Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
1965. Oktober 11, 8 Vasárnap Lesz-e világrekord? Egy kisiparos és egy ktsz „per-harca ” Gyulán Nem hittem volna el, ha nem győződöm meg magam, hogy egy pereskedés idestova 12 évig is eltarthat. Arról már hallottunk, hogy voltak perek, amelyek évekig húzódtak, de olyanra aligha van példa, amelynek se vége, se hossza. Pedig van ilyen és nem is messzire kell menni, bárki megtalálhatja Gyulán a vas- és gépipari ktsz-nél. A történet 1967- ben. kezdődik, az első per akkor volt Deli László gyulai kisiparos és az említett szövetkezet között. Igény, jog és határozatok Deli Lászlót 1952-ben leváltották a ktsz-elnöki tisztségéről. A tények ismeretéhez tartozik, hogy a szövetkezet tőszomszédságban van Deli László udvarával, s a perlekedések dacára a két fél szerződéses jogviszonyban áll. Ugyanis a szövetkezet két helyiséget ésvudvart bérel Delitől, amiért a bíróság által megállapított bért rendszeresen fizetik. Hogy ebből a bérleményből hány per keletkezett, azt nagyon nehéz megállapítani, de tény, hogy jó párszor tárgyalta a járási és megyei bíróság az ügyet, határoztak, sztorníroztak, majd újra határoztak, s a ktsz fizetett és fizet. Az igaz, hogy van egy olyan nyilatkozat, amely még 1952. július 11-én kelt, s amelyet Deli László is aláírt, eszerint sem az udvarért, sem a helyiségekért követelést nem támaszt a szövetkezet felé. Ám ez ma már nem érvényes, hiszen amikor a nyilatkozat megszületett, a szövetkezet elnöke Deli volt. Nem vitatja senki, hogy ha már nem elnök, akkor mint magánszemélynek joga van a bérletfizetési igényre. Ezzel a ktsz vezetői is egyetértenek. Maga az eljárás viszont eléggé furcsa. Az történt ugyanis, hogy 1964. március 30-án Deli László benyújtotta első bérletigényét, helyiségenként 300 forint, az udvar négyzetméterenként 1 forint megjelölésével. 1955. március 7-én a gyulai járásbíróság a 22093/1954/15 számú határozatában 244 forintban meg is állapította a bérleti díjakat. Mivel Deli ezt az összeget kevesellte, újabb pert indított, megfellebbezve a korábbi határozatot, most, már a megyei bíróságra, ahol a dijat a PF 20786/1955. határozattal felemelték 370 Ft-ra. Ezzel azonban még korántsem lett vége az ügynek, mert per ide, per oda, újabb határozatok születnek s végül a járásbíróság a P III. 21802/1959/11. számú ítéletében 511,75 forint havi bért állapított meg. Az alkalom nem késik Ezt fizeti jelenleg is a szövetkezet. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel vége az ügynek, akkor nagyon téved. Deli újabb alkalomra várt, hogy ismét pert indítson. Még 1962-ben beruházási hitelhez jutott a ktsz új forgácsolóműhely építésére. A tervek elkészítése után megkérték az építési engedélyt a gyulai városi tanács építési osztályától. Az építési engedélyt a tanács az 1Í25/1962. számú határozatában jóváhagyta 15 napos fellebbezési határidővel. Erre azért volt szükség, mert az I építkezésben érdekelve volt Deli László is, a fészertetős forgácsoló ablakait ugyanis az ő udvarára nézőén tervezték meg. A ktsz, mivel már szeptember volt, nem fellebbezett, nem is volt miért, gyorsan nekiíkezdtek az építkezésnek. Hiszen jogerős határozattal rendelkeztek. Nagy meglepetést keltett, amikor megkapták a megyei tanács építési és közlekedési osztályának 296/1963. sz. határozatát, melyben megsemmisítik az elsőfokú hatóság engedélyét s kötelezik a ktsz-t az építkezés módosítására, nevezetesen arra, hogy az udvarra nyíló ablakok két méter magasságban legyenek az udvarra látás megszüntetése végett. A határozat megállapította, hogy bár az építkezés 70 százalékban kész, az ablakok beállítása is megtörtént, a módosításokat el kell végezni, s egyidejűleg szabálysértési eljárást kell folytatni a ktsz ellen. Csaknem egy kiló akta Az elnök intézkedett, hogy ha már falazni nem lehet, akkor a rálátás megszüntetése miatt orna- mentüveget kell berakni a kívánt magasságban. Ez meg is történt. 1963. június 3-án a városi tanács a 225/1963. sz. határozatában engedélyezi a forgácsolóműhely üzembe helyezését, hivatkozva arra, hogy az épület az eredeti tervdokumentáció alapján készült a szabályok betartásával. A műhely azóta is üzemel, de a per folyik tovább. Folyik, mert Deli nem enged. Nemsokára határozat érkezik 1125-2/1963. VI. 19. számmal ezer forint pénzbírságról. A ktsz fizet, de az újabb ezer forint büntetést is kilátásba helyezték. A műhely ugyanis üzemel, termel, közel ötmilliót évenként. Mivel a vezetőség változtatni már nem tud az építkezésen, újatjb és újabb bírságot rónak az elnökre! 1964-ben 300, majd 400 forintot. Az elnök fellebbez a megyei tanácshoz, de elutasítják. Űjabb panaszt tesz a végrehajtó bizottsághoz, de azt is elutasítják. Az akták gyűlnek, 11 év alatt csaknem egy kilót nyomnak a dossziék, s a pereskedés tovább folyik. Deli László perel és nyer. A legújabb per ismét a bíróságnál van. Távlatok Egyáltalán, mikor jut nyugvópontra az egész ügy, mikor fordítja meg a bíróság a paragrafusokat úgy, hogy a notórius pereskedőket kötelezze kártérítésre?! Ki lehetne számítani azt is, hogy eny- nyi pereskedés után hány munkaórát vagy munkanapot töltöttek emberek ezzel az egy pereskedéssel. S nem ártana ezért a veszteségért Deli Lászlót kötelezni a kiesések megtérítésére. Vagy pedig a KISZÖV bontássá le az évi 5 milliót termelő forgácsolóüzemet, hadd legyen igaza végre Delinek? Ha egyik megoldás sem megvalósítható, follyék tovább a 11 éve tartó pereskedés, hátha ebből is születik egy világrekord. Ez is egy szempont. I Háló Ferenc AZ ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS BÉKÉSCSABAI SZARVASI ÜTI TELEPE villanyszerelő szakmunkásokat KERES. FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. JELENTKEZÉS A GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS ELEKTROMOS RÉSZLÉGÉNÉL. in6P9 A iák búcsút Az út két oldalán érett gyümölcsökkel terhesen roskadoznak a fák. Óriási fürtökhöz hasonlóan csüng az ágakon a sok-sok, sárgán villanó húsvéti rozmaring. A levegő telve édeskés-savanyú almaillattal. Szinte kívánja az ember, hogy beleharaphasson a zaGedó Mihály derűs megelégedéssel. Jó a termés, örül az almák szerelmese, aki több évtizeddel ezelőtt választotta szakmájául a kertészkedést és örülnek a lányok is, mert sok a munka, több lesz a kereset. Fürge mozgásúak és a. jó kedvük is ezt bizonyítja. A terA brigádvezető átveszi a termést. matos gyümölcs ropogós húsába. Oly csábító a látvány. Megállunk. A pillanatnyi csöndben áthat bennünket a természet varázsa. Valami befejeződött. Egész év munkája itt áll előttünk várakozva, hogy leszedjék gyümölcsét. hűktől megszabadított almafák ágain pedig vidáman lebbennek a levelek, amikor az őszi szellő átsuhan felettük. Mintha búcsút intenének nekünk a fák, mondván: megtettük a magunkét, most már a pihenés következik, hogy tavasz- szal új élet sarjadjon ágainkon. Távolabbról vidám kacaj szűrődik át a fák lombjain, jelezve, hogy mégis pezseg az élet. A Gyulai Állami Gazdaság gyümölcsösében szüretelnek. Gedó Mihály főkertész megindul a hangok irányába, mint aki feleszmél a percnyi pihenőből és máris a sürgős teendők hívják. Sok a munka. Pár lépés után élénk kép tárul elénk. Lányok, fiúk sokasága nyüzsög a fák alatt és fent a magasban, az ágak között is. Vödrökkel felszerelve, létrákon kúsznak felfelé, s óvatosan rakják egymásra a szép sárga almákat, nehogy baj érje bármelyiket is. Itt egy lány nyújtózkodva fogja a hosszú rudat, s az almaszedővel a legmagasabban nőtt, legszebbeket emeli le az ágakról. Amott ládák sokasága. Mosolygós képű csoport férgén hordja egy halomba az ízes gyümölccsel telt rekeszeket. Nagy Sándor brigádvezető pedig számolja a napi teljesítményt. — Az idén meglesz a 60 vagon, tavaly csak 22 volt — jegyzi meg Kasnyik Judit Diószegi Zsófia az almaszedff- Fotó: Kocziszky László vei. Gedó Mihály főkertész tanítványaival. Nyüzsgés az osztályozóban.
