Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

I960, október 1.

5

Péntek

Békés megyei „gólyák" Szegeden

Sajátos módszerekkel

Szeptemberben megérkeztek Szegedre az egyetemisták. Közöttük nagyon sok Békés megyei ismerőssel találkoztunk.

— Mi, a „gólyák” arról ismerjük fel egymást, hogy nagyon óvatosan, és csakis térképpel közlekedünk a városban. Albérletet, egyetemi intézeteket, könyvesboltokat és természetesen ismerősöket keresünk — nyilatkozik az évnyitó ünnepségen Durkó Zsuzsanna, a József Attila Tudományegyetem elsőéves vegyészjelöltje.

Körülöttünk mamák, hozzátartozók ülnek immár felszabadultan, mosolyogva az érettségi és a felvételi vizsgák izgalmai után.

Zsuzsa Gyulán érettségizett színötösre, s amint az az iskola ajánlóleveléből kiderül, máris otthonosan mozog a kémiában; a vegyszeres gyomirtásról írt dolgozatáért minisztériumi dicséretet kapott.

— Nagyon szeretném, ha itt az egyetemen is megtarthatnám a kitűnőt, bár tudom, hogy ezért meg kell majd dolgoznom.

De nem 6 az egyedüli, aki Békés megyéből érkezett az „idegen” városiba.

— Nagyon féltem, hogy barátnő nélkül maradok — mondja Kunt- sár Mária, a természettudományi kar matematika-fizika szakos hallgatója, de nap mint nap találkozom ismerősökkel. Az előadások stílusa is megijesztett, őszintén bevallom, először nem is értettük. Aztán a felsőévesek tanácsára órák után ismét átvettük az anyagot, így a közös munka leegy szer üstéi a problémákat.

— Tavaly, a szarvasi gimnáziumban még álmodni sem mertem volna, hogy csoportvezető leszek a szegedi tudományegyetemen. Igaz, így több a tennivalóm, ugyanis nekem kell beszereznem a jegyzeteket, tankönyveket, s a KISZ-miunkát ioányítanom, de minden nehézség ellenére állítom, hogy jó egyetemistának, lenni, nagyon jó.

szitakötő, meggörbült testtel, de alig lehetett érezni.

— Ügy tanultuk, hogy a szitakötő ragadozó — csodálkozott Misiké. Másik kezével összefogta a szitakötő két szárnyát, s cérnát kötött a farkára. Elengedte. Az repült, talán azt hitte először, hogy szabadul, de nem, maga után húzta a fehér cémaszálat, amitől nem tudott megszabadulni.

Nagy mestere volt Misiké a szi- takötőfogásnak. Ha ahhoz volt kedve, több mint tízet is rabul ejtett egy délután. De most elég volt ez az egy, mert éhes volt. Várta a vacsorát. Eszébe jutott az, amit egyik osztálytársa mondott neki délelőtt, hogy előző nap este egy orrszarvú bogarat fogott. Az olyan, mint a szarvasbogár, de csak egy szarva van, az orrán, mint annak a nagy állatnak, amiről már olvasott. Azt mondta a fiú, hogy mentek az utcán, s az egyik lámpánál koppan valami, majd a lábuk élé esett. Orrszarvú bogár volt. Nagyon irigyelte Misiké ezt a fiút.

Vacsorázni hívták. Rendszerint korán vacsoráztak. Most is. Utána élmosogatták, aztán a szürkületben sétálni indultak a vízparton. Kellemes idő volt. Misiké figyelt mindenre.

Egyszer csak meglátott egy óriási szitakötőt. Egy igazi kékfarkút. Nagyot dobbant a szive, és odaosont a villanypóznához, amire a

Az orvostanhallgatók komolyabb arccal fogadnak. Nekik már az első naptól kezdve „vizsgakészültségi állapotban” kell lenniük. Közöttük nem egy olyan hallgatót találtunk, aki másodszori vagy harmadszori kísérletezés

után került be az egyetemre jeles, illetve kitűnő bizonyítvány ellenére.

Márkuly Éva Békésen érettségizett, s a múlt évi eredménytelen vizsga után egy évig ápolónőként dolgozott. Kérdésünkre elmondta, hogy — bár nem volt könnyű a kórházi munka — mégis megérte a fáradtságot, hisz az ott szerzett tapasztalat, a betegekkel való bánásmód gyakorlata elősegíti majd későbbi tevékenységében.

A felvételi vizsgákon gyakorta elhangzik a kérdés: — Miért választotta éppen az orvosi pályát?

Monszport Máriához érdekes módón jutott el az orvostudomány „csábítása”. — Még elsős gimnazista koromban, Sarkadon meghallgattam a rádió egyik műsorát; klinikáról, orvosókról, ápolónőkről volt szó, s valahogyan „belém rögződött” a gondolat: én is eljuthatnék erre a pályára.

S valóban, másodszori próbálkozás után sikerült bekerülnie az egyetemre.

Puskás Katalint, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium idén végzett diákját szintén itt találjuk az elsőéves orvostanhallgatók között. Kitűnő bizonyítvánnyal és a Békés megyei tanács társadalmi ösztöndíjával érkezett Szegedre.

— Nem hiányzik-e az otthon, a családi környezet? — kérdezzük a lányoktól.

összenéznek és elmosolyodnak.

— Nincs időnk erre gondolni. Megkezdődött a tanítás, no meg itt sem vagyunk egyedül.

Mindannyian független egyetemi polgárok, akik teljes emberként vállalják a feladataikat, és bizakodással néznek a következő

nagy szitakötő letelepedett. Még soha hem látott este és ilyen helyzetben szitakötőt, hiszen azok mindig paradicsom- vagy virágkaróra, meg vékony, kiemelkedő növényre szálltak. De most ott volt. És ez egy igazi nagy, kék- farkú szitakötő. Amire mindig vágyott. Csak meg ne ijedjen, csak el ne repüljön...

Kartávolságnyira ment hozzá, s lassan kinyújtotta kezét. Megfogta. Megfogta a nagy szitakötőt, á kékfarkút.

Amint hazaértek, nem tudta, mit csináljon vele. Ölje meg de- naturáltszeszben, mint ahogy a többi bogarakat szokta, a csíbort, a cincért, az éjjeli lepkét meg a többit? Nem, ez nem jó. Eszébe jutott a konyhaaiblak. Annak belső és külső szárnyai között let égő van, nem fulladhat meg a ragy szitakötő, és nem is szökhet el. Be is csukta oda, hogy holnap élve mutassa meg az iskolában.

Lefeküdt, és a nagy, az igazi kókfarkú szitakötőről álmodd s eltörpültek a kicsik, amiknek szárnyán oly gyakran látott apró, piros pontokat. Ezekből állítólag valamikor szitakötőik lesznek.

Amint besütöttek az első i ap- sugarak a redőny nyílásain, nár talpon volt. Szaladt a konyhí ablakhoz, és nézte a nagy sziták* tőt. Még nem fogott ilyet soha életében. Gondosan beletette egy családi gyufásdobozba, s belecs íszAprólék

Manapság a szorgalom és a szaktudás a legjobb ajánlólevél. Azért nem árt, ha az embernek van egy sógora is az irányító szervnél.

*

Tisztán csak barátság férfi és nö között: a részleges leszerelés megvalósítása a szerelem viszonylatában.

*

A múltkoriban két értekezleten kellett volna jelen tennem — egyszerre. Az egyik helyen azt mondtam, hogy a másikra megyek; a másikon azzal mentettem ki magam, hogy az egyiken voltam. Végeredményben egy teljes délelőttöt megmentettem a munkának.

*

Egy régi közmondás korszerűsített változata: „Jobb ma egy túzok, mintha holnap verébnek nézik az embert”.

*

Az újságban megjelent cikk sok ezer embernek tetszik, néhá- nyan viszont csapnivalónak találják. Jó írás volt vagy rossz? Attól függ, hogy ki az a néhány ember, akinek nem tetszett.

Ha akadozik valahol a termelés, arról rendszerint senki sem tehet. Nem emberek, hanem elháríthatatlan külső körülmények, objektív nehézségek a bűnösök. Ezt értem. Még csak azt nem sikerült kiderítenem, miért van, hogy éppen a hónap (negyedév) végére szűnnek meg ezek a tárgyi akadályok. Tűnődöm, mivel van ez összefüggésben. Talán a

Balogh József, a kardoskúti Rákóczi Tsz tagja házat épít Kardoskúton az iskola szomszédságában. Takaros sarokház; két szoba, konyha, speiz,

tatta a táskájába, a füzetek, könyvek mellé.

A reggeli után elindult, s ahogy kilépett a kapun, Karesz mellett találta magát. Vissza akart iszkol- ni, de már Karesz észrevette, és nem is mutatott ellenségeskedést.

— Mi van? — kérdezte.

— Semmi.

— Mit csináltál tegnap?

— Fogtam egy nagy, kókfarkú szitakötőt — szaladt ki Misikéből a büszkeség, s csak utána gondolta, hogy nem kellett volna mondania, hiszen Karesz elveheti tőle.

— Mutasd.

Misiké elővette táskájából a gyufásdobozt, picit kinyitotta, hogy Karesz lássa a nagy szitakötőt. Utána kivette teljesen. Karesz elkérte. Misiké nyújtotta, de ahogy a két kéz találkozott, a nagy, az igazi kékfarkú szitakötő kiszabadult az ujjak szorításából, és nemsokára békésen körözött két eperfa fölött.

— Elment — ijedt meg Karesz.

Misiké szája legörbült, már-már

szipogni kezdett, de végül kivágta:

— Nem baj.

— Fogok neked másikat — vigasztalta Karesz.

— Jó — mondta Misiké.

Karesz egy gesztenyét dobott a

’írdára.

Azt rugdosták az iskoláig.

Vitaszek Zoltán

C sztendőről esztendőre nő a

" felnőtt „iskolások” száma, s ez örvendetes. Ma már minden különösebb meggyőzés nélkül is érzik az emberek a tanulás szükségességét a gyárban és a termelőszövetkezetekben egyaránt. A tanulást mint munkájuk segítőjét, életük előrelendítőjét tartják számon. Joggal. A gyárakban és a termelőszövetkezetekben is állandóan fejlődik a gyártási, termelési technológia, újabb és újabb gépek könnyítik, gyorsítják a munkát. A gépek kezeléséhez pedig értő emberekre van szükség.

Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a gyárak és a termelőszövetkezetek vezetői többségükben támogatták munkásaik tanulási szándékát, nemcsak kedvező munkaszervezéssel, hanem anyagiakkal is. Sok olyan gyárunk és termelőszövetkezetünk van már, ahol a kulturális alap egy részét a dolgozók iskoláiban tanulók képzésére fordítják, biztosítva részükre a rendszeres korrepetálási lehetőséget, sőt ezen túlmenően a vizsgára való előkészítés anyagi és személyi feltételeit.

Az elmúlt esztendőben eredményesen kapcsolódtak a felnőttoktatás munkájába a népművelés dolgozói is. Még a tanév megkezdése előtt előkészítő tanfolyamokat szerveztek a művelődési házakban. Elsősorban a két legnehezebb tárgy, a helyesírás és a matematika „rejtelmeibe” avatták be a hallgatókat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tanfolyamokat és az ezzel kapcsolatos korrepetálási lehetőségeket szívesen vették igénybe az iskolába jelentkező felnőttek.

fürdőszoba, üveges veranda stb. Egyszóval, minden van benne, ami egy szép, modern lakáshoz kell. A ház közelében kis gödröt ástak s a harmadik ásónyomnál csontot ért az ásó hegye. Késő este volt már, de azért Balogh József — aki nemcsak a tsz szorgalmas dolgozója, hanem a szépirodalmi és tudományos könyveknek is nagy barátja — azonnal értesített a leletről. Kiderült, hogy a gödörben két avult lófogat és néhány cserépedény-töredéket találtak.

A cserepek három nagyméretű, vastag falú edénynek a töredékei. Kettő korongon készült, sötétszürke, egy pedig durva, kézzel formált, sárgásszürke színű fazék darabja. A leletekből megállapítható, hogy a község alatt húzódó, nagy kiterjedésű szarmatakori település déli szélének a maradványai kerültek felszínre időszámításunk III—IV. századából.

Ifi. Olasz Ernő

az orosházi múzeum munkatársa

ÉM Budapesti Betonáirugyár Rp., XXI. (Csepel), Rákóczi F. u. 289. azonnali belépéssel alkalmaz gyakorlattal rendelkező karbantartó lakatosokat, autó villanyszerelőket, valamint rakodási munkára férfi, azonkívül mozaiklap- és betonelem- gyártó munkára férfi és női segédmunkásokat. Felvételhez munka- könyv, Mii-lap, SZTK-kiskönyv és tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál.

5140

A jó előkészítéssel azonban nem érhet véget a népművelők tanulást segítő tevékenysége, munkájuk neheze csak ezután következik: a tanulás tíz hónapja alatti rendszeres segítségnyújtásban.

Miben segíthetnek? A felnőtt- oktatás jelenlegi formáiban a humán, jellegű tárgyak — magyar és történelem — tananyagának ösz- szeállítása nem veszi eléggé figyelembe a felnőtt életkori sajátosságait. Mivel a rendelkezésre álló idő kevés, nem adhat kellő ismereteket a mai irodalomhoz s művészethez. A felnőtt praktikusságra törekvése megköveteli a sokoldalú szemléltetést, amihez az iskola nyújtotta lehetőség önmagában kevés. Mindez meghatározza a segítés módjait.

A művelődési házak tervében — a pedagógusokkal történt megbeszélés alapján — helyet kell biztosítani olyan ismeretterjesztő előadásoknak, amelyeket a dolgozók iskolájának tananyagában szereplő témakörökből állítanak össze. Bár ezek az előadások nem pótolhatják a tananyagot, de könnyebbé tehetik annak megértését, elmélyítését, összegezését. Ezt kiegészítve: meghatározott időszakonként az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó kisfilm-vetítéseket rendezhetnek.

C egíthetnek a népművelés

** dolgozói azzal is, ha a vezetésük alatt álló irodalmi színpadokat bekapcsolják az irodalomoktatásba. A tananyagban szereplő írók, költők műveinek bemutatásával színesíthetik, érdekesebbé és vonzóbbá tehetik a magyarórákat. Vitathatatlan tény: a szemléltetés ereje fokozza az élményszerűséget. Ami élményt jelent a diáknak, az könnyebben megmarad az emlékezetében.

A könyvtárak ugyancsak tevékenyen részt vehetnek a felnőttek tanulásának segítésében. Nemcsak úgy, hogy külön kézi könyvtárakat hoznak létre a tanuló felnőttek részére a tananyaghoz kapcsolódó szakkönyvekből, lexikonokból, kötelező olvasmányokból, hanem úgy is, hogy rendszeres kapcsolatot teremtenek a hallgatókkal. Van már példa rá, hogy nem egy helyen a vizsgaidőszak közeledtével szinte tanulószobává alkui át a könyvtár, ahol a könyvtár dolgozói még a tételek kidolgozásához is segítséget nyújtanak. A haszon kettős: nem csupán a tanuló felnőttek munkáját könnyítik, hanem az irodalmat tanuló felnőttekből irodalmat kedvelő embereket nevelnek. Tény: a tanulást befejező felnőttek közül igen sokan továbbra is rendszeres látogatói maradnak a könyvtáraknak.

Ami esztendőről esztendőre visz- szatérő probléma: a tanuló felnőttek hétköznap nem, vagy csak alig tudnak időt szakítani a könyvtárak, klubok, művelődési házak látogatására. Ennek ellenére vasárnap délelőtt csak nagyon kevés helyen tart nyitva a könyvtár, a klub, a művelődési ház, akkor is főleg gyermek-matinékat rendeznek. Ezen feltétlenül változtatni kellene az új népművelési évadban.

Cokoldalúan és sajátos mód** szerekkel segíthetik a népművelési dolgozóink a felnőttoktatást. Eredményt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyárak és termelőszövetkezetek oktatási felelősei, az iskolák és a művelődés házak igazgatói, valamint a könyvtárak vezetői szoros kapcsolatot tartanak fenn a felnőttoktatás tartalmi munkájának emelés* érdekében.

P. E.

öt év elé.

Oláh Éva

holdjárással?

v. j.

Épülnek a házak

— gyarapodik a múzeum

— Újabb régészeti leletek Kardoskúton —