Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
M65. október 1. 4 Péntek Még egyszer a kevermesi vitákról tak. Tudom, mindenki dolgozni szabadna hát mereven elutasítani az ilyen kérelmeket. JleűíL a békés séqről Sok levelet kapott szerkesztőségünk Kevermesről a riportsorozat megjelenése után. Volt közötte olyan levél, amelyiknek írója hibaigazítást kért, volt olyan, amelyben hozzászóltak a riportokhoz és volt olyan is, amelyik javasolta, hogy még mást is meg lehetett volna írni Kevermesről. Túrák Sándor, a földművesszövetkezet egyik boltjának vezetője joggal tiltakozott, hogy nem azonos azzal a személlyel, akinek az I-es üzemegységben tanúsított helytelen magatartását bírálta riportunk. A szóban forgó személy neve: Túrák ’Izidor, de sajnálatos módon elírás történt a riportban. Magát a tényt nem cáfolta senki a községben, sőt egyetértettek Túrák Izidor bírálatával többen is most, amikor újra Kevermesen jártunk a jelzett levelek s a riportsorozat hatásának nyomában. Tóth Józsefné egyik írásunkhoz szólt hozzá többek között. Ahhoz, amelyik a szocialista erkölcsről példázódott. Megállapította: — Mag Pál most cselekedett jól, amikor a sok bírálatot, ráhatást megszívlelte (amiben Borbás János szerint közrejátszott a riportunk is) és végül visszatért a családjához. Levele további részében saját problémájáról ír ugyan, de olyan témát érint, ami a szocialista humanitás gyakorlása szempontjából nem egyedi eset, tehát mindenhol tanulságos lehet. Ezért közöljük levelének egy részét: „...A másik vitához eszembe sem jutott volna hozzászólni. De hát igaz az, hogy ha mái- bírálunk, és jogosan, nem szabod megsértődni, még ha komoly vezetőket is érint a bírálat, akik a saját munkaterületükön szintén követnek el hibát, csak ez nem kerül mindig nyilvánosságra... Én is különvál- lan élő asszony vagyok két gyerekkel. Egy. 11 éves kislányom, és egy nyolcéves fiam van. Férjem akkor hagyott el, amikor női betegséggel a kórházban voltam. Ez év májusától a községi tanács javaslata alapján felvettek az idénybölcsődébe, amely májustól novemberig üzemel. Hat személy, a többi állandó és szakképzett dolgozó látja el a munkát. Szeptemberben két személyt létszámtúllépés miatt el kóflett bocsátani. Ki lesz ez a kettő — féltünk mindannyian. Ugyanakkor a szakképzett gondozónők közül B. Kiss Béláné szülési szabadságra ment. Többen adtunk be kérelmet a helyére. Én, mint mondottam, két gyermeket nevelek s a bíróság a tartásdíjat úgy állapította meg — mivel a volt férjem tsz- tag s a nagyobb összeget zárszámadáskor kapja —, hogy akkor tudja csak kiegészíteni az év közben elmaradt tartásdíj-kötele- zettségét. Havonta tehát a munkaegység-előlegének a felét adja. Mivel tíz forint az előleg, az nem sokra rúg havonta. Volt olyan hónap, amikor egy fillért sem kaptam, s amit a zárszámadás óta folyósítottak munkaegység-előlegei után, az sem tesz ki összesen ezer forintot... Sokszor vagyok úgy bizony, hogy még a kenyér sem elég. A bölcsődében 850 forintot kerestem, valahogy addig megvoltunk. Aztán engem küldtek el, bár eleinte méltányolta helyzetem a végrehajtó bizottság és engem jelölt ki B. Kis&né helyére. Nem irigylem én mástól a munkát, de hát ilyen esetben jobban meg kellene azért nézni a szociális helyzetet is. Olyan asz- szonyt vettek vissza, akit korábban már elbocsátottak, lehet, azért, mert őérte többen harcolakar, de nagyon el vagyok keseredve akkor, amikor olyan került az állásba — mondom, nem a személye ellen vagyok —, akinek ugyan négy gyermeke van, de házuk, háztájijuk is, jó keresetük a férj után, aki árubeszerző és csaknem 500 forint családi pótlékuk havonta, fáj, hogy így bántak velem, csak tudnám, miért. Mi lesz a gyerekeimmel, ha összeroppanok idegileg...” Végül arra kéri a szerkesztőséget Tóth- né, hogy ha tudunk, segítsünk az ügyében. Talán nem szükséges a közbenjárásunk. Ha a tanács felülbírálja korábbi döntését, biztosan segít Tóthnén. De ezzel az üggyel kapcsolatban van még egy érdekes dolog, amit érdemes megemlíteni. Kérdeztük ugyanis Tóthnét: — Miért nem megy dolgozná a helyi termelőszövetkezetbe? Azt mondta: voltam, jelentkeztem, de azt felelték: lépjek be, akkor dolgozhatok. Belépek majd tavasszal, de addig nincs kitartásom, pénzt kell keresnem, hogy tüzelő, meleg ruha jusson télire a gyerekeknek... Miért nem dolgozhat addig Tót'hné a tsz-ben, amikor Kevermesen is annyi az őszi tennivaló, hogy nem győzik a tagok? Még a kertészetben is van teendő bőven, meg máshol is, úgynevezett „pénzes” munka. Ügy véljük, a Lenin Tsz-nek is szüksége van mind több dolgos munkáskézre, nem Szeptember 30-án tárgyalta a Békés megyei Népi Ellenőrző' Bizottság a normarendézés végrehajtásáról, a létszámtakarékosság és az anyagi ösztönzés hatékonyságának javításáról hozott intézkedéseket megyénk vállalatainál. Részletesebben a Téglá- és Cserépipari Vállalat, a Békéscsabai Konzervgyár, a forgácsoló szerszámgyár és a Békéscsabai Férfi- fehórneműgyár helyzetét vizsgálták. Megállapították, hogy az állami iparvállalatok 1964 első fél évében a normakarbantartás eredményeként a múlt évinél reálisabb teljesitményszázalékokat értek el. Az átlagosan javuló eredmények mögött azonban — egyes vállalatoknál — nagy eltérések vannak, a narmafelülvizs- gálat nem tárta fel teljességgel a belső tartalékokat. Az állami iparban a teljesítménykövetelmények rendezése kedvezően hatott a termelékenységre, általában javult a ígyáirtményok minősége és százalékosain csökkent a selejt. A tanácsi iparban a normákon alapuló teljesítményszázalékok még mindig magasak, ami azt mutatja, hogy jelentős tartalékok állnak Országos Söripari Vállalat felvételre keres férfi betanított és segédmunkásokat állandó munkára. Munkásszállás van. Jelentkezni lehet: Bp. X., Maglódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. 5122 Az igazság az, hogy nehéz igazságot tenni a vitás kérdésekben. De azért mégiscsak lehet, ha a döntéseknél a különféle szempontok mellett az emberiesség is szavazólapot kap. A másik ilyen személyes természetű vitánál kapott szavazólapot az emberiesség. A járási vezetők ugyanis, akik megvizsgálták Pósa Pál tsz elleni, de valójában alaptalan bejelentéseit, illetve azokat a vádakat, amelyeket Pósa bácsi Cinegéék ellen gyűjtött össze, azt mondották Pali bácsinak, hogy mivel úgyis annyira szeret írogatni, írja meg Kevermes történetét. Annyi adat van Pósa birtokában, hogy ezt meg is tudná tenni, ha energiáját ennek a szolgálatába állítaná. Irt a szerkesztőségünknek többek között Gábor József bádogos is, aki annak idején, amikor a riporthoz gyűjtöttük az adatokat, bírálta a kitsz vezetőségét, amiért visszafejlesztette a helyi részleget. A riportban helytelenítettük ezt. a visszafejlesztést és reméltük: tesz valamit azért a szövetkezet vezetősége, hogy megakadályozza a további helyzetromlást, hiszen Kevermesen is szükség van a javításszolgáltatás fokozására. Sajnos, csak az történt a riport megjelenése után, hogy a bádogosrészleget is alapjában véve megszüntették: Gábor Józsefet — aki bírált — „áttelepítették” Szente- ternyára, illetve Orosházára. Most Ott dolgozik. rendelkezésre. A megye szövetkezeti iparában 31 szövetkezetnél hajtottak végre narmarendezést, s ez a dolgozók 57 százalékát érintette. Misiké is felvette a fadarabot, amit az utcán találtak, és meglendítette. — Úgysem találod el vele Kareszt — mondta a többi nagyfiú, aki már próbálkozott. — Na, nézd, a kis mütyür... — nevettek. Misiké dobott, és eltalálta Kareszt a jobb combján. Az fájdalmasan felkiáltott, s Misiké már futott is. Soha nem futott ilyen gyorsan, talán csak álmában. De az futóverseny volt, amit megnyert, ez meg menekülés. Mi lesz, ha utolér? Nem mert hátranézni, csak fűtött, jó messzire, rövid keresztutcákon át. A nagyfiúk kezdték a játékot a fadarabbal. Karesznek jutott eszébe: — Fogadjunk, nem találtok el innen, ha a fa mögé állok — mondta, s már ment is a vékony akác mögé. Az akác nem takarta el teljesen Kareszt, látszólag könnyen el lehetett találni. Fogadtak, de többszöri próbálkozás is hiábavaló volt. Karesz hol balra, hol jobbra ugrott félre a repülő fadarab elől. Misiké is ott somfordáit körülöttük, s egyszer csak megpróbálta. Nem gondolták volna a többiek, hogy pont ennek a „kis mütyürnek” sikerül. Kedves Uram! Tudom, furcsa módja a levélírásnak az, ha mindjárt a széles nyilvánosság is tudomást szerez róla. Gondoltam, ezzel csak annyiban sértem meg a levéltitkot, mint amennyire ön sérti meg a házirendet. Az Önök családi élete enyhe kifejezéssel élve, zajos. Ez a zaj nemcsak egyetlen bérház csendjét veri fel, hanem a környékét is. Azt önnek sem kell mondani, hogy kisvárosban a rossz hír gyorsan terjed, s vannak, akik szívesen „csámcsognak” más, úgymond: „belügyén”. Tudom, hogy sokan szóvá teszik majd, vajon miért avatkozunk mi ilyen ügybe? Hiszen a rendőrség is csak akkor megy ki egy családi veszekedéshez, ha közvetlen életveszély forog fenn. Ez tényleg így van. Azonban nincs az a mérleg, amely mérni tudná, milyen súlyú mérget hint el az emberek lelkében az Önök napi perpatvara. Arról nem is beszélve, hogy most az önök háta mögött sugdolóznak az emberek, megjegyzéseket tesznek, és ne haragudjon, hogy ezt is így ideírom; szóvá teszik az ön beosztását is. Sajnos, az ön esete nem egyedülálló. Nem Önök az egyetlenek, akik családi békétlenségüket nyílt színen „játsszák végig”. S ezzel okozzák a legnagyobb kárt. Mi tiltakozunk minden olyan ellen, amelyben arról van szó, hogy valakinek a magánéletébe avatÉlelmezésicik'k-exportunkon belül egyre növekszik a feldolgozott termékek kivitelének aránya. Az utóbbi években sokat fejlődött a konzervipar és a hütőipar termelése, s ennek megfelelően a gyümölcs- és zöldségkonzervek, valamint a mélyhűtött áruk exportja. A második ötéves tervben nagyarányú rekonstrukciót hajtottak végre a konzerviparban, több új létesítmény épült, ezek között van a Békéscsabai Konzervgyár is. A feldolgozott gyümölcs és zöldség kivitele 1960 és 1964 között Misiké sokat kóborolt, amíg haza mert menni, mert hátha meglesi a Karesz. Útközben összekotort a zsebeiből hét tízfillérest, meg egy húszast, mert fagylaltot akart venni. Tíz fillér hiányzott a forintból, hát figyelte a járdát meg a keskeny, füves részt: hátha talál pár fillért. Már előfordult ez vele néhányszor, de most nem. Így csak egy gömb fagyit majszolt el, s már szürkült, mire hazaért. Jól megszidták érte. Másnap esett az eső. Délután'az iskolából nem mert Kareszék felé menni haza, hanem a kövezet- len vízparton indult el. Eleinte nem volt semmi baj, de az út közepén cup'pogős sártenger előtt találta nagát. Óvatosan, minden lépést megfontolva haladt az út mentén a valamivel magasabban levő füves részen, de cipője így is elázott, s csupa sár lett. A sarat ugyan sikerült úgy ahogy lemosnia egy tócsáben, de azért otthon — hiába igyekezett maga alá húzni lábait — mindjárt rápirítottak, hogy hol járt, miért nem tud rendesen a járdán hazajönni, mint a többi gyerek. Nem mondta meg, hogy mi történt, hogy fél Karesztől. Naponta kerülő úton igyekezett kozzanak be. De ehhez az szükséges, hogy az emberek magánéletükben valóban tartsák be az emberi normákat. Ha ezeket betartják, akkor senkinek nincs joga beleszólni, senkinek nincs joga megróni más életét. Az emberi szabadságjogok azért azt is jelentik, hogy egymásnak ne okozzunk kellemetlenséget, ne botránkoztassunk meg senkit. Tudom, ön munkatársai előtt még ünnepi beszédet is szokott tartani, akkor bizonyára beszél a példamutatásról is. Nem kívánom idézni a bibliai mondást az egyszeri papról, ön is és mások is tudják, mire gondolok. Ne haragudjon ezért a nyílt levélért, szeretnénk, ha nemcsak az Önök bérházában lenne csend, hanem mindenütt. Az embernek épp elég bosszankodniválója akad anélkül is, ne szaporítsuk ezt feleslegesen. Az önök családi életének rendezéséhez nem tudunk segítséget nyújtani, ezt Önöknek kell, maguknak emberséggel, és legfőképpen tisztességgel megoldani. Ez elsősorban az Önök érdeke, de ne haragudjon a nagy szavakért, a társadalomé is, mert mi nemcsak mondjuk, hanem valljuk is: a családok boldogsága a társadalom boldogsága is. Kérem, gondoljanak erre — nemcsak önök, mások is —, akkor, mikor odahaza az első „hangos” szót kimondják! két és félszeresére emelkedett. A legtöbbet a Szovjetunió vesz ét konzerviparunk termékeiből, a teljes exportnak 66 százalékát. A Békéscsabai Konzervgyár termelésének mintegy háromnegyed része külföldi megrendelésre készül. Legkeresettebb cikkeik: a sűrített paradicsom, a zakuszka, a hámozatlan paradicsom és a konzerv-lecsó. A szocialista országokon kívül exportálunk Nyugat- Európa államaiba, legfőbb vásárlóink az NSZK, Anglia és Hollandia. haza, akár esett, akár nem. Félt Karesztől. Délutánonként nem mert kimozdulni otthonról, nem ment barátaival focizni, horgászni, hanem csak azok jöttek hozzá, s náluk a nagy udvarban játszottak. Kérdezték tőle, hogy miért nem megy velük, mondta: nincs kedve. Aztán, ha nem jöttek a fiúk, vagy ha már elmentek, lehevere- dett a fűbe, szemben az éggel, és nézte az égmozit. Elkezdődött az ingyen előadás, a végtelen fantázia, a létrehozott képzetek egymás utáni fehér felvonulása. Az ég kékjén vonuló tisztafehér bárányfelhők. Ez volt az égmozi. Játékos képzelet szülte, fehér felhő, alakok üldözték, kergették egymást szüntelenül formát, alakot változtatva. Ahogy megunta, felfedezte a szitakötőket. Egyik éppen a fejétől nem messze pihent-figyelt a magányos virágkarón. Szárnyát lecsapva ült ott. Misiké megfogta. Jobb karját ki. nyújtva, bal kezére könyökölve elkapta a szitakötő hosszú farkát. Máskor a szárnyhoz közeledett kezével hosszú másodperceken keresztül alig észrevehető mozgással, de most így volt könnyebb, így nem vette észre a szitakötő. S amikor mutatóujja a farok felett, hüvelykujja pedig alatta volt, hirtelen összezárta. Harapott a Úgy véljük, ehhez nem kell külön kommentárt fűzni... V. D. A normafelülvizsgálat tapasztalatairól tárgyalt a Békés megyei NEB Ablakba zárt szitakötő (Dóczi) Két és félszeresére nőtt élelmiszeriparunk kivitele
