Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

1965. november 3. 4 Szerda A pártoktatás fő feladata az ideolúgiai irányelvek feldolgozása A szocializmus teljes felépítésé­nek egyik alkotóeleme a társadal­mi tudat szocialista átalakítása, a marxista eszmék elterjesztése és meghonosítása a tömegek gondol­kodásában. A pártoktatás nagy szerepet játszik e feladat megöl-’ dásában. Az idén több mint 700 ezer hallgató kezdte el politikai képzését a különböző tanfolyamo­kon és e nagyszámú hallgatóság érdeklődése, igényessége évről év­re növekszik. Az igények színvo­nalas kielégítése magas követel­ményeket támaszt a pártoktatás­sal szemben. A KB ideológiai irányelveinek országos méretű fel­dolgozása felfokozta az érdeklő­dést az ideológiai-politikai kérdé­sek iránt. Az irányelvekben fel­vetett kérdések további tanulmá­nyozása az idei oktatási év fel­adata. A tennivalók lényegét röviden a következőkben foglalhatnánk össze: a pártoktatás hatékonyab­ban járuljon hozzá a hallgatók eszmei-politikai fejlődéséhez és szolgálja ezzel a szocializmus épí­tését. A hatékonyság növelése szerteágazó, sokoldalú tevékeny­séget igényel. Mindenekelőtt a propagandisták színvonalas, tar­talmában és módszereiben is gazdag oktató-nevelő munkáját igényli. A hallgatók a pártoktatás kü­lönböző tanfolyamain választ vár­nak politikai, elméleti kérdéseik sokaságára. Legnagyobb az érdek­lődés a szocializmus építésével kapcsolatos országos és helyi problémák iránt. Mit értünk el eddig? Milyen nehézségeink van­nak, milyen feladatok állnak előt­tünk, hogyan lehet azokat a leg­jobban megoldani? — ezek a na­ponta felmerülő kérdések. A nem­zetközi élet eseményei alkotják az érdeklődés másik fő területét. Az eredményes oktatáshoz azon­ban nem elég csak azt tudni, mi­lyen kérdések vetődnek fel. Azt is látni kell, hogy ma —, a külön­böző belső és külső tényezők ha­tására — sok esetben bizonytalan­ság, aggodalom, sőt olykor kétke­dés Is meghúzódik egy-egy kér­dés mögött. Ez elsősorban abból faliad, hogy társadalmunkban egyes osztályok és rétegek között még lényeges gondolkodásbeli és világnézeti különbségek vannak, amelyek felszámolása nem megy egyik napról a másikra. Szerepe van még az utóbbi időben érez­hetően fokozódó imperialista, ide­ológiai behatolási és fellazító kí­sérleteknek. A kommunista moz­galomban meglevő vita ugyancsak zavart okoz az emberek fejében. A pártoktatás hatékonyságának növelése tehát elsősorban azt kö­veteli, hogy a kérdésekre adandó válaszaink legyenek tényekre épülő, hiteles, és ezáltal érvelő, meggyőző erejűek. A pártoktatás valamennyi tanfolyamán úgy kell oktatni, hogy növeljük a hallgatók eszmei szilárdságát, biztonságér­zetét, erősítsük meggyőződésüket a szocializmus ügyében. Olyan meggyőződés kialakításán kell fá­radoznunk, amely nemcsak akkor szilárd, amikor „minden jól megy”, hanem akkor is, amikor a fejlődéssel együtt járó nehézsé­geket kell leküzdeni és amikor té­ves, rosszindulatú, ellenséges kí­sérletezéseket kell visszaverni, meghiúsítani. Tartalmi vonatko­zásban ez mindenekelőtt a két rendszer rendkívül bonyolult küz­delmének helyes értékelését és sokoldalú magyarázatát igényli. A közvéleményünket érdeklő kérdé­sek .tekintélyes hányada e köz­ponti probléma köré csoportosít­ható. Legyen szó gazdasági éle­tünk helyzetéről, fejlődésünk üte­méről, az életszínvonal alakulá­sáról, a KGST-ről vagy a Közös Piacról, Vietnamról, vagy Domi­nikáról, minden egyes esetben el­jutunk a szocializmus és a kapi­talizmus között folyó küzdelem szerteágazó problémáinak értéke­léséhez. A két rendszer küzdelmének bemutatásához a tények és érvek sokasága áll rendelkezésünkre — sajnos, nem mindig élünk velük —, amelyekkel bizonyítani tudjuk a szocializmus erejét, fölényét és biztos perspektíváját. Jobban használjuk fél fejlődésünkről ta­núskodó eredményünket. Sőt, nyu­godtan elmondhatjuk, hogy meg­levő problémáink, fogyatékossá­gaink helyes felmérése, az ered­ményekkel történő pontos össze­vetése, valamint leküzdésük mód­jának ismerete is fegyverré vál­hat a kezünkben. A marxizmus—leninizmus esz­méit s a szocializmus fejlődését reálisan oktató propagandamun­kától idegen az iskolás, magoló, sematikus módszer. Az eredmé­nyes, színvonalas oktatás nemcsak tartalmilag, hanem a formákat il­letően is meggyőző erejű. Ez nem utolsósorban azt jelenti, hogy a pártoktatás valamennyi formáján biztosítani kell az őszinte, nyílt viták lehetőségét abból kiindulva, hogy a helytelen nézetek ellen csak a helyes álláspontok kialakí­tásával lehet eredményesen har­colni. Kizárólag nyílt eszmei küz­delemben lehet mind több és több ember tudatát alakítani, formál­ni. A nyílt eszmei küzdelem ter­mészetesen nem egyeztethető ösz- sze a helyenként tapsztalható ál­objektivitással és még inkább nem az eszmei közömbösséggel. Ellenkezőleg. Oktatói munkánk legyen harcos a demagóg, demo­ralizáló nézetek elleni küzdelem­ben. A felsorolt tennivalók megoldá­sa nem könnyű és ismételten szükséges aláhúzni: minden a propagandisták jó munkájától függ. Az elmúlt évek során vég­rehajtott változtatások eredmé­nyeképpen ma túlnyomórészt jól felkészült, tapasztalt oktatók vég­zik a fáradságos, de szép munkát. Pártszervezeteink állandó felada­ta, hogy az oktatási év folyamán minden segítséget megadjanak a propagandistáknak, mindenek­előtt tartalmi vonatkozásban, a hazai és nemzetközi események, valamint az időszerű ideológiai kérdések rendszeres és pontos is­mertetése révén. Minden felté­tele megvan annak, hogy az 1965 —66-os pártoktatás eredmények­ben gazdag, a szocializmus építé­sét hathatósan elősegítő év le­gyen. Gyovai Gyula it/TAfTMűTXiTtn tTliT'“ AMDDLA Nem a fegyverek határoznak, hanem az ember. Különös, egzotikus ne­ve van, furcsa, nehezen lefejthető s&ótagokból. Az omcia ovális, mint régi biedermeier medálokon a leányfejek, csak éppen sárgán fénylő jáspisból van faragva. A szembo­gaira: szén. Fekete, mégis Miami belső izzástól át- fűtve fénylik. Hosszú, súlyos fonatba csavart Haja és különös vágású szeme a legfeltűnőbb rajta. Magamban rögtön Mandulaszemnek nevez­tem. Az SZMT békéscsabai székhazában találkoz­tunk, vendégként járt itt. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság dol­gozói képviselőjükként küldték a Szakszervezeti Világszövetség VI. kong­resszusára. A tanácsko­zás befejezése után ellá­togatott hozzánk Békés megyébe. A Viharsarok népéhez egy karcsú, tö­rékeny asszony, aki egy távoli nép lányaként sú­lyos, véres viharokban bátran állta meg a he­lyét. Az öltözete: puritán módon egyszerű. A sza­vai: csendesek, a mi fü­lünk számára érdekes- idegenszerüen dallamo­sak. A foglalkozása: munkásnő. A szakmája: útépítő. A hivatása: har­cos. „Nga elvtársnő az út­építő munkások önvédel­mi osztagában egy légel­hárító géppuskás ütegnél teljesített szolgálatot. Eddig 37 bevetésben vett részt, csoportja az ellen­ség kilenc repülőgépét semmisítette meg. Egy íz­ben nyolc órán keresztül pusztító bombazáporok közepette, szűnni nem akaró tűzben harcoltak. A VDK kormányától az ellenállási érdemrend második fokozata kitün­tetést kapta.” így jellemezte Mandu­laszem életútjának leg­utóbbi szakaszát a viet­nami küldöttség vezetője. Ö maga egyszerű szavak­kal beszélt: — Utakat építettünk az erdőkön keresztül. Jöttek a gépek és bom­bákat szórtak házakra, az üzemekre, az óvodák­ra, ahol gyermekeink játszottak. Védekezni kellett. A mi brigádunk­ban csupa fiatal dolgo­zik. Megalakítottuk az önvédelmi csoportot. Ké­sőbb egyesültünk a had­sereggel, vízzel és lőszer­rel láttuk el a katoná­kat. Mikor megsebesült, vagy meghalt valaki a katonák közül, a helyére álltunk. És amint vége volt a támadásnak, visz- szamentünk az útra és helyreállítottuk, amit a bombák tönkretettek. Az utóbbi időben 20 százia- léklcal növeltük a terme­lést. Részt vettünk a szo­cialista brigádok verse­nyében. Vietnamban az üzeme­ket is, meg az óvodákat is a dzsungelbe telepí­tik, hogy az ellenség ne tudjon kárt tenni ben­nük. Dél-Vietnam né­pét az agresssor 140 ezer katonája akarja gúzsba kötni. Ez nem fog sike­Sí rülni, mint ahogy a fran­cia kolonialisták 400 ezer válogatott katonájának sem sikerült. Egy nép, amelyik a szabadságért küzd, elszánt és egysé­ges, az legyőzhetetlen. A legmodernebb fegyverek sem fognak rajtuk. Mint ahogy Mandulaszemet sem voltak képesek el­pusztítani ama tűzzel, vérrel, acéllal terhes 8 óra alatt. 0 így beszél: — Ez nem hősiesség. Csak függetlenségünket védjük, az agresszor tá­madásait verjük vissza. Azt akarjuk, hogy gyere­keink bántatlanul, jó egészségben felnöveked­hessenek. A mi népünk olyan helyzetbe került, hogy ezért fegyverrel a kézben kell harcolnia. Ha a szükség úgy kíván­ná — biztosak vagyunk benne — minden nép fiai és asszonyai ugyan­így tennének. Bár nem vállalod, mé­gis hős vagy. Harcodban kísérjen büszke, féltő, testvéri szeretetünk, Mandulaszem... (ajda) GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI siütniütiHüliisiiü 1. A gazdasági irányítás fogalma Ha valaki feladatul kapná, hogy állítsa össze egy vállalat tervét, vajon hogyan kezdene hozzá? Le­gelső feladata az lenne, hogy meg­nézze: mit kell tartalmaznia a tervnek? Ez' elengedhetetlen, hi­szen az egyes üzenjek tervei mint a fogaskerekek kapcsolódnak egymáshoz, s így minden vállalati tervnek lényegében azonos gaz­dasági folyamatokat kell számsze­rűen megfogalmaznia. Csak így lehet szó egységes népgazdasági tervezésről. A gazdasági tervezés elveit és módszerét megfelelő központi ren­delkezések szabályozzák. E ren­delkezések előírják, hogy az Or­szágos Tervhivatal hogyan kezd­jen hozzá — mondjuk — az egy évre szóló népgazdasági tervek összeállításához. Bárki beláthatja, hogy az országos népgazdasági tervben nem lehet darabszámra, vagy súlyra előírni az iparválla­latoknál termelt több százezres árucikk mennyiségét. Senki nem tudja előre megmondani, hogy pl. a különböző fazonú, sokféle anyagból készülő és sokféle mére­tű férfi, női és gyermekcipők, pa­pucsok, csizmák, szandálok egyes fajtáiból mennyit kell előállítani. Ez annál inkább is lehetetlen, mert a cipőipar termékeinek je­lentős részét exportáljuk és a kül­földi vevő általában csak év köz­ben közli: miből mennyit rendel. Mit lehet hát tenni? Egy sor ter­melési feladatot csak összefoglaló­an, pénzösszeggel lehet megjelöl­ni: „ez és ez az iparág ennyi és ennyi millió forint értékű árut kö­teles termelni ebben az évben”. Rendelkezések írják elő, hogy a minisztériumok hogyan bontsák fel az ilyen tervszámokat, mt a trösztök, országos vállalatok jog­köre, feladata a tervezésben, ho­gyan kell megtervezni a létszá­mot, az önköltséget, a béreket, stb., stb. A tervezésnek tehát egy­séges, az egész országra érvényes rendszere van. Hasonlóan egységes rendszer szerint történik a vállalatok pénz­ügyi ellátása. A Nemzeti Banknál nyilvántartják, hogy milyen érték­ben kaptak gépeket, anyagokat, milyen összegek folynak be a ter­mékek értékesítéséből, stb. Itt is rendeletek írják élő az állami va­gyon kezelésének módját, a külön­féle gazdasági egységek jogait, kö­telességeit, azt, hogy a bank mi­lyen módon ellenőrizze és terelje a népgazdaság érdekeinek megfe­lelő irányba a gazdálkodást. A be­ruházásokkal kapcsolatos pénz­ügyek lebonyolítását és ellenőr­zését külön az intézmény, a Be­ruházási Bank feladatává tették. Az egyes vállalatok gépeket, anyagokat adnak el egymásnak, s a vállalatok közötti forgalomban érvényes árakat termelői áraknak nevezzük. Hogyan kell kialakítani ezeket az árakat? Mit lehet bele­számítani és mit nem? Ezek is or­szágos rendezést igénylő kérdések, hasonlóan a lakosság számára ké­szült cikkek árának, a fogyasztói ár megállapításához. Külön kér­dés, hogy mindkét fajta ár meg­állapításánál mennyire vegyék fi­gyelembe a piaci viszonyokat, a kereslet és kínálat alakulását, a világpiacon érvényes árakat, ezek néha bizony elég jelentős ingado­zásait, stb., stb. Minden szocialista országban megfelelő rendelkezések szabá­lyozzák tehát a tervezésnek, a vállalati pénzügyek vitelének, az árképzésnek a rendszerét és a piaci viszonyok szerepét. Ezeket együtt gazdasági irányítási rend­szernek nevezzük, amelybe bele­tartozik még az anyagi ösztönzés­nek, a bérezésnek és a premizá­lásnak szintén rendelkezések ál­tal, egységesen szabályozott rend­szere is. Miért nevezzük mindezt gazda­sági irányító rendszernek? A fo­galom olyan „gépezetet” jelent, amelynek különböző feladattal el­látott részei szervesen összekap­csolódnak és együtt szolgálnak egy bizonyos célt. A népgazdaság elé célul tűzött gazdasági felada­tok a gazdasági irányító rendszer egymáshoz kapcsolódó egységei­nek mozgásán, a tervezés, a pénz­ügyek, a piaci viszonyok és az anyagi ösztönzés rendszerén ke­resztül valósulnak meg. Ezt a bo­nyolult, sokágú rendszert a nép­gazdaság előtt álló feladatokból kiindulva a gazdasági vezető szer­vek dolgozzák ki, és egyes részeit a feladatok változásával, a tapasz­talatok alapján állandóan javít­ják, tökéletesítik. Ezekben az években népgazda­ságunk több tekintetben újfajta feladatok előtt áll. Befejeződött a gazdaság minden ágának szocia­lista alapokra helyezése és ugyan­akkor lényegében kimerültek a gazdaság új munkaerők bevonása útján történő fejlesztésének forrá­sai. Előtérbe került a munkater­melékenység fokozása, a gazdasá­gosság. Ezek az új feladatok, új, korszerűbb gazdasági irányító rendszert követelnek. Ma már a korábbinál lényegesen jobban is­merjük a szocialista gazdaság mű­ködésének sajátosságait, törvé­nyeit és képesek is vagyunk meg­konstruálni az új, a megváltozott feladatoknak jobban megfelelő rendszert. Felépült a hárommilliomodik lakás Az utóbbi két évtizedben több mint hétszázezer új otthon épült az országban, s ugyanakkor meg­haladja a százezret az avultság és lakhatatlanság miatt lebontott la­kások száma. Az ország lakásállo­mánya tehát mérsékeltebben emelkedett, mint a lakásépítés üteme. A felszabadulás előtt, 1941- ben 2 397 625 lakást tartottak nyilván. Ez év január 1-én pedig 2 991 500 lakása volt az országnak, s mindössze 8500 hiányzott ahhoz, hogy a lakásállomány elérje a hárommilliót. Az első fél évben a tanácsok csaknem 15 000 új lakás használa­tára adtak engedélyt, de ebben az időszakban több mint hétezer el­avult, régi lakást lebontottak, s töröltek a nyilvántartásból. A második fél évben is több taer rossz lakást szüntettek meg, vi­szont júliusban és augusztusban aránylag kevés lakóház építése fejeződöt be. Így végeredményben — a hozzávetőleges számítások szerint — a harmadik negyedév utolsó heteiben épült fel az or­szág hárommilliomodik lakása

Next

/
Thumbnails
Contents