Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
é ms. október 31. 7 Vasárnap A nagyfalutól a városig OROSHÁZA 13SS A városba vezető úton sárga leveleket zörget a szél a a magasodó gyárkémények 'füstjét hajtja maga előtt. A vasúti átjárónál kólompólnak. Méltóságteljes lassúsággal ereszkedik le a sorompó és megrakott vagonok hosszú sora zúg él előttünk. Orosháza. A város neve régi iskolás- emlékeket ébresztőn visszhangzik bennünk, a legnagyobb magyar falu_ a parasztmozgalmak... egy régi május 1 emléke... egy könyv emléke... és szemünk előtt a magasodó gyár a mát jelezve. Az üveggyár. Amott a távolban fekete vasállványok, s magasra stócőlva mint egy absztrakt szobor, eső hátán, cső. Az út mellett mély árok. Bent a főutca kiszélesedve; kék ostornyéles lámpáit szürkére fedte be a por, a konduló harangszó mintha halkan dörmögne a gimnázium kapuján kitóduló gyerekseregre, öreg, megrokkant nénike, fekete fejkendőjét igazgatja az álla alatt, s a hetipiacról hazafelé tartó bátyusok után néz. A benzinkút előtt hosszú autósor, s a tanácsháza ablakán hasravágódva törik szét a déli napfény. A színek, a szürkétől a pirosig terjednek. Még pompáznak a kis park virágai, s a házak falán csorog az őszi napfény. Milyen város hát Orosháza? Földszintes házai fölött a távolban piros téglákkal virít ki a fák lombja közül a magasodó, épülő új kórház. A főtér háta mögött a zegzugos kis utcán egy lovaskocsi és autó forgalmi akadályt okozott, s az autóbuszmegállóban gumicsizmás férfi tűsarkú cipőben libbenő nőt enged maga elé. Kinek mit mond a szám, hogy a város lakossága jelenleg körülbelül 32 ezer fő. S a város vonzása egyre erősebb. A környéken egyre több tanyából szeretnének beköltözni a városba, és a bent lakók közül egyre többen szeretnék modernizálni otthonukat. És ez az óhaj, a város óhaja, szeretné utolérni a többit.... A város jelene Kisiskolás emlék fűz a városhoz. Kora hajnalban indult a kocsi az orosházi hetipiacra. A Vásárhelyi úton befelé egyre több kocsival találkoztunk, s a saroglyábán libák, kacsák gágoktak. Messze környék leghíresebb piacát tartották itt, és e földi javakban dúskáló város lakói azért soha nem voltak gazdagok. Valami mindig hiányzott. Mert a Rákóczi- telep kis földszintes, szoba-kony- hás házai, a Bónum egysor háza jelentette a város lakóinak többségét. A nagy, kertes házak mesz- sze voltak a piactól. S az itt lakók nem ismerték a hajnali kelést, nem tudták, mennyi munka tapad ahhoz a zsák búzához, amelyet a vasút melletti malomban őröltek. E gyermekkori emlékek vissza-visszatérnek az orosházi utcát járva, és szemem kutatja a régi ismerős házakat. Mit fejlődött a város? A mező- gazdasági iskola mellett, új emeletes házak épültek. S nekünk új még a néhány évvel ezelőtt épült Táncsics Gimnázium is. De a legtöbb, s a legszembetűnőbb mégis az, hogy a nagyfaluból város lett, és olyan ipari üzemei vannak, amelyek ma már országos hírre tettek szert. Egy kis statisztika. 1957-ben a keresőknek mindössze 17 százaléka dolgozott az iparban. Ez a szám 1965-re 38 százalékra emelkedett. S a város jelenét ez határozza meg. ■ Azok, akik ma a téglagyárban dolgoznak, „néhány nappal” ezelőtt még a vidéken, azaz a mezőgazdaságban találták meg munkájukat. Most ismerkednek a gyárral, most tanulják meg a percenként egymást követő mozdulatokat és ahogy ügyesedik kezük, formálódik magatartásuk. A város gyors ütemű fejlődéséhez elsősorban a korábbi években még ismeretlen földgáz, olajkincs feltárása járult hozzá Ez új távlatokat nyitott a város előtt és a kedvező jelenségek magukkal hozták szinte visszahatásként a súlyosbodó gondokat is. Ahogy nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, úgy csökkent az önellátók száma és egyre többen vásárolnak a boltból, egyre több ember igényli a szociális és kulturális juttatásokat. Itt szorít a cipő a legjobban. Egy évvel ezelőtt az Orosházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága foglalkozott a fiatalkorúak helyzetével. Ezen a vb-ülésen riasztó számokat közöltek. Sok a veszélyeztetett környezetben levő gyerek. Nem áll rendelkezésemre adat, hogy a város egy főre jutó alkoholfogyasztása mennyi, de bizonyos jelenségek arra engednek következtetni, hogy ez is magas lehet. Mert a kettő, a gyermekek helyzete, a bűncselekmények számának növekedése már csak következménye az alkohol- fogyasztásnak. S az ellentmondások ebben a városban tovább bonyolódnak azzal, hogy az új űzetnek dolgozóinak fele még KISZkorú. E dinamizmus egyre többet szeretne elérni, sürgeti a város fejlődését, körülményeinek megváltoztatását. Fiatal város Orosháza. A fejlődés üteme gyors, és azt szeretnék az itt lakók, hogy ennek arányában gyorsuljon meg a lakásépítkezés, a városfejlesztés és növekedjék a szociális, kulturális beruházások aránya. Nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott az Orosházi Városi Tanács irányító tevékenységével. És itt, ezen a végrehajtó bizottsági ülésen egy újabb ellentmondással találkozunk. A tanácstagok többsége régi patrióta. Gondjaik, s az általuk képviseltek igénye sok esetben nem találkozik. Sajnos, korábban a város vezetői le is becsülték az államhatalom helyi szervét, ebből adódhatott, hogy a tanácsüléseken a megjelenés még Orosháza határában régi téglagyárakból épp úgy fordulnak ki a szekerek a piros új téglával, mint hajdanán. De még valamikor csak a téglagyár jelentette az ipart, ma már erről esik talán a legkevesebb szó. Helyét elfoglalta az üveggyár és a kőolajipar. Orosházán összesen 34 ipartelep dolgozik, az összlétszáma eléri a hétezer főt. Ha ehhez hozzászámítjuk a közlekedés, a kereskedelem s az alkalmazotti létszámot, úgy a város lakóinaik szinte egyharma- da valamilyen kapcsolatban van az iparral. Legtöbben most is az épí- tőanyagipairban és a ruházati ipar. ban dolgoznak. S az orosházi asz- szonyok, bár sokszor szidják a ruhagyárat, de azért az utcán megszólítva ismeretlenül, büszkén vallják magukénak azt is. Nemrégiben a városi pártbizottság, majd a megyei pártbizottság tárgyalta az ipart irányító munkát. Mindkét ülésen a legtöbb szó a „hogyan továbbról” esett. Elsősorban arról, hogy a tegnap mezőgazdasági munkásaiból hogyan lesz a ma, és a holnap ipari munkása. Egyöntetű volt a megállapítás: tovább kell lépni a szakmunkásképzésben. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a gazdasági vezetők többsége fokozottabb mértékben vegyen részt a politikai, szakmai képzésben. A szakmai, politikai műveltség kérdéséről nem esik kevesebb szó Orosházán se, mint másutt, sőt! Egyre többpn teszik szóvá, hogy a tanácsi vállalatoknál, a' ktsz-ek- ben minél többen rendelkezzenek a megfelelő szakmai képzettséga 70 százalékot sem érte él. Így nyilvánvaló, hogy a városfejlesztés gondjai a megoldásra való törekvés sok esetben szűk körben maradt, nem ismertették meg a tanácstagi körzetek lakóival és azok nem tudtak sokat tenni még sajátos eszközeikkel sem (azaz társadalmi munkával) a város fejlesztéséért. További gondot jelent, hogy a városhoz tartozik olyan terület is, amely mintegy 17 kilométerre van, viszont nem tartozik a városhoz olyan rész, amelynek házai szinte összeérnek a város házaival. Területrendezésre van szükség? Arra is, de legalább is szükséges, hogy Kiscsákó lakóit, de akár Szentetomya lakóit sokkal jobban tájékoztassák ezután a város dolgairól és a tanács sokkal többet tegyen az itt lakók gondjainak megoldásáért. gél, hisz a vállalatok jelenlegi feladatai, és a jövőbeni feladatai egyre jobban megkövetelik, hogy minél magasabb képzettséggel rendelkező személyek irányítsák a munkát. Így nemcsak óhaj, hanem követelmény is, hogy több időt kell fordítani a vezetők nevelésére, önállóságára, a több felelősségvállalásra, az egyszemélyi vezetés helyes alkalmazására. Ugyanígy az üzemi demokrácia kiszélesítése, a dolgozók részvétele a vállalatok életében itt sem közömbös. Ahhoz, hogy ne legyen formai és tartalmatlan egy termelési tanácskozás, jobban kell támaszkodni az üzeminek dolgozói véleményére. Erre kötelezi Orosháza üzemeit elsősorban az, hogy iparának fejlődési üteme a megyei számokhoz viszonyítva a leggyorsabb. A második ötéves terv négy éve alatt a termelés növekedése országosan 40 százalék, megyén belül 71 százalék, addig Orosházán 97,4 százalék. (Az üveggyár termelése jelenti a számok ilyen alakulását.) Az 1965-ös terv növekedése országosan 4,5 százalék, a megyéé 7,2 százalék, a városé 15,5 százalék! Ehhez a számokhoz hozzávehetjük nyugodtan azt, hogy az üveggyári beruházás tulajdonképpen nem fejeződött be, s a gyár termelésé- beh rejlő lehetőségek további emelkedést jelenteneik. Az üzemek termelékenységének növekedése, a gyárkapun belől végzett jó munka kisugárzik a város egészére is. És ahhoz, hogy az üzemben doO gőzök meglégedettek legyenek, jól kell dolgozni. A tég-lagjáriól az üveggyárig’ Egy kép a még épülő 400 ágyas kórházról. A város legnagyobb egészségügyi intézménye lesz ez és nemcsak a város igényét, ' hanem a környék Iakoss<ógának betegellátását is segíti majd. A mellette felépült új lakások új színfoltot jelentenek a városban. S az, akinek erre visz az útja, elnézi a panellelemek- bő! készült házakat, és szívesen látná, hogy ezekből minél több épüljön meg, minél hamarabb. Vágy és megvalósulás Harminckétezer ember gondja a városfejlesztés. Két tanácskozás emléke él emlékezetemben. Bár szóltam már mindkettőről, de így csoportosítva a tényeket, most külön-külön kell mégis beszélni róla. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta az orosházi tanács tevékenységét. Itt arról is szó esett, hogy többet kell foglalkozni az emberek ügyes-bajos dolgaival, és határidőre kell válaszolni a bejelentésekre, a panaszokra. A panaszok. Bizony ezek többsége lakásügy. A régi földszintes házak ma már nem felelnek meg a követelményeknek, és az egyre több beköltöző újabb lakásigénylőket jelent. Építeni kellene. Az építkezésihez anyag, terv, és munkaerő kell. Viszont olyan furcsasággal is lehet találkozni, hogy például az Orosházi Építőipari Ktsz nem saját székhelyén építkezik, hanem mondjuk Békéscsabán. Ugyanakkor a Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz és a Békéscsabai Tatarozó Vállalat s az ÉM építőipari vállalat is ugyan ebben a városban dolgozik. A lakossági építkezések mégis lassan és vontatottan haladnak. Külön kellene szólni arról is, hogy Orosháza távlati fejlesztési tanulmány- terve még mindig nem áll úgy rendelkezésre, hogy az határozza meg a város jövőbeni fejlesztését. Gondot okoz a közművesítés; az iskolaépítés és a művelődési ház hiánya. Ehhez a gondolathoz csatlakozik az a másik beszélgetés, amit az orosházi pártbizottsági ülés szünetében folytattunk. Násztor Sándor elvtárs, a városi pártbizottság első titkára és Sülé József, a városi tanács vb-elnöke volt beszélgető partnerem. Mindketten idevalók a városba. Nemcsak a régi utcákat ismerik, hanem ismerik az embereket is. És érzik és tudják, hogy a város fejlesztése el válasz ihatatlan az emberek igényétől, de függvénye az ország teherbíróképességének, így fogalmaztak: — Jobban fel kell mérni saját lehetőségeinket is — mondja a tanácselnök. — El kell érnünk, hogy csak olyan tervekkel álljunk a lakosság elé, amely határidőre, maradéktalanul megvalósítható — mondja a városi párttitkár. És járjon bárki az orosházi utcán és kérdezzen meg férfit vagy nőt, a város fejlesztésének holnapjáról, megnyugtatóan beszélnek. Az elmúlt években Orosházáról valahogy kevesebb szó esett. Békéscsaba, mint a megye székhelye egy kicsit elfoglalta a helyét, még az újság hasábjain is. A gyulaiak áldozatkész munkája és látványos (de nem haszontalan) fürdőfejlesztése eltakarta az orosháziak „apró” munkáját és csak az üveggyár csillogása jelentkezett néha. Orosháza pedig él. És ma egyre jobban érzik az ittlakók, hogy náluk is mozdul a föld. A gázvezeték elérte a város határát, most tárgyalásokat folytatnak, hogy minél több házat bekössenek és tudják, hogy a sokszor szidott autóbuszközlekedés megoldhatian- sága talán egy-két éven belől megnyugtatóan rendeződik. 1966- ban hozzákezdenek a 16 tantermes új általános iskolához.. És a könyvelési rubrikákban már szerepel az a több millió forint, amely a város kedvenc kirándulóhelyének, Gyopáros fejlesztésének lehetőségét tartogatja. Sokan kérik, és a művelődés- ügy munkásai szinte minden értekezleten szóvá teszik, hogy mennyire hiányzik a városnak az új központi művelődési ház. Igen. De a tervek lassan valósulnak meg, s az igények pontos felmérése után elhangzik majd az a szó, amely az első kapavágást je- ietheti itt is. * Gyengén fodrozza a szél a gyopárosi tó vizét. Száradt nyárfaleveleket zörget az úton a szél, és ha autó megy a régi bekötő úton, utána vastagon száll a porfelhő. De távol a gyárkémények füstjétől á szelíd hajlatú földeken dolgoznak a traktorok, és bent a városban monoton hangon zúgnak a gépek. Megrakott teherautón kék műanyag fóliával takarva, befőttesüvegeket visznek a Békéscsabai Konzervgyárba. Ott megtöltve vagonba rakják és megy az or- szág^agy a világ valamely más városába. Orosháza része a megyének, és csendes hétköznapja!, lakóinak mindennapi munkája hozzátartozik az egészhez. E város nélkül, termékei és emberei nélkül ma már nagyon szegények lennénk. Holnapjuk itt feszül a mában, a vágy és a megvalósulás küszöbén! Irta és összeállította: Dőczi Imre I
