Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-20 / 247. szám

»65. október 20. 5 Szerda Kiváló együttműködés, jó népművelési munka Eleken • Elkészült az 1965/56. évi népművelési munkaterv — Eleken nagy körültekintéssel, többszöri tanácskozás, vita után készült el az 1965—66. évi nép­művelési munkaterv. A tervből sok jó ötletet, elképzelést olvasha­tunk. Az első, hogy Eleken rend­kívül jó a különböző szervek kö­zött az együttműködés. A párt- szervezet, a tanács, a KISZ, a Ha­zafias Népfront, a művelődési ott­hon, a Lenin Tsz vezetői együtt készítették a tervet s együtt is va- lísótják meg annak minden pont­ját. Jól bevált szokás például Ele­ken, hogy a Lenin Tsz évente mintegy 40 ezer forintot ad a mű­velődési otthonnak a kulturális alapból. Ezért viszontszolgáltatást kap. Itt tartják a szövetkezet kü­lönböző tanfolyamait, a szakkörök itt tanulnak, itt gyakorolnak s szó­rakoztatnak a szövetkezeti fúvós- zenekar tagjai, hogy csak a nagy- ját említsük. A kölcsönös megse­gítés egyik új formája a napközi­ből kimaradt gyermekek felügye­lete. Köztudomású, hogy Eleken nincs lehetőség az iskolában vala­mennyi gyermeket napköziben el­helyezni. A művelődési otthon az ifjúsági klub szomszédságában berendezett egy termet. Iskolából ide jönnek a termelőszövetkezeti tagok gyermekei. Felügyelet alatt megtanulják a leckét, azután át­mennek a klubba és este hat óráig ott vigyáznak rájuk, kedvükre játszhatnak, szórakozhatnak, öt­ven gyermek tölti itt délutánjait. A munkaterv elárulja azt is, hogy ősztől tavaszig igen válto­zatos a program a művelődési ott­honban, a különböző klubokban, szakkörökben egyaránt. Többek között ismeretterjesztő előadást 36-ot tartanak a legkülönbözőbb témákból. Több alkalommal ren­deznek barátsági esteket s német, csehszlovák, román vendégeket hívnak meg előadást tartani a baráti népek életéről, munkássá­gáról. A honismereti és a fotó­szakkör közösen máris hozzálátott az anyaggyűjtéshez, hogy hazánk felszabadulásának 25. évforduló­jára nagyszabású kiállítást ren­dezhessenek Eleken, ahol bemu­tatják a község történelmét a megalapítástól napjainkig. Külön gondot fordítanak a termelőszö­vetkezeti mozgalom történelmé­nek feldolgozására. Sokrétű szórakozást, tanulási lehetőséget /találnak az elekiek a különféle klubokban is. Nemrég alakult meg az asszonyok kérésé­re például a nők klubja. Itt nem­csak tercierére, étel- és sü­teményreceptek kicserélésére, ké- zimunkataniulásra jönnek ösz- sze, de kérésükre különfé­le témákból tartanak előadást is. Többek között ismertetik a leg­fontosabb rendeleteket, a hazai és külpolitikai eseményeket, előadást tartanak a fiatalok és idősebbek viszonyáról, az anyós és a me­nyecske jó együttműködésének tit­kairól, egészségügyi témákról, gyermeknevelésről, ízlésről, divat­ról és más olyan témáról, amely legjobban érdekli az asszonyokat. Külön fejezetet szentelnek a községi könyvtár, az irodalmi színpad, a híres táncegyüttes, a zenekar, az alakulóban levő tár­sastáncklub programjának. A nagy gonddal összeállított mun­katerv készítői felhasználták a régi jó tapasztalatokat, ismerik, szeretik falujukat s arra töreked­tek, hogy a hosszú téli esték mi­nél eredményesebben teljenek. Ary Róza Behunyt szemek előtt alvó tanyák Végtelen nyugalommal für­dik a napfényben a táj. Ember sehol. A facsoportok közül nem bukkan tanya kilométereken át. Kavargó por, kényesen sétáló fá­cánkakasok, bíbicsereg — ez a társaságunk. Hosszan kanyarog a gyepút Töviskesre, s a kereszt- utaknál tanácstalanul nézelődünk. Merre? Aztán a jó gépkocsivezetői irányérzék csak kijuttat a tanya- központba. A szín alatt árpát tisz­títanak. Az állami gazdaság elé motorok állnak, hogy utasaik né­hány perc múlva újra felkapja­nak rájuk, s irány valamerre a hatalmas területen. Az iskola csendes. Mind a 32 alsó tagozatos gyerek hazaballa­gott már, kit a vonat vitt, kinek lába érezte az öt-hat kilométert. Arany Lászlóné tanítónéni — mert hiába fiatal, egy tanítónő már csak „néni” marad — családláto­gatásra indul a távoli tanyák felé. Újra kanyarog az út, újra porfelhő, Kerekszigeten áll meg a kocsi. Parányi hajlékba lépünk. Eke Lajos III. osztályos a tanyai Paul Robesont eszméletlenül találták az utcán A New York-i rendőrség hétfőn — két nappal az esemény után — bejelentette, hogy Paul Robesont sebesülten és eszméletlenül talál­ták New York egyik elhagyatott grundján. A világhírű művész fe­lesége már előzőleg bejelentette férje eltűnését. Robeson, akit azonnal kórházba szállítottak, az arcán, a lábán és a csípőjén sebe­sült meg. A rendőrség bejelentése szerint rablótámadásról nem lehet szó, mert Robeson, tárcáját érin­tetlenül találták. Robeson vasár­nap este tért haza a kórházból. A rejtélyes ügy feltárását megnehe­zíti az a körülmény, hogy a mű­vész nem emlékszik arra, mi tör­tént vele. A vendéglátóipari szakmai vetélkedő msgyei eredményei A hagyományos, minden évben | és vendég gyűlt össze, hogy részt megrendezésre kerülő megyei ven- vegyen az egész napos progra- déglátóipari kulturális napot hét­főn Orosházán tartotta a megye vendéglátó egységeinek vezetősége. Mintegy kétszázötven szakember mon. Este hat órakor kezdődött a szakmai vetélkedő zsűrizése, ame­lyet Varga György, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának vendéglátó főelőadója, Kovács István, az Utasellátó békéscsabai iskolában, panasz van rá. Nem ol­vas. Nem tanul. Nincs meg a lec­kéje. — Tudja tanító néni, hogy nem tudok se írni, se olvasni — men- tegetődzik az anyja. Harminckét éves. — Nem is akarok mán én meg­tanulni. Minek? A jószághoz nem kell betű. Majd boldogulnak nél­külem is! ölében pöttöm lány­ka, a harmadik gyerek. Még majd két év múlva kerül iskolába. Sem a nagyanyja, sem az anyja nem tud neki segíteni. Villanyuk már van. A héten kapcsolták be. Könyv sehol. S a szórakozás? — Ugyan, tanító néni! Hát hova lehetne járni? A jószág az első! Annak enni kell! Meg mit szóra­kozzon az ember? Űmak való! Für Józsika másodikos. Házuk­ba lépni istenkísértés. Azt hinné az ember, menten leomlik. Álla­mi? Nem. A sajátjuk. Az unokák úgy rajzzák körül a nagymamát, mint a méhecskék. Ki lekváros kenyérért nyafog, kinek a másik­kal támadt baja, s hogy belépünk, egyszerre húzódnak a lócára. — Jaj, tudom, hogy nem jól olvas a kisgyerek, de hát én ugye, se írni, se olvasni nem tudok. Itt volt az apja, tetszik-e tudni. Itt ültek ezen a sarkán az asztalnak. Olyan szépen olvasott akkor a kis fattyam! Az asztalon a sok mosott ruha. ö gondja a gyerekek. A sajátjai — ezek anyja, apja — valahol másik tanyán dolgoznak. A legyek valósággal belepik a kocsit. A kocsit? Mit szóljanak akkor Balogék? A Dosztályi- Kovács tanyán, a nagy sertéshiz­lalda tőszomszédjában. A két kis­lány — mindkettő jó tanuló — közömbösen áll a szoba közepén. Megszokták. Négyen vannak. Nagytestvérük már negyedikes, érettségizik az idén. — Tavaszon az ötödik jön... — pirul el az asszony és féltőn ke- resztbeteszi a hasán a kezét. A maroknyi szobában meg se lehet mozdulni. Két szekrény, két ágy, két szék és egy asztal. Hatan vannak most. Konyha nincs. hogyan, milyen igénnyel élnek embereik? Sürgetni, eg're sürget­ni kellene, hogy mindenki települ­jön be a tanyaközpontba, nisz az embereket ki tudják szállítani a munkahelyre' A sok gyereknek kirne közössége, igényes hajléka, szórakozási, tanu’ási lehetősége, ; nem kellene kilométereket róni a hóban, sárban! S ha ez nem megy, akkor ez a nyereséges gaz­daság miért nem tart fenn nap közi otthont, ahol egész nap kul­turált környezetben tanulhatná­nak, foglalkozhatnának a gyere­kek. És este fogjanak be egy-ké‘ kocsit, s hordják haza' a kicsiket. Ki tudja, hány nagy koponya van köztük, s kallódik így el, mert szüleik még az írástudatlanság igáját húzzák. Szívós kitartással kell ezekkel az emberekkel foglalkozni, hisz nem általános jelenség ez, a ter ­melőszövetkezeti tagok tanyái tiszták, takarosak, embereik«' gépkocsi szállítja bérletes színházi előadásra a tanyákról is! Általá­nosságban jó a kép, de ne jár­junk behunyt szemmel. A távol: tanyákon, ahol hajdan urasági cseléd volt a mai állami gazdaság’ dolgozó, még nincs mindenütt 1965. Csak a Kincses Kalendári­umban. De az is felvágatlanul lóg a szögön. Mit tudnak ezek az emberek az űrrepülésről? Vietnamról? A világ dolgairól? Az egyik tanyai asszony, hogy az űrrepülésről be­széltem, nevetve legyintett: „El- bolondítják kedves, az embert' Azeri mer’ mi tanyán lakunk, azt hiszi, mindent elhiszünk?” Bi­zony, így állunk. A tanyaközpont csinos, rendezett, minden ház te­tején a televíziós antenna hirdeti a haladást. Ahol jártam, találkoz­tam asszonnyal, aki tíz esztendeje nem látott újságot. Kertészszige­ten új házsorok épültek. Az ál­lami gazdaság épülete előtt fehtr- piros karók tartják a virágágy fö­lött a futórózsát. Balogéknál meg a kenyeret sűrű rajban lepi a légy, és ha egy ember bemegy, kettőnek ki kell jönni a kis szo­bából. mit nem változtat. Holnap estig Mr. Matou még módot találhat a személyes találkozásunkra, ha ér­deklik gépeink. És köszönöm a hírt, ha sajnálatos is... — hangja nyugodtan csengett a jól hűtött iroda száraz levegőjében. Foteljé­ben előredőlt, jelezve, hogy távoz­ni készül. A japán arcára vissza­tért a széles mosolygás. — Pontosan így gondolta az én uram is, Mr. Szabó... A nagykö­vet úr tragikus halála mit sem változtat a dolgokon... Az én uram kéri önt, hogy ha teheti, még ma este legyen a vendége szerény nyaralójában, amely a közeli Fudzsiyama hegy lábánál, legszebb vidékünkön van. Vendége errg a fordulatra sem számított. Tájékozódnia kellett volna a nagykövet haláláról is, de nem volt szabad elszalasztania a japán üzletember meghívását sem. Talán csak ravasz fogás, rémhír a gyilkosságról, amit ké­sőbb megcáfolnak? ... Vagy va­lóság, és akkor nem lehet tudni, hogy 24 óra alatt milyen változá­sokat okoz az amerikai üzleti kö­rök tevékenységében . 1. Esetleg durva csapda várja a fudzsiyamai nyaralóban, hogy ellopják a nála levő terveket... Vagy mégis ud­varias meghívás... Mindez szin­te egyszerre tolult a magyar üz­letember gondolatai közé. Másod­percekig tartott csak habozása, amíg kényelmes mozdulattal elő­vette zsebkendőjét és megtörölte gyöngyöző homlokát. — Önök, japánok, végtelen fi­gyelmesek. Mr. Matou meghívá­sát szívesen elfogadom, és ha öv elkísér, a Ginzán várakozó ko­csimmal még sötétedés előtt a Fudzsi-hegynél lehetünk. Délután 5 óra volt, amikor a magyar és japán üzletember gép­kocsiba szállt a Matou-cég előkelő épülete előtt. A halványzöld Ja­guár egy perccel később már a Ginza szédítő iramban robogó gépkocsiáradatában suhant végig a tokiói „City” jármű- és ember­forgatagában a tengerpart felé, a japán nagykereskedő házához igyekezve. Ilyenkor a sétányokat és üzlet­negyedeket valósággal ellepi az emberek áradata. Tarka európai ruhákban, vagy ősi kimonóba öl­tözött nők özönlenek ki az iroda­házak kapuin. Az idegen számára pillanatról pillanatra újabb és újabb meglepő, lenyűgöző lát­ványt nyújtó fényreklámok a dél­utáni verőfény ellenére is minde­nütt szembeszúmak, ahol az épü­letek árnyékos, vagy sötét oldalu­kat mutatják. A Ginza ilyenkor kapkodva lélegzik ... Wegroszta Sándor (Folytatjuk) üzemvezetője és Juhász Illés, a MÉSZÖV vendéglátóipari osztá­lyának vezetője folytatott le. Jóval éjfél után került sor az eredményhirdetésre, s a díjak át­adására. A cukrászipari termékek bemutatójában első lett Békés­csaba, második Gyula és a har­madik Orosháza. Három asztalt terítettek a há­rom város versenyzői, s ebből a gyulaiak kerültek ki győztesen, mögöttük Békéscsaba, majd Oros­háza felszolgálói következtek. A harmadik versenypontban a szakácsok mérték össze tudásukat, első lett 18 ponttal Gyula, a má­sodik fél pont hátránnyal Békés­csaba és a harmadik Orosháza. A díjakat Varga György, a zsűri elnöke adta át a városok vendég­látó egységei képviselőjének. Befejeztük a látogatást. A ta­nító néni nem szól. EszemD-> ötlik a tanyaközpont ápolt, parkírozott, szőnyeges irodasora. Meg a Fürék rozoga tanyája. A gazdaságból nem jár ki senki az emberek ott­honába? Nem érdekli őket, hogy A békéscsabai Vásárhelyi Pál Üt-, Híd- és Vízműépítési Tech­nikum tanulói a gyakorlati fog­lalkozás keretében termelőmunkát is végeznek. A Hámán Kató utcá­ban ebben a tanévben fejezték be az aszfaltút építését. Jelenleg a I tanárok irányításával a Kner A rminlra a legfontosabb. Ez igaz. De az ember, a jövő nem­zedék az első! És sokan vannak ebben a gazdaságban, akik össze­foghatnak ezért. Mert ők Is a mié ink, akik ott és még így élnek. Ádám Éva Nyomdába vezető útszakasz ké­szül. A technikum udvara jelen­tősen bővült a rendőrségtől ka­pott területtel. Itt az úthálózatot az iskola rendbe hozza. Október 21-én a tanári kar to­vábbképzésen vesz részt, a tanu­lók egy része pedig a folyamat­ban levő belső építkezéseket foly­tatja. az új tanműhely alapozás munkálatait és a virágház áttele­pítését készíti elő. Ugyancsak ezen a napon egy csoport a Len­csést úti lakótelephez a vízveze­téket építi tovább. Késő ősszel és télen előregyár­tóit betonelemeket készít majd az ’skola a tanműhelyben és a mű­szaki gyakorlótéren. Ezt a mun­kát Galisz Pál műbelyfőnök konst­rukciója jelentősen meggyorsítja. BIZTOS JÖVEDELEM A SZERZŐDÉSES DOHÁNYTERMELÉS! MAGAS BEVÁLTÁSI ÁRAK TERMÉSZETBENI JUTTATÁSOK INGYENES VÉDÖSZER PERMETEZÉSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉS KÖSSÜK MEG MIELŐBB AZ 1966. ÉVI DOHÁNYTERMELÉSI SZERZŐDÉST! 4517 Terin előírni nka a gyakorlati foglalkozás keretében

Next

/
Thumbnails
Contents