Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
1965, november 3. Szerda Jelentés a múzeumi hónapról Földelik a tarlórépadugványt A kaszaperi Lenin Tsz-ben 10 holdba vetettek tarlórépát őszi takarmánykeverék után. Iskolások segítségével láttak hozzá felszedéséhez és elföldeléséhez. Tavasszal 50 holdba kerül a dugvány, hogy aztán magot nyerjenek róla. Befejezik a nyerstégla-gyártást, megkezdik az égetést teljes kapacitással Az elmúlt hónapban nagyon sokan nagyon sokat foglalkoztak a múzeumokkal és a múzeumi munkával a sajtóban, a rádióban a televízióban, egyéb olyan fórumokon, melyek alkalmasak a múzeumi munka bemutatására és népszerűsítésére. Témákat jelentett ez az időszak a szakcikkek íróinak, a tudósítóknak, a humoristáknak egyaránt. Egy bizonyos: másként nézik (és csinálják) e kulturális kampány eseményeit azok, akik benne élnek, másként azok, akik kíváncsi élvezői, és ismét másként, akik külső szemlélői a megmozdulásoknak. És e differenciáltságban felvetődik a kérdés: keli-e ilyen kampányjellegű kibontakozás, nem tűnik-e erőlte- tettnek — és feleslegesnek az az igyekezet, amit célul tűzünk ki magunk elé? A választ az adhatja, ha tárgyilagosan mérleget vonunk a múzeumi hónap eseményei és számokkal és jelenségekkel kifejezhető tapasztalatai között, összegezzük hát, hogy mi történt megyénkben a múzeumi ismeretterjesztés terén októberben! A múzeumok legfőbb vonzereje — és a múzeumi ismeretterjesztések legsajátosabb formája a kiállítás. In tézményeink az állandó kiállításokon kívül sok időszaki kiállítást is rendeznek az érdeklődés felkeltése és az igények kielégítése céljából. Az idei múzeumi hónap e tekintetben gazdagnak, mozgékonynak mondható. A gyulai múzeum a következő kiállításokkal várta látogatóit: 1. Néprajzi új szerzemény! kiállítás, 2. Békés megyei festők grafikái, 3. Ferenczy Noémi gobelintervei és gobelinjei. Azt kell megállapítanunk ezekkel a kiállításokkal kapcsolatosan, hogy mindhárom jól időzített kiállítás volt, mely izgal- masságával valóban a múzeum felé fordította a figyelmet. Az utóbi öt év gyűjtésanyagából rendezett néprajzi kiállítás nagy érdeklődést váltott ki és igényt mutatott a hasonló jellegű kiállítások gyakoribb rendezésére. Ugyanakkor rámutatott azokra a nehézségekre —. gazdasági problémák és szakemberhiány —, melyekkel nagyon nehéz körülmények között kell megküzdenünk. A grafikai kiállítás — melynek anyagát korábban Békéscsabán mutatták be, hasonló nagy érdeklődést váltott ki és nézőit meglepte az a A jelzőtábla ott állt az útelágazásnál. öt karja volt, így aztán ct különböző falu felé mutatta az utat: Békásmocsarasra, Kutyaházára, Fenyőfalvára,' Kakasvárra, Káposztáslakra. A jelzőtábla segítségét kérték az utasok — emberek, meg az állatok is. Aki nem tudta elolvasni a feliratokat, csak rápillantott a falunevek melletti képeikre: a békára a békásmocsarasi táblánál, a kutyára a kutyaházinál, a fenyőre a fenyőfalvinál. A kakasvárinál meglátta a kakast, a káposztáslakinál pedig a káposztát. Álldogált a jelzőtábla és elgondolkozott: „Itt állok én már oäy sok éve és mutatom az utat. Eddig azonban még soha senki sem hálálta meg a hűséges szolgálatomat...” — Lázadj fel! — tanácsolta szomszédja, a madárijesztő. — Elég, ha egy piciikét elfordulsz jobbra és rossz irányba mutatsz. A jelzőtábla először ráripako- dott a szomszédjára. Az meg csak biztatta: — Az utasok hálátlanok. Lázadj fel! Meglátod, milyen csodálatosan szórakozunk majd. És a jelzőtábla hallgatott a rosszmájú madárijesztőre. Elfordult «gr picikét jobbra. sokoldalúság, mellyel a megye ismert képzőművészei ez alkalommal is tehetségüket bizonyították. Nem kétséges, hogy a gyulai kiállítások közül a Ferenczy Noémi- kiállítás volt a sláger, melynek tervei már közel egy éve érlelődtek. Nagy értéket és nagy eseményt jelentett a kiállítás anyagán kívül az a tény, hogy megnyitására és a művész értékeinek bemutatására Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója vállalkozott, és az, hogy a kiállítás tartama alatt Katona Imre, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője tartott előadást Ferenczy Noémi művészetéről. Az orosházi múzeumban a XIX. századi ötvösművészet remekeiből összeállított kiállítást tekintette meg nagy élvezettel 1173 látogató. A békéscsabai múzeumban a múzeumi hónap időszakában Csabai Wagner József, csabai származású festőművész kiállítását látta több ezer érdeklődő. Az ismert, jó nevű mester kiállítását — éppen, mert élete nagy részét Békéscsabán töltötte — nagy érdeklődés előzte meg, és a látogatottság is elismerése volt a kiállított szép anyagnak. A múzeumi hónap zárónapján nyílt . a hódmezővásárhelyi múzeum Tornyai anyagából válogatott 'kiállítása, mely mintegy azt a gondolatot van hivatva képviselni, hogy a múzeumi élet megélénkülő lüktetése nem szűnik meg, ha véget ért is a jó értelemben vett kampány. A felsorolt kiállításokon kívül még két helyen, Mezőberényben és Sarkadon rendezett a békéscsabai múzeum kiállítást. Ezeken a megyében élő és innen elszármazott festőművészek képanyagát mutattuk be, mely a múzeum tulajdonában van. E kiállítások sikere arra ösztönözte a múzeum igazgatóságát, hogy a múzeumi hónap befejezte után vándoroltat- ja majd ezt az anyagot — a művelődési otthonok igénye szerint — az egész megye területén. Számokkal kifejezve a kiállítások sikerét azt mondhatjuk, hogy elégedettek lehetünk az érdeklődéssel, hiszen a bemutatott kiállításokat egyetlen hónap alatt több mint 11 ezren tekintették meg. Ám megközelítően sem tarthatjuk ilyen jónak viszont az előadások látogatottságát. A 14 Épp ekkor futott a nyúl Káposztáslakra. A jelzőtábla karján meglátta a káposztát. Elindult hát egyenesen Kutyaháza irányába. A postás fontos üzenettel kerékpározott Békásmocsarasra. A jelzőtábla Fenyőfáivá felé mutatta neki az utat. Száguldott a mentőautó Fenyőfalvára egy beteghez. Elment Káposztáslak felé. Bundás kutya szolgálatba Kutyaházára igyekezett, de ő is letért Kakasvár felé1. Az anyóka Kakasvárra ballagott. Megállt a jelzőtábla előtt és a fejét csóválta: — Nem jártam erre, tán bizony már 20 esztendeje. Ügy emlékszem, hogy másik út vezetett Kakasvárra. De ki tudja? Annyi új dolgot kitalálnak mostanában a világban, biztosan az út is megváltozott. Elment hát a néniké Békásmocsarasra. A madárijesztő rázkódott a nevetéstől. Sovány vállain rezgeti a előadásnak összesen mintegy 560 hallgatója volt. A tapasztalat szerint e viszonylag csekély átlagnak több oka van. Egyik és legfontosabb a már évek óta vitatott, de mindeddig megoldatlan kérdés: helyes-e, hogy októberben, éppen a legnagyobb dologidőben rendezzük a múzeumi hónapot? Ügy gondoljuk, e tekintetben nem lehet egyenlőségjelet tenni fővárosi és vidéki közé, hanem — mint sok más fontos dologban, alkalmazkodni kellene — és kell! — a vidék által meghatározott lehetőségekhez, követelményekhez. A gyér látogatottság másik oka a múzeumi szervezet és a művelődési otthonok közötti kapcsolat elégtelensége, mondhatni, csaknem teljes hiánya. Kellő közelség nélkül aztán az érdekelt művelődési otthonok sem helyeznek nagy súlyt az együttműködésre, az események megszervezésére. Azt hász- szük, az idei tapasztalatok jó irányban fejleszthetik a kétféle kulturális intézmény jövőbeli baráti kapcsolatát, és mindketten segíthetik egymás munkáját. Van azért az előadásokkal kapcsolatosan egy igen fontos — pozitív értelmű tapasztalatunk is. Az, hogy a megjelent hallgatóság nem várt érdeklődéssel kísérte az előadásokat, és az előadások után maga a közönség igényelte még a további beszélgetéseket. Csorváson egy néprajzi előadás után a helyi szokásokról beszélgettek, Mezőko- vácsházán az Emlékkönyv vitája 19 órától 22 óra 10 percig tartott, stb. Ügy látjuk, hogy az érdeklődésnek ez a foka megéri, hogy minél több előadással keressük fel a megye különböző helyeit, még akkor is, ha ezek a klubszerű előadások nem növelik túlságosan a statisztikát. Úgy érezzük, az idei múzeumi hónap nagyon sok tanulságai járt, ami a jövőben útmutatónk lehet a még jobb előkészítéshez és szervezéshez. Előadásainkkal s kiállításainkkal sikerült elérni, hogy több meghívást kaptunk más előadások tartására, más kiállítások rendezésére. Ez pedig, hogy így sikerült az érdeklődés felkeltésén túl az igényeket is növelni, az egész múzeumi szervezet eredményeként, a múzeumi hónap ályen értelmű hasznosságaként könyvelhető el. rozsdabarna köpönyeg. — Ez aztán a mulatság! — nyikorogta. Egyszer csak porfelhő kerekedett az úton. A nyúl futott az útkereszteződéshez. — Alig tudtam megmenekülni. Kutyaházára értem és rámtámadt egy kutyafalka. Megint gomolyogni kezdett az út pora. Megérkezett a mentőautó. — Tyű, micsoda haj lesz ebből! — panaszkodik a gépkocsivezető. — Feleslegesen Káposztáslakra mentem, s ott mezei és házi nyulak laknak. Fenyőfalván meg segítségre vár egy beteg. Száguld a postás a kerékpáron. — Bókásmocsarasra kellett fontos üzenetet vinnem, s Fenyőfalvára tévedtem! Micsoda pech! Futva érkezett a jelzőtáblához Bundás, és így morgott: — Kakasváron voltam. Ügy szökdöstek előlem a kakasok, a tyúkok, hogy csak úgy szállt a tollúk. Pedig ón aztán egyáltalán nem akartam rájuk ijeszteni. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gyulai üzeme az év első háromnegyed részében 10 millió 43 ezer nyers téglát és 8 millió 900 ezer kisméretű égetett téglát gyártott. Termelési tervüket 101 százalékra teljesítették. Mind a tervezettnél, mind pedig az elmúlt év hasonló időszakához képest kisebb létszámmal dolgoztak. Óránként átlagban 6 ezer 319 téglát formáztak; a présteljesítmény alapján a vállalat második legjobb üzemének bizonyullak. Termelési eredményeikhez a jó Megyénk kisipari szövetkezeteire a termelő profilok változatossága jellemző, hiszen egy-egy helységben a lakosság és g kereskedelem szükségleteinek széles skáláját kell kielégíteniük. A Körösla- dányi Fa-, Vas- és Vegyipari Kisipari Termelőszövetkezet egyik legfontosabb terméke a gombfesték, melyet mintegy évi 3 millió forint értékben készít. Az országban egyedül ők gyártják ezt az Egyébként is sietős volt az utam Kutyaházára. Odasántikált az elágazáshoz végre az anyóka is. — Jaj, de fáj a lábam! — panaszkodott. — Hiába tettem meg az utat Békásmocsarasig. Most meg micsoda nagy út van még „előttem. Elszégyellte magát a jelzőtábla. Először hallott ennyi sajnálkozást és panaszt. Lassan balra fordult. Karjai most újra a helyes irányt mutatták: Békásmocsarasra, Kutyaházára, Fenyőfalvára, Kakasvárra, Káposztáslakra. Az utasok nézegették a jelzőtáblát. — Hogy is tévedhettünk el! Hiszen a jelzőtábla jó utat mutat! — mondták. És mindannyian odataláltak, ahová kellett. A jelzőtábla megkönnyebbülten felsóhajtott: — Itt fogok én állni még soksok évig és örülök majd, hogy a7 utasok oda érnek, ahová akarnak. Még akkor is, ha senki sem hálálkodik nekem. Te meg madárijesztő, ne üsd az orrod a más dolgába! Fordította: Szilágyi Szabolcs munkaszervezésen kívül nagyba: hozzájárult a tervszerű karbantartás, mellyel biztosították, Hogy amikor az időjárási viszonyok megengedték, teljes kapacitáss?’ folytatódjék a termelés. A gyulai téglagyárban november 6-ával befejezik az idei nyerstégla-gyártást és nekifognak a jelenleg száradás alatt álló mintegy 5 millió tégla égetéséhez. Ebben az időszakban a kemencék teljes kapacitással üzemelnek majd. anyagot, éppúgy, mint a kerék-, párgumi-oldatot és a nátriumszulfátot (köznapi nevén keserűsó), melynek termelési volumene évente átlagosan 1 millió forint. Ezenkívül a bútorértékesítő vállalatnak mintegy 3 milliós értéK- ban szállítanak ágynemű tartókat és 2 milliónyi épületlakatos berendezést készítenek évente. Fontos cikkük a bőrcement (ipari segédanyag), mely robbanásveszélyes áru, készítése nagy gondot igényel. A szövetkezet vezetői azt tervezik, hogy a jövő évben korszerűsítik a gombfesték gyártását, az eddigi „palettás” és fémdobozos kivitel helyett tetszetős műanyagcsomagolásban hozzák forgalomba a technológiai módosítással készített festékeket. Úgynevezett fotókolor művészfestékeik jelenleg is korszerű tablettázó gépeken készülnek és áttetsző műanyag dobozban kerülnek az üzletekbe. CSEME6EMP0K november 2— -ig a Szt. István téri csemege boltban. ÁRUBEMUTATÓK 11 hét minden nap jtírí. | 91833 Beck Zoltán Czeslaw Janczarski: Jelzőtábla Szebb csomagolásban, korszerűbb termékeket gyárt a Rörösfadányi Vegyi Ktsz
