Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
FereRCZf Mm kiállítása a gyulai múzeumban A művész európai jelentősége: megteremtette a gobelinművészet sajátos formanyelvét A közelmúltban nyílt meg a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban Ferenczy Noémi gobelinművész kiállítása. A rendezők, Szilágyi Miklós múzeumigazgató és Kordován er János gobekn- művész, Ferenczy Noémi tanítványa, olyan alkotó egyéniség bemutatására vállalkoztak, aki nemcsak a gobelinművészetet teremtette újjá, hanem az egész modem magyar művészetnek egyik legkiemelkedőbb és legeredetibb alakja. Művészete Európa-, sőt világszerte ismert és elismert. Tolnai Károly ezt írta róla 1934-ben: „Művészete nemcsak új árnyalatokkal gazdagítja az amúgy is túl színes európai művészet képét, hanem annak új korszakát nyitja meg. A magyar művészet általa kapott először a szó szoros értelmében „korszakot alkotó” szerepet az egyetemes kultúrfejlő- aésben.” Ferenczy Noémi gazdag életAiűvét: több száz vázlatot, akvarellt, gobelint és' kiforrott művészeti elveket hagyott ránk. A kiállításon e gazdag életműnek csak kis, de nem’ lényegtelen részét láthatják a látogatók. Sajnos, végleg elkészült gobelinje kevés, de annál több kartonnal és. vázlattal találkozhatunk. A Szövőnő-nek több vázlatát és kartonját is láthatjuk, így betekinthetünk Ferenczy. Noémi művészetének „műhelytitkaiba”, ahogy a tervek sokaságán át a gobelinig eljutott. Ferenczy Noémi mindig megkülönböztette a kartont a végleg elkészült gobelintől, melyet sajátos, sem a szobrászathoz, sem a festészethez nem hasonlító „műfajnak” tekintett. „A gobelin a szobrászathoz csak annyiban hasonlít, amennyiben a festészethez nem hasonlítható” — írja töredékes emlékezésében. Noha apja, Ferenczy Károly elsősorban az ecset szeretetére és ismereíére tanította, Ferenczy Noémi mégsem a festészetet — amelyre a legtöbb ösztönzést kapta —, hanem a gobelint, a textilművészet e sajátos és egyéni műfaját választotta élethivatásának. Művészetével, harcos, tiszta életével nagyszerű művészi, emberi példaképet nyújtott. Európai jelentősége abban áll, hogy sikerült megteremtenie a gobelinművészet sajátos formanyelvét. Tematikában, művészi kifejező eszközökben és technikában egységet tudott kialakítani.- Rendkívül magas tudatossággal ismerte fel és követte az anyagszerűség és műfaji adekváltság követelményeit. Gobelinjei textilszerű ek, mondanivalóban és formában egyaránt modernek. Bátor, újszerű, mértéktartó és fegyelmezett egyszerre, használja, magába olvasztja az évszázados fejlődés tanulságait, de túllép ezeken, és műfajában új, tágabb horizontokat teremt, feltárva és követve a gobelin sajátos belső törvényszerűségeit. Alkotásaira a gobelinnek megfelelő de- korativitás és az eredeti színkultúra jellemző. Páratlan szorgalommal és műgonddal dolgozott. Művei tiszta egyszerűséggel és lírai Sággal hirdetik az ember és a munka szépségét és fennköltségét. Az ember — közvetlenül vagy közvetve — mindig jelen van Ferenczy Noémi művészetében. Emberszeretete, mélységes humanizmusa emeli őt a legnagyobb magyar és európai művészek közé. A kiállítás szépen mutatja be a közel nyolc éve elhunyt Kossuth-díjas mester művészetét. A kiállítás nemcsak a szakértőknek, művészeknek tanulságos, hanem a művészetet szerető közönségnek is. Katona Imre Új Rezső: Szabad a csók és a derű Nehéz ütemek, súlyos rímek búcsúzom tőletek kicsit. Könnyű futamot játszom dallá, csörgőt, mely csörög és vidít. Igen! Kacagjon ez az ember! Szabad a csók és a derű! Borospohárral futok körbe: gyöngyöz a nagyszerű nedű... Kicsi macskaúr ilt mögöttem lopózik. Azt hiszi egér — gyáva, cineogó — fut előle. — Ez a vicc mindennel felér. — Fejem bedugom vödör jégbe: jégbehűlt dinnye a fejem. Az élet lékeli. Eket lékel beléje, hogy mintát vegyen. Bolond mulatság, veszett öröm: tortából vetem az ágyam. Karórám finom kis műhelyében dübörgő gőzkalapács van! Minden nagy gyerek megvész egyszer. Ez a baj most tört ki rajtam. Dollárt tömök a cápaszájba s főpapot sütök ki vajban. Háló nélkül A költők kerekaszt ál- konferenciáján találkoztam vele Debrecenben. Verset olvasott fel a program szerint, mint a többiek. Lágy, szinte halk hangon kezd te — s ahogy fokozódott a vers hőfoka, úgy vált mind szenvedőiy esebbé a hangja is. Már eddig is ismertem költészetét, s tudtam, hogy szertelen indulatú líra az övé, de a költőről, ahogy most is magam éLé idézem arcát, alakját, gesztusait, nem gondoltam ennyi szenvedélyességét, ennyi, a maga, a versei igazáért, az ihlet megszenvedett óráiért való harcot. Most, hogy újonnan megjelent kötetét olvasom, a versekben is ezt a forró hevülete pátoszt, elevenséget, zaklatott mondanivalót fedezem fel. Könnyű tehát megrajzolnom portréját, hiszen nincs útkeresés, formai bravúroskodás, sőt, néha a formai megoldások Jobbágy Károly egy-egy vers megkomponá- lásánál csak félig sikerültek. S mégis, ahogy befejezem a versek olvasását, arra gondolok — Jobbágy Károly nagyon sokat töprenghetett magános éjszakák csöndjében, míg verseit papírra vetette. Mennyi elfojtott indulat, ki nem mondott igazság megírása pihent éveken át az asztalfiókban, míg egyszer verssé kerekedve lett azzá, amivé a költői szenvedély és indulat varázsolta. Hiszen nem egy versében elmondja, hogy nagyon későn indult. S most, a negyedik évtized derekán már attól fél (s talán joggal is), hogy amit fiatal .lelkesedéssel kezdett, most, a férfikor sűrűjében verseskötetéről nem tudja befejezni. „Mert nem lett belőlem az, aminek indulni vágytam, nem kezdődik velem a magyar költészet új kora, nem lettem szóalkotó, új irányzat megalapítója, csupán egyike az embertömegek helyett szóló, kiáltó költőnek.” Igen, ebben a vallomásban rejlik Jobbágy ars-poétiká- ja is. Embertömegek helyett szóló költő. Dísztelenül, minden formai virtuozitást kerülve kimondani az igazságot. Mert erre, egyedül erre a nemes és szép célra teheti fel a költő egész életét. Talán azért is kapta a kötet a Háló nélkül címet. Olyanok vérsei, pontosan olyanok, amilyennek megismertem azon a debreceni találkozón a költőt magát. Szertelenek néhol, de nagy ■ hevületűek is. Az igazságot keresi, kutatja lázasan minden gondolata, költői képei ezt a kutatást szolgálják, ezt a nyughatatlan írói tartást sugározzák. Ez a költői tudatosság vonul végig a köteten, hol szenvedélyes, politikus hangú, hol szürkébb és témában, gondolati gazdagságban s hígabb versekben. Világosan érezni, hogy a költőt mindig a jó szándék vezérli, egy-egy versében azonban az indulat, a hév annyira elragadja, hogy nem tud igényes válogatója enni a szavaknak. A kötetet Korga György Illusztrációi egészítik ki — véleményem szerint a kötet szellemétől eléggé idegen ábrázolásmódban. Zsadányi Lajos Összeszedem a sötétséget s urakká terelem széjjel. Urak és szolgák egybeterelve eggyek a sötétséggel. Nyakát növeszti a zsiráfsógor, hogy fejét nyaka elérje. Kutyát csóvál a kutyafarka. — Kutyáknak ez a szeszélye. All a torony a város felett, mellyel a földrengés végzett. All, mert kettőtízkor volt rengés s az óra öt percet késett. Az élet ez, ha így tekintjük. Szappannal mossuk a szappant s beképzeljük, hogy minden ötlet csak a mi fejünkből pattant. Tükörképünk kilép a létbe s életünk tükörré válik. A végtelent, ha most leírom, elér a toliam odáig. Labdajáték! Játszik a labda. Játékunk milliók sorsa! Tehenet fej, vajat köpülget, s gyereket szül a Borcsa. Rettentő nagy bolondság végig, égigvert játék az élet és az ember lelkesen, szívvel csak neki teszi a szépet. Ügy szeressünk, hogy miutánunk mások is szeretni vágynak. Másoknak is édes az álom, fiaim úgy vessünk ágyat. Bolond versem — úgy veszem észre — a végén komollyá halkul. Örök dallam csendülő hangját használom emberi hangul. Lejátszottak — tudom — előttem milliók mindenegy kottát, de úgy szép és úgy tetszik mégis, ha megismétlem a nótát. Hadd higyjem azt, hogy jobban játszom, ügyesebben és szebben. Ügy szeretnék többét is adni ánnál, amit magamba szedtem! Torta, zsiráf, óra és labda,- Jhulló urak és gondok ölé lépve megyei előre .,. Nézzétek ezt a bolondot!
