Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

I860, október 14. 2 Csütörtök Az ENSZ-közgyűlés küldöttei sürgetik a leszerelési világértekezlet összehívását New York Az ENSZ-közgyűlés kedd dél­utáni ülésén felszólalt Szvaran Szingh indiai külügyminiszter. Be. szédc nagyobb részben az indiai— pakisztáni konfliktust és ezzel kapcsolatban az indiai kormány állásfoglalását ismertette. A továbbiakban az indiai kül­ügyminiszter arról szólt, hogy kormányának véleménye szerint a leszerelés problémája és a nem­zetközi feszültség enyhítését cél­zó intézkedések maximális figyel­met igényelnék az Egyesült Nem­zetek Szervezete részéről. Szvaran Szingh elsőrendű fontosságú fel­adatként jelölte meg az atom­fegyverek további terjedésének megakadályozását. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy több or­szág nem csatlakozik a részleges atomcsend-egyezményhez. Az indiai külügyminiszter sür­gette a leszerelési világértekezlet összehívását Franciaország -és a Kínai Népköztársaság részvételé­vel. ■ Az általános politikai vitában Jozef Winiewicz lengyel külügy­miniszterhelyettes szólalt fél ez­után. Beszédében jelentős teret szentelt a vietnami problémának és hangsúlyozta, hogy a vietnami nép brutális agresszió áldozata. Megnyílt a keresztyén békekonferencia tanácsadó bizottságának budapesti ülése „A szolidaritás és együttműkö­dés az igazságosságért és békéért” téma jegyében megkezdődött a keresztyén békekonferencia ta­nácsadó bizottságának budapesti ülése október 13-án, szerdán a margitszigeti Nagyszállóban. A keresztyén békemozgalomnak ezen a tanácskozásán több mint 40 országból , mintegy 200 egyházi képviselője jelent meg. A magyarországi protestáns egyházak nevében dr. Bartha Ti­bor püspök köszöntötte a külföldi vendégeket. — A probléma megoldását csak a politikai tárgyalás, a békés ren­dezés jelentheti. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha a genfi egyezményeiknek megfelelően megerősítik az egész vietnami nép jogát az önrendelkezésre és a, te­rületi integritásra, ha véget vet­nek a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni bom­batámadásoknak és más erőszakos merényleteknek, ha megszüntetik délen az agressziót. Winiewicz beszédében részle­tesen foglalkozott az európai hely­zettel és újra felhívta a figyelmet a német militarizmus és revansiz- mus újraéledésének súlyos veszé­lyére. Hangsúlyozta, azok a kísér, letek, amelyekkel nukleáris fegy­verekhez akarják juttatni Nyu- gat-Németországot, nem Európa biztonságát Szolgálják, és Len- ■gyelország tiltakozik megvalósítá­suk ellen. Európa biztonsága ér­dekében olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek kiküszöbölik a kontinensen a háborús veszélyt. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett a korábbi lengyel javaslatokra a Gomulka- és a Rapacki-tervre. A kedd délutáni ülés utolsó szó­noka a Közép-afrikai Köztársa­ság külügyminisztere volt. Elítél­A VI. szakszervezeti világkongresszus hírei Varsó A VI. szakszervezeti világkong­resszuson két beszámoló hangzott el a napirend harmadik pontjáról, a vietnami helyzetről. Hoang Quoc Viet, a vietnami dolgozók általános szövetségének elnöke ismertette azokat a . prob­lémákat, amelyek abból adódtak, hogy az amerikai imperialisták kiterjesztették agressziójukat Dél- Vietnamban és barbár légitáma­dásokat intéznek a VDK, egy füg­getlen szocialista ország területe ellen. nek a vietnami nép harcához nyújtott támogatásért, s azért a segítségért amelyet a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország népe és szakszervezetei nyújtanak. Beszámolója végén javasolta, hogy a szakszervezetek a dél-víet- nami nép harcának támogatására rendezzenek Amerika-ellenes tün­tetéseket, gyűjtsenek pénzt,- gyógy­szert és fegyvert. S ha szükség lesz rá) gondoskodjanak önkénte­sekről, hogy harcoljanak a viet­nami nép oldalán. te az erőszak alkalmazását az ál­lamok közötti vitás kérdések ren­dezésénél és hangoztatta, hogy szi­gorúan be kell tartani a más or­szágok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Leszögezte, á vi­etnami nép számára lehetővé kell tenni, hogy saját maga döntsön problémáiról. * * * Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kedden találkozott Libéria,' ä Malgas Köztársaság', Tunézia, Sierra Leone képviselői­vel, valamint Manescu román külügyminiszterrel és Tarabanov bolgár állandó ENSZ-megbízottal. A világszervezet főtitkára elő­terjesztetté az ENSZ 1966. évi új költségvetésének tervét. INDONÉZIA: Sukarno továbbra Is megbékélést hirdet Djakarta Sukarno elnök kedden este a Merdeka palotában fogadta Su­bandrio miniszterelnökhelyettest és külügyminisztert. A djakartai rádió szerint Subandrio a meg­beszélések után kijelentette: az elnök ismételten hangsúlyozta, hogy az. indonéz népet a „Nasa- kom” elvei szerint kell továbbra is nevelni. (Nasakom: a naciona­lista, a vallási és a kommunista erők szövetsége.) Sukarno kifej­tette, hogy erre a szellemre azért van szükség, mert maga az indo­néz forradalom is a hármas szö­vetség eszméire épült. Hangsú­lyozta, hogy a Nasakom elveit népszerűsíteni kell a rádió, a te­levízió, a lapok és a folyóiratok útján. Ugyancsak a djakartai rádió közli, hogy Sukamo elrendelte az indonéz távközlési rendszerek helyreállítását mind belföldön, mind a külföldi országokkal. A Straits Times című Kuala Lumpurban megjelenő lap szer­dán arról cikkezett, hogy Sukamo elnök a jelek szerint végleg elha­tározta magában, hogy kibékíti a hadsereget és kommunista pár­tot, s ez a törekvése minden való­színűség szerint sikerrel is jár majd, bár az elnök hatásköre pil­lanatnyilag még gyenge. A djakartai rádió szerdán be­mondta, hogy Djakartában be­tiltottak egy kommunista ifjúsági csoportot, egy másikat felfüggesz­tettek, 14 kommunista szeminá­riumot pedig ugyancsak felfüg­gesztettek. Az erre vonatkozó ren­delet az oktatásügyi minisztéri­umtól származik. (MTI) Éhínség fenyeget Déi-Vietnamban Emelkednek az árak — Leállnak az üzemek A közép-vietnami fennsíkon, An Khe térségében már negyedik napja tart az amerikai—dél-viet- nanii erőik legújabb „tisztogató akciója”. A nyugati hírügynökségek be­számolói szerint az An Khe-tól 32 kilométerrel keletre húzódó Suoi La Tinh völgy zord északi részé­ben szerdán a hajnali órákban már 12 órája tűzharcban állt az 1. amerikai gyorshadosztály egyik zászlóalja és a dél-vietnami tengerészgyalogosok egy egysége a gerilla-erőkkel. A szabadság- harcosok Cl ’rrjllliiméteres aknalö- vedékekkel lövilc az amerikai állá­sokat. Az aknatüzet időnként hol innen, hol onnan hallatszó puska­tűz váltja fel. A Reuter szerint a gerilla-erők ellentámadásának az a célja, hogy visszaszerezzék a közel 20 tonná­nyi rizstartalékot, amely a koráb­ban lefolyt harcok során az ellen­séges csapatok kezére került. A DNFF hírügynöksége hanoi hírében beszámol a rendkívül ne­héz életkörülményekről, amelyben Saigon lakossága él. A saigoni re­zsim csupán augusztusban 6000 embert tartóztatott le. A létszük­ségleti cikkek ára ugrásszerűen emelkedett. Szűkiben van a lakos­ság fő eledele, a rizs. Mind komo­lyabbá válik a polgári lakosság ellátása villanyárammal. Hogy az amerikai agresszorok Igényeit és energiaszükségletét kielégíthes­sék, a bábkormány nem egy üzem termelését leállította. Ezzel foko­zódott a munkanélküliek száma. A bűnözési hullám is egyre na­gyobb méreteket ölt. Hangsúlyozta, hogy az amerikai imperialisták egyre inkább lelep­lezik magukat mint nyíltan gyar­matosító agresszorok. Vázolta azo­kat a sikereket, amelyeket a viet­nami nép délen és északon az ag­resszorok elleni harcban kivívott. Tran Hoai Nam, a Dél-Vietnam felszabadításáért küzdő szakszer­vezeti szövetség központi bizott­sága állandó elnökségének tagja részletesen ismertette az amerikai agresszió dél-vietnami kegyetlen módszereit. Felhívta a figyelmet arra a nyugtalanító tényre, hogy ameri­kai repülőgépek terror-támadáso­kat hajtanak végre védtelen dél­vietnami falvak és városok ellen, elrendelték a mérgesgázok alkal­mazását, egyben Dél-Vietnamba helyezték át a baktériumháború problémáival foglalkozó 406. szá­mú kutatóintézetet. Köszönetét mondott a nemzetközi munkás­osztálynak és a világ haladó erőí­Péter János — U Thant találkozó Washington Péter János külügyminiszter, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén részt vevő magyar küldöttség vezetője kedden dél­után látogatást tett U Thant-nál, az ENSZ főtitkáránál. A szívélyes hangulatú megbeszélésen ENSZ- szeí kapcsolatos kérdéseket, vala­mint nemzetközi problémákat vi­tattak. meg. (MTI) .3°. Pikó íelszisszent. Ujjaival be­legereblyézett a hajába. — Felvesszük? — sandított rá a sofőr, de a sebességet nem csökkentette. A százados csak előremuta­tott. Amint elszáguldottak Joós mellett, halkan megjegyezte: — Majd a hullaszállító... Úgy­is azért dobták ki... egérutat akarnak nyerni — tette hozzá. Áz út kanyarogni kezdett, és — noha jócskán csökkent a két kocsi közötti távolság — gyak­ran elvesztették szem elől a me­nekülőket. Bálról sűrű aljnövényzetű er­dő kezdődött. Az útmenti fák kerítésként olvadtak össze a száguldásban. Tekintetük egy pillanatra összevillant. A jelzőtáblán ez állt: „H—2 km”. Egy hirtelen kanyarodó után Pikó felkiáltott.; — Álljon meg! A Moszkvics az út szélén állt, nyitott ajtókkal, járó motorral, elhagyottan. Kiugrottak a kocsiból. Az er­dőből csörtetés hallatszott. — Utánuk megyek! Maga ma­radjon a kocsinál! Ügyeljen, ne­hogy meglépjenek — lihegte a százados, és a sűrűbe vetette magát. Szinte vigyázatlanul tör­tetett előre a zörejek irányába. Már-már úgy vélte, hogy égé szén közel lehet az üldözöttek­hez, amikor váratlanul éles gép- pisztolysorőzat döf rent a kocsik felől. Lélekszakadva rohant vissza. A sofőr akkor csúszott le az úttestről, véres ruhája furcsa csíkokat húzott a kövezeten. Pikó melléfeküdt, és ki kere­kedett szemmel bámult az arcá­ba. — Százados elvtárs... — gur- gulázott a hang a sofőr torká­ból. — A másik oldalon... a bo­korban... oda akartam menni., vigyázzon... — suttogta, és félre- csuklott a feje. Elvesztette esz­méletét. Szájából vékony csík­ban folyt a vér. Pikó arcán meg­merevedtek az izmok. Gépkocsimotor hangja hallat­szott, és egy katonai teherkocsi tűnt fel a kanyarban a község irányából. Pikó nem törődve a veszéllyel, felugrott, széles moz_ dulatokkal a fák közé irányítot­ta. A vezető mellől fiatal had­nagy ugrott le, és már messziről jelenteni akart. Pikó közbekia bált. — Fedezzék magukat! A kocsiról mintegy tíé^izen­öt katona ugrált le, és gyorsan eltűntek a terep egyenetlenségei­ben. A hadnagy Pikó mellé kú­szott. — Ez az ügyeletes alegységünk — lihegte. — Már vártuk a Moszkvicsot, amikor meghallok, tűk a géppisztolysorozatot. Mi történt? — Várjon egy kicsit — intette le Pikó, és a teherautó vezető­jét kereste. Az ott feküdt a ko­csija mellett. — Tud Pobedát vezetni? — kérdezte. A sofőr bólintott. Mit sem ügyelve a veszélyre, bevonszolták a sebesültet a hát­só ülésre. Pikó melléültetett egy katonát — Vigyék a legközelebbi kór­házba — utasította őket a szá­zados, miközben szakadatlanul szemmel tartotta az útmenti bokrot. A kocsi megugrott és elszágul­dott. Pikó röviden ismertette az eseményeket. Arca szürke volt és elszánt Merre ment a másik? — kér­dezte a hadnagy, miközben harc­rendbe utasította katonáit. Pikó megmutatta az irányt. A fiatal tiszt arca felderült. — Pontosan az objektumok felé! Rádiós! — kiáltott fel és körültekintett. Felesleges volt kiabálnia, a híradókatona ott feküdt mellettük egy bokor tö­vén. Már hívta is az ellenálló- mást. Kérdésükre nyugodt, magabiz­tos hang válaszolt. — A civil ruhás fegyveres pon­tosan nekiszaladt az őrtorony­nak... Nem, ellenállást nem ta­núsított. A két tiszt összenézett. — Akkor jöjjön a következő — mondta Pikó és kissé felemel­kedve, a bokrok felé kiáltott: — Hé! Bújjon elő, adja meg magát és dobja el a fegyvert! De a bokrok közül csak egy géppisztoly válaszolt egyhan­gúan és hosszú mondatok­ban. A lövedékek zizzentek, és egy ág aláhullott. A hadnagy tüzet vezényelt. A bokor helyén csonkok me­redtek az égnek. Némán állták körül a cafatokat. — A fényképész lehetett — morogta Pikó, de talán a főnö­ke sem ismerne rá. Egy ideig a moccanatlan, hi­deg arcokat fürkészte, majd is­mét a letarolt bokorra pillan­tott. — Kinő ez még... — mondta nagyot sóhajtva. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents