Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

1965. október 31. 5 Vasárnap Háromszázhatvan ezer forint értékű könyvállomány a békéscsabai antikváriumban Ajánlójegyzéket, katalógust készítenek Mit csinálsz a szabad idődben? Sok fiafal .nehezen tudna erre válaszolni — Ha megengedik, bemutatom a mi szorgalmas kis közönségszer­vezőnket Sok vásárlót szerzett már nekünk — mondja Puskás Bnnőné, a békéscsabai antikvári­um vezetője. Kíváncsian nézünk körül, azonban a bemutatott „sze­mély” nem élő ember, hanem fü­zetkatalógus, melynek címe: A békéscsabai antikvárium 1. számú ajánló jegyzéke. A további beszél­getés soirán kiderül, hogy a 360 ezer forint értékű könyvállomány­nak mindössze töredékét, 419 mű címét tartalmazó kis „agitátor­nak” nem csekély szerepe van ab­ban, hogy naponta 50—60 látoga­tó, böngésző és vásárló fordul meg náluk. Sok-sok olyan érdekes és értékes mű keltette már fel a jegyzéket forgatók figyelmét, főnöknek. A második esetben aktivizálná vagy ellenkezőleg, a szokolnyiki tárgyalások eredmé­nyétől függően leállítani segítő­társainak tevékenységét. A Skly- tonnal való találkozásoknak így vagy úgy, de mindenképpen va­lamilyen reakciót kellett kivál­tani Prohorovtól. Tehát a leg­főbb következtetés: folytatni kell a figyelését, felderíteni leg­szűkebb baráti körét, barátai cí­mét, telefonját, megtudni, kitől és hogyan kap leveleket — szó­val, ezzel kell kezdeni. És most nézzük Howard Skly- tont! Ez sokkal átlátszóbb figu­ra. De mire kellett neki a köny­vesbolt egyszerű alkalmazottja? A kiállítást már átvitték De- ningrádba. Talán hagyott vala­mi nyomot Sklyton maga után az Ukrajnában. Nem, aligha. Nem olyan kisstílű, hogy nyo­mot hagyjon. Persze, meg kell nézni... Sklyton szállodai szobájában, mint feltétélezte, semmiféle nyo­mot nem talált. Szokás szerint a külföldi vendég elutazása után a szobát mindjárt kitakarí­tották, porszívózták, tehát, ha ha­gyott is volna ott egyet-mást, azt már valamelyik moszkvai sze- mótlerakodó helyen örökre elte­mették. Roscsin a szállodai szobában az íróasztalnál üldögélt, mely­nek üres fiókjaiban nem talált mást, mint egy telefonlistát és néhány ceruzát. A listán egyet­len jel sem látszott. A ceruzák mely eladdig árván sorakozott a polcokon. Ezenkívül kéthetenként más­más szakággal kapcsolatos ajánló­jegyzék is készül. Az előzőben művészettörténetből, most pedig zenetörténeti anyagból áll tájé­koztató lista a vásárlók rendelke­zésére. A böngészők közt egyre több fiatal bukkan fel. Korosztá­lyuk irodalmán kívül főleg szótá­rak, kották, kézimunka, barkácso­lás és egyéb művészi vagy szak­irányú anyag érdelei! őket. Az antikváriumban már a ka­rácsonyra készülnek, amikor is nagy könyvvásárt rendeznek majd, hiszen az ajándékozásnak ma már egyik legolcsóbb és leg­kedvesebb módja a fa alá tett if­júsági vagy más regény, verskötet, művészi album, mesekönyv. — 1 a legmindenapibb „Szojuz” gyártmányú ceruzák. Az aszta­lon lámpa, írókészlet, naptár, telefon. Átlapozta a naptárt, se­hol semmi jel. Még egyszer figyelmesen át­nézte a naptárnak azon lap­jait, amelyek Sklyton itt-tartóz- kodásának napjait mutatták. Már fél akart állni, hogy elmen­jen, amikor váratlanul felfedez­te, hogy az új, tiszta naptárla­pok közül egy, a december 21-i hiányzik. Ezen a napon még itt volt Sklyton. A lapot tehát vagy ő tépte ki, vagy valamelyik lá­togatója. Természetesen kitép­hette más is, például a Sklyton előtti vendég is. De az illető azt a lapot tépte volna ki, amely napon itt lakott. És miért tép­ték ki ezt a lapot? Nyilván, mert valamit írtak rá. Valamit, amit meg kellett őrizni vagy meg kellett semmisíteni. Ha meg a naptáron jegyeztek fel vala­mit a december 21-i lapra, ak­kor a december 22-i lapon az analízás kimutathat valamit. Egyébként meglehet, hogy a de­cember 21-i lap hátoldalára ír­tak fel valamit, akkor pedig ennek nyomait a december 20-i lapon kell keresni. Ha azonban a lapot élőbb kitépték és csak azután írtak fel rá valamit, ak­kor nem maradt semmi nyom. Mindegy, ellenőrizni kell. Ros­csin gondosan kitépte a naptár­ból a két lapot... Rádió, televízió, film, strand, kirándulások, külföldi utak, házi­buli, táncest, társastánc-klub, iro­dalmi színpad, sport, vetélkedők, tanulmányi versenyek, terefere a presszóban, italbolt, söntéspult, bárpult, könyv, magnó, barkács- hobby, gyűjtőszemvedély stb... stb. ezek töltik ki (bocsánat: szere­lem!) szóval ezek töltik ki a fia­talok szabad idejét, munka utáni óráit. A nagy kérdés azonban az: hogyan, mi módon? A fenti felsorolás nem törek­szik teljességre, hogyan is töre­kedhetne, arra azonban tökélete­sen megfelel, hogy egyértelműen bizonyítsa: ,az a bizonyos szabad idő annyi mindenre fordítható, mint csillag az égen. (önkéntele­nül adódik a bővítés igénye olyan dolgokkal Is, melyek nem éppen örömteli ék számunkra: mert a csavargás, a galerizés és a lejtő utolsó előtti stációjaként a huli- gánikodós is egy-egy a változatos „időtöltések” közül. És ilyen is van.) A gyors felmérés is elké­peszti az embert és lenyűgözi is: milyen változatos, sokoldalú és bonyolult az élet — mondja be­szélgetőpartnerem, Bencsik Ilona, a KISZ megyei bizottságának munkatársa, ö az, aki szorosab­ban véve a kulturális dolgokkal foglalkozik, tehát a fiatalok sza­bad idejének térképét joggal vá­zolhatja féL Kérem, hogy tegye meg. Nem akarok a KISZ KB ha­tározatáról beszélni, arról, amely­ben a szabad idő helyes felhasz­nálását sürgeti, egyszerűen alá­húzom a tényt: még most sem tudjuk jól, hasznosan megszervez­ni a fiatalok szabad idejét. Sok tényező miatt. (Zárójelben említi ő is: azt hiszem, nem azt kívánod, hogy dicshimnuszokat zengjek. Nem mondom, akadna reális di- csérnivaló. Persze, hogy akadna... De az összkép, az nem jó. Ha jó lenne, akkor a KISZ KB sem ho­zott volna eine külön határoza­tot.) Sok tényező? Elég sok, valóban. Mégis, ha rendszerezzük ezeket az összetevőket, cirka három alpont marad. Ezek: Az alapszervezetek, bizottságok vezetésének kérdése. Magyarul: kevés a jó KISZ-vezetőnk; a má­sodik: a szakemberek hiánya (ez főleg a kulturális, a nevelőmun­kában érezhető); végül a helyiség- problémák, szervezeteink alig rendelkeznek megfelelő klubhelyi­ségekkel, épülettel, ahol szervezeti életet lehetne élni. A fiatal falusi vezetők küz­denek a legtöbb problémával. Gátlással is, hiszen többségükben nagyon fiatalok: 18—20 évesek, egy vagy két éve még iskolába jártak. A vezetés pedig —• engedd meg, hogy tovább csépeljem a szót: művészet. Jaj, de nehéz! És mennyi dolga van egy falusi KISZ-titkároak! Szervezni, gaz­dasági ügyekkel törődni, megbe­szélésekre járni, míg mások talán éppen randevúra mennek, vi­tatkozni, nem hagyni magát, el­keseredni és megint talpra állni a többiekért, az ifjúsági szerveze­tért. Csoda, hogy a jó KISZ-tit- kár, akinek egyéniségében mind­ezek a jellemvonások megtalálha­tók, nem sok?! Közben megnősül­nek, férjhez mennek, és az ott­hon, a család mellett már nem városi szervezeteink is építsenek lel aktív kapcsolatot az állami szervekkel, elsősorban a helyi kultúrházak igazgatójával, veze­tőségével, a pedagógusokkal és kérjék a tanácsukat, segítségüket. Nem valami egyoldalú könyörgés ez, hiszen a kultúrház meg tud lenni fiatalok nélkül? A jó igaz­gató nem a fiatalokból verbuvál­ja a művészeti csoportok tagságát vagy a jó könyvtárvezető nem a fiatalokra számít elsősorban — például az olvasótoborzásban is? Jó, tudom, nem megy az egyből. Nem lehet mindenütt és egyszer­re olyan szinten ez a kapcsolat, mint például a már sokat emle­getett Vésztőn, vagy Füzesgyar­maton és még Sarkadon is, ott is jó. Ezeken á helyeken a KISZ művelődési munkáját, a kulturá­lis életet, azt a bizonyos „szabad idő félhasználást” nem is lehet külön választani a kultúrház te­vékenységétől. Egy az és osztha­tatlan, így mondják: nem az a fontos, hogy ki csinálja, hanem az, hogy legyen valami és mindig több, színvonalasabb. Ha nem mindenütt ilyen, akkor hát általában milyen? Megmondom, vázlatosan. Az is előfordul, hogy a KlSZ-vezető- ségben van a hiba, ők gondolják úgy: minek menjünk a kultúrház- ba, minek vigyük oda a fiatalo­kat, a művészeti csoportot, hogy aztán a szereplésekből a kultúrház húzzon anyagi hasznot? Nekünk is kell az a pénz, úgysincs pénzünk. Ha összegyűlik egy kicsi, elme­gyünk bedőle kirándulni. Azt hi­szem, egyrészt mégis igazuk van: pénzt szeretnének szerezni, hogy kirándulást szervezhessenek, kö­zös programot, hiszen nélkülük nem élet az ifjúsági élet. Az vi­szont már baj, hogy ilyen esetben ritkán érvényesül a megfelelő szakmai irányítás, megfelelő mű­vészi kontroll, és amit csinálnak, bizony gyengécskére sikerül. Jó ez a művelődés szempontjából? Saj­nos, nem. Pedig megegyezhetné­nek: járjanak csak a kultúrház művészeti csoportjaiba, és vigye el őket a kultúrház kirándulni, például. Különben a KlSZ-élet- ben sem a színjátszás, meg a népi- tánccsoport már a fő, nem az, hogy betanuljunk valamit, lead­juk, és pénzt szedj unk érte (amel­lett, hogy a fiatalok szereplési vágyát is ki kell elégíteni), lehet erre (és kell is!), sokkal korsze­rűbb formákat, módszereket ta­lálni. Ez a nehéz, gondolom, és be­szélgetőpartnerem is ezt érzi, mert így folytatja: Különben is: hol van az már, hogy összejövünk, műkedvelőcso­portot alakítunk egy-egy alkalom­(Tudósítónktál) A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Békés megyei Bizottsága, valamint a Földművesszövetkezetek megyei Központja, a Békés és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet, KPVDSZ alapszervezetek vezetői, a békési járási KISZ-bi- zottság és a békési járási könyv­tár társadalmi tanácsa meghívá­sára október 28-án, csütörtökén délután szülőhelyére. Békés köz­ségbe érkezett Csurka István író. Az író a KPVDSZ Kulturális Na­pok keretében a járási KlSZ-bt- zöttság Korona utcai helyiségében találkozott a békésiekkel, volt is­ra vagy tánccsoportot, szerepe­lünk és hónapokig megint semmi. Régi dolgok már ezek. A kulturá­lis nevelőmunka már nem ez, vál­tozatosság kell. Milyen igaza van, gondolom új­fent. És ez a változatosság-igény mennyire be kell, hogy töltse azt a törekvést, mely a fiatalok sza­bad idejét szeretné tartalmasán kitölteni. Nehéz dolog ez, sokíé- lo ismeretet igényel attól (a gya­korlati tapasztalatok mellett), aki vállalkozik rá. Még pszicholó­giait is! Írhatnám úgy: hogy meg­kerülhetetlenül. A fiatalok szabad idejének megszervezése, kitöltése — népművelő munka. A népmű­velés tárgya pedig, az ember, csak úgy nevelhető, formálható ered­ményesen, ha tudjuk: mit, miért és hogyan kell csinálnunk. Egy neves professzor említette: a pszichológia az emberekkel való bánás művészete. És hogy meny­nyire nem könnyű dolog, elég, ha csak azt konstatáljuk, nincs két egyforma ember, két egyforma fiatal, ivedig velük egységesen akarunk elérni valamit, a kitűzött nevelési, ismeretterjesztési, műve­lődési célt. Észrevettem, beszélgetünk to­vább, hogy a fiatalok milyen ér­zékenyen reagálnak arra: hogyan közelítenek hozzájuk. A tapintat velük szemben: követelmény. Az önállóságra való törekvésük is életkori sajátosság; döntsenek hát önállóan ebben vagy abban a kérdésben: akkor kitartóak lesz­nek a megvalósításban is. Azt is megfigyeltem, hogy a fiatalokat nem szabad apró hibáikkal lec­kéztetni, amikor azokkal szemben nemes és eredményes, nagy ambí­cióik állnak. Ezek persze villaná­sok, a mindennapos munkában azonban élő követelmény, problé­ma valamennyi. Eszembe ölük: továbbképzése­ken, tanfolyamokon erről is han­gozhatna el néhány előadás! Még az sem elég, ha tapasztalati meg­jegyzésekkel jó módszereket adunk, sokkal többet kellene be­szélni a fiatalokról, a fiatal em­berekről, érzés- és gondolatvilá­gukról, hiszen ebben kívánunk döntő és maradandó változást, fejlődést elérni. Az a pont pedig, ahol a KISZ legnagyobb hatást produkálhat, a szabad idő szerve­zése, megtöltése a fiatalok szemé­ben hasznos, izgalmas, remek tar­talommal. Ez az, mondjuk szinte egy­szerre, minden ilyen törekvés a fiatalok nevelését is jelenti. Mert: rádió, mozi, televízió, sport, könyv, strand, kirándulás- mind nagyszerű és néha olyan ne­héz választani. Sass Ervin kolatársaival, barátaival. Sokan érdeklődtek írói, rendezői mun­kásságáról, többek között a Ha­mis tanú, a Moór és Paál című re­gényének megírásáról, a Májusi fagy, a Kertes házak utcája és a Miért rosszak a magyar filmek című filmjeiről. Majd bemutatták az író—olvasó-találkozón megje­lent békésieknek a Kertes házak utcája című filmet. Az író tegnap, október 29-én az esti órákban pedig Békéscsabán, a Kiskereskedelmi Vállalat klubhe­lyiségében találkozott olvasóival. (Folytatjuk) vállalják a nagy elkötelezettséget. Vagy ritka, hogy vállalják. Ezért szorgalmazzuk, hogy falusi, persze Tornyai-kiállítás a békéscsabai múzeumban A XX. század első felének két- •égtelenül egyik legkiemelkedőbb egyéniségének műveit mutatja be a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban ma megnyíló kiállí­tás. Tornyai Jánost (1809—1936) ed­dig úgy ismertük, mint a magyar sorsproblémákkal, a század eleji alföldi parasztvilág ellentmondá­saival küszködő festőt. Tragikus hangvételű híres alkotásait a „Juss”-t és a „Bús magyar sors”-ot néhány évvel ezelőtt egy gyűjte­ményes kiállításon már bemutat­Cukrászüzem Békés községben, a Berén.vi úton, nemrég felhúzott falak hív­ják fel magukra az arra járók fi­gyelmét. Üj, korszerű cukrász­üzem épül, mely a járás vendég­látóipari egységeit: látja majd el süteményekkel. Az építkezésen a Békési Építőipari Ktsz Domokos Sándor brigádja dolgozik. A mint­egy 800 ezer forint értékű 260 négyzetméter alapterületű épület tágas raktáraival, higiénikusan berendezett műhelyrészeivel, jól ta a múzeum. A mostani kiállítás érdekessége, hogy — megfelelően érzékeltetve ugyan a művész munkásságának jelzett rétegeit — elsősorban a szentendrei korsza­kot (1930-as évek) hangsúlyozza, amikor is Tornyait elsősorban nem a társadalmi, hanem a formai problémák (levegőn való festés, különböző színhatások) izgatják. A Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum anyagából rende­zett kiállítás tehat része egy új, teljesebb Tornyai kép kialakításá­nak. G. V. I. épül Békésen felszerelt öltöző és zuhanyozó he­lyiségeivel minden igényt kielégí­tő cukrászati üzem lesz. Az épí­tőknek eleinte nagy gondot oko­zott a közművesítés bekötésének késése, messziről kellett a vízigé­nyes munkákhoz a vizet hordani; jelenleg már a belső vakolási munkáknál tartanak és a mozaik- I lapu padlózatot rakják le. A ter- j vek szerint még ez év végéig át- | adják rendeltetésének az épületet. Békésre és Békéscsabára látogatott Csurka István író

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents