Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
I«5. október 7. 5 Csütörtök Előadást tart Békéscsabán az Antarktisz magyar kutatója Világmegváltó tervek nélkül Földrajzi meghatározás szerint a Déli-sark a Földnek az a pontja, .mely a déli félgömbön az egyenlítőtől legtávolabb fekszik. Elsőként Amundsen norvég felfedező érte el 1911. december 11-én. A vidék, melyen van, földünk hatodik kontinense, a 2000 méteren felüli átlagmagasságú, táblás jellegű, hóval, jéggel borított Antarktisz. Területe 14 millió négyzetkilométer. Ez a földrész a többitől meglehetősen távol esik. Egyedül Dél-Amerikával Van némi összeköttetése az egymást rit- kásan követő Falkland, Déld- Sandwich, Déli-Orkney szigetek láncán keresztül. A földrész tudományos és gazdasági felkutatására 1948-tól máig 12 ország, köztük a 'Szovjetunió és az Egyesült Államok expedíciókat küld, kutatóállomásokat tart fenn. A különféle nemzetiségű kutatócsoportok között az egymás megbecsülésén alapuló békés nemzetközi együttélés és együttműködés megvalósulásának örülhet a világ. Az Antarktisz-kutatásnak 1964- ben dr. Titkos Ervin meteorológus személyében magyar résztvevője is volt. A Szovjetunió lehetővé tette, hogy a szovjet An- tarktisz-ku tató tudományos csoportnál tevékenykedhessen egy esztendőn át. Az ismert tudományos kutató október 8-án, pénteken Békéscsabára látogat és a TIT Értelmiségi Klubja reprezen- tatíy előadássorozatának keretében aznap este 19 órai kezdettel a klubban Egy év a Déli-sarkon címmel előadást tart és bemutatja eredeti színes diafilmjeit is. Ezt követően A béke kontinense című antarktiszi riportfilm vetítésére kerül sor. Az eseményt a TIT Békés megyei szervezetének fizikai és földrajzi 1 szakosztálya rendezi. Faluról került a- főiskolára, de vissza nem kívánkozott, A városi életet nagyon megszerette. Az iskolában egy kicsit kedvencnek is számított. „Szép szál ember” — így mondták otthon, „jó vágású fiú” — így a debreceni lányok. A legmérvadóbb azonban tanárainak elismerése volt, akik tanulmányi eredményeiért és az atlétikában elért kiváló teljesítményeiért dicsérték. A Debreceni Agrártudományi Főiskola legjobb sportollói közé tartozott. Oklevelek, érmek, díjak tanúskodnak erről. Érthető tehát, hogy jól érezte magát a városban és amikor befejezte a tanulmányait, gyakornokként az iskola gazdaságában maradt. Városban kényelmesebb... — Nem is tudtam elképzelni — mondja most Bozó András, a sza- badkígyósi Szabad Föld Tsz főagronómusa, visszaemlékezve azokra az időkre —, hogy falun éljek. Megszerettem a várost. Éppen ezért úgy gondoltam, nehéz lenne megválni tőle. Természetesen ebből következik, hogy a kényelmesebb, a városi állást választottam volna szívesen. Tanácsnál vagy más hivatalban akartam dolgozni. Hívtak Hajdúszoboszlóra, ahol a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága van. Mentem volna meg nem is. Debrecen fogva tartott. Aztán jött egy levél Szabad kígyósról. A tsz vezetői tudták, hogy a főiskolán tanultam és hívtak, menjek hozzájuk föagro- nómusnak. Főagronómusnak? Hm... Mit csináljak én ott? Semmi gyakorlatom nincs, mert amit az iskolán szerez az ember, az kevés ahhoz, hogy egy 3—4 ezer holdas gazdaságot irányítson. Ezt gondoltam... Aztán? .., Húsvéti látogatás — váratlan fordulattal-hr— Jó reggelt, emberek! SEJTELMESEN ZÜG A SZÉL. A Körösben visszatükröző lámpák fényét hullámgyűrűbe kavarja. Csend van. Alszik a város. Hajnali három óra. A szorosan zárt ablaktáblák, a lehúzott redőpyök mögött a reggelt ígérő szender- gésben édesanyák takargatják félálomban kitakaródzott gyermekeiket; lágy simogatásra nyúlik át a házastárs keze, megnyugtatóan érzi párja közeiét; a hunyt szemű ablakok mögött talán álmatlanul forgalódik egy reményét vesztett vagy új életét remélő albérlő. Minden néma, makacsul takarják rejtett titkukat az ablakók. Fél négy. A zsiliptől, nagyon messziről, szapora oipőkopogás. A strand előtt utolér a tulajdonosa — Tóth Jánosné. — Nincs olyan hideg. Csak ez a szél — elegyedünk beszédbe. — Ma nagyon korán megyek, de máskor se sokkal később, a városi tanácsnál takarítok — mondja. — Már régen. Megszoktam a korai kelést. De nagyon messze lakom. Nem éreztem én, de tudja, beteg voltam. Az orvos, a Józsefben — azt mondja, mikor meglátott: Hallja, Tóthné, úgy örülök, hogy így kijavult! Csak vigyázzon magára!” Hát vigyázok, no, a viszontlátásra, kezdődik a munka! — ... gélt. — Megtoöki a sapkája szélét, s hogy megszólítom, megáll a seprű Erős János kezében. — Bizony, korán kell kelni! Háromkor. Jaminában lakom, míg beérek ide, a postára, az is idő. Aztán jön az udvar meg a posta köre — söpörni kell. Már csalt ezt csinálom. Húsz esztendeig kézbesítettem Jaminában. Megöregszik az ember. Meg hát... Ezt is csinálni kell valakinek! NÉGY ÖRA. A nap még a föld túlsó felén kószál, lustul. Későn kel minálunk. A Csába-étterem- ben vidáman csivitel a két asz- szony: Antal Ferenoné és Kon- czos Jánosné. — Hatra a presszónak, fél hétre az étteremnek készen kell lenni! — beszélgetnek, asszonygondok kelőinek elő, de egy percre sem áll meg kezükben a munka. Hajnali emberek ők is, akiket a három óra zavar ki az ágyból. Elindult az első autóbusz Békésre. Viczián Mihály teherautóról rakja szét a tejet, ő is itt kezd, a Csabánál. Bohus K. Mátyás fázósan húzza össze a kabátját, szemeiben még ott az álmosság, de menni kell, nincs busz és fél hatra a téglagyárban kell lenni! Egyre-másra nyílnak az ablakszemek. Még csak villany izzik ki rajtuk. Itt—ott vízcsap csobogása, egészséges prüszkölés, mosdás zaja. Mocorog a város. öt óra lesz lassan. Várai János gépkocsivezető indul a mezőmegyeri járattal, Vozár Imre az 1-es, Hajdú II. Lajos a 9-es járattal áll ki. A Tanácsköztársaság útja elején kinyitott az idős trafikos néni. A Kishajó előtt: társaság. — Mert ilyen asszonnyal nehéz élni! Vettem neki mosógépet és mégis a téknőben mos! Ki hallott ilyet? BÓLOGATNAK A TÁRSAK. Ügy érzem, mentik magukat, mert velük ugyan hogy lehet élni; amikor más munkába indul, ők akkor támolyognak haza?! — Szedd a lábad, az istenfáját! —• Négyéveske a kisfiú, éktelenül bömböl. Az anyja kezében két nagy táska, a gyerek húzatja magát. — Nem érjük el a vonatot! Gyere már, ne bőgj! Három 4-es szeptemberben a lottón Szeptemberben megyénk lottózói közül hárman értek el 4-es találatot. A szerencsés nyertesek Kevermes, Békéscsaba és Doboz lottózói közül kerültek ki. A legjelentősebb nyereményt — közel 300 ezer forintot — Kevermesen fizették ki. A totóban Békéscsabán és Szarvason értek el jelentősebb összegű nyereményekét. Az összesítés szerint megyénkben az OTP- fiókok több mint 1 millió 100 ezer forintot fizettek ki a szerencsés nyertesek részére. Jól sikerült az októberi lottó- „rajt” is. Megyénkben a 40. fogadási játékhéten 74 ezer forintos négyes találatot értek el Orosházán. A nyertes eddig még nem jelentkezett. Szelvényének S2áma: 5 563 679. Még egy érdekes totóhír: már négy hete egyetlen fogadónak sem sikerült 13+1 találatot elérni. Így az e heti 13+1 találatra eső nyereményösszeg elérheti a másfél millió forintot! — Hoppla! Így ni! Most már szaporán! — idősebb férfi kapja fel a kisfiút, nyakába ülteti, s a lurkó azonnal nevetni kezd. Milyen érdekes az idegen bácsi nyakában lovagolni! — Én is az állomásra megyek, tessék csak azt a bőröndöt is ideadni! Korai még ez a kislegénynek! A 7-es járat a KISZ-tábor felé tart. Üres. Kifelé nem megy senki. Bugyi László gépkocsivezető nagyokat sóhajtozik. — HAJAJ! Délután mégint iskola. Át se néztem a számtant és dolgozatírás lesz! Gépipari technikumba járóik. Másodikba. Szeretem nagyon, de most hanyag voltam. Tegnap is, ma is dolgoztam. Nem néztem át semmit. Keleten lilás fénybe burkolózva kopogtat a reggel. Mire visz- szaérünk a Szent István térre, halvány fényben, magúknak égnek a lámpák. Nincs már rájuk szükség. A felhők mögött meleget, fényt ígérve mozdul a nap. A hivatalok ablakaiban világosság gyullad, nyílnak a kapuk, egyre többen járnak az utcán. HAT ÓRA. Kinyitott a Csaba- cukrászda, s az első vendégek már kortyolgatják a feketét. A Szent István tér fáin éktelen csicsergéssel kél a lármás verébsereg, hogy mindenkinek tudtára adja: — Elég a lustálkodásból, kezdődik az új nap! Jó reggelt, emberek! Ádám Éva A fiatal férfi arcén mosoly suhan át. Derűs az emlékezés. — Aztán 1963-ban húsvétkor ellátogattam a szüléimhez Újkígyósra és csak úgy kíváncsiságból átjöttem ide, a szomszédba, mondván: megnézem azt a tsz-t, ahova hívnak. Beszélgettem Józsi bácsival, az akkori elnökkel. Addig-addig beszélgettünk, míg ráálltam. Hirtelen szántam rá magam, hogy vállalom a főagronómusi beosztást és megígértem Frontó József elnöknek, hogy itt maradok. Amikor hazafelé mentem, csak akkor gondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen mibe vágtam a fejszét. Egyszerre melegem is lett. De visszacsinálni mér nem lehetett, nem lett volna becsületes. A megszállott émber Furcsa érzés kerítette hatalmába, mint sok más fiatalt, aki a főiskoláról kikerül egy gazdaságba és önálló munkát kap. Megszállott ember lett. Most kis öngúnnyal mondja magáról: — Mindent sietve csináltam, azt hittem lekésem valamiről. Be akartam bizonyítani, hogy bízhatnak bennem és úgy igyekeztem, hogy ne mondjanak rosszat rólam. Az igyekezetre volt is okom, hiszen eleinte idegenkedve, majdnem ellenségesen fogadtak a tagok. Egész nap motoron ültem. FIGYELEM 1 Magas nyomású vizsgával rendelkező kazánfűtőt azonnali belépéssel állandó munkára keres az OROSHÁZI FÜRDŐ. Fizetés: 112/1962. MÜM-számú rendelet szerint, lentkezés: Orosháza, városi tanács, II. emelet 16-os iroda. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. Száguldottam a határ egyik végétől a másikig. Mindent jól akartam csinálni. Nagy ambícióval indultam és hogy ez most is megvan bennem azt az itteni vezetőknek és az egyszerű tsz-tagöknak is köszönhetem. A beszélgetés során először válik komollyá az arca,, hiszen elgondolkoztató, amit mond és intelem lehetne azok száméra is, akik most kerültek ki az iskolából. — Elképzelésekkel és nagy tervekkel indultam el én is, de nagyon jó, hogy megfogadtam egyik professzorom tanácsát: ne akarjam sarkaiból kiforgatni a világot, a gazdaságot ahova megyek. Csak szépen, fokozatosan kell bevezetni az újat és mindig újabbat. Így eredményes lesz a munkám és csalódás nem érhet. Ahol három év felér a veteránsággal Persze, azért simán itt sem ment minden, az új elképzelések bevezetése sem. Sokszor váltott ki tiltakozást az idősek részéről a fiatal agrármérnök elgondolása. De mindig számított az emberek józanságára és Okos, türelmei szóval, telve jóindulattal, megmagyarázta, mit miért kell megcsinálni, mennyivel előnyösebb az új. A kezdeti nehézségeken túl van és most mér hallgatnak rá, sőt kikérik a véleményét olyan munkáknál is, amelyekben egyeseknek évtizedes gyakorlatuk van. — Veteránnak számítok már — mondja —, mert azok közül, akik itt megfordultak mint agronómu- sok, én vagyok a leghosszabb ideje, már harmadik éve... És maradok is... — teszi hozzá határozottan. — Most kezd igazán jó és érdekes lenni a munka. És már merészebben is tervezhet az ember. A főagronómus elgondolásait megfogadták tfehát a tsz-tagok és nem tört meg, nem csalódott az emberekben, mert nem akart egyszerre nagyot alkotni. Az eredmények pedig bizonyítanak. Csak néhány szám: cukorrépából 1962 ben 156, 1963-ban 183, tavaly pedig már 220 mázsa termett holdanként. Őszi búzából 1963-ban 9,9, tavaly 13,8 és az idén 16 mázsa. S ez íéy van más terményekkel is. — Jó érzés látni a fejlődést — mondja befejezésül —, és jó tudni, hogy ebben benne van az én munkám is. Ez volt a pont a mondat végén abban az útleírásban, mélyben megismertük: hogyan jutott el a várostól a faluig, ahol megtalálta a helyét. K. J. Légkondicionálás napenergiával Ausztrália forróégövi vidékein most próbálják ki az első olyan berendezéseket, amelyek napenergia felhasználásával kondicionálják a levegőt. A napsugarak hője egy hőakkumulátort melegít és az egy hűtőben vizet párologtat. A hűtőben nedvesítik is a levegőt. A kellően lehűtött és párásított levegőt a berendezésből kis ventillátorral juttatják a szobába. Az ausztráliai mérnökök azt tervezik, hogy a jövőben a napenergia-telepek áramával működtetik majd a ventillátort.
