Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-20 / 247. szám

WS5. október 20. 2 Szerda Béketüntetések Amerikában Száznál több amerikai város­ban nagyszabású tüntetéseit kár­hoztatták az Egyesült Államok vi­etnami népirtó háborúját. Ez a nagyszerű megmozdulás már rég­óta érlelődött. Ez év'tavaszán kü­lönös erővel Kaliforniában, ahol 15 ezer egyetemi hallgató ítélte el a Fehér Ház imperialista méreg­keverését.' Ezúttal megint Kaliforniában lobbantak fel a „tisztító lángok” hatalmas békém epet formájában. Tízezres tömegfelvonulás volt New Yorkban is. Boston, Ben- mington, Salem, Philadelphia, Lancaster, Truax, Baltimore, Chi- kagó, Bridgeport és más városok utcáin ugyancsak nagyszabású tiltakozó menetek vonultak végig. Az egész világsajtó felfigyelt a jelenségre. A rendőrség mindenütt brutálisan fellépett a tüntetők el­len, de akcióba léptek a legkülön­félébb jobboldali terrorszerveze­tek ie. A volt elnök, Eisenhower, dühös nyilatkozatban támadta az amerikai fiatalokat, amiért egyre nyíltabban kifogásolják, hogy Vi­etnamba küldik őket harcolni és elpusztulni. Az események arra mutatnak, hogy kibontakozóban, megerősö­désben van az újjáéledő amerikai békearcvonal. Az amerikai béke­harcosok bizonyosak lehetnek benne, hogy a világ valamennyi béketüntetését ábrázolja. Gerald Berreman, az egyetem antropoló­giai tanszékének tanársegéde be­szél az egyetemi hallgatók tízezres tisztességes embere támogatja őket. Képünk — Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat — a kalifor­niai Berkley egyetem diákjainak Sasziri támadja Kína külpolitikáját Karachi Az AFP hírügynökség ismer­teti a „Kasmír Hangja” rádióál­lomás jelentését, amely szerint kasmíri hazafiak a sringari Hazratbal-^au^l$u;pi^l jöaj-efi- tüntetésén, követeljék á négszavp-, zás megtartását/ ' ' * ...' A tudósítás szerint az indiai rendőrség és katonaság durván közbelépett és szétkergette a tö­meget. A tüntetők visszavonulás közben kövekkel dobálták meg a fegyveres alakulatok tagjait. Nur Khan marsall, a pakisztáni egyéb járművet. Az indiai légierő veszteségeit 100 gépre becsülte. Sasztri indiai, miniszterelnök hétfőn, délután beszédet mondott a Maharastra állambeli Aurang- badban. Beszédében éles szavak­kal támadta a r Kínai Népköztár­saság kül,p«i4i ti&ájpUv amelyet ;'át ázsiai kérdésekben megvalósított irányvonaláért agresszivitással vádolt — jelenti az AFP hírügy­nökség. Később ugyanebben a városban egy sajtóértekezleten ki­jelentette, hogy India nem fog atombombát gyártani. (MTI) tömege előtt. A diákok egész na­pos ülésen tiltakoztak a kormány- dél-vietnami népirtó politikája el­len. Fock Jenő koreai látogatása Peking A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának kül­döttsége, amely Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének vezetésével a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban tartózkodik, kedd délelőtt vi­dékre látogatott. A delegációt el­kísérte Art'Szu íjak ,a Koreai Múnitád'áít KÖZjsotfti Bizottsága könnyűipari osztályának vezetője és Kim U Dzong, á külügyi osz­tály helyettes vezetője. A látogatá­son részt vett Kovács József phenjani magyar nagykövet is. A koreai—magyar tárgyalások kedden délután kezdődtek. Nem hihetünk a végzetben „Sorsát senki el nem kerülheti”. A fatalistáknak e közismert ve­zérszólamát idézte egy jól öltözött, intelligens arcú férfi az autóbusz- megállónál, ahol néhányan a la­kosság polgári védelmi (közérthe­tőbben: légoltalmi) tájékoztató ok­tatásáról beszélgettek. Ismerem a férfit. Érthetetlen számomra, hogy egy művelt em­ber hogyan tehet magáévá ilyen állásfoglalást. Az alkotó, gondol­kodó ember nem hihet a végzet­ben. Aki pedig hisz benne, az ele­ve feladja a reményt, hogy a ne­hézségeket le lehet győzni. Gondol­junk csak a vállvetve harcoló, bá­tor, kitartó és eredményes küz­delmet vívó árvizi hősökre, akik a gátakon szembeszálltak a vég­zettel és diadalmaskodtak felette. Fatalista hitvallással jóvátehetet­len pusztítás, felmérheteden ká­rok felett kesereghetnénk most. Az ember azonban győzelemre született, győzelem viszont csak harcnak, küzdelemnek lehet a gyümölcse. Nincs szándékomban nyugati mintára atomhisztériát kelteni, embereket háborús pánikba ejte­ni. A békés élet, a békés alkotó­munka hívei voltunk, vagyunk és leszünk. Ettől függetlenül azon­ban mindenki elismerheti, hogy a legnagyobb felelőtlenség lenne kormányunk részéről, ha nem gondoskodna róla, hogy előadás- sorozaton keresztül tájékoztassa a lakosságot, hogy mit kell tenni egy esetleges atom támadás ese­tén. Emberek vagyunk, nemzeten­ként egy-egy nagy közösség tagjai és így vagy úgy, de valamilyen formában egymásra vagyunk utal­va. Jóban, rosszban egyaránt. Az egymásra utaltság különösen a bajban kerül élesén előtérbe. És az emberi nagyság vagy hitvány­ság is akkor mutatkozik meg a legjobban. A legegyszerűbb ember is hőssé tud magasztosulni a «ve­szélyben a másokon való segíte­ni akarásban. Az élet bizonyítja, hogy ha va­lahol baj van, a legtöbb ember se­gíteni, tenni akar. Segíteni azon­ban csak az tud, aki tudja, hogy mit kell tennie. A vízből kihú­zott emberen nem segít a sajnál­kozás vagy siránkozás, de a mes­terséges légzés nagyon sok eset­ben. Ezt azonban valahol el kell sajátítani. Az esetleges atomrob­banást is — minden szörnyűsége ellenére — sokan túlélik. Sebesül­tek is lesznek, akiken segíteni kell. Hogyan? Ezt tanulhatja meg a lakosság az. ősszel induló tájé­koztató oktatás keretében. De nemcsak d sebesülteknek, hanem a teljesen épen maradt emberek­nek is tudniuk kell, mit tehetnek, hogy sugárbántalom ne érje őket. Önmagával és embertársaival szembeni kötelessége .tehát min­denkinek a polgári védelmi tájé­koztató előadások meghallgatása. Olyan erkölcsi kötelezettség ez, amelynek betartását nem szank­ciók biztosítják, hanem a tiszta lelkiismeret követeli. Állásfogla­lás is a tájékoztatókon való rész­vétel. mert az ott megjelenő em­berek úgy tekinthetik egymást, mint akire számíthatnak a baj­ban. O. K. J. Pénteken összeül az új török parlament Szófia Az ankarai rádió jelenti, hogy a török legfelső válasz­tási bizottság hétfőn este nyil­vánosságra hozta az október 10-én megválasztott új parla­menti képviselők névsorát, pénteken 15 órára pedig össze­hívták a parlament első ülés­szakát. A hagyományok sze­rint a parlament új tisztségvi­selőinek megválasztásáig az el­nök tisztét a legöregebb képvi­selő tölti be. A török sajtóban egyébként olyan híresztelés látott napvilá­got, hogy a parlamenti válasz­tásokat hamarosan elnökvá­lasztások követik, mivel Gürsel elnök lemondani készül. Maga Gürsel sietett megcáfolni a hírt, amelyről kijelentette, hogy „merő kitalálás és semmi köze nincs az igazsághoz”. (MTI) A szociálissá • ricsinzeta egységein légierők főparancsnoka ismertet­te az irányítása alatt álló fegy­vernem veszteségeit. Elmondotta, hogy Pakisztán a háború 1? napja alatt 14 FF—86 és 2 B—57 típu­sú repülőgépet vesztett. Tizenhá­rom pakisztáni repülő, - közöttük nyolc pilóta meghalt. Elismerte, hogy az indiai légierő ötszörös túl­erőben van. A marsall közlése szerint a pa­kisztáni repülőgépek megsemmi­sítettek 149 indiai páncélost és 666 Olaj az afro-ázsiai felháborodás lángjára London Wilson miniszterelnök drámai hangú távirata, amellyel meggon­dolásra intette lan Smi,th rhode- siai miniszterelnököt végzetes lé­pésével kapcsolatban, világos jele az angol vélemény megdöbbené­sének és balsejtelmeinek. Ezt súlyosbítja Smith levelének becsmérlő utalása a nemzetközös­ségi tagállamokra. Londonban at­tól tartanak, hogy ez a szükségte­lenül éles kirohanás egyes nem­zetközösségi országok éllen, olajat önt az afro-ázsiai felháborodás lángjaira. A mikor az MSZMP VIII. ” kongresszusának előkészí­tő téziseiben, majd pedig a kong­resszuson felvetődött a szocialista nemzeti egység gondolata, az új politikai fogalom nem mindenütt talált megértésre és egyetértésre. Az ezzel kapcsolatos problémák jó része azóta — vitákban, cikkek, ben — tisztázódott, bár még min­dig nem elég széles körben. A jobb megértés érdekében mindenekelőtt két alapvető ténye­zőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a nemzeti gondolat: a nem- ! zeii egység gondolatának törté­nelmi háttere, mondhatnánk elő­története. A másik: társadalmunk mélyreható átalakulása a szocia­lizmus. építése során. Az első kérdésihez tudvalevő, hogy nőnünk történetében a (he­lyes, haladó, vagy hamis. reakciós irányú) nemzeti érzületnek, nem­zeti tudatnak mélv, még a tulai- donképpgni nemzeti lét kialakuló , sát megelőző időre is visszanyúló ' gyökerei vannak. Ugyanez el- ’mondható a nemzeti envséP ^’sza­váról is. Újra meg újra felbuk­kant az a török, majd az osztrák elnyomás elleni harc során is. de ugyanakkor e jelszavak nemegy­szer a széles néprétegek megté­vesztését, a kizsákmányoló osztá­lyok érdekeit szolgálták. Az ural­kodó osztályok a nemzeti egység eszméjét a társadalmi haladás hívei ellen használták megy vérül. Elég, ha az utolsó száz évre, s azon belül különösen a Horthy- rendszer ilyen jellegű gyakorlatú, ra utalunk. Ennél azonban jelen­tősebb a nemzeti egység eszméjé­nek pozitív múltja. Utalunk itt a XVIII. századi szabadságtörekvé- sekre, valamint az 1848-as forra­dalomra és szabadságharcra, ami. kor a nemzeti egység eszméje a társadalmi haladást szolgáló ösz- szefogó erő szerepét töltötte be. A második világháború alatt a nem­zeti egység jegyében jött létre a különböző .pártok, politikai irány, zatok háborúellenes, antifasiszta együttműködése A felszabadulást követően hirdetett nemzeti egység tartalma a termelés megindítása, az ú j iáépítés, a közélet demokra­tizálása volt. C gy igen lényeges elvi szem­c pontra már itt indokolt rá­mutatni. Arra. hogy osztály‘ársa- lalomban a nemzeti egység csak "iszonylagos és átmeneti lehet, dletve lehetett, mert á kizsákmá- nyolókat és a ki zsákmányol takat alapvető, kibékíthetetlen ellentét, választia el egymástól. Ha időn­ként létre is jött ilyen egység, az egy idő múltán elkerülhetetle­nül felbomlott. Más a helyzet a szocialista társadalomban. Itt — a szocializmus alapjainak leraká­sa után — a társadalom egyes csoportjait már nem állítják egymással szembe merőben kü­lönböző érdekek, kibékíthetetlen ellentéteik. Ezért kimondhatjuk, hogy a nemzeti egység fogalma csak a szocializmus építésének kö­rülményei között nyerheti el teljes értelmét: valóságos nemzeti egy­ség csak szocialista társadalom­ban valósulhat meg. ' Nem véletlen, hogy a súlyos tár­sadalmi, politikai harcok évei után a nemzeti egység most újra a po­litikai kérdések előterébe került. Ennek objektív, társadalmunk fej­lődésében rejlő oka van, ez pedig a társadalmunk szerkezetében végbement átalakulás, amelyet rö­viden úgy szokták összefoglalni: hogy a népgazdaságban a szoci­alista termelőviszonyok osztatla­nul uralkodóvá váltak, befejező­dött a szocializmus alapjainak le. rakása. Milyen kihatással van ez a társadalom belső szerkezetére? Mindenekelőtt: ez idő alatt el­tűntek az ország gazdasági, poli­tikai életéből a kisebb és nagyobb kizsákmányolok; nagybirtokosok, tőkések, az elnyomó gépezet őket kiszolgáló, közülük kikerült ve­zetőivel együtt. Ugyanakkor a ko­rábban kizsákmányolt osztályok vették át a hatalmat és számsze­rűen is jelentős fei’.ődésen men­tek keresztül. Az állami iparban foglalkoztatott munkások száma Aidául az 1949. évi kereken 414 ezerről 1964-ig 987 ezerre nőtt. Ezen belül pedig jelentősen emel­kedett a nagyipari munkások ará­nya, azé a rétegé, amely a mun- éneimj hivatása szem­pontjából a legjelentősebb. Ma (szemben a háború előtti mintegy 35 százalékkal) — arányuk az összmunkásságon belül 70 száza­lék. A mezőgazdasági keresők 92.5 százaléka a szocialista szek­torban dolgozik. Az ún. önállók száma jelentősen lecsökkent: el­tartottakkal együtt mintegy 100 ezer fóré. Ez a réteg is megtalálta helyét a szocializmust építő tár­sadalomban. C zólni kell az értelmiségen be. ^ lül végbement változások­ról is. Az új értelmiség mintegy tele munkás és paraszt szárma­zású, s jelentős részük, értelmiségi eredetű. Olyan rétegekből szár­maznak tehát, amelyek közvetlen érdeke a szocialista építés. A ré­gi értelmiségbe „friss vér” áram­lott. Megszűnt e réteg egy részé­nek „összenőttsége” a régi ural­kodó osztályokkal. Az értelmiség fontos, megbecsült alkotóeleme társadalmunknak. A munkásosz­tály mellett az egyetlen réteg, amely számszerűen is növekszik: 1949-ben a népesség 8 százaléka, 1962-ben 14 százaléka volt értel­miségi. A változások sajátos, a szocia­lista társadalomra jellemző fej­lődési irányáról tanúskodnak. Ez: a végletes, polgári ellentétek eltű. nése. a társadalom egyes részeit azelőtt (és részben még most is) — elválasztó különbségek csőkké, nése; idegen szóval' homogenizá­lódás. Ez a folyamat homlokegye­nest eltér a tőkés társadalom -mozgási irányától. Ez a törvényszerű folyamat a ’egfőbb objektív alapja a nemzeti egység megvalósulásának. Eltérően 'ehát a korábbi történelmi pél­dáktól. ahol a nemzeti egység fő­leg politikai kategória, a különbö­ző, gyakran ellentétes érdekű osz. ’ályok időleges összefogását kife­lező gyűjtőfogalom volt — most a termelési viszonyokban gyökerező folyamatról van szó. E t'o’vamat alapja a szocialista társadalom

Next

/
Thumbnails
Contents