Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-29 / 255. szám

1M>5. október 29. 4 Péntek Kiállítás - a nyilvánosság kizárásával Múzeum, melyben nincs egyetlen „muzeális“ darab Jedlik Ányos és Kandó Kálmán nyomdokain - Műszaki múltunk és jelenkori technikánk a téma sem — Szerte az országban szép rajzó plakátok hirdetik, hogy múzeumi hónap van. Történeti múltunk em­lékei, képzőművészeti alkotásaink, a színháztörténet, a hadtörténél, az iparművészet jelentős emlékei, mind-mind megtalálhatók a mú­zeumainkban. E hónap elején megnyílt egy kiállítás Pesten, mely első lépcsőfoka kíván lenni egy eddig nélkülözött, s rég óta aktuális múzeum létesítésének. Budán, a XI. kerület egyik el­dugott, a Lágymányos peremén levő utcácskájában található a Húsz év magyar találmányaiból rendezett kiállítás, mely az Orszá­gos Műszaki Múzeum első bemu­tatkozása. A kiállítás a felszaba­dulás óta eltelt húsz év legjelen­tősebb találmányaiból mutat be 120-at az érdeklődőiknek. A válo­gatás igen nehéz volt, hiszen az utóbbi két évtizedben mintegy 10 ezer magyar találmányt szaba­dalmaztattak, ezeknek csaknem a fele megvalósult, sók millió fo­rint hasznot hozva a népgazdaság­nak. A mostani bemutató egyfe­lől a múltba néz, és műszaki em- lékaunk gyűjtésének kezdeti idő­szakát zárja le, másrészt a jövő­be mutat, és a felépülő műszaki múzeum állandó technikaitörténe­ti kiállítását sürgeti. A budapesti napilapok néhány soros híradósban emlékeztek meg a Műszaki Múzeum első kiállítá­sáról. Hogy voltaképpen hol tart­ják, azt nem közölte le senki. A i múzeumok nyitvatactásáröi szóló ! kulturális rovatokban is hiába ke­restük műszaki fejlődésünk do­kumentum-gyűjteményének leg­újabb bemutatóját, egy szóval sem emlékeznek meg róla. Érdek­lődtünk a különleges tudakozónál, s bizony első tájékoztatásuk tév­útra vezetett. Rossz címet adtak. Másodszorra már — hosszadalmas keresés után — meg tudták adni a kiállítás címét. Budapest. XI. kerület, Kaposvári utca 13—15. Ha valaki elmegy a 4-es villa­mossal a Dom bóvári úti megálló­ig, s utána nem sajnál tíz percet gyalogolni homokbuckáikon, és rosszul világított utcákon át, ak­kor könnyen odajuthat. „Nehezen találtak ide? Pedig a napokban kitettünk a sarokra egy útbaigazí­tó táblát is” — csodálkoztak a múzeumban. Ezek után nem meg­lepő, hogy a látogatók nem valami nagy számmal keresik fel a be­mutatótermet Pedig, ha tudnák, miiyen jól rendezett, ötletesen szemléltetett, érdekes anyag fo­gadja őket, biztos nagyobb lenne az érdeklődés. Mintha maguk a rendezők is a nyilvánosság kizá­rásával szervezték volna a kiál­lítást. Persze, ez képtelenség, mégis tény, hogy az ismertető ka­talógus mindössze 150 példányban készült, rotaprint nyomással,' s ottjártuniflkoi- bizony még jó né­hány füzetecske halmozódott a ki­állítóterem asztalán. Jóllehet, a helyiség maga is ide. iglenesen szolgálja ezt a célt, tu­lajdonképp a most születő Mű­szaki Múzeum raktárépülete. A belépőt azonban sok tucatnyi megvalósított technikai csoda fo­gadja: a magyar munkások, mér­nökök, műszaki emberek tehetsé­gének, alkotó munkájának anyag­ba fomnált megnyilvánulásai. A bányászat, a kohászat, a gépgyár­tás, a híradástechnika, a bőr- és textilipar, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság érdekesebbnél ér­dekesebb munkaeszközei, műsze­rei, technikai vívmányai sorakoz­nak egymás mellé. Kivilágított, hatalmas színes fotók, szemléltető ábrák, fényképek látványos for­mában érzékeltetik — nemcsak a szakembereknek, hanem a nagy­közönségnek is — a kiállított al­kotások gyakorlati működését. Különös múzeum ez, hiszen a szó régészeti emlékeket, poros dara­bokat vagy éppen a közelmúlt ma már túlhaladott emlékeit asz- szociálja. Ezen a kiállításon vi­szont majd minden darab ma is működő, dolgozó, hasznot hajtó berendezés, vagy annak modellje. Emlékeznek még a Nehéz em­berek című filmre? Nos, dr. Hel­ler László és dr. Forgó László légkondenzációs berendezése, az apró bordás hűtőelemekkel kiala­kított torony, mely forradalmasít­ja az erőművek vízfelhasználásá­nak módját — itt látható kicsinyí­tett modellben. A találmány, me­lyért az angolok sok ezer fontot fizettek, s nálunk egyesek képte­lenek voltak felismerni műszaki jelentőségét, itt mutatkozik be az érdeklődőknek, csakúgy, mint a szén meddőhányók hasznosítására konstruált berendezés (dr. Gál István és társai találmánya), amelynek eredetije HALDEX né­ven mint közös magyar—lengyel vállalkozás évek óta igen jó ha­tásfokkal dolgozik. Ugyancsak itt látható a PALMA —3600 guroihulladék-feidoigozó gépsor makettje, mely eredetiben évente 3600 tonna gumiőrleményt és 600 tonna vattát termel olyan elhasznált hulladékanyaigból (tönkrement gumiabroncs-köpe­nyek, gumihevederek), melyeket eddig a szemétre dobtak. Csanda Ferenc, Molnár Lajos, és Zalavá- ri Tibor találmányai az elektro­nikus vezetékkutató műszerek, és elektromágneses régészeti kutató­berendezés, valamint automatikus cső- és csatamavizsgáló készülék viszont eredeti példányában meg­csodálható. Üzemek, gyárak, váro­sok ismeretlen föld alatti csator­nahálózatainak felkutatását, kábe­lek, közművezetékek. pontos nyomvonalát lehet megállapítani ezekkel a furfangos kis berende­zésekkel, melyek közül a régészeti kutatóműszer például közönséges laposelemmel működik, s eddig már Szikáncson 38 darab másfél ezer éves arany solidust, Nagykő. tán pedig szárnál több a XII. szá­zadból való ezüstpénzt nyomo­zott ki. Az elektroozmotikus falszigetelő eljárás a régi házak átnedvese­dett, penészesedésnek induló fa­lait menti meg és szárítja ki az eddigi eljárásnál sokkal egysze­rűbb és lényegesen kevésbé költ­séges módon. Ez a találmány már közvetlenül érinti az embert, hi- szjen lakóhelyét varázsolja egész­ségessé. Látható itt azonban olyan eljárás is, mely még közvet­lenebb kapcsolatban van az embe­ri egészséggel. Dr. Gerendás Mi­hály vérfehérjékből állított elő olyan műanyagszerű termékeket, melyek protézisekként az élő szer­vezetben használhatók fel. Az úgynevezett bioplasztok új utakat nyitnak meg a sebészeti, műtéti technikában. Sebzáró kapcsok, csont rögzí tő szegecsek, ízületpót. ló forrnád arabdk, sőt agyhártya- pótló réteg készül ezzel a speciá­lis eljárással, s a vérfehérjékből előállított orvosi eszközök külön­leges tulajdonsága, hogy a szerve­zetbe beültetve regenerációs fo­lyamatok irányítására használha­tók, a regeneráció befejeztével pe­dig felszívódnák és nyomtalanul eltűnnek. „Szeretnénk, ha ez a kiállítás méltó módon fejezné ki azt a gon­dolatot, hogy technikatörténetünk nagyjainak, Jedlik Ányosnak, Bláthy Ottónak, Kandó Kálmán- naik, Eötvös Lorándnak és mások­nak a munkája töretlen ívben folytatódik korunk feltalálóinak alkotásaiban, s az ő fáradozásaik nélkül nehezebben jutottunk volna el ipari fejlődésünk mai szintjé­re.” így fogalmazták meg a kiállítás gondolatát fáradhatatlan, lelkes rendezői. Az Országos Találmá­nyi Hivatal és a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztá­lyának gondozásában szervezett kiállítás elérte célját és minden bizonnyal méltó a nagy technikai gondolkodók nyomdokain haladó mai kutatók és feltalálók munká­jához. Jobban szervezett propa­gandát, nagyobb nyilvánosságot érdemelne és az állandó technika­történeti kiállítás — méltó kere­tek közt történő — mielőbbi meg­valósítását. Vajda János Káposztaszüret Öt-hat kilósokra fejlődött az őszi káposzta az újkígyósl Arany­kalász Tsz-ben. Mind a 10 hold termését átadják a MÉK-nek. Fotó: Kocziszky Megkezdődött a nemzetközi vasúti fuvarozásügyi bizottság ülése Csütörtökön reggel megkezdő­dött a Gellért-szálló tanácskozó- termében a svájci nemzetközi vasúti fuvarozásügyi bizottság (CIT) ügyvezető bizottságának ok­tóber 28-tól november 1-ig tartó teljes ülése. Az ülésen az európai vasutak képviselőin kívül részt vesznek a Közel-Kelet két vasútja, az iraki és az iráni vasút képviselői is. A budapesti konferencián kép­viselteti magát három tekintélyes nemzetközi szervezet, a szocia­lista országok vasútainak var­sói együttműködési szervezete (OSZZSD), a párizsi nemzetközi vasútegylet (UIC) és a berni nem­zetközi vasúti fuvarozásügyi köz­ponti hivatal (ZENTRALAMT) is. A CIT jelenlegi 53. teljes ülé­sét az ügyvezetéssel évtizedek óta megbízott svájci szövetségi vas­utak képviselői vezetik. Megtár­gyalják a nemzetközi vasúti köz­lekedésben előforduló balesetek­kel kapcsolatos felelősség egysé­gesítésének kérdését és erre ál­lamközi egyezménytervezetet dol­goznak ki. A konferencia feladata az is, hogy lépéseket tegyen a nemzetközi vasúti fuvarlevelek egységesítése érdekében, A CIT budapesti konferenciáját Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója nyitotta meg. (MTI) Ax utolsó tanya Műszaki szakkönyvek vására a békéscsabai könyvesboltban Az október 16-tól november 6- ig tartó műszaki könyvhetek al­kalmával a régiek mellé nagyon sok új szakkönyv érkezett a bé­késcsabai Radnóti Miklós Köny­vesboltba. Ezenkívül, miként ar­ról Soós Károly, a bolt helyettes vezetője tájékoztatott bennünket, könyvvásárt rendeztek a csabai téglagyárban, a forgácsolószer- számgépgyárban, a fehérnemű-, valamint a kötöttárugyárban. Mindenütt élénk érdeklődés mu­tatkozott a különböző szakterü­letű művek iránt, elsősorban mér­nökök, technikusok és szakmai továbbképzésben részt vevő dol­gozók vásároltak, továbbá olyan segédmunkások is, akik a szak- képzettség megszerzésére hatá­rozták el magukat és a népszerű formában írt könyvek útján kí­vánnak alapismeretekre szert tenni. Ugyancsak a könyvhetek programjába tartozott az az elő­adás és vita, melyet a MTESZ és a csabai konzervgyár közös rendezésében tartottak a TIT Ér­telmiségi Klubjában. A műszaki könyvhetek alkal­mával megjelent új művek kö­zött több olyan is szerepel, me­lyét már rég várt a szakolvasó­közönség, így például Bevezetés a híradástechnikába, Tunnel- diódák és a keresett Mérnöki Kézikönyvek sorozat V. kötete, az Épületszerkezetek, épülettervezés, épületgépészet című. —h— Mint egy sziget, úgy enveike- dett az öreg Szalai tanyája a ha­talmas mező közepéin. A dűlőút- ról keskeny kocsiút vezetett a ta­nyáig, de azt is benőtte a gaz. ré­gen járt rajta négykerekű jár­mű. Keskeny csapás, keskenyre taposott gyalogút bújt meg a magasra nőtt gazban, ezen járt — aki éppen a tanyába igyekezett. Két éve múlt, hogy az öreg Sza­lad magára maradt a tanyáján, s azóta csak a fia vagy a menye lá­togatta. A Pista fiú motorral, Er­zsi meg kerékpárral jött el néha megnézni az öreget. Erzsi volt a leggyakoribb vendég, vitte a szennyest, hozta a tisztát és a sza­tyorban mindig megbújt egy lá­bas is, magába rejtve valami főtt ételt. — Ha én nem hoznék édes­apánknak néha valami főttet — mondogatta a menyecske —, hét számra nem enne mást, csak szalonnát. Ért hozzá — miért nem főz magának néha? Az öreg ilyenkor csak hümmö- gött, kikerülte a választ. Legfel­jebb annyit mondott: — Elvágyók én már, lányom, szalonnán is. — Hagyja már édesapám ezt a tanyát — jöjjön hozzánk lakni. Tudja, hogy van hely bőven és azt is tudja, hogy szívesen lát­juk. Nagyon nem szerette az öreg az ilyen beszédet. Ilyenkor elhallga­tott, szomorúan meredt a semmi­be, s a menyecskében volt annyi jó érzés, hogy nem folytatta to­vább. Azon a bizonyos keddi napon nagyon rosszul ébredt az öreg. Általában jól aludt, tyúkokkal fe­küdt, azokkal kelt. Most azonban már régen nézegette a sötétet, mikor megszólalt a kakas először. Nem kelt fel mindjárt, hiszen mit is csinálna. Mikor virradni kez­dett, lekászálódott az ágyról. So­káig elbajlódott az öltözködéssel, valahogy sehogy sem állt a kezére semmi. Végre elkészült, megetet­te a baromfit, sokáig ácsorgott az ól előtt, kedvtelve nézegette, ho­gyan falja a moslékot a hízónak- való malacka. Nézegette, számol­gatott. Most lehet olyan ötvenki- lós, januárra eléri a százötvenet. Akikor disznótort rendezünk. Pis- táéknak adom az egészet. Úgyis ők etetnek, megérdemlik. A disz­nó közben befejezte az evést, jól­lakotton vonult be az ólba. Az öreg is ballagott a házba. Vágott egy darabot a szalonnából, de va­lahogy sehogy sem csúszott le a falat a torkán. Nem is erőltette magát, abbahagyta. Kiült a tanya sarkába egy mohosodó fatörzs­re. Ez volt a kedvenc szórakozása. Innen ellátott messzire. Látta a termelőszövetkezet központját, a palatetős, hatalmas istállókat. Az idén a tanya környékén búzavetés volt, semmi sem akadályozta a kilátást. Ma már jönni kellene Erzsinek! Kissé oldalt fordult, arra, hol a tanyaközpont piros tetős házai emelkedtek. Két kilométer az egész, és még nem tudtak ráven­ni, hogy megnézzem a házukat. Nem is megyek. Ha itthagytak, él­jenek. Én nem szólok bele az ő dolgukba, ők se szóljanak az enyémbe. Hogy itthagyjam a ta­nyát? Odafordult nehézkesen. Ezt a házat, amit szegény Juliskám­mal két kezűnk munkájával épí­tettünk? Soha! Nem és nem. Ju­liskám — jajdult fel hirtelen. Te is itthagytál. Juliskám, emlék­szel arra, hogy milyen boldogok voltunk, amikor hat hold földet . adtak? Emlékszel arra, hogy éve­kig a faluból jártunk ki dolgoz­ni és arról álmodoztunk, hogy ta­nyát építünk. Sikerült. Hogy nem olyan, mint amilyenekben én is, meg te is szolgáltál? Nem baj az, tanya és a miénk. Egy szoba, konyha, hozzáragasztva egy félfe- deles istálló. Milyen nehéz voll a vályogverés és mégis milyen könnyű, mert nekünk kellett. Em­lékszel, Juliska, milyen boldo­gok voltunk, amikor Jani sógor vállalkozott, hogy felhúzza a fa­lakat? Pista már akkor itthagyott bennünket, azt mondta, hogy ő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents