Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

19t>5. október 30. 3 Szombat Közös platformot Üzemben a francia répaszedő gép A Jövő mezőgazdasági gépének nevezték a szakemberek, akik működés közben látták ezt a fran­cia répakiszedő gépet. Párja, a fejezőgép is 6 sor cukorrépát fe­jel egyszerre, a képen látható gép Elkészült a MESZÖV-nél a szeptember 22 és október 16 között sorra került könyvárle­szállítás forgalmának mérlege. A nyolc járás földművesszövet­kezeti könyvesboltjai az árle­szállítás 25 napja alatt a bizo­mányosok közreműködésével — leszállított áron számolva — 191 ezer 660 forint értékű könyvet adtak el. A 191 ezer 660 forintból 38 ezer 941 forin­tot a bizományosok forgalmaz­tak, akik sátrakban árusítottak. Ellátogattak az üzemekbe, ter­melőszövetkezetekbe, iskolákba is. Kiemelkedő forgalmat bő­veket költők vezették volna —, bizonyára a „bűnöző árnyéká­nak” nevezték volna el. Nappal és éjjel, esőben és hó­ban s a szó szoros értelmében minden helyen ott voltak a be­osztottjai. Ügy kellett dolgoz­niuk, hogy még a gyanú árnyé­kát sem kelthették fel abban, akit nyomon követtek. Az ilyen árnyék ruhát, külsőt tud változ­tatni, hol mankón jár, hol meg villámgyorsan ugrik át egyik taxiból a másikba, észrevétlenül eltűnik pályaudvarok és áruhá­zak forgatagában, kiugrik a földalatti összezáródó ajtajából. Átjáróházakban is képes min­den nyomot meglelni vagy éjjel háromkor kimegy egy néptelen utcára, ahol a ritka járókelő úgy mered rá, mint borjú az újka­pura, mégis észrevétlenné tud válni. A belügyi nyomozók bo­nyolult munkájában ezer ilyen változat bukkan fel. Kuprin nem tudta, hogy ki „ragadt” Saposnyikovra, csak azt kérte, hogy olyan legyen az illető, aki látta a kiállításon. A Saposnyikovot követő nyo­mozó elővette a már ismert fényképet és minden kétséget kizáróan megállapította, hogy egyezik azzal, aki Sklytonnái a Szokolnyiki-park behavazott sé­taútjain sétálgatott. Nyikoláj a Majakovszkij tér felé tartott és elmerült a Metre gránitlépcsőin lefelé özönlő uta­sok áradatában. A központban Étaaállt, majd kilépve a Dzer­pedig kiszedi és rendre rakja. Rendkívüli előnye, hogy nagy te­rületen képes egyszerre betakarí­tani a termést. A francia gépeket a Hidasháti Állami Gazdaságban mutatták be. nyolított le a szarvasi és a gyu­lai járás földművesszövetkezeti könyvesboltja: az előbbi 58 ezer 880 forint, az utóbbi pedig 37 ezer 428 forint értékű könyvet adott el az árleszállítás idősza­kában. B. 1. Levelek — SZERKESZTŐSÉGÜNK ebben a hónapban eddig több mint hat­van olyan levelet kapott, amely­ben a levélírók közérdekű pana­zsinszkij téri állomásról — az államvédelmi bizottság épülete felé indult. Moszkva milliónyi pontja közül éppen a legvaló­színűtlenebbet választotta ki eb­ben a szituációban. Mást nem is lehetett feltételezni, minthogy Saposnyikov elhatározta: be­vallja bűnét... Nem, Nyikoláj Saposnyikov ezzel egyáltalán nem sietett. Át­ment a Kirov utcába, belépett Moszkva legismertebb könyves­boltjába, s eltűnt egy ajtó mö­gött, melyen ez a tábla állt: „Könyvet — postán”. „Érdekes — gondolta Kuprin, miközben olvasta a különle­ges szolgálat jelentését —, bár­mit is feltételeztem volna róla, de mit keres épp egy könyves­boltban?” Aztán felhívta tele­fonon a rádióelektronikai bi­zottságot. .„Saposnyikov a terv- bizottságban van Fokin elvtárs­nál”. Felhívta Fokin titkárságát. „Igen, értekezlet van, Saposnyi­kov is eljött. Hol van most? Mindjárt ellenőrzőm... Az érte­kezleten, Fokin elvtárs dolgozó- szobájában.” Érdekes­Sajnos, aikad még olyan do­log is. hogy a pártszervezet tag­gyűlésén hozott határozatának nem tudnak érvényt szerezni a gyakorlatban. Vagy a gazdasági vezetők másítják azt meg, vagy termelőszövetkezeti, viszonylatban a közgyűlés. Ilyenkor aztán a párttagok elkedvetlenednék, pasz. szívakká válnak ahelyett, hogy kutatnák ennek a felemás hely­zetnek az okát és szinkronba hoz­nák taggyűlési határozataikat a valóságos közérdekkel. Van ahol ezt megteszik és van ahol nem. A kisdombegyházi Táncsics Tér. melőszövetkezetben példáiul nem teszik meg. A falu szinte üres belül. Csak a hivatalokban, boltokban látható néhány ember, a felnőttek zöme kint szorgoskodik a közös földön. A major melletti lapályon gyö­nyörű, 10—15 kilogramm fejes marharépát szednek — harmadá­ban Elsőnek fejezte be Békéscsabán a búza vetésé! a Szabadság Tsz A békéscsabai termelőszövetke­zetek közül elsőnek a Szabadság Termelőszövetkezet fejezte be a búza vetését, összesen 1790 hol­don. A szövetkezet vezetői ezen a héten különösen nagy gondot for­dítottak arra, hogy minden erőt a vetésre összpontosítsanak. A talajelőkészítést a traktorosok két műszakban, éjjel-nappal végezték, így sikerült elérni, hogy határidő előtt befejezhették az őszi vetési munkákat. szaikat mondották el. A levélírók másik csoportja viszont egyéni sérelmét vagy örömét közli ve­lünk. Tallózva a levelek között, most kettőt szeretnék kiragadni. Az egyik levelet Blahó Pálné Pusztaszőlősről küldte szerkesz­tőségünkbe, amelyben felháborod­va adott hangot egy vasúti kalauz eljárásának. Mi bízva levélíróink őszinteségében, ha nem is a leve­let, de a levél alapján cikket kö­zöltünk a túlbuzgóságról. Néhány nappal később a MÁV Igazgató­ság értesített bennünket, hogy sajnos, a levélíró tájékoztatása téves volt, és így az általunk el­marasztalt kalauz csupán köteles­ségét teljesítette és a hibát nem ő, hanem a levélíró követte él. —■ Ezt érdemes, megéri a fá­radtságot — jegyzik meg az asz- s2cmyoik. — Szép volt a kenderünk meg a cukorrépánk is. Az utóbbi átlagban 250 mázsát adott. A ku­korica is 24 mázsát fizet holdan­ként, májusi morzsoltban. — A kendert ne is említse — mondja az előbbi asszony. — Csak az kapott prémiumot érte. aki tetszett a vezetőségnek. Pedig nemcsak a kötözők dolgoztak bem. ne. — Igaz. Sajnos, a premizálások, ban nem tudott megegyezni a ve­zetőség, legalábbis nem minder tekintetben. Utánanéztünk a dolognak. Az kissé túlzás, hogy csak azok kap­tak prémiumot, „akik tetszettek” a vezetőségnek, mégis van problé­ma a premizálásokban. És éppen ez az, amiben esetenként nem egyezik a pártszervezet és a gaz­daság vezetőinek a véleménye. Közismert dolog, hogy a helyes jutalmazási módszer serkenti á munkát, ezért megtalálni ezeket a helyes módszereket — közös ér. dek és közös feladat. Ez a „kita­lálás” azonban nem születhet meg sem a párttitkár, sem a tsz-elnök fejében. Minden szövetkezeti gaz. da véleményére, tehát a kollektív bölcsességre van szükség ahhoz, hogy valóban a helyi viszonyok­nak a leginkább megfelelő mód­szert vezessék be a munka ösztönzésére. Ahol ezt figyelmen kívül hagyják, ott megsértik a szövetkezeti demokráciát. A Táncsicsban sajnos, ez a helyzet. A gazdasági vezetőség kissé önhatalmúan, de a munkát serkentő módon nemrégen úgy határozott, hogy a kombájnszal­ma lehúzásának vasárnapi mun­kájában részt vevőket külön meg. jutalmazza: egy kvadrát silókuko­ricát kapnak a vasárnapi munká­ban részt vevők. Ezt természetesen hírül is adták mindenkinek. Va­sárnap benépesült a határ s gyor­san letakarították a ga-bonafölde- lcet — lehetett talajt előkészíteni az őszi vetésre. Igaz, a pártszerve, zettel nem beszélték meg előzőleg a dolgot a gazdasági vezetőik. Ez helytelen volt. De mégsem elég ok arra, hogy később a taggyűlés el­vesse ezt a premizálási intézke­dést, amit már tudatosítottak is az emberek között, sőt a szalmale. takarítást is elvégezték. Egyszó­val. e munka után a taggyűlés úgy döntött, hogy nem helyes ki­adni a silókukoricát, vágj' ha ki­adják, kapjanak azok is, akik más munkán voltak vasárnap, mint a vetőmagszállítók. Elgondolható, hogy a szalmalehúzás munkájá­ban részt vevők mit éreztek e ha­tározat után. Egyszerűen nem le­hetett visszavonni az ígéretet, ez­zel pedig nem számolt a taggyű­lés. Az emberek jöttek a tsz- irodába és olyan hangok is hallat, szottak, hogy „lóvá akartok ben­nünket tenni”. Végül aztán a taggyűlési határozat ellenére az elnök elrendelte a szalmaiehúzás. ban részt vevők silókukorica kia­dását. Mást nem is tehetett az előállott helyzetben. Intézkedésé­vel, úgymond, a tagság túlnyo­mó többsége egyetértett, annál is inkább, mert a gépesek más úton' jutnak itt prémiumhoz. , Mi okozta hát a fenti el­lentmondó helyzetet? Az, hogy a párttagok a határozat meghozata­la előtt nem beszéltek az embe­rekkel, nem kérték ki a vélemé­nyüket, így aztán határozatukban nem is fejeződött ki a szövetkezeti tagság álláspontja. Tanulság ez a jövőre nézve. De az is tanulság, hogy egy-egy intéz­kedés előtt közös platformra szükséges jutni a párt. és gazda­sági vezetés elgondolásánál. Még­pedig úgy, hogy abban tükröződ­jön az egész tagság érdeke és akarata is. V. D. — Nos, hat — mondta magá­nak Kuprin fennhangon —, ak­kor megnézem a könyvújdonsá­gokat... A könj'vesbolt igazgatójának szobájában, ahová benézett, sok látogató volt. Kuprin tehát kis­sé körülszaglászott a boltban. Végre az igazgató felszabadult. (Folytatjuk> Cikkek — Válaszok EZ KÜLÖNBEN IS FIGYEL­MEZTETŐ. Mint ahogy figyel­meztet bennünket az is, hogy sok­kal többször kell az egyszerű em­berek véleményére támaszkodni, mint a látszólagos jelenségekre. Arról van szó ugyanis, hogy ri­portot írtunk a csabaszabadi bolt­ról. Néhány héttel később többen kifogásolták, hogy miért a ter­melőszövetkezetet bíráljuk és miért nem tesszük szóvá azt is, hogy az fmsz építsen, fgy is igaz. De ehhez el kell mondani, hogy az újságíró csak örül annak, ha egy-egy cikkére nemcsak a hiva­talos szervektől, de az olvasóktól is választ kap. Sokszor az ilyen válaszok, vélemények segítenek abban, hogy egy-egy sok bosszú­ságot okozó jelenségre éppen a levélíró véleménye alapján felhív­hassuk a figyelmet. A NAPOKBAN A CSABAI KE­NYÉRGYÁRBÓL hívott fel egy olvasónk, panaszolva, hogy a gáz­ellátás különösen a délelőtt dol­gozóknak okoz nehézséget. Mert délután hiába mennek a gáztelep­re, ők már nem kapnak. Tehát ezúton hívjuk fel a figyelmét a gáztelepnek: úgy próbálják a gáz­elosztás módját rendezni, hogy ne csak délelőtt, hanem délután is ki lehessen cserélni a palackot. Természetes, hogy szerkesztősé­günkben a legnagyobb örömmel azokat a leveleket fogadjuk, amelyek dicsérnek, szép dolgokat mondanak el, no ne gondolja sen­ki, hogy saját dicséretünket kí­vánjuk zengni, hanem szíveseit adunk helyt egy-egy olyan levél­nek, amelyben valamely szerv munkáját vagy egy-egy emberi magatartást állítanak példaké­pül. Így örültem én is a napok­ban kapott levélnek, amelyet Sza­bó József né békéscsabai lakos küldött. LEVELÉBEN LEÍRJA, hogy az elmúlt napokban két nagy piaci kosárral cipekedett hazafelé. Egy­szer csak mellé állt egy tizenöt év körüli fiú és azt mondotta, hogy ő majd segít. Mondván: „A fiata­labbaknak segíteni kell az örege­ken”. Szabó Józsefné így folytat­ta a levelet: „Én bizony elég messzire lakom a piactól, de a fiú a két kosarat elhozta a lakásomhoz. A pénzt, amit kínáltam, nem fogadta el. Ezért fogtam most tollat, hogy megírjam Önöknek, hogy a segí­tőkész Rucz Tibor, Szigligeti ut­cai fiú volt.” (Dóczi) YB 55 ~ 80 = halál? Idő, október 26., kedd délután, fél öt körül. Színhely: Békéscsa­ba, az Orosházi út Kedves-presz- szó előtti szakasza. Kisebbfajta csődület az YB 55—80-as rend­számú pótkocsis teherautó körül. Egy halálra vált arcú, remegő lá­bú, 45 év körüli fejkendős asz- szony kétségbeesetten igyekezett kiráncigálni a pótkocsi és a jár. daszegély közé szorult kerékpár, ját. Hangos, panaszos sírással mutatja lehorzsolódott jobb lábát és a némileg megviselt első kere­ket a vezetőülésből kísérőjével lekászolódó és a járókelők tekin­tetétől követve kényszeredetten hozzáballagó svájcisapkás sofőr­nek. Az széttárja a karját, úgy mondogatja, hogy lám, nem tör­tént komolyabb baj, örüljön, hogy él és máskor jobban vi­gyázzon. Erre egy gyerekkocsit toló asszony jön oda és felhábo­rodva olvassa a gépkocsivezető fejére bűnét, azt, hogy 6 volt a vigyázatlan, ő nem törődött a szabályos oldalon gyanútlanul biciklizővei, aki kis híja, hogy a kerekek alá nem került. Erre mások is megszólalnak és mél­tatlankodva mondják a sofőrnek, hogy járműve majdnem gördülő halállá változott az ő mit törő­döm bravúroskodása, „centizése” miatt! A „szerencsés” áldozat egy darabig még ott táblából, sírdo- gál, aztán lassan elindul, maga mellett tolva kerékpárját, köz. ben még mindig remegő szája- széllel ismételgeti: — Majdnem meghaltam, majdnem hiába vár­tak haza a munkából... A teherautó vezetője egy da­rabig utánabámul, majd zsebre tett kézzel megindul a presszó felé, bizonyára egy feketére. Ügy látszik, ráér. De hát akkor mire volt jó az a sietős, életve­szélyes előzés? —Üi­Árleszállílási mérleg a nyolc járás könyvesboltjában

Next

/
Thumbnails
Contents