Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

1863. október 14. 3 Csütörtök Megkezdődött a íöldímogyorószüref Medgyesegyházán és környékén jónak ígérkezik és a váltnál na­Szedésre érett Medgyesegyhaza aranya: a földimogyoró. Naponta százával dolgoznak a földeken, a két tsz tagjai szedik a termést. A ragyogó napsütés, a kellemes ősz különösen kedvez a mogyorónak, mivel az érési folyamat a föld fe­lett történik. A termést kiszedés után gyökerével felfelé rakják, és a meleg napsütés tovább érleli. Ettől kapja a jellegzetes zamatos Izét. Medgyesegyházán az Arany­kalász és a Béke Tsz-ben, vala­mint a háztáji gazdaságokban az idén összesen IKK) holdon termel­tek mogyorót. Az átlagos termés gyobb, bár a szakemberek szerint jóval több is lehetne, ha felfris­sített vetőmagot tudnának besze­rezni. Hiba ugyanis, hogy évtize­dek óta az ugyanitt termett vető­magot használják fel és ez az át­lagtermés rovására megy. Medgyesegyházán a szerződéskö­tések idején 38 vagon átadását vál­lalták, azonban ennél jóval többel adnak át az idén. Ezenkívül Pusz- taottlakáról és Medgyesbodzásról is szállítanak mogyorót a termelő- szövetkezetekből, valamint a ház­táji gazdaságokból. Szabadkigyósi konzervspecialitások exportja A Szabadkigyósi Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában 273 holdon termesztenek zöldségfélé­ket. A kiváló minőségű paprika, paradicsom kedvelt csemegéje a nyugat-európai országok impor­tőreinek. A gazdaság azonban fel­dolgozott állapotban is szállít ter­ményeiből, ezek között az úgyne­vezett vágott vegyes savanyúság — bátran állíthatjuk — nemzetköz zi hírnévre tett szert. A szabadkí- gyósi konzervüzemben különleges összetételű salátát állítanak elő, melynek alkotóelemei között a hagymától a paradicsompapriká­ig a zöldségfélék széles skálája megtalálható. A szabadkigyósi vegyes sava­nyúságból tavaly 10 vagonnal vá­sároltak az angolok, de eljut a kotnzervkülönlegesség Németor­szágba, Svédországba, Szaúd-Ará­biába és Japánba is. (A japánok kizárólag hagyma nélkül szeretik.) A kis konzervüzem áruinak kü­lönleges minőségével szerzett megbecsülést magának, legna­gyobb nehézségük, hogy nem tud­ják kielégíteni a megrendelők igényeit, hiszen termelőkapacitá­suk nem haladja meg az évi 120 vagont. Négyszáztizenölezer kiló halastavi pecsenyekacsa-értékesítés Szarvasról — Kiváló eredmények a Kísérleti Halastavak területén — A napokban pecsenyekacsákkal megrakott teherautóval találkoz­tunk Szarvas határában. Amint a gépkocsi felirata elárulta, az Országos Baromfiipari Vállalat orosházi gyáregységébe szállítot­ták az értékes rakományt. Érdek­lődésünkre elmondották, hogy na­gyon szeretnek a Kísérleti Halasta­vaktól kacsát vásárolni, mert a szokásosnál mindig jobb az áru. 52—54 napos korban átlag 247 de­kával adják át, a jól táplált vízi szárnyasok húsa finom, porhanyós, külföld igen kedveli. Ezután felkerestük a Kísérleti Halastavak fő „kacsamesterét”, Szalui Mihályinét, aki gondosain összeállított kimutatásokból meg­Kombájnjavítás Körösladányban Eredményesen váltják valóra a Körösladányi Gépjavító Állomás dolgozói a gépjavítási programot. A nyári mezőgazdasági munkák befejezése után nyomban hozzá­láttak a gépjavításhoz. A megyei igazgatóság terve alapján a kom­bájnok javítását kezdték el első­nek. Ebben az évben a kombájn­park felét, összesen 36 gépet újí­tanak fel. A másik felét pedig a téli gépjavítás befejezése után hozzák rendbe. A kombájnjavító szalagon jelen­leg 22 szerelő tevékenykedik. A műszaki gárda jelentős része a termelőszövetkezetekben dolgozik, részben a második műszak sze­mélyzeteként, részben pedig a tel­jes műszaki ellátáson — közölte Czinege Gábor főmérnök. lépőén jó eredményekről adott számot. Kiderült többek között, hogy ebben az évben 3300 tojókacsától félmillió tojást gyűjtöttek össze. Az átlageredmény országosan ki­emelkedő. A tojások egy részét el­adták, többségét azonban maguk keltették ki több mint 80 száza­lékos kelési átlaggal. A saját fel­nevelésű kacsákból eddig 168 ez­ret adtak át s az átlagsúly 247 deka volt, Kiszámolták, hogy min­den tojókacsa után 168 kiló pecse­nyekacsa-húst adtak a népgazda­ságnak. Az átadott kacsák összsú­lya meghaladja a 400 ezer kilót. Nem nehéz kiszámítani, hogy a háromszáz holdnyi halastó terü­letéről leadott kacsahúsholdankint milyen magas jövedelmet jelent. Kétszeresen értékeljük azonban az eredményt, ha tudjuk, hogy olyan terméketlen, szikes terüle­ten rendezték be évekkel ezelőtt a Kísérleti Halastavaikat, ahol ko­pár legelő volt, vagy két-három mázsa szántóföldi növény termett egy holdon. A kacsás tavakban ráadásul több a halak természetes súlygyarapodása is. Megtudtuk azt is, hogy Szarva­son a jól bevált edző előnevelés után háromhetes korban eresztik vízre a kacsákat. A tavakon kacsa­szigeteket építettek, így minden szem takarmány hasznosításra ke­rül. Helyben kikísérletezett tápo­kat etetnek, nagy hozzáértéssel gondozzák őket, s így érnek el a halastavi pecsenyekacsa-nevelés­ben országosan kimagasló ered­ményeket. A szarvasi példát mindenesetre érdemes követni! — Ary — Csabai véradók A véradóhét első napján ezren jelentkeztek. A kötöttárugyárból 140-en. Azok közül 117-en felön­tötték a fehér köpenyt, s odatar­tották karjukat az injekciós tű­nek, hogy palackba csurgassák — Jubilálok — mondta nevet­ve —, most adok huszonötödször vért életemben. Rutinosnak szá­mítok már, de nem is akarom ab­bahagyni. Egészséges vagyok, s ha kicsit csikland is a tű, de ha arra Hűtőbe helyezik a palackokat. Érdekes, hogy a véradók, főleg, akik először határozták el magu­kat, leginkább az orvosi vizsgá­latnál drukkoltak. Aki nem vált be véletlenül, csalódottan osont el, sietve távozott a többi vér­adásra alkalmas élcei elől. A téglagyárban találkoztunk olyan véradókkal, akikre a többiek is tisztelettel néztek föl. Koka- vecz László, ez a 44 éves szikár férfi, most jelent meg életében harmincharmadszor véradásra. De a 25 éves Rácz Gyula sem „pa­naszkodhat” — tizenötödször ad vért. Dohányos Rudolf 28 éves erőteljes fiatalember, s majdnem annyiszor tartotta oda karját, ahány éves. Néhány másodperccel a vérvétel előtt — fehér köpenyben. embertársán segít. Másodszor meg is jelenik a véradáson, végigdruk­kolja az orvosi vizsgálatot. Aztán ráadják a fehér köpenyt, aztán fölíektetik az alkalmi heverőre, elszorítják a karját, megszúrják a vénáját, s csorgatják a vérét a palackba. Mindezen túlesni első hallásra egyszerű dolog. De aki szinte simogató mozdulaton, amellyel a hűtőbe helyezik a vért, hogy szeretettel gondolnak velünk együtt a csabai véradókra, arra, aki harmincharmadszor tartotta oda a karját és arra is, aki elő­ször. Szöveg: Temyák Ferenc Fotó: Kocziszky László végigcsinálja, annak leit, és vall­juk meg őszintén: nagyszerű tett. Olyan felszabadultak tudnak len­ni a véradók, amikor túlesnek rajta. Derűsen koccintanak, és mindenki arról beszél, hogy az ö véradása milyen különleges volt, milyen nagyszerű. Erről beszélnek a vérkonzerváló állomáson is az asszisztensek, amikor a beérkezett vérrel telt palackokat helyezik a hűtőbe. — Mi érezzük, sőt tudván tud­juk, hogy minden egyes palack vér mögött olyan önzetlen embe­rek vannak, akik tudatosan adták vérüket azoknak, akik arra rászo­rultak; akiknek az életét mentet­ték meg. Igen, látszik azon az óvatos, Kokavecz László, Rácz Gyula és Dohányos Rudolf rendszeres véradók. piros vérüket azok számára, akik­nek ez az önzetlen gesztus az éle­tet jelenti. Meg kell említenünk ebből a gyárból néhány olyan em­bert, aki nem csupán elsőnek je­lentkezett, hanem sok más mun­katársának megmagyarázta értel­mes szóval: miért is van szükség a véradásra. Krajcsó Istvánné. az adminisztrációból tizenhét mun­katársával, Kiss Bálintné huszon­öt munkatársával együtt vonult le először az ideiglenes orvosi rendelőbe, utána pedig egy helyi­séggel tovább, a véradás helyére. A gyár 117 dolgozója értette meg: a modem gyógyászat nélkülözhe­tetlen kelléke a vér, a vérből ké­szült gyógyszerek, amelyek alig pislákoló életet lobbantanak újra lángra, amelyek halállal küszkö­dő emberekből egészséges embe­reket varázsolnak. gondolok, akinek adják az én vé­remet, »inak az életét mentem meg, akkor már egy csöppet sem csikland a tű. Látszólag egyszerű, mégis egy­szerűségében nagyszerű az a fo­lyamat, amelyen keresztülmegy a véradó. Először elszánja magát, mert megérti önzetlenül, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents