljesíthető lesz. hiszen feladataink megvalósításának egyik feltételéről van szó. Barka József a BSkés megyei Moziüzem Vállalat igazgatója Nemzetközi noptárkiállítás nyílik szerdán Budapesten, a Kép­zőművészeti Alap Kiadóvállalata, valamint a Nyomda-, á Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszer­vezete rendezésében a szakszerve­zet VIII. kerület, Kölcsey utca 2 szám alatti székhazában, öt világ­rész 39 országa küldte el terméke­it a rendezvényre — közölte Ne­mes Béla, a kiadó igazgatója a kiállítás keddi sajtóbemutatójón Az anyagban mintegy 180 külföld, naptárt és 35 magyar összeállítást sorakoztattak fel, közöttük azokai a magyar naptárakat, amelyek leg­utóbb Kalkuttában 60 ország 900 készítménye közül 19 értékes dí­jat nyertek. A bemutatót decem­ber 5-ig tartják nyitva. (MTI) OLVASÓ LÁNYOK Három sarkadi lány olvas a vo­naton. Gyengén rezeg a váiuk, kicsikét a könyv is kezükben. Za­katol a vonat. Kora reggel van még, hat óra sincs talán. Hosszú a szerelvény, sok az utasa. Kosa­rakkal tülekednek a piacoló öreg­asszonyok; csat akt áltásokat hal­latnak az ultisok; kétpercenként robban a viccmesélők harsány ka­cagása... A három lány lazán támaszko­dik az ablak mellett. Zaj, kacagás, tülekedés távol esik tőlük. A fehér lapokon nyüzsgő betűhangyák vi­lágában élnek; elb'ástyázva a hét­köznapi élet kellemetlenségeinek egyikétől: a reggeli utazás öröm- telen félórájától. Magas, határozott arcvonású lány az egyik. Keskeny arca tiszta, erős szálú, hosszú haja szőke. Las­sú mozdulattal összecsukja a kis sárga könyvet, egy ujját a lapók között hagyja s kinéz a szürke hajnalba. „Űri-muri”, olvasom fél szemmel a könyv címét. Talán a regény valamelyik szereplőjére gondol álmodozva, talán Szakh- máry Zoltánt sajnálja...? — talál­gatom magamban. — Hová merült el szép sze­med...? — szól rá huncut, éneklő hangon egy kis koromfekete, szem­üveges lány s leereszti pillanatra kezében a könyvet, Tabi: Én, te, ő... című válpgatott' humoreszkjeit. Szintén az olcsó sorozat kiadása. — Mondtam, hogy nem neked va­ló az a könyv! — dorgálóan szól á komoly arcú lányra. — Mennyi terve volt annak a Zoltánnak, s nem tudta egyiket sem megvalósítani... (csak úgy „Zoltánozza” a főhőst). — Mert olyan Csuili-félék voltak a barátai, mint te — nevet a kiis fekete. — Olvasd el majd ezt' a Tabit, állati jó hülyeségek vannak benne... Visszafelé megkapod. Si­ess a „Murival”, kell Rozinak, int a harmadik felé... Kis csapzott hajú, vékony váilú lány... Rövidlátóan, hegyes orrát szinte beleszúrja a könyvbe. Ne­vének említésére sem mozdul. A cipőmön motozok valamit, hogy' meglessem, mi is a könyv címe. Aha, a „Húsz óra”. — Nem tudom, mit eszel annyit azon a könyvön, Sn láttam mozi­ban, de nem sokat értettem belő­le. Igaz, hogy nem egyedül vol­tam — teszi hozzá és kuncog. — Hallod? Hozzád szóltam...! A Rozinak nevezett lány, mint egy álomból néz fel, szeme köny- nves... A másik kettő elnémulva néz rá; én teszem, mintha nem is figyelnék, kinézek az ablakon. — Olyan szép, ahogy ott az öreg éjjeliőrrel ülnek az éjszakában, és a bácsi azt reméli, hogy a fiát szépen eltemették a háborúban... — Űjra bepárásodik a szeme. Néz még egy darabig a másik kettőre, aztán megint beletemetkezik a könyvbe. A Csuli nevű magas lány is kinyitja a sárga fedelű könyvet. Alig van már pár lap hátra. Egy megállóig, ha elég lesz. A kis fekete a tartalomjegyzékben keresgél, majd ő is olvasbi kezd, s pár sor után mosoly jelenik meg a szája sarkában. Három lány olvas a vonaton lazán támaszkodva: a szőkének komoly az arca, mintha nem is­merné a mosolyt; Rozinak újra könnyes a szeme, mintha mindig sírna; a kis feketének mosolyban fürdik az arca, mintha nem is­merné a szomorúságot. — Igyekezzetek — szól a szőke lány —, én befejeztem. Összecsuk­ja könyvét, párat simít rajta az illendőség kedvéért s Rozi hóna alá dugja. — Enyém a „Tabi” visszafelé, Rozié a „Muri”, Bok- szié a „Húsz óra” - — int a mo­solygó fekete lányra... Megérkezik a vonat, lekászálód­nak. Meglesem őket, .merre men­nek. A magas szőke az iskola felé tér el. A másik kettő a gyárba si­et... * Lesem az olvasó lányokat visz- szafelé. Az estire gyülekezünk. Későn érkeznek, nem kapnak ülőhelyet. Az emberek arca nem olyan álmos, mint reggel volt. A munkások is vidámabbak, túl van­nak a napi munkán. A piacoló öregasszonyok eladták, amit vit­tek, de a pakk még nagyobb, min t reggel volt — vásároltak az árult pénzen. A három lény olvas a vonaton. Válluk rázkódik a vonat zakatolá­sától, kezükben rezeg a könyv. Nem zavarja őket a zaj, távol esik tőlük az utazás kellemetlen félórája: az ultisok csatakiáltásai, a viccmesélők kirobbanó harsány nevetése, egy spicces bácsi nótá- zása elől a betűhangyák világába menekülnek. A komoly arcú szőke lány szája sarkában mosoly jelenik meg, majd a vidámság lassan az egész arcát átsüti. Rozi komoly arccal ismerkedik Sza-khmáry Zoltánnal. S a „Húsz órá”-t olvasó, örökvidám Bokszi szemét lassan elfutják a könnyek, s a betűket ködön át látja csak. Ügy ves2i elő a zsebkendőjét, ogy a másik kettő ne lássa. Három lány olvas a vonaton... Ternyák Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents